Vas Népe, 1993. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-01 / 76. szám
Hogy szép legyen a katonaélet... Keleti György: Kisebb létszámot, jobb élet- és munkakörülményeket a seregben Visszatérő katonapolitikai vitatéma: csökkentsük, vagy fejlesszük az ország védelmének letéteményesét, a hadsereget. A csökkentés egyik következetes szószólója ismert katonai szakértő és volt HM-szóvivő, Keleti György szocialista képviselő. Tőle kérdeztük: milyen érvek szólnak az amúgy sem túlsúlyos fegyveres erők karcsúsítása mellett? — Személyes véleményem — s az MSZP álláspontja is — az, hogy helyes volna, ha a határőrség határőrizettel és határvédelemmel foglalkozó része átkerülne a hadsereg állományába. Ezzel létszám-megtakarítást érhetnénk el, hiszen ma még egy sor feladatot párhuzamosan lát el a határőrség és a katonaság. Ha például a készenléti századok a sereghez tartoznának, a párhuzamosság megszűnne, s így voltaképp a feladatok csorbítatlan ellátása mellett is csökkenthető volna a létszám. Meggyőződésem, hogy a sorkatonák szolgálati idejét is rövidíteni lehet és kell. Ismert, és a visszajelzések szerint a közvélemény részéről kedvező fogadtatásra talált elgondolás, hogy a jövő a hivatásos hadseregé. Ezt természetesen csak fokozatosan lehet megvalósítani. Ha azonban kevesebb a sorkatona, s egyidejűleg nő a hivatásos továbbszolgálók aránya — éppen e célhoz, a hivatásos hadsereg megteremtéséhez közelítünk. A szolgálati idő alakulása egyébként szorosan összefügg a demográfiai helyzettel. Olyanynyira, hogy ha a szolgálati időt egyharmaddal rövidíteni akarjuk, a létszámot is hasonló mértékben kell csökkenteni. Meg kell azonban jegyezni: amíg sorozás lesz Magyarországon, addig a társadalmi igazságosság megköveteli, hogy minden katonai szolgálatra alkalmas ember teljesítse is a szolgálatot. Egészében véve: a mai 50-55 ezres tényleges katonai létszám 40 000-re vagy akár az alá is vihető — természetesen a határőrség egyidejű átcsoportosításával. Más szóval, a létszám is, a szolgálati idő is negyedével csökkenthető. —Az így megtakarított pénzt korszerű fegyverek vásárlására kellene fordítani?— A megmaradó összegekkel szerintem a katonák élet- és munkakörülményeit kellene javítani. A laktanyák állapota például egyszerűen méltatlan a XX. század végéhez; a ruházati, élelmezési és egyéb ellátás sem felel meg napjaink követelményeinek. A fegyverzet korszerűsítése pénzügyi szempontból nagyságrendileg más feladat. Érzékeltetésül: jelenleg egy — nem is a legkorszerűbb — elfogó vadászrepülőgép 2-2,5 milliárd forintba kerül. Négy-öt éven belül tehát aligha lesz annyi pénzünk, amennyi az átfogó fejlesztéshez szükséges — előbbre való az ország súlyos szociális problémáinak enyhítése. Be kell tehát rendezkednünk arra, hogy még sokáig a meglevő elavult fegyverekkel kell biztosítanunk az ország védelmét. Tudni kell, hogy minden szomszédunk ugyanabban a „boltban” vásárolta a birtokában levő fegyvereket, amelyikben mi is nekik sincs a mienknél több pénzük újak vásárlására. Koós Tamás Ferenczy Europress És a pénz forog tovább (Folytatás az 1. oldalról) A tulajdonosok, a bérlők nem fizetnek utánuk adót. A legális gépeknél ismertetett számokat alapul véve könnyen kiszámolható, mekkora haszon vár arra a kocsmárosra, vendéglősre, aki „feketén” beállít a sarokba egy nyerőautomatát. Tegnap a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság szervezésében a Szerencsejáték Felügyelet emberei és a városi kapitányságok rendőrei megnézték, mi a helyzet a megyében. Négy csoport járta végig Szombathelyen, Sárváron, Celldömölkön, Körmenden, illetve a városok környékén azokat a helyeket, ahol az előzetes információk szerint illegálisan működő nyerőgépekre lehetett számítani. Az eligazításon elhangzott, az ilyen automatákat le kell foglalni, a működtető és a bérbeadó ellen szabálysértési eljárás indul. Az egyik csoportot mi is elkísértük. Mivel a kapott címeken inkább csak ártatlan külsejű játékautomatákat és rozzant flippereket találtunk, dr. Jávor Ervint a Szerencsejáték Felügyelet ellenőrzési osztályvezetőjét arra kértük, számoljon be az országos tapasztalatokról. — A nyerőautomaták működtetésének szigorú feltételei vannak. A cég más tevékenységgel nem foglalkozhat, évi száz-százötvenezer forint engedélyezési díjat kell fizetni a gépek után, valamint a bevétel negyven százaléka megy játékadóba. Csak külön helyiségben üzemeltethetők, tehát egy kocsmában nem lehet felállítani. A tapasztalatok szerint az illegális üzemeltetés havi száz-százötvenezer forint tiszta bevétellel jár, ezen osztozik a bérlő és a tulajdonos. Vannak olyan térítők, akiknek több száz gépük van. — Mi minősül nyerőautomatának? Eldönthető ez egyértelműen? — Igen. Minden olyan gép, amibe kulccsal viszik be a pénztárnál befizetett összeget, vagy pénzt kell beledobni és ügyesség nélkül lehet nyerni vele. Tehát a játékos nyomkodja a gombot és vagy kap pénzt, vagy nem. Általában nem kap, de ez külön történet. Mindenütt a világon szigorú állami felügyelet működnek az ilyen gépek. Anynyi a különbség, hogy Nyugaton olyan is előfordul, hogy átalányadót kell fizetni a gépek után. És az a tapasztalat, hogy az illegálisan, illetve legálisan működtetett gépek aránya fordított. Alig pár ezren próbálkoztak feketén. Hollandiában például drasztikus akcióval vetettek véget a káosznak, begyűjtötték a svarcban üzemelő gépeket, ástak nekik egy nagy gödröt, aztán lánctalpassal végigmentek rajtuk. Az itthon felállított nyerőgép hamar kitermeli a pénzt, megéri a kockázatot. Szabálysértési eljárást indítunk és elkobozzuk a gépet. Lehetne büntetőeljárást indítani tiltott szerencsejátékért, de ez hosszadalmas, sőt lehet, hogy el sem kobozzák az automatát. Arra ügyelünk, hogy ne kerüljön vissza illegális forgalomba a lefoglalt szerkezet. Szétszedik alkatrésznek, vagy összetörik. —Lehet egy ilyen gépre a jövőt alapozni? — Arra is ügyelünk, hogy a legális gépeknél ne változtassák meg a nyerési arányt. Az ilyen gépek úgy vannak beállítva, hogy nyolcvan százalékot adnak vissza és húsz százalékot tartanak meg a bedobált pénzből. Hosszú távon, természetesen. A feketén működő gépeknél ezzel az aránnyal lehet trükközni. Át lehet állítani kis kapcsolókkal. Például fizetés előtt pár nappal kilencven százalékra, vagy afölé viszik a kifizetést. A játékosok megszédülnek, hű, ez nagyon jó gép, szeret bennünk, és amikor megkapják a pénzt, rohannak vele az automatához. Addigra viszont már a kifizetési arány megfordul, jóval kevesebbet ad vissza a nyerőgép. Ilyenkor lehet elbukni nagy tételeket. Egy másik megyebeli férfi annyira rabja lett a gépnek, hogy a végén nekünk írt levelet, menjünk ki a faluba és foglaljuk le az automatát, mert eladta az autóját, a felesége válófélben van, több, mint százezer forintot játszott el. Ravaszul kitalálták a dolgot, a gép mindig megcsillantja a reményt, hogy most vissza lehet szerezni a pénzt. Dehát ilyen esélyek mellett... Kétféle ember van, aki nyer ezen, aki nem játszik és aki üzemelteti. Nehéz az illegális üzemeltetők és forgalmazók ellen fellépni, mert újratermelődnek. Amióta nagyobb akciókat csinálunk, egyre több az engedélykérés. A legális cégek folyamatosan bombáznak bennünket, tegyünk valamit. Pesten már szinte mindenhol találkoztunk nyerőautomatával, zöldségesnél, fodrásznál, hentesüzletben. A legfertőzöttebb Csongrád, Békés, Bács-Kiskun megye. Csongrádban 17 akciócsoporttal, valamint több helyi akcióval több száz gépet foglaltunk le. * Vasban nem nagyon vállalják a kockázatot a vendéglősök, kocsmárosok — legalábbis, amerre mi jártunk. A sokadik helyen ismét csak játékautomatába botlunk, ennek üzelmetetéséhez csak kibővített engedély kell, ami mindenütt megvan. Mindössze két gép kerül a rendőrautóba, mindkettő karórákkal kábítja a játékost, aki húsz forintot is hajlandó áldozni élete órájára. Mert a helyes kis időmérők félúton vannak a bóvli és a kramanc között. A rendőrök még szisztematikusan végignéznek néhány útmenti kocsmát és presszót. Az egyikben aztán két pókergép és egy újabb óraadagoló esik áldozatul. A reggel óta velünk rohangáló kisteherautó végre hasznosíthatja magát. A felpakolási akciót egy kisbusszal érkezett csapat kommentálja végig. Nem tudni, mit vettek zokon, hogy éppen nincs kiszolgálás, mert a pultos biciklin a tulajt keresi, vagy pedig azt, hogy pont most kellett elhurcolni az automatát. Szidnak mindenkit, felemlegetik az elmúlt rendszerben végzett cselekedeteket, majd néhány jókívánság kíséretében elhagyják a porondot. A platón hasaló pókergépeken felirat, amolyan biztos, ami biztos alapon: ez nem nyerőautomata. A felügyelet emberei levonják a majdnem hiába végigautózott délelőtt tanulságait, Vas megyének erre a részére nem jellemző még az illegális üzemeltetés. Ebben maradunk. Gépek be a rendőrségre, az akció eredményeit összesítik. Szombathelyen nem találtak illegálisan működő automatát az ellenőrzött helyeken. Sárvárról kettő, Celldömölkről három gép került be a főkapitányságra. Ettől azonban még a pénz forog. Dr.Jávor Ervin szerint újabb játékra figyeltek fel. Egy aktatáska méretű papíron van ezernyolcszáz lyuk. A lyukban kicsi papíron valami nyeremény, vagy pedig nem nyert felirat, ezt a papírdarabot kell gyufaszállal kipiszkálni. Egy lyukasztás egy százas, az összesen száznyolcvanezer forint. A nyeremény összesen nyolcvanezer, egy táblán van százezer haszon. Ha a harmincezres beszerzési árat nézzük, hetvenezer. És akkor jóindulatúak voltunk és feltételeztük, ez originál tábla és stimmel a nyeremény... teti benkő 1993. április 1. Csütörtök Ötforintos bosszúság A postáról az ügyfél felháborodottan rohant át szerkesztőségünkbe. Nyolcvankét éves, rokkant édesanyja nyugdíját szerette volna átvenni. A postás ugyanis nem hajlandó beadni a néni pénzét az ablakon, mert őt is kötik a szabályok. Csak az ajtón keresztül, és csak a címzett kezébe. Marad hát a néni az ablak mellett — mert nem tud az ajtóig egyedül elmenni—, a postás pedig az ajtó előtt. Bedobja az értesítést, és továbbáll. Ekkor lép a színre az ügyfél, vagyis a rokkant édesanyjával együtt élő fiú. Fogja a személyi igazolványokat—a sajátját és az édesanyjáét — és befárad a hivatalba. Ám hiába mindkét okmány, ha nincs meghatalmazás. S ez az, amiért dühöng az ügyfél. A bürokrácia útjai kiismerhetetlenek. Azt hinné az ember, hogy két mondattal és két tanú aláírásával a posta is megelégszik. Ám ehelyett két oldal sűrűn teleírt nyomtatványt kell kitölteni és ráragasztani egy bélyeget. Egy ötforintos bélyeget. Ennyibe kerül ugyanis, amíg az egyik osztálytól a másikig utazik az iromány. Persze a postán nyilvántartási díjnak becézik eme kerek összeget, és finoman megkérdezik az ágáló ügyféltől: ugyan, mennyit ér ma már öt forint? Ám az ügyfélnek sokat ér. Ha magának kell a pénzük után szaladgálnia, semmi kedve borravalót adni érte. Amit persze a kézbesítő markába oda szokott csúsztatni. Tőle nem sajnálja, mert ő megérdemli. Odabent meg nem véli. Ám olyan ügyesen kitalálták, hogy a nagy közös kalapba azért mégis pottyanjon valami. Egy ötös alá OOO Egy vád margójára Újjáalakul Romániában a kommunista párt, gyülekeznek már a hívek Ceausescu sírjánál hűségesküt tenni. Abban az országban, ahol gyermekek ezrei nőttek fel úgy, hogy nem láttak csokoládét, vajat, most vannak felnőttek (tömegek?), akik nosztalgiát éreznek az efféle állapotok és általában a zsarnokság iránt. Moszkvában is erősödik a visszavágyakozás sokakban. Mi után? A gulágok, vagy az üres bolti pultok után? Azok is nosztalgiáznak, akik a cár képét, vagy ikonokat emelnek a magasba, együtt a sarló-kalapácsos vörös lobogókkal. Micsoda téboly és zűrzavar! Nálunk nincs ugyan „hátra arc” -demonstráció, de vannak szüntelen vádak, mert a jogos elégedetlenség egyre csak vádakat produkál, ott is, ahol ez egyszerűen nevetséges. Kezemben egy frissen kapott levél. „ Maguk, újságírók, jobban félnek megírni az igazat, a valót, mint 1990 előtt.” Egy rokkantnyugdíjas asszony írja: Sérelem van a háttérben, azokra haragszik a néni, akik „ eskü alatt hazudnak, elvakult hatalmi vágyból, nyerési szándékból az állam pénzén..." stb. stb. Kik azok, könyörgöm, kik? Neveket, konkrét bizonyítékokat, eseteket szíveskedjék szolgáltatni a megfoghatatlan lózungok helyett. Azzal vádol bennünket, hogy félünk. Vajon kitől? Kit kellene ma nekünk takargatni, és kiknek az utasítására? Miért ez a feltevés? Ennyire beivódott volna az „1990 előtti" idő, hogy képtelenség a gyanútól szabadulni? Nem tetszik észrevenni, hogy ez a bizonyára másutt is hangoztatott felelőtlen gyanú, kiknek az arcára varázsol mosolyt? L.F. ooo Ma... (Lakatos Ferenc karikatúrája Vas Népe 3