Vas Népe, 1994. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-01 / 26. szám
B GAZDASÁG A jó gazda gondossága és a más erdeje Ha valaki egy műtárgyaukción megszerez egy festményt, kifizeti, viheti haza. Ám a földárverésen megszerzett ingatlannal merőben más a helyzet. S nem csak amiatt, hogy a megvásárolt földet, erdőt nem lehet hazavinni, hanem azért is, mert a tulajdonszerzés pillanata nem jelenti a szabad rendelkezés kezdetét. Gondos munkáért büntetés December 20-án kelt az a szabálysértési határozat, mely szerint a 69 éves gyöngyösfalui Pintér Józsefet lopás szabálysértés miatt ötezer forintra megbírságolta a körjegyző. Továbbá kötelezte, hogy a feljelentő részére keletkezett ezer forint kárt térítse meg. Indoklás: A feljelentésben eljáró Kőszegi Rendőrkapitányság szakértők bevonásával megállapította, hogy a 48-as helyrajzi szám alatti akácos területen Pintér József az aljnövényzet kivágásával ezer forint kárt okozott. ...Az eljárás során tisztázást nyert, hogy a belterületi földrészlet tévedésből sem lett kárpótlásra kijelölve. A cselekmény elkövetőjének kellő ismeret állt rendelkezésére ahhoz, hogy cselekményét tudatosan végezze... Felhívom a figyelmét, hogy tartózkodjon az ismételt szabálysértés elkövetésétől, mert cselekményét lényegesen súlyosabban fogom elbírálni. » Pintér Józsi bácsi elteszi a levelet, és invitál, nézzük meg együtt, mekkora kárt is okozott ő, meg a felesége, akivel heteken át fáradozott, hogy a szeptember 17-ei liciten megszerzett „erdejét” rendbe tegye. (A történet szempontjából annak nincs jelentősége, hogy vásárolt jegyekkel vett részt az árverésen.) Amíg ballagunk a Gyöngyös partján, elmeséli, hogy kinézte magának a kis akácost, gondolván, tisztogatással némi tüzelőhöz jut, hisz a nyugdíjuk nem túl sok, jól jön minden besegítés. Úgy emlékszik, hogy az árverésen azt mondta a licit vezetője, a két darabka akácosra — ami valójában egy, de két helyrajzi számon —, semmiféle megkötöttség nincs, mivel az j egész nincs egy hektár sem. Ő úgy gondolta, mivel a liciten megszerezte, semmi akadálya annak, hogy rendbe tegye. Eltakarítsa a felgyülemlett szemetet, megkezdje a bodzabokrok kivágását. Kivágott néhány akácot is, de helyettük telepített újakat. Akácot, meg kőrist, elmondása szerint vagy ezer darabot. A kivágott fákat szépen öszszerakta, mégis megvádolták, hogy vitt belőle haza. Ám ő állítja, hogy nem. Viszont az egyik vádló, az bezzeg elvitt vagy tizenkét darabot, mondván, az a saját erdejéből való. Meg elvitte a kinthagyott fejszét, ami megért 500 forintot is. Az egész akácos nem nagy. Ilyesmire mondják, hogy ficak. Egyik oldalát a Gyöngyös határolja, másikat egy mezei út. A gyérebb rész szépen kitisztogatva, még a középtályon húzódó vízlevezető árok is. Arrébb a „sűrűjébe” is belekóstolt a balta, legalábbis az egyik részen a kivágott aljnövényzet erről árulkodik. A foltszerű tisztásokon ott sorjáznak az elültetett csemeték, melyekből, bár az akác és a kőris viszonylag gyorsan nő, nem holnap lesznek vágásérett egyedek. — A liciten először megvettem az északi részét, ami alig több, mint egy AK. Aztán amikor a második darab következett — az úgy 2,5 AK —, azt mondta az egykori agronómus: következik az akácos a hídig. Most itt állunk a hídon, de tulajdonképpen már nem is tudom, hogy mit vettem. — Nem kapott számítógépes térképvázlatot? — Nem, de még a mai napig sincs jegyzőkönyv-másolatom sem, mert nem adtak. — Akkor honnét tudja, hogy mekkora a magáé? — Azt mondták, hogy a hídig. Láthatja, a hídon túl nincs akácos. Itt véget ér. Mégis amikor elkezdtük a feleségemmel kitisztítani, szóltak néhányan, hogy hagyjuk abba, mert az az övüké. De hát hogyan lenne az övék, amikor én a liciten megszereztem? A jegyző figyelmeztet Az ügyben összegyűlt iratokat már ismét a konyhában böngészem. Olvasom a körjegyző szeptember 27-én írt levelét: „Több ingatlantulajdonos jelezte, hogy Ön a 209/2 helyrajzi számú, kárpótlásra kijelölt területből eredményesen licitált. Ezt követően, a birtokba adást megelőzően, Ön már sajátjaként megkezdte jövőbeni tulajdonosi jogait gyakorolni. Ennek gyakorlását azonban Ön önhatalmúlag kiterjesztette magántulajdonban lévő erdőkre is... Mellékelten küldök egy térképvázlatot az Ön tájékozódását segítendő, mert meggyőződésem, hogy csak tévedésből, jóhiszeműen vélte kárpótlási földterületéhez tartozónak a belterületi magántulajdoni földrészleteket.” Igaz, hogy a térképen fel van tüntetve a belterületek határa, ám egy ilyen esetben, azt hiszem — lévén az árveréstől és a földalapok kijelölésétől független dokumentumról szó—, nem éppen perdöntő. Más a helyzet az egyik erdőtulajdonos levelével. Abban a földhivatali nyilvántartásokra hivatkozva, helyrajzi számokkal alátámasztva kéri Józsi bácsit, ne tekintse a területet a sajátjának. Azt tanácsolja: nézzen utána, mit is adtak el neki! Józsi bácsi azonban nem fogadta meg a tanácsot, nem nézett utána. Vajon miért nem? — Azt beszélték a faluban, hogy ilyen ügyekben hiába is megyek a kárrendezési hivatalba, úgysem foglalkoznak velem. Viszont elmentem január elején a jegyzőhöz, hogy megbeszéljük a büntetést. A felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a jegyző nem látott semmi új okot arra, hogy a határozatot megváltoztassa, ám azt beleírta, hogy Józsi bácsi kifogással élt a határozattal szemben. Ez annyi, mintha megfellebbezte volna. Kétségek között már a körülötte zajló események Józsi bácsiban is feltámasztották a kételyt, kitartott eredeti álláspontja mellett. Ugyanis feketén-fehéren senki nem mutatta meg neki, hol húzódik a birtokhatár. Az meg a jelenlegi helyzetben éppenséggel érthető, hogy nem akart egy évig várni, míg a földhivatal kitűzi a birtokhatárokat, mert fülében még ott csengett az „eligazítás”: az akácos a hídig. Ő pedig nem ment túl a hídon. Tóth János körjegyző időközben megkérte a kárrendezési hivataltól a liciten felvett jegyzőkönyv másolatát, melyből azonban csak annyi derül ki, hogy milyen helyrajzi számon, mekkora területet, mennyiért szerzett meg a licitáló. Aztán előkerül egy térkép is, melyen a helyrajzi számok alapján már úgy tűnik, Józsi bácsi „birtoka” és a híd között van bizony mintegy 70 méteres sáv, ami nem kárpótlásra kijelölt terület, hanem belterület. S ha ilyen, akkor gazdája is van. S hogy akkor Józsi bácsi számára a dolog miért nem egyértelmű? Mert a liciten az általa megszerzett területre két, tősgyökeres helybéli is licitált. Nevezetesen Koltai Gyula és Bokor János. Ők felesbe akarták megvenni a területet, de Pintér József többet ígért, így az övé lett. Harag nem lett belőle, sőt, Koltai Gyula még örül is utólag, hogy a hercehurcából kimaradt. — Én is szerettem volna belőle egy darabot, de a Józsi bácsi azt mondta, mit akarunk egy túrószsákon osztozni? így hát megvette az egészet. Arra én is emlékszem, amikor a hely meghatározásánál azt mondták, az akácos a hídig. Bokor Jánost éppen trágyarakás közben találjuk. — Az első liciten többen mondták, tévesen került kárpótlásba az a terület, mert magántulajdon. Akkor nem is volt rá jelentkező. A második alkalommal én is rákérdeztem, de megnyugtattak, a terület jogosan szerepel a listán. Szerettem volna venni belőle, mert egyrészt közel van, másrészt olyan kicsi, hogy nem vonatkoznak rá az erdőművelés szabályai. Mit vett Józsi bácsi? A kérdés annál inkább indokolt, mert ha az egész akácos nem lett az övé, akkor bizony erdő fedőnév alatt egy darabka szántója is lesz. Amikor mondom neki, elfutja az indulat. — Ha szántót akartam volna venni, akkor nem erre pazarolom a kárpótlási jegyeket, hanem egy érdemesebb darabra. De én egy darabka erdőt szerettem volna, amit rendben tartok, és némi tüzelővel is szolgál. A telepítés hasznát meg majd a gyerekeim élveznék. Beszéltem azzal a családdal, amelyik feljelentették Józsi bácsit. Azt mondták, valamit kellett tenniük, ugyanis levelükre nem kaptak választ. Keresték személyesen is Pintér Józsefet, de nem sikerült találkozniuk. Egyébként a figyelmüket a faluban élők hívták fel arra, hogy „irtják az erdejüket”. — Nem az a néhány szál fa izgat bennünket, amit kivágott, mert azt el is hoztuk. Azt szeretnénk, ha nem tenne semmit azon a részen, mert az a miénk. Ezt tartja tiszteletben. — Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy Józsi bácsi jót tett az erdővel azzal, hogy megtisztította az aljnövényzettől. Ezért én nem kértem volna kártérítést. — Vágott ki érdemesebb fákat is, nem csak bokrokat. Józsi bácsi azt kérdezi, mi lenne, ha visszakérné a kárpótlási jegyeit, mert a jelek szerint őt félrevezették. Mondtam neki, erre aligha lenne lehetősége. Viszont megkérdeztem Rozmann Ferencet, aki azon a bizonyos liciten közreműködött, hogy próbáljon visszaemlékezni, mit mondott az akácossal kapcsolatban. — Annak idején részt vettem a földalapok kijelölésében, mert akkor még a szövetkezetben dolgoztam. Mivel tulajdoni lapokról dolgoztunk, számunkra nyilvánvaló volt, hogy a szóban forgó terület egy része magántulajdonban van. Én úgy emlékszem, amikor a liciten sorra került a két erdődarabka, mondtam, a hídtól északra eső két erdőrészletről van szó. Nem csak nálunk, mindenhol segítették a licitálókat a helymeghatározásokban, ugyanis a helyrajzi szám önmagában az embereknek nem mond semmit. A Pintér Józsi bácsinak sincs kellő helyismerete, mert ő úgy költözött ide. Lehet, hogy amit mondtam, némileg félreérthető volt, vagy legalábbis a Józsi bácsi félreértette. Egyébként amikor kiderült, hogy viták vannak az adott terület körül, a polgármesterrel együtt megpróbáltuk a dolgot megbeszélni a Józsi bácsival, de nem tudtunk bemenni hozzájuk. Úgy gondolom, a dolgokat még lehet rendezni. Asztalhoz kellene ültetni az érintetteket, és megbeszélni a történteket. — Ön szerint a vízlevezető árok lehet a birtokhatár? — A térkép szerint a Gyöngyöspartnál igen, de a hegy felőli oldalon azon túl is tartozik egy darabka a kárpótlásra kijelölt földhöz. — Kiderülhet, hogy a megszerzett terület egy része nem is erdő? — Annyi biztos, hogy a földhivatali előkészítés sem lehetett tökéletes. Nem egy esetben, ahol van néhány szál fa, az már erdőként szerepel. A kitűzéskor majd egyértelműen kiderül, mennyivel tolódik el Józsi bácsi birtokának határa a szántó irányába. Úgy vélem, ha a licitet követően Józsi bácsi kap egy számítógépes térképvázlatot, melyen beazonosíthatta volna, mi és mekkora az övé, nem került volna sor a történtekre. Ám a kárrendezési hivatalban azt mondták, olyan nagymérvű az adminisztrációban a lemaradásuk, hogy örülnek, ha február elejére mindenkinek ki tudják küldeni a jegyzőkönyv-másolatokat és a térképvázlatokat. Ennek oka, hogy el kellett dönteni, árvereznek, vagy papírokat gyártanak? Nincs annyi emberük, hogy mindkettőt időben elvégezhessék. December 23-ától szinte éjjel-nappal üzemelnek a fénymásolók, így is alig győzik, nem beszélve a postázás nyűgeiről. Ugyanis nemcsak az új tulajdonosok kapnak a határozatokból, hanem számos hivatal is. Árvai György, a kárrendezési hivatal vezetője azt mondta, remélhetőleg a napokban Pintér József is megkapta, vagy megkapja a dokumentumokat. Ennyi eddig a történet, mely arról is szólhatott volna, milyen a jó gazda gondossága. De nem arról szól. Sokkal inkább arról, történjék bármi körülöttünk, továbbra sem tudunk egymással szót érteni. Pölöskey H. János Fotó: Horváth Csaba 1994. FEBRUÁR 1. KEDD Havi 70-80 ezer bruttót kapnak Márciusban már dolgoznak a falugazdászok Joubert Attila, a Vas Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője újabb információkkal szolgált a vidék legújabb „slágeréről”, a falugazdászi munkakörről. Véglegessé vált, hogy a falugazdászok nem státuszt kapnak a földművelési hivataloktól, hanem megbízási szerződést kötünk velük a pályázati kiírásban felsorolt feladatokra. Február 28-án az ország összes falugazdásza számára országos tájékoztatót tartanak, ezután regionális képzésen vesznek részt. A falugazdászokkal már ez előtt megkötik a szerződéseket? — Az országos tájékoztatóra már érvényes megbízási szerződéssel mennek a falugazdászok, márciusban pedig már dolgozni fognak. — Mennyi lesz a falugazdászok fizetése ? — Hetven-nyolcvanezer forintot kapnak havonta, attól függően, mekkora a területük. Ebből a pénzből fizetniük kell költségeiket, az adót, társadalombiztosítást. — Kizáró ok, ha a jelentkezőnek van egy mezőgazdasági vállalkozása? — Nem kizáró ok, de mérlegelnünk kell, hogy emellett jut-e ideje a falugazdászi teendők ellátására. Az eddigi jelentkezők között vannak munkanélküli agrármérnökök, magángazdák, a gazdaköröknek is vannak jelöltjeik. Olyan jelentkezőnk is van, akit a polgármester már most a falugazdászi munkakörhöz hasonló feladatokkal bíz meg. —Előny, ha valakinek a jelentkezését a polgármesteri hivatal támogatja? — Legalább egy hivatal ajánlásával rendelkeznie kell a pályázónak, ha több hivatal bizalmát bírja az illető, természetesen előnyt jelent másokkal szemben. — Miért most, néhány hónappal a választások előtt döntött úgy a kormány, hogy létrehozza a falugazdászi állásokat? — Már tavaly októberben tervezte a minisztérium a falugazdászok munkába állítását, de csak három hónapi illetményre volt meg akkora pénz. Tavaly még nem volt biztos, hogy az idei kötségvetésből sikerül a bérükhöz szükséges összeget elkülöníteni. Felelőtlenség lett volna úgy felvenni őket, hogy anyagilag a jövőjük csak három hónapra biztosított. — Mi lesz a falugazdászokkal a választások után? — Erre az évre megvan a bérük. Ha a választások után is ez a kormány marad, a második félévben megduplázzák a falugazdászok létszámát, mert a feladathoz mérten igen kevesen lesznek. Peltzer