Vas Népe, 1992. augusztus (37. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
Nem vagyunk fontosak Magyarul, Amerikában Lehet, hogy rossz időpontot választottam az interjúra, mert Hankó Faragó Miklós országgyűlési képviselőt éppen a levegőben találom. Méghozzá felfelé nyújtott karokkal, felhúzott lábbal, kiabálva. Előtte a televízió, és Darnyi Tamás fáradt, de boldog arca a barcelonai uszodában. Amikor leér, tisztázzuk, a szombathelyi képviselő épp a második magyar aranyéremnek örül. Emellett alig néhány napja érkezett haza az Egyesült Államokból, ahova egy alapítvány segítségével jutott ki. • Odakint is így készültek az olimpiára, mint idehaza? Érdekli ez az egész felhajtás az amerikaiakat? - Persze. Csak egy apróság: sikerült bejutnom az NBC tévétársaság New York-i olimpiai stúdiójába. A Rockefeller Centerben elhelyezett stúdió már június közepén készen várta az olimpiát. Láttam már egy-két stúdiót életemben, de ilyent még sohasem. Tucatnyi, ötven-száz ember befogadására alkalmas teremből állt, mindegyikben szuper technika és 1500—1800 reflektor és lámpa. Az NBC az a társaság, amely megvette az egész olimpia közvetítési jogát. Vitray Tamás panaszkodott is valamelyik nap, hogy nem lehetett a győzelem után Egerszegi Krisztinával interjút készíteni, mert az NBC mindent saját magának tart fenn. Ennek ellenére az a hír járja, hogy az NBC komoly anyagi gondokkal küzd, s az olimpia utáni mérlegnél becsukja a boltot, vagy legalábbis sok embert elbocsát. • Talán elég lett volna nekik egy stúdió, ötven lámpával... - Ez igaz, csakhogy Amerikában már nem lehet ilyen „szegényen” televíziózni, mint mi teszszük. Mások az igényeik. Ez a Stúdió volt a legnagyobb meglepetés, ami Amerikában érte? - Dehogy. Hat évvel ezelőtt már voltam kint a rokonaimnál, és ahhoz képest nagyon meglepett, hogy mennyire mindennapos gond lett ott is a gazdasági visszaesés, az ottani mércével mérve magas infláció és a munkanélküliség. Ilyen hanyatlás sokak szerint a harmincas évek óta nem volt a tengerentúlon. • Miért, mekkora a munkanélküliség? - Tíz százalék körüli. • De gondolom, ez nem jelent éhező embereket az utcán. Vagy már az emberek külsején is érezheti a lecsúszás? - Még nem, mert a szociális létbiztonság elég jó. Van miből fedezni a munkanélküliséget. De az emberek jobban meggondolják, hogy mire költik a pénzüket. Hat éve engem is lenyűgöztek a hatalmas amerikai autók. Most meggyőződésem, hogy az amerikai autóipar tönkremegy, ha nem vált a kis fogyasztású, és esztétikailag is megújult autókra. A német, angol, francia és főként a japán autógyárak messze megelőzték őket. Amerikán kívül alig látni amerikai autót. • Gondolom, ezt nem csak az amerikaiak sajnálják. Ön hat évvel ezelőtt családlátogatáson volt kint, de ha jól tudom, a mostani út más jellegű volt. Talán valami közügy? Hát ha közügy, hogy egy képviselő jól beszéli-e az angolt, akkor az. Egy alapítvány ösztöndíját kaptam meg egy intenzív angol nyelvi kurzusra a manhattani Columbia Egyetemen, aminek elég jó híre van a világban... • Igen, pólókról ismerjük. De vajon azzal, hogy egy országgyűlési képviselőnk kijutott, mennyivel kerül közelebb az állagmagyar ehhez az alapítványhoz? - Igyekeztem összeszedni minél több információt magyarok számára a kinti tanulási lehetőségekről. A nyelvi program vezetőjével személyesen beszélgettem erről, s ők nagyon szívesen fogadnának magyarokat. Óriási hátránya Magyarországnak, és a magyar politikusoknak is, hogy nem beszéljük jól az idegen nyelveket. • Ön például mikor érezte ezt a hátrányt? Mert a parlamentben az MDF-fel mégiscsak magyarul pörölnek, még ha néha úgy érzi is az ember, hogy a kormány és az ellenzék nem egy nyelvet beszél. - A magyar politikai csatározásokban is van jelentősége a nyelvtudásnak, hiszen aki több nyelvet beszél, az jobban informált. A rádió vagy a televízió, a BBC, CNN segítségével másként látni a világot itthonról, s ki se kell tennem a lábam. Másrészt bárhova megyünk külföldre, vagy bárhonnan jönnek hozzánk, az angol a találkozások félhivatalos nyelve. • De a hivatalos tárgyalásokon úgyis van tolmács, nem? Egy bizonyos szint fölött igen. Kötelező. De rendkívül kellemetlen, ha az esti vacsoraasztalnál is tolmáccsal kell beszélgetni. S ide már nem elég a konyhanyelv, mert a fontos dolgok, üzletek rendszerint ilyen találkozások, benyomások alkalmával dőlnek el. • Bizonyára minden felnőttnek titkos vágya, hogy újra gyerek lehessen. Hogy újra az iskolapadba kerülhessen. Bár lehet, hogy a parlamenti padok hasonlítanak az iskolapadra... - Hát igen, csak a légkör egy iskolában lényegesen jobb. Nem a vita zavar a Parlamentben, az természetes, hanem az érvek nélküli vagdalkozás. Az amerikai iskolák egyébként teljesen mások, mint a magyarok. Ott nem tiszteletlenség, ha az éhes vagy szomjas diák az órán enni kezd, vagy felbont egy kólát. A tanárok rendkívül kedvesek, segítőkészek és odaadóak. Tanáros dölyfnek nyoma sincs. • Nálunk pedig nem csak az iskolákban van nyoma a tanáros dölyfnek. De a válaszában oda kanyarodott, ahova úgyis eljutottunk volna. Egy magyar politikus biztosan nem kerülheti ki, hogy külföldi útján nap mint nap hasonlítgassa a kinti politikai életet, és egyáltalán az életet. //_ miltent\ti/ Menynyire ints odakint? - Teljesen friss élményem van a különbségről, ami a mindennapi életre és a politikára egyaránt jellemző. Ma az OTP-ben álltam sorban, amikor a mögöttem álló a vállam fölött átnézve belelesett a papírjaimba. Ez persze lehetett volna bármely más bankban vagy közintézményben is. Odakint a következő ügyfelet erélyesen leültetik, ha „rámászik" a másikra. Mondom én ezt kéthónapos kinti élet után. Hiába, a jót hamar megszokja az ember. Az említett példa apróság, de fontos lehet. Ugyanez a helyzet a politikával. Kint komfortosan érzik magukat a demokráciában. • A Los Angeles-i feketék lázadása nem teljesen ezt mutatta, de a fehérek között biztosan ez a helyzet. Ön viszont épp az elnökválasztás kezdetén volt kint. Mit szeretnének a választók, milyen legyen az amerikai elnök? - A sorban hátrébb áll az, hogy okos-e, jó politikus-e, milyen képzettsége van. Viszont rettentően számít a megjelenése, milyen vagány, jól néz-e ki, menynyire tud jó poénokat elsütni egy társaságban. • Szóval Göncz Árpád odakint is megállná a helyét, már ha az amerikaiaknak nem egy magányos cowboyra, hanem egy kedves nagypapára van szükségük. Amikor az elmúlt két hónapban idehaza történt politikai ügyekről beszéltünk, ön többnyire zavarba jött. Ennyire nem jutnak ki az USA-ba a magyarországi hírek? - A helyzet egészen tragikus. Ha csak nincs valami nagy „balhé”, mint a csehszlovák válás, egy szó se esik Kelet- Európáról az amerikai sajtóban. • És a csehszlovák válás mennyit ért a kinti lapokban? - Egy oldal egytizedét. • Mint a burundi kormányválság. - Körülbelül. Végül újra fölkutattam a Püski könyvesboltot, ahonnan hat évvel ezelőtt szamizdatokat hoztam haza. Most Magyar Hírlapot kerestem, de a legfrissebb példány tíznapos volt, és majdnem három dollárba került. Nehezebb volt most hozzájutni az aktuális információkhoz, mint régen a friss magyar szamizdathoz. Amikor a Torgyán-féle kisgazda-botrány volt, még a jól tájékozott Szabad Európa Rádió New York-i riportere is csak annyit tudott mondani, hogy odahaza a pártok vitájába beleszólt a rendőrség. Azonnal hazatelefonáltam meglehetősen izgatottan, mert tartottam tőle, hogy komolyabb ügyről van szó. • Hát, azt megúsztuk. De hogyan jutnak információhoz a magyar gazdaságról azok az amerikai befektetők, akik nagy számban jönnek hozzánk? A gazdaság az más. Minden információhoz hozzá lehet jutni a könyvtárak és piackutató cégek segítségével, csak ezek az információk nem jelennek meg a közvéleményben. • Az viszont legalábbis a magyar közvéleményben megjelenik, hogy egy országgyűlési képviselőnek könnyű utaznia, mert közel van a tűzhöz, s könnyen ráköltik az adófizetők pénzét. Ön miből volt Amerikában? - Az adófizetők pénzét többnyire nem ellenzéki politikusok útjaira költik. Az én utam a magyar választópolgároknak egy fillérjükbe sem került. Az amerikai Perkins alapítvány állta a tanulás és az utaztatás költségeit, én pedig odakint a rokonaimnál laktam, és a saját pénzemből éltem, ami nem volt könynyű, mert nagyon drága az élet odakint. • Rendben van, hogy nem vitt semmit, de mit hozhat egy ilyen út Magyarországnak, Szombathelynek, azoknak, akik önt a Parlamentbe juttatták? - A nyelvtanulási lehetőségről már beszéltem. De odakint sok magyar és amerikai üzletemberrel is találkoztam, kapcsolatokat építettem. Korai ezekről beszélni, de szeretnék amerikai politikusokat és üzletembereket Szombathelyre hívni. Megismertetni velük Magyarország nyugati csücskét ezzel a nagyon szép várossal, ahova érdemes eljönni, ahol érdemes pénzt befektetni. H. Sz. Graffiti Körmend földgázfogyasztói! Tájékoztatjuk Önöket, hogy esedékes számláink az alábbi átlagos fűtőértékkel készülnek: július havi átlagipari és kommunális (92. 06. 28-tól 07. 27-ig) 33,7 MJ/m3 fogyasztóknál június-július havi háztartási (92. 05. 21-től 07. 20-ig) 33,8 MJ/m1 fogyasztóknál 1 m3 gáz ára: 7,77 Ft. ÉGÁZ Vas M. Üzemigazgatóság , Szombathely (27 971) a Építők, Építgetők, Reménykedők! Rendkívüli CEMENT akció! Ppc 10/350-es hazai cement 620 Ft/g Giczi-Szabó GMK Vasvár. Tel./Fax: 94/70177 635 Ft/g VIGVAM Építőanyagkereskedés Szentgotthárd, Hunyadi u. 46. Tel./FAX: 94/80032 Áraink az ÁFÁ-t és az ajándékunkat is tartalmazzák. Mennyit ér az ajándék? Számolják ki Önök! 300 felett a házhoz szállítás INGYENES! (27 970) 1992. augusztus 1. AKCIÓ! Az EURO-FA KFT. Körmend, Legény u. 28—30. sz. telepén ÁRENGEDMÉNYES vásárt tartunk, amíg a készlet tart az alábbi termékekből: 1. Hossztoldott falburkolat (fenyő) 400 Ft/m2 + ÁFA 2. Hossztoldott hajópadló (fenyő) 500 Ft/m2 + ÁFA 3. Kerítéselem 2 típus (fenyő) 120—150 Ft/db + ÁFA 4. BIO bútorlapok (erdei és lucfenyő) 18 mm vastag, 300-400 mm széles, 800-2400 mm hosszú 64 750 Ft/m3 + ÁFA 5. Fenyő fűrészelt gerenda 3-6 m-ig 16 000 Ft/m3 + ÁFA 6. Fenyő 25 mm-es fűrészáru Építő minőség 3-6 m-ig 14 000 Ft/m3 + ÁFA Eladási ideje: munkanapokon 700-1600 óráig. Telefon: 94/12-831 Tel./Fax: 94/12-798 Telex: 37-490 (27 969) Három ravasz Azt mondja apám öreg barátja, hogy igazán vehetnék egy pisztolyt. Akár titokban, engedély nélkül is. Egy Pizttolyt. Minimum egy hatlövetűt. Vagy hetet. Nem afféle Micky Mausert, hanem igazi szívdöglesztő fegyvert. Közben szórakozottan piszkálgatja az asztalon fekvő Mausert az öreg barát. Egérnyűvő helyett igazi, súlyos marko latú, túlvilágcsövű, különleges acélszerszámot. A kertben két kutya, idebent a gazda gyors golyói várnak a váratlan látogatókra. Ebbe a házba nem lehet bejelentés nélkül jönni. Még a végén megijed a gazda, s aztán... jujj. Odakint éles fogak, a szobában élesre töltött pisztoly. Kéjes helyzet. Fogas kérdés. Valahogy mindig azt hittem, hogy nem magunkat, hanem egymást kell féltenünk. És tessék. Egymást kell féltenünk, magunktól. Pisztoly a hálószobában, a táskában, a tiszta bugyik között, a kesztyűtartóban. Azt hittem a melled, pedig csak a fegyvered, hogy kicsit Neurotic-osak is legyünk. Mindez akár biztató is lehetne. Van mit védenünk, van mit féltenünk. Házat, pénzt, jómódot, tisztességet. A puszta életet. Ámbár hajléktalannál még nem láttam villámló botot. Azt mondja az ősz öreg (lakhelyére nézve: az ősz petendi), tarthatnék fegyvert. Az én foglalkozásomban. Mert ugye összezördülések, szóváltások... cikkek súlyos szavai... Mind-mind érv egy jól irányzott golyó, egy fejen végigcsúszó fejszecsapás, a bordák közé recsecsenő késszúrás mellett. Fene tudja, a régi párbajhős idő jobban tetszett. Lovagias gyilkolás. Kard az első vérig. Valahogy humánusabb, mint ez a mai öldöklés. A sumák bökdösések. Én újra engedélyezném, tán kevesebb lenne a titkosított hulla. A szétdarabolt ember. Szétesett világ. Egy gondolat bánt engemet. Ágyban, párnák közt fejszétől halni meg. Mint a Hevesi házaspár, Budapesten. Őket lefejezték. Mert az ő fejüktől bűzlött annak idején... az ávó. A férj a neves testület tagja volt. Valaha. Negyven éve. Most egy kicsit bosszút álltak rajtuk, február 29-én. Rajta, meg élete párján is. Körülbelül az emlékezetes Kónya-Petővita zimankós idején, 1992-ben, Magyarországon. A jogállam és a szabadság harmadik tavaszán. Három tavasz. H. Sz. / Graffiti Utódok és elődeik... Szavahihető - nyugdíjas - ismerőseimtől hallottam az alábbi történeteket, amelyekben van valami közös, lettangoló vonás. Az egyik: Új vezetés került egy nem is olyan kicsi, előzőleg még állami vállalat élére, aki amolyan új seprő jól seper elv alapján, szigorú intézkedésekkel megkezdte a vállalat ügyeinek rendbetételét. Ezen intézkedések között szerepel az a tilalom is, amelynek értelmében a vállalattól korábban nyugdíjba vonultak ezentúl nem léphetnek be a vállalat területére..., még hivatalos ügyben sem. Ha valamelyik nyugdíjas mégis ilyen ügyben jelenik meg a portán, onnan nem mehet tovább, hanem az általa keresett illetékest ott kell neki megvárnia... A másik történet. Az egyik intézménynél kialakult kegyeleti szokás volt, hogy elhunyt nyugdíjasuk - volt munkatársuk — temetésekor az intézmény nevében koszorút helyeztek el sírjánál. A gazdálkodás, a költségvetési fegyelem szigorítása során azonban valakiknek szemet szúrt ez az évi pár ezer forintos kiadás, és törölték a költségvetésben)... azaz nyugdíjas temetésekor ezentúl nem jár intézményi koszorú. Azt találták ki helyette, hogy a nyugdíjasok körében is rendszeresen gyűjtsenek pénzt, és az így befolyt összegeken vett koszorúkat helyezzék el volt munkatársuk sírjánál. Azaz részletekben előlegezzék, illetve vegyék meg saját sírjukra a koszorút... - simpla - A mi kis olimpiánk (5.) - Elnézést, ez hányadik menet?... (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3