Vas Népe, 1993. december (38. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-01 / 280. szám

1993. DECEMBER 1. SZERDA Kisvállalkozások magasan képzett szakemberekkel Beszélgetés Pungor Ernő akadémikussal Pungor Ernő professzor kitüntetéseinek száma a napokban egy újabbal gyarapodott. Szülőfalujában díszpolgárrá vá­lasztották. Az ünnepség után beszélgettünk a tudós akadé­mikussal. — Professzor úr, hogy érzi magát mint díszpolgár a szám­talan magas szintű egyetemi el­ismerés, akadémiai tiszteletbeli tagság után? — Vajon lehet különbséget tenni szintek között? Van egyál­talán szintkülönbség? Nincs. Elismerés az elismerés. Bármi­lyen területről és bármilyen or­szágból érkezik. — Úgy értettem a különbsé­get, hogy ez nem szakmai elis­merés. — Nos, igen. Ez az első, amit nem a tudományos munkámért kaptam. Mindazonáltal igen kellemes meglepetést okozott, és nagyon-nagyon jól esett. — Ön az élete során tanított egyetemeken, és persze kutatás­sal is foglalkozott. Melyiket he­lyezte előtérbe, mi volt a fonto­sabb? — Kutatás és oktatás, ez a kettő szorosan összefügg. Nem lehet szétválasztani. Ha valaki nem kutat, nem tud magas szin­ten oktatni. Ha az illető nem ta­nít, egy sereg dologban a tudo­mányos vizsgálódásban is visz­­szaesik. — Úgy tudom, önnek leg­alább száz találmánya van. Ezek elméletiek, avagy megva­lósíthatók a gyakorlatban? — A találmányok lélektana, hogy vagy megvalósulnak, vagy nem. A nemzetközi élet­ben harminc százalékukat hasz­nosítják. Az enyémek úgy negy­ven százalékban realizálódtak. — Amikor ön az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke lett, a tehetségkutatást jelölte meg egyik célként. Ta­­lált-e már magához hasonló ta­lentumot, netán éppen Vas me­gyéből? — A legfontosabb célként tűztem ezt ki. A tehetségkutatás pályázati rendszere jól bevált. Ám Vas megyéből nagyon ke­vés pályamunka érkezett. A mű­szaki fejlesztésben azok érvé­nyesülnek, akiknek kiváló a szakmai képzettségük. Ehhez megfelelő ipari háttér szüksé­ges. A beérkezett pályaművek mintegy negyede hasznosítható. Van ebben az országban jónéhány tehetség, akinek a tervei megvalósultak, és már a gazdasági életbe, a termelésbe is bekerültek. — Az OMFB hi­vatala három éve foglalkozik az inno­vációs stratégiát meghatározó tör­vény előkészítésé­vel. De még mindig nincs meg. Miért? — Van a kor­mánynak innováci­ós politikája, ami ugyan nem helyet­tesíti a törvényt, azonban mégis meghatározza a teendők kereteit. Hogy miért késik? Több kormányzati intéz­ménynek is az volt a véleménye, hogy előbb az ő törvényük jöj­jön ki (felsőoktatási, akadémiai stb.). Mi azt mondtuk, csinál­junk olyan innovációs politikát, ami kormányzati politika, s ez majdnem annyi, mint a törvény. — Ön indult az MTA elnöke tisztért. — Én nem indultam. Engem felkértek, javasoltak. Ez óriási különbség! Az akadémiai tag­ságjelölt, és ez ellen én nem til­takoztam. Nagy dilemmám lett volna, ha megválasztanak. Az önkormányzati akadémiát és a műszaki fejlesztési területet együtt nem lehetett volna vezet­ni. Tehát nekem ez a munkám félbemaradt volna. Ám úgy vé­lem, ezen a mostani posztomon sokkal többet tudok tenni az or­szágért, mint a másikon tehet­tem volna. — Elképzeléseiből miket va­lósított meg az OMFB elnöke­ként, tárca nélküli miniszterként az eltelt három évben? — Volt már tapasztalatom, hogyan kell az alaptudomány­ból a fejlesztésen keresztül pi­acra termelni, hiszen 1975-ben létrehoztam a saját tanszékem mellé egy innovációs blokkot. Itt 1980 körül évi 500 ezer dol­lárnyit termeltünk a saját sza­badalmaink megvalósításával. Elsőként megszüntettem az in­tézettámogatásokat, és a már említett pályázati rendszert in­dítottuk be, ami sikeresen foly­tatódik. Második feladatként azt tűztem ki, hogy az ország szem­pontjából kiemelkedően fontos kérdéseket, amiket csak centrá­lis irányítással lehet megoldani, finanszírozzuk meg, de ott is a versenyelvet alkalmazva. Jelen­leg négy ilyen feladatunk van: az atomhulladék-temető meg­keresése az országon belül, a térinformatika megteremtése, a mezőgazdaság élelmiszer-ter­melésének extra fejlesztése, va­lamint a magyar autó- és autó­busziparba való kis- és közép­­vállalati bedolgozás segítése. Ezek már megindultak. Egy ötödik, a mezőgazdasági gép­ipar fejlesztése a közeljövőben kezdődik el. Harmadik célként jelöltem meg olyan bázisok lét­rehozását, ahol a kutató-fejlesz­tő szakembereket kiképezik. Egy már működik Szegeden, a Bay Zoltán nevét viselő intéz­mény. Miskolcon és Budapes­ten is lesz ilyen intézet. Ezeket egyetemek mellé telepítjük, de független szervként. Olyan ku­tatókat nevelnek, akik magas szintű technológiák kialakításá­ra képesek, de vállalkozni is mernek. — Ön vállalkozáspárti? — Mindenképpen. Magyar­­országon ugyebár a kilencvenes években majdnem a nulláról in­dultak el a kis- és középvállal­kozások. Van már elég sok, de még mindig messze vagyunk at­tól, ami egy korszerű ipari állam számára hogy úgy mondjam, megszokott. Amerikában a Clinton-kormány teljes erővel a kis- és középvállalatok fejlesz­tésén dolgozik, Nyugat-Európa szintén. Nekünk is ez az alapve­tő érdekünk. Simon Erzsébet Pannonpress Életmentő rendőrök Hétfőn késő este hirtelen orvosi beavat­kozást igényelt három beteg a körmendi kór­házban. Mindhárman olyan súlyos állapot­ban voltak, hogy amennyiben nem kap­nak egy órán belül vért, úgy állapotuk vál­ságosra fordul. Az öt palacknyi vért azonban Szombat­helyről kellett szállíta­ni. A máskor jól bevált szokás szerint ilyen­kor a MÁV is készsé­gesen segít. Ám hétfő este nem tudták meg­mondani, mikor indít­ják a következő jára­tot, s az is kérdéses volt, megérkezik-e Körmendre. Ebben a szorult helyzetben a megye­­székhely rendőrei siettek a kórház és a megyei vérellátó se­gítségére. Az öt pa­lacknyi vérkészít­ményt terepjárón egy óra alatt eljuttatták Szombathelyről Kör­mendre. Az ítéletidő­ben ez nem volt kis tel­jesítmény. Ennek a bravúrnak köszönhe­tően mindhárom be­teg életét megmentet­ték. -sok- FÓKUSZ Ma: AIDS Világnap Idén (eddig) húsz magyar áldozatot követelt a kór Az Egészségügyi Világszervezet december 1- jét AIDS Világnappá nyilvánította. Ebből az al­kalomból a szakemberek a Népjóléti Minisztéri­umban tegnap sajtókonferencián ismertették a nemzetközi és a hazai járványügyi helyzetet. Magyarországon 1993-ban 180 AIDS-beteg számára nyújtottak orvosi ellátást és lelki támo­gatást. Ebben az évben 29 új beteget ismertek fel és húszat vesztettünk el —­ mondta lapunknak Veress Pálma szóvivő. — Az ismert fertőzöttek 360-an vannak, de becsült számuk ennél jóval na­gyobb, mintegy kétezerötszázra tehető. Magyar­­ország a közepesen fertőzött országok közé tarto­zik, a járvány terjedésének fő oka nálunk a szex­ipar virágzása, illetve a migráció. Ennek ellenére mindent meg kell tennünk a járvány terjedésének megfékezésére, hiszen az Egészségügyi Világ­szervezet rendszeres jelentései tragikus képet mutatnak. Jelenleg a világon több mint 700 ezer nyilvántartott AIDS-beteg van, de a becsült ada­tok szerint ez a szám 2,5-3 millió. HIV pozitívok, azaz vírussal fertőzöttek 12-14 millióan élnek a világon, s számuk rohamosan növekszik. Magyarországon a szakemberekből álló AIDS-bizottság hároméves középtávú Nemzeti AIDS Programot dolgozott ki. Ebben a fő hang­súlyt a megelőzésre és a felvilágosításra helyez­ték, hiszen a fertőzés monogám és biztonságos szexuális élettel elkerülhető. Hazánkban 146 he­lyen (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat) lehet önkéntes AIDS-szűrésre jelent­kezni. Anonim AIDS-teszt elvégzésére is lehető­ség nyílik az ország 124 Bőr- és Nemibeteg Gon­dozójában. „Falat a művészeknek!” Karácsonyi tárlat a sportházban A Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. Budapesten már bebizonyította, hogy támo­gatja a kortárs képzőművésze­tet. Tavasszal Magyar táj a magyar ecsettel címmel rende­zett kiállítást a Lónyai utcában, a Bécsi utcában pedig Kortárs Galéria néven állandó kiállító­termet nyitott. A tavaszi kezdeményezés Szombathelyen folytatódik, ahogy az tegnap délelőtt, a Mű­velődési és Sportházban rende­zett sajtótájékoztatón kiderült. Gombás Endre, a BÁV Rt. szombathelyi boltvezetője el­mondta, a megyében is több szponzort (Jáki Takarékszövet­kezet, Mérleg Kft, Meggle Hun­gária Kft, Produkt Kft, Califor­nia Fitness Club, Party Kft, Ve­­terinárius Kft, Vörös Sándor Csaba , Volks­wagen-Audi Kft) sikerült megnyerni az első­sorban nem üzleti vállalkozás­hoz. A kiállítást, amelyen har­mincnyolc vasi művész állít ki — és ad el —, december 6-án délután négy órakor Wagner András polgármester nyitja meg, ezen a napon nyílik a kará­csonyi expo is a házban. Várnai Valéria elmondta, hogy az in­tézménynek nem ez az első pró­bálkozása, évek óta minden al­kalmat megragadnak, hogy „fa­lat adhassanak” a kortárs művészeknek. Ezen a tárlaton nem elsősorban új művekre szá­míthat a közönség. A látogatók szavazhatnak is — a közönség­díjat a huszonharmadikai zárón veheti át a nyertes. A szakmai bírálóbizottság döntése is ekkor kerül nyilvánosságra. — Minden vasi művész, aki a kulturális menedzseriroda listá­ján szerepel, értesítést kapott er­ről a kiállítási lehetőségről — mondta Nagy András, a Vasi Szépművészeti Kamara titká­ra. via Mindegy Azt mondják némely avatottak és némely olyanok, akik a szinte teljes hírzárlatból szerencséjük folytán ki­maradtak, hogy az Egyenleg főszerkesztője, valamint a vele,szolidáris munkatársai ellen indult fegyelmi eljárás­nak semmi alapja nem volt. Ezek a beavatottak a vizsgá­lóbizottság tagjai voltak, és kijelentették, semmit nem tudtak az Egyenlegre rábizonyítani, így hát mód nyílna „most már” arra, hogy az egész cirkusz és handabanda abbamaradjon, azaz mehetne az élet tovább a maga jól kitaposott útján. De nem megy. Hiába mondja ez a jólértesült vizsgáló­bizottság, hogy sem fegyelmi, sem egyéb etikai vétséget nem tudtak megállapítani „Bánó és bandája” ellen, a hi­vatalos főnöki csatornák bedugultak, és még csak egy szösszenet sem hangzott el két nap után arról, hogy ak­kor új összetevői vannak a dolgoknak, mást is, nem csak a magunk hangját kell meghallgatnunk, és egyáltalán, sehol szó sem esik arról, hogy esetleg tévedés lett volna ez az egész dolog. Pedig a vizsgálók azt mondták: Persze miért is esne szó bármi ilyenről? Főleg akkor, amikor az egész botrány kirobbant, már akkor is tudta minden beavatott, hogy nem arról van szó, amiről a mese szól, hanem „magasabb érdekek” működtetik ezt az egé­szet, magasabb érdekek hazudnak a saját szájuk íze sze­rint, és magasabb érdekek köpik szembe a demokráciát, amúgy magyarosan, így hát nem meglepő, s egyáltalán csodálkozni sem lehet azon, ha a vizsgálóbizottság bűn­­telenséget állapít meg, akkor hallgatnak azok, akik ad­dig szították a dolgokat. így van ez. komondi O­O­O 5 000 000 5 millió szép summa. Ha egycsapásra sikerülne ennyit be­kasszírozni, sokadmagammal elégedett lennék. Még akkor is, ha vállalkozásomban jönne be ennyi forint . De én nem vagyok elég élelmes hozzá. Vegyünk — mondjuk — egy alapítványt. Az alapítvány természete, hogy közcélokat támogat, közérdekű tevékeny­ségeket segít. A példaként kiszemelt alapítvány támogasson —mondjuk—sportcélokat. Persze, csak utcáról bekopog­tatni egy alapítványhoz nem lehet. Pályázatokat írnak ki,s a pályázók közül — általában — az alapítvány kuratóriuma válogat. Egyik kap, a másik nem. Egyik többet, a másik keve­sebbet. Példánk esetében nem ilyen simán megy a dolog. A sportkörök, egyesületek...—egyszóval a pályázók—pályá­zatonként 500 forintot kell befizessenek egy káeftérnek. A pá­lyázatok számontartását és feldolgozását (???) végzi ez a káefté. Az alapítvány kiadta gebinbe. Pályázni lehet. 500 fo­rintért. Feltételezhetjük, hogy akár 10 ezer pályázat is beérkezett. A 10 ezer darab 500 forintból kerekedik ki az 5 millió. A be­adás határideje és a döntés közlése között eltelik majd pár hónapocska. (Éppen telik.) Aztán lesz, aki kap stb. Ezt már mondtam. Azt viszont nem, hogy ha 3 hónapra leköti az em­ber az ötmilliót, akkor—Postabankjegynél—160 ezer fo­rint kamatot vehet fel. Nem is kell sokat hozzácsapni az 5 millióból, hogy az alapítvány támogasson néhány pályázót. (Még az adatok kezelőjének is juthat becsületes fizetés.) A történetből annyi biztosan igaz, hogy vasiak is befizet­tek 500 forintokat. A többi? Említettem, nem vagyok elég élelmes hozzá. Élelmes ?! Tisztességtelen. des­ o­o­o Elmentek a Guldenburgok □

Next