Vas Népe, 1992. május (37. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-28 / 125. szám

Film: A tudat mélyrétegeiben talán a Kern András-féle levehető ajtajú NDK turmixgép kísértett, amikor Gárdos Péter úgy döntött, a véletlent a telefonra bízza: az ifjú apa a nagyanyjának akarja elordítani, hogy lánya született, helyette állandóan Panni van vonalban, a Skorpió, aki meg­eszi az Ikreket reggelire. Mert az Ikrek már csak ilyen. Enni­való. Egyetlen - néha unal­mas - ámokfutás a film, de a szereplők láthatóan jól érzik magu­kat. Süt a vászonról, hogy Eszenyi Enikő, Rudolf Péter, Törőcsik Mari és Garas Dezső jókedvében csinálta ezt a filmet. Törőcsik Mari élvezi a nagymama-szere­pet, élvezi, hogy öregszik, hogy hanyatt fekszik a szobaajtóban, hogy unokája, Rudolf Péter meg­eteti a kórházban. Amikor pedig Eszenyi Enikővel közösen előad­ják Karádi Katalin Hamvadó ciga­rettavég című dalát, minden elsza­badul. Kit érdekel a film, kit érdekel bármi más... Csak Tamás-Rudolf Péter bo­londul a végén bele, hogy Panni - ki tudja, hányadszor - ismét elhagyja. Pedig különben minden olyan, mint a mesében. Amikor már elege van a családból, az aggódó anyából, a rokonokból, a feleségből és a gyerekből, fölbuk­kan a lány - elvek és magyaráza­tok nélkül az elmaradhatatlan bohóc-fülbevalóval -, és kalan­dot, veszélyt ígér. A kulcsszó mégis a gyáva. A maga módján a film minden szereplője az. Vagy azzal, hogy őrzi a méltóságát, vagy azzal, hogy - Maskót, azaz Törőcsik Marit idézve - leszarja. Pedig olyan sokszor van közel a kegyelem pillanata. De mindig elrepül, mint az a kócos galamb Rudolf Péter kabátja alól. via Gránánc GÉPJÁRMŰ ÜZEMELTETŐK Az alábbi típusú GÉPJÁRMŰVEK KÖRNYEZETVÉDELMI FELÜLVIZSGÁLATÁT VÁLLALJUK: Barkas; Nysa; Zuk; AVIA; IFA; KAMAZ; Skoda UAZ; RÁBA; STAR; TÁTRA típusú tehergépkocsik, IKARUS 200 típuscsaládhoz tartozó autóbuszok és benzin üzemű katalizátor nélküli személygépkocsik. Javító bázisainkon vállaljuk autóbuszok és haszongépjárművek mindennemű javítását, felújítását. VASI VOLÁN Szombathely, Körmendi út 92. Telefon: 11-435/293. 12-593. (19 250) i ^­i Microsoft BORLAND COREL MICRO POCUS Termékek forgalmazását megkezdtük. Több mint 200 féle SZOFTVER!!! TALÁN A LEGKEDVEZŐBB ÁRON?! Alapismeretek, szövegszerkesztés, rajz készítés. . . 3200,­PTflf A TANFOUTAMOK FOLYAMATOSAN INDULNAK ÉS TOVÁBBI TÉMAKÖRÖKKEL BŐVÜLNEK» R-TRENP KFT. 24^033 6 MOLDOVA GYÖRGY - Visszatérve az első házasságodra, nem mond­hatod, hogy bármibe is beleszóltam. Ha Anikó az utolsó kombinémat kérte volna, én kivettem volna a szekrényemből és odaadom neki. De a három év alatt nem volt egy perc sem, mikor ne fájt volna a Szívem, hogy hová süllyedtél. Nem akarok a fejedre olvasni semmit, de úgy látom, továbbra sem tanultál. - Ezt mire érted? - Megint a söpredékkel keresitek a szövetséget. Én beleolvastam ennek a Borsosnak a verseibe, végig úgy éreztem, hogy nyílt fasiszta. - Ugyan hagyd már az örökös rémületeidet. Tizenöt évvel a fasizmus bukása után született, ő már „a mi rendszerünk neveltje”!­­ Valahol azt olvastam, hogy akármilyen nö­vényvédő szereket is alkalmaznak, a gaz egyetlen fajtája sem pusztul ki, a magvai milliószámra lappanganak a földben, ha kell évtizedekig is, de abban a pillanatban, mikor gyengül a védekezés ellenük, feltámadnak, és újra elborítják a földet. - Ez hogy jutott az eszedbe? Hiszen épp most szakítottunk Borsossal, hozzád is azért jöttem, hogy megbeszéljük a teendőket. - Sajnos, ez csak véletlen, ti hajlandók volnátok minden hozzá hasonló figurával szövetséget kötni. - Hidd el, tudjuk mit csinálunk. - Nem hiszem. Ti felidézitek a kísérteteket, és nekem még a síromból is fel kell majd kelnem, hogy harcoljak ellenük. Martin nem akart tovább vitatkozni, elővett néhány fényképet és az asztalra tette: - Nem vagy kíváncsi az unokádra? Az asszony meghatottan nyúlt a szemüvege után. XVI. fejezet Másnap Borsos végigjárta a Martintól kapott címeket, de mindegyik szobát kiadták már. Szorult helyzetét látva, egyik Buda környéki brigádtársa felajánlotta, hogy ideiglenesen beköltözhet az udvarukon álló sufniba, este együtt utaztak ki a faluba. Borsos megnézte a helyiséget: bár az ajtó és ablakszárnyak elvetemedtek és centis résekkel hajlottak el a kerettől, arcát mégis áporodott, dohos szag csapta meg. Lent a téglapadló réseiben zöldellő iszap jelezte, hogy a hegyoldalból lezúduló eső keresztülfolyik a helyiségen, a víz térdmagasságig felkúszott a falakban. Mi­vel a munkásszállót hala­dék nélkül el kellett hagy­­nia, kénytelen volt elfogad­ni az ajánlatot. Fehérnemű­jét és ruháit szekrény híján a falba vert szögekre akasz­totta, az ágy fölé kiragasz­totta a félmeztelen Arnold Schwarzeneggert ábrá­zoló plakátot. Bízott benne, hogy csak rövid időt kell eltöltenie ebben a sufniban, hamarosan átköltözhet egy megfelelő albérletbe. Folytatta a lakáskeresést, de nem tudta megfizetni az infláció következtében megemelkedett béreket. Takarékbetétje egyébként is erősen megcsappant. Borsos nem akarta felélni utolsó tartalékjait, meg­próbált pénzhez jutni. Pályaudvari különmunkáját nem kezdte újból, az éjszakázás elvonta volna erejét az írástól, nem látott más esélyt, mint hogy­ megjelentesse a verseit. Átgondolta a követendő taktikát. Belátta, hogy lázadó hangú írásaival nem számíthat sikerre, stílust és szemléletet kell váltania. Beült a Szabó Ervin Könyvtárba, és szabályszerű százalékos kimutatást készített magának arról, hogy az újságok milyen jellegű verseket közölnek leggyakrabban. Arra a következtetésre jutott, hogy a gyerekeknek szóló költeményekkel érdemes kísérletezni. A számtalan hétvégi gyermekrovat kimeríthetetlen felvevőpiac­nak tűnt, egyébként is úgy érezte, hogy itt kényszerül a legkisebb megalkuvásra. Ezentúl munkájában valóságos menetrendet szabott magának. Legalább napi négy órát dolgo­zott, de elhatározta, hogy addig nem kel fel az asztal mellől, amíg legalább kőhegyenként tizenkét soros verset meg nem ír. Segítségül felidézte magában a gyerekkorában "hallott mondókákat és beleépítette a szövegbe, önkéntelenül a száját is úgy csücsörítette írás közben, mint ahogy annak idején az ágya fölé hajló apjától látta. Mikor elolvasta az elsőnek elkészült versét, Borsos úgy érezte: a ritmusa olyan lebegő, hogy a szöveg szinte felemelkedik a papírról. Elmosolyodott, és győztes sportolókat utánozva öklével a levegőbe sújtott. Növelni akarta a megjelenés esélyeit, ezért tíz példányban gépeltette le a verseit, és egyszerre több újságnál is leadta. A címeket a közületi telefon­könyvből nézte ki, igyekezett kevésbé ismert lapokat kiválasztani, feltételezte, hogy itt szíveseb­ben fogadják a kéziratait. Verseit nem merte a szerkesztőségek titkárságán hagyni, attól félt, hogy közömbösségből vagy rosz­­szindulatból elsüllyesztik, inkább beült az irodalmi rovatvezetők fogadóóráira. Borsos megdöbbenve tapasztalta, hogy az előszobák mindenütt zsúfolásig megtelnek hozzá hasonló pályakezdőkkel. Várako­zás közben figyelte a beszélgetéseket, szinte valamennyi társa irodalmi kapcsolatokkal dicseke­dett, elismerő kritikákat mutogatott. Borsos nem értette, miért kényszerülnek arra, hogy házaljanak írásaikkal. A szerkesztők közömbös arccal vették át a kéziratokat, és hosszú határidőket szabtak a válaszra. A fiú négy-öt hét múlva minden esetben visszakapta a verseit, esténként, mikor hazaért a munkából, a sufni asztalán szinte halomban álltak a nagyalakú postai küldemények, de nem adta fel a reményt. Bízott magában, úgy képzelte, csak a kitartásán múlik, hogy sikerül-e áttörnie és új helyeken jelentkezett a kézirataival. Próbálkozásai során Borsos elvetődött egy mező­­gazdasági folyóirat, a „Falusi Élet” szerkesztőségé­be. A néhány ezer példányban megjelenő lap két szobát foglalt le egy szakszervezeti székház harmadik emeletén, a folyosóról egyenesen a szerkesztő szobájába lehetett bejutni. A fiú kopo­gott, és csak a válaszra nyitott be. Csodálkozva látta, hogy bent egy villanyrezsón lecsót melegítenek, az asztal körül négyen is várták, hogy elkészüljön az étel. - Kéziratot hozott? - kérdezte egy kopasz, rövidujjú inget viselő férfi, a lecsót kavargatva. - Tessék később jönni, ebédszünetet tartunk. Borsos már vissza is fordult volna, mikor Káplás emelkedett fel az asztal mögül: - Ferikém! Isten hozott, ülj le! - mondta az öregember, és magyarázólag hozzátette zalai fiú, a földim, és egy kicsit a tanítványom is, igazi fenegyerek. Adjatok neki is egy tányért, meg egy poharat. Tudod, Ferikém, a hét végén lesz Péter-Pál, egy kis elő­névnapot tartunk a gyerekekkel. Borsos leült, koccintott a társasággal, aztán szótlanul evett néhány falatot, kivárta, amíg Káplár figyelme újra ráterelődik. - Milyen ügyben jöttél? Valamilyen írást hoztál? - Igen, néhány gyerekverset. - Hagyd itt - a kopasz, rövid ingujjas férfira mutatott -, ha lehet, Ernő lehozza majd. A szerkesztő biccentett: - Szervusz, Németh Ernő vagyok. - Figyelmedbe ajánlom a tanítványomat, Ernő, bátor és független szellem, nem szarik be sem az elvtársaktól, sem a polgároktól. Megkérlek, nézd át a verseit. Németh találomra kihúzott egy lapot a dossziéból és elolvasta a címét:­­ „A faragott lovacska” - ahogy látom remekmű, kezdjük ezzel­­ néhány szót firkált a kéziratra -, eztán minden hónapban lehozunk egyet. Jó? - Köszönöm. - Ne köszönd, inkább neked segítek, mint egy polgárnak. Hová küldjük a pénzt, vagy inkább személyesen akarod felvenni? - Bejönnék érte. - A hónap utolsó szerdáján fizetünk 12-től 2-ig, a pénztár itt van az épületben a harmadik emeleten. Megjelentél már valahol? - Otthon Zalában, egy pár üzemi lapban - mondta Borsos mereven maga elé nézve, attól tartott, lekicsinylést vált ki, ha bevallja az igazat. Németh elgondolkodott: - Azt hiszem, már van egy másik Borsos Ferenc is, aki publikál. Ő kezdte hamarabb, neked kell kitérni, válassz valami megkülönböztető toldalékot. Zalában születtél, Zalai Borsos Ferenc jó lesz? - Azt hiszem. A szerkesztő rávezette az új nevet a kéziratra, aztán egy papírhalom tetejére dobta. Káplár felemelte a poharát: - Igyunk az „újszülöttre”! Valaha még büszkék leszünk rá, hogy mi kereszteltük el. Már alkonyodon, mikor a társaság elhagyta a szakszervezeti székházat. Borsos illendőnek találta, hogy meghívja Káplárt egy pohár borra, beültek egy kisvendéglőbe. - Nagyon örülök, Feri, hogy sikerült elindítani téged. Mindig az első lépés a legnehezebb. - Biztos, hogy lehozzák a verset? - Micsoda beszéd?! Ezer százalék. De mi a helyzet a „Jelzőtűz”-nél, náluk már megjelentél? - Nem, még mindig csak ígérgetik, hogy majd leközölnek valamit. Mit csináljak? - Egyelőre ne szakíts velük, majd én szólok, ha ott kell hagynod őket. (Folytatjuk) A félelem kapuja . AZ IDEA DISZKONT SÁRVÁRON NYÍLÓ üzletében fiatal műszaki ELADÓT keres. Érdeklődni szombaton személyesen az IDEA DISZKONTBAN (9-12-ig) Szombathely, Szelestey út 2. • ____________________ (19 389) HALADÁS MŰVELŐDÉSI HÁZ-ban NAPKÖZIS TÁBOR (természetjáró) június 15-26-ig június 29—július 10-ig TINI VARRODA (középiskolásoknak, általános iskolásoknak 30 órában) szabás varrás saját méretre június 15-26-ig jelentkezés, felvilágosítás június 5-ig 12-215-ös telefonon. (19 228) Színház: Játék a sötétben Mégiscsak elérkezik hozzánk Szombathelyre Peter Shaffer remek komédiája, a Játék a sötétben, amely a Művelődési és Sportház tavaszi színházi bérletében szerepelt, de a jel­zett időpontban elmaradt. A székesfehérvári Vörösmarty Színház társulata május 31-én, vasárnap este nem a szokásos hét, hanem nyolc órai kezdettel mutatja be a darabot Makk Károly rendezésében, Varga Mátyás díszleteiben. Cseke Pé­ter, Tallós Rita, Kállay Ilona, Koncz Gábor, Lőte Attila, Sára Bernadett, Bozóky István és Kautzky József alakítja a figu­rákat. Képünkön jelenet az előadásból. Autók­­ árván Szombathelyen, a Jókai és a Kálvária utca találkozásánál lévő parkolóban egy Ford Escort, a Jászai Mari utca 6. melletti parkolóban pedig egy karambolos Skoda áll és vár. Rendszámuk nincs, tulajdonosuk ismeretlen. A közterület-felügyelet tud róluk, elszállítá­sukat tervezik. Ehhez május 15-e óta joguk van. 1992. május 28. Csütörtök

Next