Vas Népe, 1994. június (39. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-01 / 126. szám

­ Nem mondott fel, mégis magángazda lett Pölöskey H. János Háromszor egyeztettem időpontot Fülöp Györggyel, Sorokpolány tiszteletdíjas polgármesterével, aztán a megadott időpontban még­sem találtam odahaza. Felesége a kiskertben tüstén­kedett és egy pillanatig sem biz­tatott, hogy belátható időn belül találkozhatom férjurával. Ugyanis a kölesvetés előző nap­ra tervezett befejezéséből — a gép meghibásodása miatt — nem lett semmi. Ám, ha kime­gyek a szántóföldre, ott biztosan meglelem. Nem mentem ki, mivel azt tartom, jót diskurálni legkevés­bé a vetőgép árnyékában lehet. Pláne akkor, ha ráadásul nem is saját, hanem bérelt gépről van szó, melynek díja napjainkban sem „vállalkozóbarát”, így hát, engedve az asszonyka invitálá­sának — nem akarván magam­mal vinni álmukat —, leültünk a lakásban beszélgetni. Miközben az asztalra került egy doboz gyümölcslé, arról faggattam, mi történt tulajdon­képpen, ami miatt férje nagyhir­­telen felcsapott főállású magán­gazdának. Ám mire belemerül­hettünk volna a részletekbe, be­toppant a gazda. Átél a tervezgetések ideje A 40 éves fiatalember maku­látlanul tiszta, zöld kertésznad­rágjában, napbarnított arcával, rakoncátlan fürtjeivel koránt­sem úgy fest, mint napjaink so­kat emlegetett, kényszerszülte, újsütetű gazdálkodói. Aztán ha­marosan kiderült, a látszat any­­nyiban csal, hogy ezt a vállalko­zást mégis a kényszer szülte. — A szövetkezet átalakulása tulajdonképpen csalódás volt a számomra. Eredetileg azt ter­veztük, hogy Balogunyom, Kis­unyom és Sorokpolány — mi­vel nem bíztunk az igazi átala­kulásban — kiválva a szombat­­helyi Pannóniából, külön szövetkezetet alakít. Az embe­rek támogatták az ötletet, a ki­válási szándékot 106 tag írta alá, akiknek az üzletrésze kitett vagy 52 milliót. 1992. július 9- én jelentettük be írásban a szán­dékunkat. Az elnök az egyezte­tésen azt ígérte, nem kell kivál­ni, mert a három település együtt, önállóan gazdálkodhat. Aztán, bár az újjáválasztott igazgatóság elnöke a régi elnök lett, a dologból nem lett semmi. A dolgok nem változtak, a jöve­delem kevés, valami feltétlenül kell mellette, hogy a család bol­dogulhasson. Ezért gondoltam arra a télen, valamit kezdenem kell. Eredetileg az volt a szándé­kom, a 14 hektár saját földön ki­egészítő tevékenységet folyta­tok. — Akkor még nem gondolt arra, hogy bérel is? — Az volt a következő lépés, miután a létünk és ezáltal a jöve­delmünk a szövetkezetben még bizonytalanabbá vált. — Miért nem várt addig, amíg a szövetkezeti törvény mó­dosítása ismét lehetőséget te­remtett a csoportos kiválásra? " — Bár az emberek ismét megkerestek, most azt mond­tam: nem. 1992-ben még kivál­hattunk volna, akár egyénileg is, megmentve üzletrészeinket, de ez már a múlté. Nem akartam még egyszer csalódni. — A közelmúltban mégis megvált a szövetkezettől, ahol gépüzemelési csoportvezető volt, a főnöködnek a szándékodról! — A tavasz elején úgy gon­doltam, tisztességesebb, ha sza­badságot veszek ki a dolgaim rendbetételére. Az elnökkel be­szélgetve erről megemlítettem, hogy később esetleg végképp az önálló gazdálkodás mellett dön­tök. A szabadságot megkaptam, ám közben a fülembe jutott, hogy a helyemet betöltötték. Mivel erről semmiféle hivatalos értesítést nem kaptam, szabad­ságom leteltével, május 2-án be­mentem dolgozni. Másnap már nem mentem be. 9-én kaptam meg az elnök levelét, melyben szóbeli beszélgetésünkre hivat­kozva közölte, április 30-ával elfogadja a felmondásomat. — Mit gondolt, amikor már képes volt hinni a szemének? — Hogy a szándék latolgatá­sa még nem felmondás, annak ugyanis megvan a maga alaki formája. Én gyakorlatilag nem mondtam fel. A munkaügyi bí­rósághoz fordulok. A dolog szokatlansága miatt hármasban latolgatjuk az esé­lyeket, a lehetséges variációkat. Közben betoppan egy kisfiú. A fiatalabb Fülöp úgy 10 év körü­li, szomját szeretné oltani. A gyerek túl felhevült, az ital hideg, az édesanya aggódik, de azért megszületik az egyezség és a gyerek az üdítőjével elvo­nul a televízió elé. Szurkolni a horvátok ellen pályára lépő ma­gyaroknak. Később kiderült, a mi témánk izgalmasabb volt. — Mit szóltak a volt munka­társai? — Sajnálkoztak, pedig szigo­rú voltam. —Maga volt az egyetlen, aki az átalakulás óta nem látott sok fantáziát a közösben? — Dehogy. Több jó szakem­ber is elment, másutt keresve boldogulást. Tudni kell, mit érdemes — Azt a felesége elmondta, hogy ma egy 44 hektáros táblá­ba kölést vetettek. Mennyi az összes földje? — 126 hektár, ebből 14 a sa­ját. Az ősszel hozzájön még 120, amit lekötöttem, de a szö­vetkezet őszieket vetett bele, meg kell várnom, amíg learat­nak. A földek Sorokpolány, Sorkikápolna és Nemesrempe­­hollós határában vannak. — A zömét tavasszal vette bérbe, ez meghatározta, mit vet­het bele. — Ezért vetettem kötest. 12 hektáron elit magot, a többin szokványt. Kukorica-szaporí­tóanyagot 15 hektáron terme­lek, meg 5 hektáron lesz Pioneer fajtasor. Ez bemutatótábla lesz. 10 hektár a napraforgó, a mara­dékon kukorica lesz. Ha majd a 120 hektár is hozzájön, akkor vetek gabonát is. Főleg szaporí­tóanyag előállítását tervezem. Ezt éri meg legjobban, csak na­gyon időigényes felkutatni, mit és hova lehet eladni. Manapság az értékesítés sokkal kemé­nyebb dió, mint a termelés. —A vetőmag sem két fillérbe kerülhetett. — Részint saját erőből vet­tem, részint leszerződtem, mert nem volt más választásom. — Bírja ezt egyedül? — Most még igen, mert gé­pem nincs, bérelt eszközökkel műveltetek, de pokolian drága. A fene sem érti, hogy a szövet­kezetekben kihasználatlanul állnak a gépek, bevétel alig és mégis drágán szolgáltatnak. Volt olyan szövetkezet, amikor megmondták, mennyi lenne egy órai munkadíj, mondtam, felejt­sük el. Ez olyan sok, amennyi­ből alkudni sem érdemes. A fiatalasszony közben elő­keresi a számlákat. Csak a két legnagyobbat böngésszük, ezek végösszege is jóval több, mint amennyit egy szövetkezeti gya­logmunkás egész évben képes megkeresni. Az egyiken 21 órai gépi munkáért 79 ezret számol­tak, a másik 36 órai szántás díja. Ennek összege 125 ezer forint. És jóformán még csak annyi tör­tént, hogy földbe került a mag.­­ Aki előrelátóbb volt, az ennyi szövetkezetben töltött év alatt, legalább egy MTI-t szer­zett magának. — Én egy 95 lóerős Walmet traktort szeretnék, meg a hozzá tartozó munkagépeket. A gép ára 4 millió forint, meg az áfa. Pályáztam támogatásra, de még nem bírálták el. Ha sikerül meg­vennem, akkor már kevés le­szek egymagam. Szeretnék né­hány embert foglalkoztatni. —Mivel nem csak növényter­mesztő, hanem ért az állatte­nyésztéshez is, nem gondolt ar­ra, hogy — mai divatos kifeje­zéssel élve — több lábra álljon? — Később szeretnék szar­vasmarhákkal is foglalkozni, de ehhez hely kell. Gondoltam, ve­szek egy üresen álló, lerobbant majort a közelben. Nem úgy néz ki, hogy sikerülni fog. Lehet, hogy idővel valamelyik földe­men kénytelen leszek építeni valamit. —Alkalmas erre a 14 hektár­ra? — Nem erről van szó. Három éven belül 400 hektár saját föl­det szeretnék. — Ennyire bízik benne, hogy a földművelésből hosszú távon meg lehet élni? — Ennyi föld nem csak egy, hanem több családot is képes lesz eltartani. Miután minden lényeges do­logról szó esett, még az asztalon lévő tálból is jócskán kicsipe­gettem az olajban sült burgo­nyaszirmokat, megkértem a gazdát, álljon már egy pillanatra modellt a kapuban álló, muzeá­lis értékű Steyr-traktor mellett , ami nem sajátja. Viszonzásul elvittem a falu közepén található tsz-majorig, ugyanis mielőtt verni ment, ott­hagyta a kerékpárját. Hogy közben a televízióban már javában gyötörte egymást a Milan és a Barcelona? Ilyesmihez dologidőben a fél kilences kezdés is korai. Ne beszélj Iroda a víztoronynál Menjünk bőrért Mexikóba ? — Idén nyitottunk, valószínűleg, mi vagyunk a legújabb utazási iroda Szombathelyen — mondja Attila Antoni, az Agrotourist Ke­reskedelmi és Idegenforgalmi Rt. ügyvezetője. — Saját szervezé­sű, Szombathelyről induló buszos utak szervezésével foglalko­zunk, a középréteg utazási irodája vagyunk. — Szezonon kívül milyen utakat indítanak? — Párizsba, Spanyolországba, Skóciába szervezünk szakmai utakat. Párizsba nemrég indítottunk el egy utat hetvennégy fővel, valamennyien játék­kereskedők. Decemberben Mexikóba szerve­zünk szakmai jellegű utazást. — Milyen szakmai célból érdemes Mexikóba elutazni? — Nem titok: igen olcsó ott a bőr, annyira, hogy megéri Ma­gyarországra importálni a cserzett bőrt és az ezüst ékszereket, de ehhez több engedély szükséges. Szakmai út a nyelvtanulás is, több főiskolás csoportot viszünk ki ebben az évben. — Milyen tervei lehetnek egy ilyen kis irodának? — Most nyitottuk meg új irodánkat Szombathelyen, a Kisfa­ludy utca 1. alatt. Télen sítáborokat szervezünk Szlovéniában és Szlovákiában. — Mely utak a legkelendőbbek? — Harmincezer forint alatt eladhatóak az utak, ötvenezer felett már nem számít az ár. Általában azt mondhatnám, hogy a középré­teg és a gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy utazhassanak. Noha nehéz ma megmondani, mi is a középréteg. (X) GAZDASÁG 1994. JÚNIUS 1. SZERDA Januártól érvénytelenek a tb-kártyák MTI-Információ Az Alkotmánybíróság má­jus 17-én kihirdetett határo­zata szerint 1995. január 1-jé­­től érvénytelenek a jelenleg használatos biztosítási kár­tyák. Miután az igazolványo­kat formai és tartalmi szem­pontból is alkotmányellenes­nek minősítette a testület, az év végéig nagy valószínűség­gel új tb-kártyák kerülnek forgalomba. A jelenleg használatos bizto­sítási igazolványokat 1992-ben vezették be, mintegy 900 millió forintos ráfordítással. Azóta évente 100 millió forintot köl­töttek pótlásukra, további 200- 250 milliót az aktualizálás ügy­viteli-személyi feltételeinek biztosítására. A bevezetés óta a társadalombiztosítás 16 millió kártyát vásárolt a gyártótól, és ez idő szerint még 7—800 ezer igazolványa van raktáron. Ezek az igazolványok azonban — miután személyi számot és más, személyes adatokat is tartal­maznak — december 31. után már nem használhatók. Gyorsabb, de rosszabb A személyi szám használatá­nak korlátozására vonatkozó 1990-es alkotmánybírósági ál­lásfoglalás már a kártyákról szóló kormányrendelet megal­kotásakor ismert volt. Az Or­szággyűlés azonban — többek között az egészségügynek és a társadalombiztosításnak — tör­vényi felhatalmazást adott arra, hogy a személyi számot 1995 végéig használhassa. A tb-nél ezért úgy tervezték: csak ezt kö­vetően térnek át egy új, korsze­rűbb biztosítási kártya beveze­tésére. Ennek előkészítése már megkezdődött, ám az alkot­mánybírósági döntés miatt az egészségbiztosítónak más, gyorsabb és — természetesen emiatt — kevésbé jó megoldást kell most találnia. Az OEP-nél ezért mihamarabb kiírják a sze­mélyi számot nem tartalmazó, és a személyiségi jogokat nem sértő biztosítási kártya elkészí­tésére a tendert, és előkészítik az új igazolvány bevezetéséhez szükséges törvényjavaslatot, il­letve kormányrendeletet. Az idő rövidsége miatt az új kártyát nagy valószínűséggel csak papírból lehet majd elké­szíttetni, ami nem igazodik a nyugat-európai normákhoz, így ez is csak ideiglenes megoldás­nak számít majd, és lehetséges, hogy egy-két év múlva újabb kártyacsere következik majd. Azok a kártyák azonban már hosszú távra szólnak, és remél­hetően minden szempontból megfelelnek majd a formai, tar­talmi követelményeknek. Mind az ideiglenes, mind pe­dig az új, végleges biztosítási igazolvány bevezetése attól is függ majd, hogy az új parlament és a kormány milyen távlati lé­péseket kíván tenni az egész­ségügyben. Ha ugyanis állam­­polgári jogú egészségügyben gondolkodnak majd a törvény­­alkotók, akkor a kártya felesle­gessé válik, míg a több-biztosí­tós szisztémában az igazolvány továbbra is nélkülözhetetlen lesz. De ha a kártyák cseréjére valóban sor kerül, a tb igyekszik mindent megtenni azért, hogy ez a jogosultak szempontjából a lehető legkevesebb kellemet­lenséggel járjon. Boldog Baumit Nép Napot! Ha júniusban a Baumit kereskedők bármelyikénél vásárolja meg építőanyagait a Baumit termékek választékából, nemcsak a legszebb ház lesz az Öné, de az is lehet, hogy a legolcsóbb is! A Baumit kisorsolt egy júniusi napot, és aki ezen a napon vásárol a teljes vételárat visszakapja! Az esély 1:26-hoz és nincsenek vesztesek, mert a Baumit mi­nőséggel mindenki csak nyerhet. A Baumit Nép Nap dátumát július 5-én hozzuk nyilvánosságra a Népszabadságban, a Kurírban és a vidéki napilapokban! Ha Ön nyert, keresse fel személyesen, vagy hívja a Baumit Kft-t, hogy nyereményét átadhassuk! (1103 Bp., Noszlopy u. 2. Tel.:157-2372,157-2741.) B­aumitÉ­pítőanyagok profiknak

Next