Vas Népe, 1994. július (39. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-01 / 152. szám

1994. JÚLIUS 1. PÉNTEK Török Győrvár több dologról neve­zetes. Például a gyönyörű falu­házáról, amely belülről olyan, mintha erdőben sétálna az em­ber, égigérő fák között. Aztán számtalan, egyéb érdekes és szép történésről lehetne írni, de általában az évi rendes falugyű­lések adnak témát, amelyeken általában akkor jelenik meg a győrvári polgárság, amikor va­lami nincs rendjén a faluban. Ha a tévések nem sietnek annyira Öregberénnyel, akkor Győrváron sokkal izgalmasabb sorozatot tudtak volna készíte­ni. Már az említett Makovecz­­stílusú faluház körül számtalan csata dúlt. Aztán folytatódott az orvosi rendelő ügyével, majd később érdekesen működött a kettészakadt önkormányzat. A testületen belül néha a polgár­­mester kisebbségben maradt az orvos köré gyűlt képviselőkkel szemben, ám a falu — a gyűlé­sek hangulata szerint — mégis­csak a vezetője mellett állt ki. Mivel a képviselőket leváltani nem tudták, a helyszíni meg­győzés erejével rászedték a sze­nátorokat arra, hogy gondol­kodjanak és cselekedjenek a köz és Győrvár javára. A szerda esti falugyűlés is­mét jelezte a bajt. Naiv dolog volt azt hinni, hogy az elmúlt egy évben a doktor (Petrovics László) és a polgármester (Pin­tyőke István) közötti ellentétek elsimultak. A nézeteltérés, avagy inkább szembenállás okai nagyon messzire nyúlnak vissza, a megkérdezett győrvá­­riak nagyon leegyszerűsítve vá­laszolnak, mi ez a csendes hábo­rú a két vezető emberük közt. Arról van szó, mondja valaki az utcán, kinek fontos Győrvár, és ki nézi csak a saját érdekét. A belharc újabb fejezete arról szól, hogy a polgármester meg­unta az orvos elleni panaszokat , nem lehet megtalálni, arro­gánsan beszél az emberekkel, képtelenség vele együtt dolgoz­ni —, és a több mint öt éve tartó hol halkabb, hol pedig han­gosabb csatát igyekszik befe­jezni. 0 Pintyőke István: — Két intézkedést kellett hoznom a doktor úr ellen. Május 24-én és 25-én elmaradt a ren­delés, ezért fegyelmi eljárást kezdeményeztem. 25-én szemé­lyesen tapasztaltam, hogy nincs senki a rendelőben. Mivel a jel­zések alapján nem ez volt az el­ső eset, ezért kénytelen voltam adminisztrációs intézkedéseket hozni. Tudtam, hogy utólag ter­mészetesen bármit lehet igazol­ni. A fegyelmi második tárgya­lása holnap lesz ügyvédek je­lenlétében. A másik ügy. Olyan telefonszámlák érkeztek a dok­tor úrtól, amelyeken nemzetkö­zi beszélgetések és távhívások is szerepelnek. (Amikor ezt a fa­lugyűlésen is elmondja, egyön­tetűen felzúg a tömeg, persze, a burgenlandi, meg a német vadá­szok.) Én méltányos ajánlatot tettem, hogy közel ötven száza­lékát kifizeti az önkormányzat, a többit rendezze ő. A doktor úr nem volt erre hajlandó, ezért a Matávnál letiltattam a bel- és külföldi távhívásokat a telefon­járól. Dr. Petrovics László: — Május 24-e és 25-e után azzal a kérdéssel küldött nekem a polgármester egy felhívást, hogy miért maradt el a két ren­delés. Május 24-én negyvenkét beteg keresett fel, ez egy keddi nap volt. 25-én, szerdán dél­előtt, amikor általában keve­sebb beteg van, nyolcan jöttek csak. Én ezt magyar nyelven ír­tam meg a polgármesternek, akit a fegyelmi tárgyaláson, leg­nagyobb meglepetésemre, ügy­véd képviselt. Én úgy érzem, a polgármester, mint mindig, az eljárással több legyet akart egy csapásra ütni. Erről az ügyről már nincs mit mondanom, eb­ben a bíróság dönt majd. Ami a telefont illeti. Szerencsére el­múltak az idők, amikor jó bolse­vik szokás szerint meg lehetett mondani, ennyit és ennyit kell fizetni. Egyszerű az egész. Számlálót kell felszereltetni, én erre megtettem az ajánlatot. En­nek alapján én fizetném a szám­la rámeső részét, de nem fo­gadom el a diktatórikus mód­szereket. Nekem Vas megyén kívülre is kell telefonálnom, úgy látszik, a polgármester nem tud kivetkőzni a múlt rendszer szokásaiból. Én is kértem a ta­nács telefonszámláját, amit nem kaptam meg­. A falugyűlés — illetve a nyil­vános testületi ülés — csende­sen folydogált a maga medré­ben a különböző önkormányzati rendeletek megtárgyalásakor. A szabadon engedett kutyák gaz­dáinak megbüntetését például néhányan lelkesen támogatták, mivel van olyan eb, amely ka­csák és tyúkok elhordásával élelmezi magát, és nem ő kóbor, hanem a gazdája. A bemelegítő körök után kö­vetkezett az egészségügyi szol­gálatról szóló beszámoló Petro­vics László tollából. Ebben a doktor összefoglalta, hányan je­lentek meg nála, hány esetben hívták. A legfontosabb kérdés a háziorvos emberi kapcsolataira vonatkozott. A doktor szerint a számok önmagukért beszéltek, a hétszázharmincöt lakó közül hatszáznegyven neki adta a tb­­kártyát, vagyis, neki szavazott bizalmat. A polgárok tizenöt százalékával megromlott a kap­csolat, akik a közmeghallgatást saját céljaikra igyekeznek fel­használni. A teremben ülőknek ez az utóbbi kijelentés nem nagyon tetszett, fel is hördültek, mond­ván, mi is éppúgy fizetjük az SZTK-t. Majd egy fiatalember azt kifogásolta, hogy a másik orvos rendelési ideje alatt —­­csütörtökönként egy másik dok­tor gyógyít —, Petrovics László az osztrákokkal rendezi az üz­leti dolgait a rendelőben, ott ki­be járnak az emberek. — Én nem szólítom doktor­nak Petrovics Lászlót — kezdte a mondanivalóját. — Te meg paraszt vagy — nyugtázta a dolgot az egyik kép­viselő. — Te ne parasztozzál. Ilyent ne mondj, csak azért, mert vala­kinek tolod a szekerét. — Változtassa meg a szavát — süvöltötte valaki a képvise­lőnek hátulról, és lassan-lassan parlamenti hangulat alakult ki a faluházban. Miután kicsit csillapodtak a kedélyek, arról beszéltek a je­lenlévők, nem szabad büntetni azt, aki más orvost választ, an­nak is joga van az orvosi ellátás­hoz. Arról, hogy megromlott a doktor és a polgárok viszonya, Petrovics László is tehet — vél­ték többen —, hiszen kihallat­­szik a váróba, milyen jelzőkkel illeti az embereket. A rendelő­ben a falu ügyeivel és politiká­val foglalkozik, és felemleget­ték a vadászatot is. A doktor úgy vélte, jogában áll azok véleményével nem fog­lalkozni, akik nem őt választot­ták. Mint orvosnak joga van megválogatni a betegeit, az el­sősegélyen és sürgősségi ellátá­son kívül nem köteles elvállalni azt a beteget, akit nem akar. A válasz nem nyugtatta meg a hallgatóságot, sőt, inkább láz­ba hozta az embereket. Petro­vics László pedig távozott a gyűlésről, ami nem volt egészen szerencsés lépés, mert a jelenlé­vők nélküle folytatták a róla szóló diskurzust. Jöttek a régi ügyek, kire, mit mondott a dok­tor, mit vásárolt és mivel foglal­kozik a gyógyítás mellett, avagy, ahogy többen hangoztat­ták, helyett. — Mi lenne — dohogott csendesen egy asszony —, ha az óvodából kiselejtezném azokat a gyerekeket, akik nem tetsze­nek? Vagy a boltban valakit nem szolgálnának ki. Nem lehet elküldeni valakit csak azért, mert nem tetszik. Falun élünk, nincs sok választásunk, nem oszthatunk ki látható és láthatat­lan kártyákat. ....................­....... A győrvári harc Vasi alkotók munkája A Budapesten felavatott Függetlenségi Emlékmű Kiss Sándor és Vadász György alkotása. A szobrot a Ferépszer Kft készítette. FÓKUSZ Lesz Árkádia-per is (Folytatás az 1. oldalról) összefüggésének értelmezése az ügyvédek és a bíróság dolga lesz, jelentette be az Árkádia Kft. döntését a cégben érdekelt Wagner Kálmán. Nem ez az el­ső per, amit a testület képviselői egymás ellen indítanak igazuk, vétlenségük tisztázására, úgy­hogy a tanácskozás szünet nél­kül, megrendülés nélkül, a szo­kott, vitázó légkörben folytató­dott. Volt néhány érdekes, a lakos­ság hangulatát tükröző felszóla­lás. Heigl István (MDF) a Fő té­ri fák megcsonkítása miatti fel­háborodást tolmácsolta. Sza­bad-e karvastagságú, árnyat nyújtó ágakat levagdosni a Fő téri fákról a tűzoltóság félórás díszvonulása miatt? Azt is kér­dezte: Szabad-e 40 tonnás ko­csikkal vonulni a Fő tér sérülé­keny burkolatán? Wagner And­rás polgármester is szemtanúja volt a lakosság háborgásának. Az ügy előzményéről annyit mondott: a szombati országos tűzoltóverseny szervezői jártak nála, kértek engedélyt a Fő térre történelmi egyenruhás felvonu­lás számára és a régi kocsik be­mutatójára. Szó sem volt a leg­korszerűbb technika átvonulta­­tásáról, a miatta történő favá­gásról.­­ Nem volt megfelelő a tájékoztatásom — ennyit tudott mondani a polgármester. A bé­kát le kell nyelni. A tűzoltóbe­mutató amúgy lehet, hogy igen látványos lesz. Dénes Rudolf (SZDSZ) hoz­ta szóba a szentivánéji rendez­vényt, amely nagyon sikeres, hangulatos volt. Csak a szigetre vezető híd állapota miatt van ok aggodalomra. Nem ekkora tö­megre tervezték — harminc év­vel ezelőtt. Horváth Róbert (SZDSZ) jelezte, hogy a győri műszaki főiskola híd tanszékét bízták meg a szerkezet felül­vizsgálatával. Valószínűleg hamarosan megszűnik a „beszélő” az Ady téren. Kozma Gábor (MDF) in­terpellációjára helyszíni szem­lén vettek részt a város vezetői, a lakók képviselői és a börtön parancsnoka. Megállapodtak abban, hogy kerítést emelnek a ház és a börtönudvar közé. A lépcsőház zárásával is megaka­dályozzák, hogy a raboknak az Ady tér 40-ből üvöltözzenek a hozzátartozók. Alapos vita előzte meg a ha­tározathozatalt a napirendre ke­rült témákban. A közgyűlés döntéseinek ismertetésére visz­­szatérünk. p. zs. Nagy sikere volt a szom­bathelyi Szentivánéji Vi­gasságoknak az idén is, bár többen megjegyezték: az ér­deklődés oly nagy volt, hogy kicsinek bizonyult a Csónakázótó szigete. Mennyibe került a program, és ki fedezte a költségeket? — kérdeztük Gombás Ritá­tól, a Kulturális Mene­dzseriroda munkatársától. —■ Teljesen pontos kimu­tatással most még nem szol­gálhatok, de annyi bizo­nyos, hogy a kiadások 1 millió 100 ezer és 1 millió 200 ezer forint között lesz­nek. Ebből egymilliót adott a városi önkormányzat, a további összeget szponzo­roktól kaptuk. — Mit szól ahhoz, hogy egyesek szerint túl sok ér­deklődőt vonzott a rendez­vény? — Nem tudom, hányan voltak az idén, tavaly mint­egy 30 ezerre taksálták a résztvevők számát, most többek szerint még többen voltak. Úgy enyhítettünk a zsúfoltságon, hogy három színpaddal és kiszolgáló egységgel „húztuk szét” a tömeget. — Más helyszínre nem gondoltak? — A Csónakozótó ro­mantikus hangulata kell eh­hez a rendezvényhez, bár a tó környékét legközelebb jobban ki fogjuk használni. — A szervezéssel amúgy elégedett résztvevők is meg­jegyezték: az utcabál nem sikerült valami fényesre... — Rajtunk nem múlott. Éjszaka már egyetlen pol­gárőr, rendőr és közterület­felügyelő nem volt jelen. A zenekar — miután néhány önmagáról megfeledkezett ember a színpadra mászott és a mikrofonért nyúlt — kénytelen volt elhagyni a színpadot. Jövőre, remé­lem, másképp lesz. MEGKÉRDEZTÜK Ki fizette a vigasságot? ion­------ír u­um illiii fin“ G L­O­S­S Z A Forró víz a kútban ? S. P. évek óta kertészkedik otthonában, hobbiként. Gon­dosan ápolt virágai sosem „tudták”, mi az, hogy aszály, s kertjének üdezöld pázsitja sem ismert olyant, hogy vízhiány. A szórófejes slagot minden reggel és este rákötötte a fürdő­szoba egyik vízcsapjára, és már meg is volt oldva a locsolás. Aztán felemelték a vízdíjat, és az idilli állapotnak vége lett. Először a szomszéd kútjáról hordta a vizet­­. szorgalmasan, vödörszám. Még ez is megtette volna egy darabig, ám ami­kor nem fogadták el köszöntését, rájött: megelégelték. Nem mehet így tovább. Aztán kipattant az isteni szikra: kutat­ás! Helyesebben, fúrat valamilyen brigáddal. Gondolatát tett követte, és nem eredménytelenül. Már csak egy búvárszi­vattyú hiányzott, és mehetett (volna) minden tovább. Igen ám, de a boltokban 5-6 ezer forint körül szokták árusítani az ilyesmit, gyári csomagolás, és jótállás kíséretében. De P. zsebében nem volt ennyi pénz. Akkor jött egy baráti tanács: ki kell menni reggel a piacra. A kínaiaktól kezdve lengyelek, albánok, s még ki tudja honnan érkezők árulnak olcsón ilyes­mit. Van amelyik 1500-at kér érte, a másik meg már ezer forintért is adja! így került P. kútjába szivattyú. Igen ám, de csak három napig szolgált. A negyedik nap reggelén—ho­gyan, hogyan nem —forró víz áramlott a slagból! Közben meg már a vezeték is „égett"— egy másodpercen múlott, hogy nem vált porrá a tulaj is. Aztán amikor a szerelő szét­szedte a kis bűnöst... a lélegzete is elállt. Mert a tekercselt hengert gyanta helyett bitumen fedte, a nehezék meg beton­ból volt... Házi gyártmány! Javítani nem lehet. De akkor hol van aki eladta, aki visszacserélhetné? Az már árkon-bokron is túljár! N.I. □ □ □ Hatalomátadás (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next