Vas Népe, 1992. augusztus (37. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

Nem vagyunk fontosak M­agyarul, Amerikában Lehet, hogy rossz időpontot választottam az interjúra, mert Hankó Faragó Miklós országgyűlési képviselőt éppen a levegőben találom. Méghozzá felfelé nyújtott karokkal, felhúzott lábbal, kiabálva. Előtte a televízió, és Darnyi Tamás fáradt, de boldog arca a barcelonai uszodában. Amikor leér, tisztázzuk, a szombathelyi képviselő épp a második magyar aranyéremnek örül. Emellett alig néhány napja érkezett haza az Egyesült Államokból, ahova egy alapítvány segítségével jutott ki. • Odakint is így készültek az olimpiára, mint idehaza? Érdekli ez az egész felhajtás az amerikaiakat? - Persze. Csak egy apróság: sikerült bejutnom az NBC tévé­­társaság New York-i olimpiai stúdiójába. A Rockefeller Center­ben elhelyezett stúdió már június közepén készen várta az olimpiát. Láttam már egy-két stúdiót éle­temben, de ilyent még sohasem. Tucatnyi, ötven-száz ember be­fogadására alkalmas teremből állt, mindegyikben szuper techni­ka és 1500—1800 reflektor és lámpa. Az NBC az a társaság, amely megvette az egész olimpia közvetítési jogát. Vitray Tamás panaszkodott is valamelyik nap, hogy nem lehetett a győzelem után Egerszegi Krisztinával inter­jút készíteni, mert az NBC mindent saját magának tart fenn. Ennek ellenére az a hír járja, hogy az NBC komoly anyagi gondokkal küzd, s az olimpia utáni mérlegnél becsukja a bol­tot, vagy legalábbis sok embert elbocsát. • Talán elég lett volna nekik egy stúdió, ötven lámpával... - Ez igaz, csakhogy Ameriká­ban már nem lehet ilyen „szegé­nyen” televíziózni, mint mi tesz­­szük. Mások az igényeik.­­ Ez a Stúdió volt a leg­nagyobb meglepetés, ami Amerikában érte? - Dehogy. Hat évvel ezelőtt már voltam kint a rokonaimnál, és ahhoz képest nagyon meg­lepett, hogy mennyire mindenna­pos gond lett ott is a gazdasági visszaesés, az ottani mércével mérve magas infláció és a mun­kanélküliség. Ilyen hanyatlás so­kak szerint a harmincas évek óta nem volt a tengerentúlon. • Miért, mekkora a mun­kanélküliség? - Tíz százalék körüli. • De gondolom, ez nem jelent éhező embereket az utcán. Vagy már az emberek külsején is érezheti­ a lecsú­szás? - Még nem, mert a szociális létbiztonság elég jó. Van miből fedezni a munkanélküliséget. De az emberek jobban meggondol­ják, hogy mire költik a pénzüket. Hat éve engem is lenyűgöztek a hatalmas amerikai autók. Most meggyőződésem, hogy az ameri­kai autóipar tönkremegy, ha nem vált a kis fogyasztású, és esztéti­kailag is megújult autókra. A német, angol, francia és főként a japán autógyárak messze meg­előzték őket. Amerikán kívül alig látni amerikai autót. • Gondolom, ezt nem csak az amerikaiak sajnálják. Ön hat évvel ezelőtt családláto­gatáson volt kint, de ha jól tudom, a mostani út más jellegű volt. Talán valami közügy?­­ Hát ha közügy, hogy egy képviselő jól beszéli-e az angolt, akkor az. Egy alapítvány ösztön­díját kaptam meg egy intenzív angol nyelvi kurzusra a manhat­­tani Columbia Egyetemen, ami­nek elég jó híre van a világban... • Igen, pólókról ismerjük. De vajon azzal, hogy egy országgyűlési képviselőnk kijutott, mennyivel kerül közelebb az állagmagyar ehhez az alapítványhoz? - Igyekeztem összeszedni mi­nél több információt magyarok számára a kinti tanulási lehetősé­gekről. A nyelvi program veze­­tőjével személyesen beszélgettem erről, s ők nagyon szívesen fogadnának magyarokat. Óriási hátránya Magyarországnak, és a magyar politikusoknak is, hogy nem beszéljük jól az idegen nyelveket. • Ön például mikor érezte ezt a hátrányt? Mert a parlamentben az MDF-fel mégiscsak magyarul pöröl­nek, még ha néha úgy érzi is az ember, hogy a kormány és az ellenzék nem egy nyelvet beszél. - A magyar politikai csatáro­­zásokban is van jelentősége a nyelvtudásnak, hiszen aki több nyelvet beszél, az jobban infor­mált. A rádió vagy a televízió, a BBC, CNN segítségével másként látni a világot itthonról, s ki se kell tennem a lábam. Másrészt bárhova megyünk külföldre, vagy bárhonnan jönnek hozzánk, az angol a találkozások félhivatalos nyelve. • De a hivatalos tárgyalá­sokon úgyis van tolmács, nem?­­ Egy bizonyos szint fölött igen. Kötelező. De rendkívül kellemetlen, ha az esti vacso­raasztalnál is tolmáccsal kell beszélgetni. S ide már nem elég a konyhanyelv, mert a fontos dolgok, üzletek rendszerint ilyen találkozások, benyomások alkal­mával dőlnek el. • Bizonyára minden fel­nőttnek titkos vágya, hogy újra gyerek lehessen. Hogy újra az iskolapadba kerül­hessen. Bár lehet, hogy a parlamenti padok hasonlíta­nak az iskolapadra... - Hát igen, csak a légkör egy iskolában lényegesen jobb. Nem a vita zavar a Parlamentben, az természetes, hanem az érvek nélküli vagdalkozás. Az ameri­kai iskolák egyébként teljesen mások, mint a magyarok. Ott nem tiszteletlenség, ha az éhes vagy szomjas diák az órán enni kezd, vagy felbont egy kólát. A tanárok rendkívül kedvesek, se­gítőkészek és odaadóak. Tanáros dölyfnek nyoma sincs. • Nálunk pedig nem csak az iskolákban van nyoma a tanáros dölyfnek. De a válaszában oda kanyaro­dott, ahova úgyis eljutot­tunk volna. Egy magyar politikus biztosan nem ke­rülheti ki, hogy külföldi útján nap mint nap hason­­lítgassa a kinti politikai életet, és egyáltalán az életet. //_ miltent\­ti/ Meny­nyire ints odakint? - Teljesen friss élményem van a különbségről, ami a mindenna­pi életre és a politikára egyaránt jellemző. Ma az OTP-ben álltam sorban, amikor a mögöttem álló a vállam fölött átnézve belelesett a papírjaimba. Ez persze lehetett volna bármely más bankban vagy közintézményben is. Odakint a következő ügyfelet erélyesen le­ültetik, ha „rámászik" a másikra. Mondom én ezt kéthónapos kinti élet után. Hiába, a jót hamar megszokja az ember. Az említett példa apróság, de fontos lehet. Ugyanez a helyzet a politikával. Kint komfortosan érzik magukat a demokráciában. • A Los Angeles-i feketék lázadása nem teljesen ezt mutatta, de a fehérek között biztosan ez a helyzet. Ön viszont épp az elnökválasz­tás kezdetén volt kint. Mit szeretnének a választók, milyen legyen az amerikai elnök? - A sorban hátrébb áll az, hogy okos-e, jó politikus-e, mi­lyen képzettsége van. Viszont rettentően számít a megjelenése, milyen vagány, jól néz-e ki, meny­nyire tud jó poénokat elsütni egy társaságban. • Szóval Göncz Árpád odakint is megállná a he­lyét, már ha az amerikaiak­nak nem egy magányos cowboyra, hanem egy ked­ves nagypapára van szüksé­­gük. Amikor az elmúlt két hónapban idehaza történt politikai ügyekről beszél­­tünk, ön többnyire zavarba jött. Ennyire nem jutnak ki az USA-ba a magyarországi hírek? - A helyzet egészen tragikus. Ha csak nincs valami nagy „balhé”, mint a csehszlovák válás, egy szó se esik Kelet- Európáról az amerikai sajtóban. • És a csehszlovák válás mennyit ért a kinti lapok­ban? - Egy oldal egytizedét. • Mint a burundi kormány­válság. - Körülbelül. Végül újra föl­kutattam a Püski könyvesboltot, ahonnan hat évvel ezelőtt sza­­mizdatokat hoztam haza. Most Magyar Hírlapot kerestem, de a legfrissebb példány tíznapos volt, és majdnem három dollárba került. Nehezebb volt most hoz­zájutni az aktuális információk­hoz, mint régen a friss magyar szamizdathoz. Amikor a Tor­­gyán-féle kisgazda-botrány volt, még a jól tájékozott Szabad Európa Rádió New York-i ripor­tere is csak annyit tudott monda­ni, hogy odahaza a pártok vitájá­­ba beleszólt a rendőrség. Azonnal hazatelefonáltam meglehetősen izgatottan, mert tartottam tőle, hogy komolyabb ügyről van szó. • Hát, azt megúsztuk. De hogyan jutnak információ­hoz a magyar gazdaságról azok az amerikai befektetők, akik nagy számban jönnek hozzánk?­­ A gazdaság az más. Minden információhoz hozzá lehet jutni a könyvtárak és piackutató cégek segítségével, csak ezek az infor­mációk nem jelennek meg a közvéleményben. • Az viszont legalábbis a magyar közvéleményben megjelenik, hogy egy ország­gyűlési képviselőnek könnyű utaznia, mert közel van a tűzhöz, s könnyen ráköltik az adófizetők pénzét. Ön miből volt Ameriká­ban? - Az adófizetők pénzét több­nyire nem ellenzéki politikusok útjaira költik. Az én utam a magyar választópolgároknak egy fillérjükbe sem került. Az ameri­kai Perkins alapítvány állta a tanulás és az utaztatás költsé­­geit, én pedig odakint a roko­naimnál laktam, és a saját pén­zemből éltem, ami nem volt köny­­nyű, mert nagyon drága az élet odakint. • Rendben van, hogy nem vitt semmit, de mit hozhat egy ilyen út Magyarország­nak, Szombathelynek, azok­nak, akik önt a Parlamentbe juttatták? - A nyelvtanulási lehetőségről már beszéltem. De odakint sok magyar és amerikai üzletember­rel is találkoztam, kapcsolatokat építettem. Korai ezekről beszélni, de szeretnék amerikai politikuso­kat és üzletembereket Szombat­helyre hívni. Megismertetni ve­lük Magyarország nyugati csücs­­két ezzel a nagyon szép várossal, ahova érdemes eljönni, ahol érdemes pénzt befektetni. H. Sz.­­ Graffiti Körmend földgázfogyasztói! Tájékoztatjuk Önöket, hogy esedékes számláink az alábbi átlagos fűtőértékkel készülnek: július havi átlag­­­ipari és kommunális (92. 06. 28-tól 07. 27-ig) 33,7 MJ/m3 fogyasztóknál június-július havi­­ háztartási (92. 05. 21-től 07. 20-ig) 33,8 MJ/m1 fogyasztóknál 1 m3 gáz ára: 7,77 Ft. ÉGÁZ Vas M. Üzemigazgatóság , Szombathely (27 971) a Építők, Építgetők, Reménykedők! Rendkívüli CEMENT akció! Ppc 10/350-es hazai cement 620 Ft/g Giczi-Szabó GMK Vasvár. Tel./Fax: 94/70177 635 Ft/g VIGVAM Építőanyagkereskedés Szentgotthárd, Hunyadi u. 46. Tel./FAX: 94/80032 Áraink az ÁFÁ-t és az ajándékunkat is tartalmazzák. Mennyit ér az ajándék? Számolják ki Önök! 30­0 felett a házhoz szállítás INGYENES! (27 970) 1992. augusztus 1. AKCIÓ! Az EURO-FA KFT. Körmend, Legény u. 28—30. sz. telepén ÁRENGEDMÉNYES vásárt tartunk, amíg a készlet tart az alábbi termékekből: 1. Hossztoldott falburkolat (fenyő) 400 Ft/m2 + ÁFA 2. Hossztoldott hajópadló (fenyő) 500 Ft/m2 + ÁFA 3. Kerítéselem 2 típus (fenyő) 120—150 Ft/db + ÁFA 4. BIO bútorlapok (erdei és lucfenyő) 18 mm vastag, 300-400 mm széles, 800-2400 mm hosszú 64 750 Ft/m3 + ÁFA 5. Fenyő fűrészelt gerenda 3-6 m-ig 16 000 Ft/m3 + ÁFA 6. Fenyő 25 mm-es fűrészáru Építő minőség 3-6 m-ig 14 000 Ft/m3 + ÁFA Eladási ideje: munkanapokon 700-1600 óráig. Telefon: 94/12-831 Tel./Fax: 94/12-798 Telex: 37-490 (27 969) Három ravasz Azt mondja apám öreg barátja, hogy igazán vehet­nék egy pisztolyt. Akár titokban, engedély nélkül is. Egy Pizt­tolyt. Mini­mum egy hatlövetűt. Vagy hetet. Nem afféle Micky Mausert, hanem igazi szív­döglesztő fegyvert. Köz­ben szórakozottan piszkálgatja az asztalon fekvő Mausert az öreg barát. Egérnyűvő helyett igazi, súlyos marko­­­ latú, túlvilág­csövű, különle­ges acélszerszámot. A kert­ben két kutya, idebent a gazda gyors golyói várnak a váratlan látogatókra. Eb­be a házba nem lehet beje­lentés nélkül jönni. Még a végén megijed a gazda, s aztán... jujj. Odakint éles fogak, a szobában élesre töltött pisztoly. Kéjes hely­zet. Fogas kérdés. Valahogy mindig azt hit­tem, hogy nem magunkat, hanem egymást kell félte­nünk. És tessék. Egymást kell féltenünk, magunktól. Pisztoly a hálószobában, a táskában, a tiszta bugyik között, a kesztyűtartóban. Azt hittem a melled, pedig csak a fegyvered, hogy kicsit Neurotic-osak is legyünk. Mindez akár biztató is le­hetne. Van mit védenünk, van mit féltenünk. Házat, pénzt, jómódot, tisztességet. A puszta életet. Ámbár hajléktalannál még nem lát­tam villámló botot. Azt mondja az ősz öreg (lakhelyére nézve: az ősz petendi), tarthatnék fegy­vert. Az én foglalkozásom­ban. Mert ugye összezördü­lések, szóváltások... cikkek súlyos szavai... Mind-mind érv egy jól irányzott golyó, egy fejen végigcsúszó fejsze­csapás, a bordák közé recse­csenő késszúrás mellett. Fene tudja, a régi párbajhős idő jobban tetszett. Lovagias gyilkolás. Kard az első vé­rig. Valahogy humánusabb, mint ez a mai öldöklés. A sumák bökdösések. Én újra engedélyezném, tán keve­sebb lenne a titkosított hul­la. A szétdarabolt ember. Szétesett világ. Egy gondolat bánt enge­­met. Ágyban, párnák közt fejszétől halni meg. Mint a Hevesi házaspár, Budapes­ten. Őket lefejezték. Mert az ő fejüktől bű­zlött annak idején... az ávó. A férj a neves testület tagja volt. Valaha. Negyven éve. Most egy kicsit bosszút álltak rajtuk, február 29-én. Raj­ta, meg élete párján is. Körülbelül az emlékezetes Kónya-Pető­­vita zimankós idején, 1992-ben, Magyar­­országon. A jogállam és a szabadság harmadik tava­szán. Három tavasz. H. Sz. / Graffiti Utódok és elődeik... Szavahihető - nyugdíjas - ismerőseimtől hallottam az alábbi történeteket, amelyek­ben van valami közös, lettan­­goló vonás. Az egyik: Új vezetés került egy nem is olyan kicsi, előzőleg még állami vállalat élére, aki amolyan új seprő jól seper elv alapján, szigorú intézke­désekkel megkezdte a vállalat ügyeinek rendbetételét. Ezen intézkedések között szerepel az a tilalom is, amelynek értelmében a vállalattól ko­rábban nyugdíjba vonultak ezentúl nem léphetnek be a vállalat területére..., még hi­­vatalos ügyben sem. Ha vala­melyik nyugdíjas mégis ilyen ügyben jelenik meg a portán, onnan nem mehet tovább, hanem az általa keresett illetékest ott kell neki meg­várnia... A másik történet. Az egyik intézménynél kialakult kegye­leti szokás volt, hogy elhunyt nyugdíjasuk - volt munkatár­suk — temetésekor az intéz­mény nevében koszorút he­lyeztek el sírjánál. A gazdál­kodás, a költségvetési fegye­lem szigorítása során azon­ban valakiknek szemet szúrt ez az évi pár ezer forintos kiadás, és törölték a költség­­vetésben)­... azaz nyugdíjas te­metésekor ezentúl nem jár intézményi koszorú. Azt talál­­ták ki helyette, hogy a nyug­díjasok körében is rendszere­sen gyűjtsenek pénzt, és az így befolyt összegeken vett koszo­rúkat helyezzék el volt mun­katársuk sírjánál. Azaz rész­letekben előlegezzék, illetve vegyék meg­­ saját sírjukra a koszorút... - simpla - A mi kis olimpiánk (5.) - Elnézést, ez hányadik menet?... (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3

Next