Vas Népe, 1992. április (37. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
Privatizálják a Járműjavítót 150 embernek mennie kell Tegnap délelőtt osztályvezetői értekezleten mutatkozott be új szerepkörében Szabó Zoltán, a MÁV Szombathelyi Igazgatóságának eddigi műszaki vezetője, aki mától a Járműjavító Üzem igazgatója. Beiktatásán részt vett Kisteleky Mihály, a MÁV Vezérigazgatóság gépészeti és járműfenntartási főosztályának vezetője. Tőle és az új igazgatótól érdeklődtünk a járműjavító jövőjéről. - Kisteleky úr, mik voltak az új igazgató kiválasztásának szempontjai? - A járműjavító üzemek helyzete gyökeresen megváltozott. Eddigi munkájukat szinte teljes egészében a MÁV adta, amelynek mára sokkal kevesebb a feladata. Ezeket az üzemeket sem tudja ellátni munkával, saját maguknak kell munkát keresni. Ebben a helyzetben természetes, hogy a beadott hat pályázatból azt választottuk ki, amelynek szerzője legjobban látja, miként, milyen szervezeti formában valósítható meg ez a szerepváltás. E mellett a szombathelyi járműjavítóban a vezetők között tapasztalható széthúzás miatt külső, a kereskedelemben és a piackutatásban is jártas vasúti szakembert kerestünk. - Sok mindent hallani a járműjavítók további sorsáról. A vezérigazgatóságnak mik az elképzelései? - Ezeket az üzemeket úgy kell átalakítani, hogy képesek legyenek saját kezdeményezésekkel lekötni szabad kapacitásaikat, és a MÁV igényeit is ki tudják elégíteni. A saját üzleti tevékenységhez azonban önállóság kell, ezért két lehetőségen gondolkodunk. Esetleg gazdaságilag teljesen leválasztjuk a MÁV-tól a járműjavító üzemeket, de még a vasút szervezetében maradnak, teszem azt, egyszemélyes kft.ékként. A másik lehetőség, hogy külföldi partnerrel vegyesvállalatot alapítanának. - Hogyan képzeli a szombathelyi üzem átalakítását? - kérdeztük Szabó Zoltántól. - A Járműjavító Üzem, mint ipari létesítmény tökéletesen alkalmas arra, hogy eddig profiljába nem tartozó munkákat is elvégezzen. A gazdasági önállóság nagy lehetőséget ad az új piacok felkutatására, hiszen megszűnik az a gyakorlat, hogy mindenben Budapesten döntöttek. A szombathelyi üzem már eddig is dolgozott a MÁV-on „kívülre”, külföldi kapcsolataink is vannak. Remélem, hogy ezekhez, a kapacitásunkat húsz százalékig lekötő munkákhoz sikerül még másokat is szerezni. - Az év eleji egyhónapos kényszerű leálláskor háromszázhatvannyolc ember idei elbocsátásáról beszéltek. Igaz még ez a szám? - Sajnos, rövid távon elkerülhetetlen a létszámcsökkentés. A nyugdíjazások és a korkedvezményes nyugdíjazások után várhatóan százötven dolgozónknak kell felmondanunk, és elképzelhető, hogy idén még egyszer kényszerpihenőre kell menniük az embereknek. dugmantis A talicska újraindul Drinápolytól Rodostó felé haladva a betonút mellett a fövenyen vesztegel egy Ikarusz autóbusz. Nem csak a gyártmánya magyar, a lökhárítón felejtett rendszámtábla is árulkodik. Útitársam, Géza bácsi meglepődik, amikor mondom neki, hogy ezt a buszt nem az elmúlt héten felejtették itt. Itt hirdeti technikánk csapnivaló színvonalát. Egyben trehányságunkról is (persze a törökökéről is) kiállítja a bizonyítványt, az immár évek óta arra járók „gyönyörködhetnek” benne. (Mondjuk, ez a már nem is olyan messzi Görögországban aligha fordulhatott volna elő. Az ottani környezetvédők már rég Magyarországra küldték volna a szállítási számlával együtt.) Géza bácsi ott rögvest valamelyik kamion után kötötte volna szívesen, s meg sem állt volna vele a fia házhelyéig. Jól jönne ott felvonulási épületnek. Mert bizony ebben még ebédelni is lehetne. Ő a jövő héten legszívesebben oda is költözne. Ideje bőven van, hiszen ötvenhat évesen ő is elvesztette a munkahelyét. Bár ígéretet kapott, hogy nem telik el egy év és visszahívják, de egy munkához szokott embernek addig is túl hosszú az idő korba tett kézzel várni. Bár az építkezést későbbre tervezték, de ha már így alakult, hát segít a fiataloknak, még olyan jó erőben van. Mi az, hogy segít! Ő vezeti az építkezést. Legalább ez a ház legyen mentes azoktól a hibáktól, amelyeket ő a sajátján, húsz évvel ezelőtti tapasztalatlansága miatt, bizony csak utólag vett észre. Sikerült egy olyan kőművesre találni, aki szintén építkezik. Meg is egyezett vele: ő két napot culágereskedik nála a mester egynapi munkájáért. Húsz évvel ezelőtt a fia még kisiskolás volt. Inkább csak lábatlankodott a nagy segíteni akarásban, de minden talicska cementnél húzott egy strigulát. Esküszik rá, hogy pontosan húzta a vonalkákat, s a végén öszszeadta és kihirdette, hogy a házban kilencszázhetvenegy talicska beton van. A jó idő közeledtével lassan újra lehet kezdeni a megrakott talicskák számlálását... Gombás Imre 15 napon belül fellebbezni lehet - Még több mint egy évig tart - Aki mezőgazdasági vállalkozó Folyamatosan vehetők át a kárpótlási jegyek A Vas Megyei Kárrendezési Hivatal tegnapig mintegy 300 kárpótlási igényt elbíráló határozatot adott postára. Mint dr. Farkas Imre, a hivatal vezetője elmondta, az első harminc esetben már le is járt a fellebbezési határidő, és az igénylők jegyeiket átvehetik. Azok, akik elutasító határozatot kapnak, 15 napon belül fellebbezéssel élhetnek, amit az országos hivatalnak kell címezni, de a megyei hivatalnál kell benyújtani. Olyan esetben, ha a kifogás helyben orvosolható, ezt megteszik, ha bonyolultabb az ügy, továbbítják az országos hivatalhoz. A hivatal átlagosan heti száz határozatot tud postázni, ugyanis a kész határozatokat még egyszer egyeztetik a központi számítógépes rendszer adataival. Tekintettel, hogy a megyében mintegy harmincezer igénylést kell elbírálni, egyelőre esély sincs arra, hogy 1993. március 31-ig valamenynyi igénylő kézhez kapja a határozatot. Annak ellenére, hogy gyorsul az ügyintézés. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyien lehetnek az igénybejelentők, akik mezőgazdasági vállalkozók kívánnak lenni. Ők ugyanis magasabb kárpótlásra tarthatnak igényt. A kárpótlási törvény szerint 200 ezer forint értékhatárig a kárpótlási érték és a kárpótlás összege megegyezik. 200 ezer forinttól egymillió forintig az az igénylő, aki bejelenti, hogy a visszaigényelt földjén mezőgazdasági vállalkozó akar lenni, egymillió forintig teljes kárpótlásban részesül. A különbözetre utalványt kap, melyet kizárólag árverésen történő termőföld-vásárlásra használhat fel. Az utalvány azokat illeti meg, akik bejelentették vállalkozói szándékukat. Aki nem élt ezzel a lehetőséggel, még nem késett el, ugyanis június 16-áig meggondolhatja magát. Az ilyen igénylőknek az árverést követő 30 napon belül be kell jelentkezniük mezőgazdasági vállalkozónak, és ezt a tevékenységüket legalább öt évig folytatniuk kell. Ha valaki az említett két feltételnek nem tesz eleget, akkor a kárpótlási különbözetként kapott utalványát vissza kell szolgáltatnia. Maga a különbözet igénylése még semmire sem kötelez. Ha az igénylő közben meggondolja magát, és eláll szándékától, az utalvány visszaadása után semminemű kötelezettség nem terheli. Megtudtuk, hogy a harmincezer igénylőből eddig még százan sem jelentkeztek, akik mezőgazdasági vállalkozásba akarnak kezdeni. Ez az arány egyébként országosan is jellemző. -Bölöskey- 4 LIMHS Made in Hungary, 1992. Külföldi kiállítók, Felkínálom forgatás Megírtuk már, hogy április 10-én kezdődik Szombathelyen a második Made in Hungary kiállítás és vásár az Oladi Művelődési Központban. Nos, tavaly csak magyar kiállítók voltak, ez alkalommal külföldiek is jelezték érkezésüket. Fővédnöke ezúttal is Pungor Ernő (akadémikus) miniszter, az OMFB elnöke. A közreműködők között találjuk ismét a Magyar Televízió Felkínálom Szerkesztőségét. 10-én és 11-én a kiállítás színhelyén forgatnak, amelyet április 15-én sugároznak, természetesen a Felkínálom adásában. Az adásban bemutatják majd a szombathelyi kiállítás legsikeresebb termékeit is. A kiállításon termékbemutatók és rendezvények is helyet kapnak, amelyekről bővebb információt a Vásári Újságban találhatnak az érdeklődők. Ekkor tartja soros tanácskozását az Alpok- Adria Gazdasági Bizottság. A szakemberek szintén a vásár helyszínén tanácskoznak, mondi Az új hang arca A telefonközpontosnak is van arca. Gondja, bánata, öröme. Néha bosszús, máskor jó napja van, de mi csak egy szelíd vagy éppen türelmetlen hangot hallunk a vonal másik végén. A szombathelyi városháza telefonközpontjában mostanában határozottan jó hangulat lehet. Legalábbis erre engednek következtetni az ide telefonálókat fogadó rendületlen nyugalmú, kedélyesen sok urammal és kezitcsókolommal megtűzdelt mondatok, amelyeket „Új hang” címmel már e dicséretre kiéhezett világban is köszöntött egy olvasó a Vas Népe hasábjain. Az új hang tulajdonosa, Bódi Gyula látogatásomkor fölöttébb elfoglalt ember volt. Minden erőfeszítésem ellenére sem tudtam megfejteni az apró telefonközpont kapcsolási titkait, de Bódi úr keze járt, mint a motolla a villogó kis piroslámpácskák, sípoló gombok és számozott billentyűk között. - Természetesen, uram... sajnos, uram, nincs bent... valami üzenetet feljegyezhetek, kezitcsókolom... egy pillanat, uram, a másik vonalon megpróbálom... Kérem szépen, Bódi úr nyugalma rendíthetetlen. Azt mondja, a szakma egyik titka, hogy néhány kedves szóval a legidegesebb embert is meg lehet szelídíteni. Márpedig a hivatalos ügyeket intézők között épp elég ideges ember akadhat, Bódi úr tehát kedvére gyakorolhatja a szakma fortélyait. Ül egymagában ebben a sivár második emeleti szobában, és telefonkagylóval a kezében mosolyog, még talán kacsint is a kétszáz kilométerről telefonáló ügyfélre: - Uram, nincs itt uram, mit tehetek önért? Uram pedig elmélázik, hogy honnan ez az udvariasság, mire Bódi Gyula felvilágosíthatja, hogy a zenész cigányok általában udvariasak, aki pedig a köztiszteletben álló egykori zenész szakszervezi titkár, Bódi Károly családjába született, s az egyik étterem zongoristája, Kustánczy Vilmos mellett nevelkedett, különösen jó modorú. Esetleg elmondhatja még, hogy ő maga húsz évig dobolt, s érzése szerint semmi különbség nincs az étterem és a sivár második emeleti telefonközpont között, ott nótákat kértek tőle, itt telefonszámokat. Ugyanaz, uram. Kapcsolni itt is, ott is tudni kell. Emberekkel bánni meg direkt öröm, különösen, ha élete derekán olyan remek feleséget talál az ember - mondaná Bódi úr, és a távoli kérdezőnek is felemelne az assztalról egy csók előtti pillanatot megörökítő fotót. Közt kapcsol, gombot nyom, vagy emel, lámpákat néz, mindenkin kijut néhány uram vagy becsókolom - nem lenne rossz, ennyi úr szaladgálna ebben világban -, csak Bódi úra nem jut egy kis nyugalom. Mi ugyanis egyedül van, munkatánője Hodászy Sándorné akinek mondja - sokat köszönhet, aki minden telefonközpontos forfé megtanult, most beteg. S ezt munkát egyedül nem lehet csálni. A városháza vonalaira annyi hívás érkezik, hogy villámkő telefonközpontos legyen, aki ne várakoztatja meg az ügyfél Márpedig a munkatársa sokát volt egyedül a telefonközponban, amíg a sok munkanélkü zenésszel együtt utcára kerü Bódi Gyulát fel nem vettél Kettesben persze könnyebbe mosolyog Bódi úr is. Beszélgetésünkkor mind igyekezetem és gyakorlatom ellenére sem tudtam belőle húzni egy rossz szót sem. Ehhe külön gratulálok. H. Sz./Graffit Fotó: Horváth Csab Felrobbantotta magát Hétfőn délben Várpalotán B. Lajos 39 éves férfi öngyilkossági szándékkal a családi házának pincéjében ismeretlen robbanóanyaggal felrobbantotta magát, de nem halt meg, életveszélyes sérülést szenvedett. A múlt heti nagy esőzés sok helyen kárt okozott. Képünk a kőszeghegyaljai termelőszövetkezet területén készült. Az elvetett tavaszi árpát öntötte el a víz. A tsz dolgozói elvezetik a vizet. Fotó: K. Z. Nem folyik felfelé... Náraiban tele van az árok Náraiban csak száraz időben érdemes falugyűlést tartani. Esőzés idején ugyanis az alacsonyan fekvő Lövő utcában lakók meglehetősen idegesek a házaikat fenyegető víz miatt. Az önkormányzat több min egymillió forint kiadással sem tudta megoldani a problémát, ám az idén újra próbálkoznak vele - derült ki a jegyzőnőnek a meglehetősen indulatos kérdésekre adott válaszaiból. Ehhez azonban - tette hozzá a polgármester - az kellene, hogy az utca lakói egymás között megegyezzenek a vízelvezetés dolgában. A tapasztaltabb idősek szerint viszont eső idején a falu más részein is megtelnek az árkok. Olyanra pedig még a legidősebbek sem emlékeztek, hogy a víz felfelé folyt volna. Mindez persze nem nyugtatta meg a Lövő utcaiakat, akik közül az egyik felhívta az önkormányzati képviselők figyelmét, hogy ha már a választások idején a falu ügyeinek megfelelő intézését ígérték, csütörtökön miért nem jöttek segíteni a vízmérésben. Náraiban tehát érdemes meteorológust megkérdezni a falugyűlés időpontjának kitűzése előtt. A falu 1991-ben 17 millió forintból gazdálkodhatott. Ebből tíz és fél milliót költöttek a falu intézményeinek működtetésére, a többit pedig fejlesztésre - vízellátásra, a ravatalozó befejezésére, ütes járdaépítésre, vízrendezésre - adták ki. Elkészültek a szennyvízelvezetés tanulmánytervei is, ám a falu 340 házából eddig csak 130- nak a lakói jelezték, hogy hajlandók a szennyvizet elvezetni. Pedig egy idős néni szerint a faluban sok helyen már zöld a víz. De a szennyvízelvezetés nem csak lelkiismereti, hanem anyagi kérdés is. Sok családnak egyszerűen nincs pénze erre. Náraiban most új felmérést készítenek, mert minél többen döntenek a szennyvízcsatorna megépítése mellett, egy-egy családnak annál kevesebb pénzt kell kiadnia. Hosszú távon biztosan megéri a szennyvíz elvezetése, mert a csatornamű vállalat által végzett szippantás sem olcsó. Igaz, ezen a gondon sokan úgy segítenek, hogy vesznek egy búvárszivattyút, s a szennyvizet az árokba engedik. Náraiban az intézmények működtetésére az idén 11,5 millió forint jut. A fejlesztések közül az árokrendszer további építését és a közvilágítás javítását tartják a legfontosabbnak. Rácskay Jenő országgyűlési képviselő a falugyűlés után képviselői beszámolót tartott, amelynek izgalmasabb részeire rövidesen viszszatérünk. Graffiti 1992. április 1. Szerda