Vas Népe, 1992. április (37. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

Privatizálják a Járműjavítót 150 embernek mennie kell Tegnap délelőtt osztályvezetői értekezleten mutatko­zott be új szerepkörében Szabó Zoltán, a MÁV Szombathelyi Igazgatóságának eddigi műszaki veze­tője, aki mától a Járműjavító Üzem igazgatója. Beiktatásán részt vett Kisteleky Mihály, a MÁV Vezérigazgatóság gépészeti és járműfenntartási főosztályának vezetője. Tőle és az új igazgatótól érdeklődtünk a járműjavító jövőjéről. - Kisteleky úr, mik voltak az új igazgató kiválasztásának szem­pontjai? - A járműjavító üzemek hely­zete gyökeresen megváltozott. Eddigi munkájukat szinte teljes egészében a MÁV adta, amely­nek mára sokkal kevesebb a feladata. Ezeket az üzemeket sem tudja ellátni munkával, saját maguknak kell munkát keresni. Ebben a helyzetben természetes, hogy a beadott hat pályázatból azt választottuk ki, amelynek szerzője legjobban látja, miként, milyen szervezeti formában való­sítható meg ez a szerepváltás. E mellett a szombathelyi járműja­vítóban a vezetők között tapasz­talható széthúzás miatt külső, a kereskedelemben és a piackuta­tásban is jártas vasúti szakembert kerestünk. - Sok mindent hallani a jár­műjavítók további sorsáról. A vezérigazgatóságnak mik az el­képzelései? - Ezeket az üzemeket úgy kell átalakítani, hogy képesek legye­nek saját kezdeményezésekkel lekötni szabad kapacitásaikat, és a MÁV igényeit is ki tudják elégíteni. A saját üzleti tevékeny­séghez azonban önállóság kell, ezért két lehetőségen gondolko­dunk. Esetleg gazdaságilag telje­sen leválasztjuk a MÁV-tól a járműjavító üzemeket, de még a vasút szervezetében maradnak, teszem azt, egyszemélyes kft.­­ékként. A másik lehetőség, hogy külföldi partnerrel vegyesvállala­tot alapítanának. - Hogyan képzeli a szombat­helyi üzem átalakítását? - kér­deztük Szabó Zoltántól. - A Járműjavító Üzem, mint ipari létesítmény tökéletesen al­kalmas arra, hogy eddig profiljá­ba nem tartozó munkákat is elvégezzen. A gazdasági önálló­ság nagy lehetőséget ad az új piacok felkutatására, hiszen meg­szűnik az a gyakorlat, hogy mindenben Budapesten döntöt­tek. A szombathelyi üzem már eddig is dolgozott a MÁV-on „kívülre”, külföldi kapcsolataink is vannak. Remélem, hogy ezek­hez, a kapacitásunkat húsz száza­lékig lekötő munkákhoz sikerül még másokat is szerezni. - Az év eleji egyhónapos kényszerű leálláskor háromszáz­hatvannyolc ember idei elbocsá­tásáról beszéltek. Igaz még ez a szám? - Sajnos, rövid távon elkerül­hetetlen a létszámcsökkentés. A nyugdíjazások és a korkedvezmé­nyes nyugdíjazások után várható­an százötven dolgozónknak kell felmondanunk, és elképzelhető, hogy idén még egyszer kényszer­­pihenőre kell menniük az embe­reknek. dugmantis A talicska újraindul Drinápolytól Rodostó felé haladva a betonút mellett a fövenyen vesztegel egy Ika­rusz autóbusz. Nem csak a gyártmánya magyar, a lök­hárítón felejtett rendszám­­tábla is árulkodik. Útitár­sam, Géza bácsi meglepő­­dik, amikor mondom neki, hogy ezt a buszt nem az elmúlt héten felejtették itt. Itt hirdeti technikánk csapni­való színvonalát. Egyben trehány­ságunkról is (persze a törökökéről is) kiállítja a bizonyítványt, az immár évek óta arra járók „gyönyör­ködhetnek” benne. (Mond­juk, ez a már nem is olyan messzi Görögországban alig­ha fordulhatott volna elő. Az ottani környezetvédők már rég Magyarországra küldték volna a szállítási számlával együtt.) Géza bácsi ott rögvest valamelyik kamion után kö­tötte volna szívesen, s meg sem állt volna vele a fia házhelyéig. Jól jönne ott felvonulási épületnek. Mert bizony ebben még ebédelni is lehetne. Ő a jövő héten legszívesebben oda is költöz­ne. Ideje bőven van, hiszen ötvenhat évesen ő is elvesz­tette a munkahelyét. Bár ígéretet kapott, hogy nem telik el egy év és visszahív­ják, de egy munkához szokott embernek addig is túl hosszú az idő korba tett kézzel várni. Bár az építkezést későbbre tervezték, de ha már így alakult, hát segít a fiatalok­nak, még olyan jó erőben van. Mi az, hogy segít! Ő vezeti az építkezést. Lega­lább ez a ház legyen mentes azoktól a hibáktól, amelyeket ő a sajátján, húsz évvel ezelőtti tapasztalatlansága miatt, bizony csak utólag vett észre. Sikerült egy olyan kőmű­vesre találni, aki szintén építkezik. Meg is egyezett vele: ő két napot culágeres­­kedik nála a mester egynapi munkájáért. Húsz évvel ezelőtt a fia még kisiskolás volt. Inkább csak lábatlankodott a nagy segíteni akarásban, de min­den talicska cementnél hú­zott egy strigulát. Esküszik rá, hogy pontosan húzta a vonalkákat, s a végén ösz­­szeadta és kihirdette, hogy a házban kilencszázhetvenegy talicska beton van. A jó idő közeledtével las­san újra lehet kezdeni a megrakott talicskák számlá­lását... Gombás Imre 15 napon belül fellebbezni lehet - Még több mint egy évig tart - Aki mezőgazdasági vállalkozó Folyamatosan vehetők át a kárpótlási jegyek A Vas Megyei Kárrendezési Hivatal tegnapig mintegy 300 kárpótlási igényt elbíráló határozatot adott postára. Mint dr. Farkas Imre, a hivatal vezetője elmondta, az első harminc esetben már le is járt a fellebbezési határidő, és az igénylők jegyeiket átvehetik. Azok, akik elutasító határozatot kapnak, 15 napon belül fellebbezéssel élhetnek, amit az országos hivatalnak kell címezni, de a megyei hivatalnál kell benyújtani. Olyan esetben, ha a kifogás helyben orvosolható, ezt megteszik, ha bonyolultabb az ügy, továbbítják az országos hivatalhoz. A hivatal átlagosan heti száz határozatot tud postázni, ugyanis a kész határozatokat még egyszer egyeztetik a központi számítógépes rendszer adataival. Tekintettel, hogy a megyében mintegy harmincezer igénylést kell elbírálni, egyelőre esély sincs arra, hogy 1993. március 31-ig valameny­­nyi igénylő kézhez kapja a határozatot. Annak ellenére, hogy gyorsul az ügyintézés. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyien lehetnek­ az igénybejelentők, akik mezőgazdasági vállalkozók kívánnak lenni. Ők ugyanis magasabb kárpótlásra tarthatnak igényt. A kárpótlási törvény szerint 200 ezer forint értékhatárig a kárpótlási érték és a kárpótlás összege meg­egyezik. 200 ezer forinttól egymillió forintig az az igénylő, aki bejelenti, hogy a visszaigényelt földjén mezőgazdasági vállalkozó akar lenni, egymillió forintig teljes kárpótlásban részesül. A különbözetre utalványt kap, melyet kizárólag árverésen történő termőföld-vásárlásra használhat fel. Az utalvány azokat illeti meg, akik bejelentették vállalkozói szándékukat. Aki nem élt ezzel a lehetőséggel, még nem késett el, ugyanis június 16-áig meggondolhatja magát. Az ilyen igénylőknek az árverést követő 30 napon belül be kell jelentkezniük mezőgazdasági vállalkozónak, és ezt a tevékenységüket legalább öt évig folytatniuk kell. Ha valaki az említett két feltételnek nem tesz eleget, akkor a kárpótlási különbözetként kapott utalványát vissza kell szolgáltatnia. Maga a különbözet igénylése még semmire sem kötelez. Ha az igénylő közben meggondolja magát, és eláll szándékától, az utalvány visszaadása után semminemű kötelezettség nem terheli. Megtudtuk, hogy a harmincezer igénylőből eddig még százan sem jelentkeztek, akik mezőgazdasági vállalkozásba akarnak kezdeni. Ez az arány egyébként országosan is jellemző. -Bölöskey- 4 LIMHS Made in Hungary, 1992. Külföldi kiállítók, Felkínálom forgatás Megírtuk már, hogy április 10-én kezdődik Szombathelyen a második Made in Hungary kiállítás és vásár az Oladi Művelődési Központban. Nos, tavaly csak magyar kiállítók voltak, ez alkalommal külföldiek is jelezték érkezésüket. Fővédnöke ezúttal is Pungor Ernő (akadémikus) miniszter, az OMFB elnöke. A közreműködők között találjuk ismét a Magyar Televízió Felkínálom Szerkesztőségét. 10-én és 11-én a kiállítás színhelyén forgat­nak, amelyet április 15-én sugároznak, termé­szetesen a Felkínálom adásában. Az adásban bemutatják majd a szombathelyi kiállítás leg­sikeresebb termékeit is. A kiállításon termékbemutatók és rendezvé­nyek is helyet kapnak, amelyekről bővebb információt a Vásári Újságban találhatnak az érdeklődők. Ekkor tartja soros tanácskozását az Alpok- Adria Gazdasági Bizottság. A szakemberek szintén a vásár helyszínén tanácskoznak, mondi Az új hang arca A telefonközpontosnak is van arca. Gondja, bánata, öröme. Néha bosszús, máskor jó napja van, de mi csak egy szelíd vagy éppen türelmetlen hangot hallunk a vonal másik végén. A szombat­­helyi városháza telefonközpont­jában mostanában határozottan jó hangulat lehet. Legalábbis erre engednek következtetni az ide telefonálókat fogadó rendületlen nyugalmú, kedélyesen sok uram­mal és kezitcsókolommal meg­tűzdelt mondatok, amelyeket „Új hang” címmel már e dicséretre kiéhezett világban is köszöntött egy olvasó a Vas Népe hasábjain. Az új hang tulajdonosa, Bódi Gyula látogatásomkor fölöttébb elfoglalt ember volt. Minden erőfeszítésem ellenére sem tud­tam megfejteni az apró telefon­­központ kapcsolási titkait, de Bódi úr keze járt, mint a motolla a villogó kis piros­­lámpácskák, sípoló gombok és számozott billentyűk között. - Természetesen, uram... saj­nos, uram, nincs bent... valami üzenetet feljegyezhetek, kezit­­csókolom... egy pillanat, uram, a másik vonalon megpróbálom... Kérem szépen, Bódi úr nyu­galma rendíthetetlen. Azt mond­ja, a szakma egyik titka, hogy néhány kedves szóval a legide­gesebb embert is meg lehet szelídíteni. Márpedig a hivatalos ügyeket intézők között épp elég ideges ember akadhat, Bódi úr tehát kedvére gyakorolhatja a szakma fortélyait. Ül egymagá­ban ebben a sivár második emeleti szobában, és telefonkagy­lóval a kezében mosolyog, még talán kacsint is a kétszáz kilomé­terről telefonáló ügyfélre: - Uram, nincs itt uram, mit tehetek önért? Uram pedig elmélázik, hogy honnan ez az udvariasság, mire Bódi Gyula felvilágosíthatja, hogy a zenész cigányok általá­ban udvariasak, aki pedig a köztiszteletben álló egykori ze­nész szakszervezi titkár, Bódi Károly családjába született, s az egyik étterem zongoristája, Kus­­tánczy Vilmos mellett nevelke­dett, különösen jó modorú. Eset­leg elmondhatja még, hogy ő maga húsz évig dobolt, s érzése szerint semmi különbség nincs az étterem és a sivár második emeleti telefonközpont között, ott nótákat kértek tőle, itt telefon­számokat. Ugyanaz, uram. Kap­csolni itt is, ott is tudni kell. Emberekkel bánni meg direkt öröm, különösen, ha élete dere­kán olyan remek feleséget talál az ember - mondaná Bódi úr, és a távoli kérdezőnek is felemelne az assztalról egy csók előtti pillana­tot megörökítő fotót. Közt kapcsol, gombot nyom, vagy emel, lámpákat néz, mindenkin kijut néhány uram vagy be­csókolom - nem lenne rossz, ennyi úr szaladgálna ebben világban -, csak Bódi úra nem jut egy kis nyugalom. Mi ugyanis egyedül van, munkatá­nője Hodászy Sándorné akinek mondja - sokat köszönhet, aki minden telefonközpontos forfé megtanult, most beteg. S ezt munkát egyedül nem lehet c­sálni. A városháza vonalaira an­ny­i hívás érkezik, hogy villámkő telefonközpontos legyen, aki ne várakoztatja meg az ügyfél Márpedig a munkatársa sokát volt egyedül a telefonközpon­ban, amíg a sok munkanélkü zenésszel együtt utcára kerü Bódi Gyulát fel nem vettél Kettesben persze könnyebbe mosolyog Bódi úr is. Beszélgetésünkkor mind­ igyekezetem­­ és gyakorlatom ellenére sem tudtam belőle­­ húzni egy rossz szót sem. Ehhe külön gratulálok. H. Sz./Graffit Fotó: Horváth Csab Felrobbantotta magát Hétfőn délben Várpalotán B. Lajos 39 éves férfi öngyilkossá­gi szándékkal a családi házának pincéjében ismeretlen robba­nóanyaggal felrobbantotta ma­gát, de nem halt meg, életve­szélyes sérülést szenvedett. A múlt heti nagy esőzés sok helyen kárt okozott. Képünk a kőszeghegyaljai termelőszövetkezet területén készült. Az elvetett tavaszi árpát öntötte el a víz. A tsz dolgozói elvezetik a vizet. Fotó: K. Z. Nem folyik felfelé... Náraiban tele van az árok Náraiban csak száraz időben érdemes falugyűlést tartani. Esőzés idején ugyanis az alacsonyan fekvő Lövő utcában lakók meglehetősen idegesek a házaikat fenyegető víz miatt. Az önkormányzat több min egymillió forint kiadással sem tudta megoldani a problémát, ám az idén újra próbálkoznak vele - derült ki a jegyzőnőnek a meglehetősen indulatos kérdésekre adott válaszaiból. Ehhez azonban - tette hozzá a polgármester - az kellene, hogy az utca lakói egymás között megegyezzenek a vízelvezetés dolgában. A tapasztaltabb idősek szerint viszont eső idején a falu más részein is megtelnek az árkok. Olyanra pedig még a legidősebbek sem emlékeztek, hogy a víz felfelé folyt volna. Mindez persze nem nyugtatta meg a Lövő utcaiakat, akik közül az egyik felhívta az önkormányzati képviselők figyelmét, hogy ha már a választások idején a falu ügyeinek megfelelő intézését ígérték, csütörtökön miért nem jöttek segíteni a vízmérésben. Náraiban tehát érdemes meteorológust megkérdezni a falugyűlés időpontjának kitűzése előtt. A falu 1991-ben 17 millió forintból gazdálkodhatott. Ebből tíz és fél milliót költöttek a falu intézményeinek működtetésére, a többit pedig fejlesztésre - vízellátásra, a ravatalozó befejezésére, üt­es járdaépítésre, vízrendezésre - adták ki. Elkészültek a szenny­vízelvezetés tanulmánytervei is, ám a falu 340 házából eddig csak 130- nak a lakói jelezték, hogy hajlandók a szennyvizet elvezetni. Pedig egy idős néni szerint a faluban sok helyen már zöld a víz. De a szennyvízelvezetés nem csak lelkiismereti, hanem anyagi kérdés is. Sok családnak egyszerűen nincs pénze erre. Náraiban most új felmérést készítenek, mert minél többen döntenek a szennyvízcsatorna meg­építése mellett, egy-egy családnak annál kevesebb pénzt kell kiadnia. Hosszú távon biztosan megéri a szennyvíz elvezetése, mert a csatornamű vállalat által végzett szippantás sem olcsó. Igaz, ezen a gondon sokan úgy segítenek, hogy vesznek egy búvárszivattyút, s a szennyvizet az árokba engedik. Náraiban az intézmények működtetésére az idén 11,5 millió forint jut. A fejlesztések közül az árokrendszer további építését és a közvilágítás javítását tartják a legfontosabbnak. Rácskay Jenő országgyűlési képviselő a falugyűlés után képviselői beszámolót tartott, amelynek izgalmasabb részeire rövidesen visz­­szatérünk. Graffiti 1992. április 1. Szerda

Next