Vas Népe, 1994. július (39. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-01 / 152. szám
1994. JÚLIUS 1. PÉNTEK Török Győrvár több dologról nevezetes. Például a gyönyörű faluházáról, amely belülről olyan, mintha erdőben sétálna az ember, égigérő fák között. Aztán számtalan, egyéb érdekes és szép történésről lehetne írni, de általában az évi rendes falugyűlések adnak témát, amelyeken általában akkor jelenik meg a győrvári polgárság, amikor valami nincs rendjén a faluban. Ha a tévések nem sietnek annyira Öregberénnyel, akkor Győrváron sokkal izgalmasabb sorozatot tudtak volna készíteni. Már az említett Makoveczstílusú faluház körül számtalan csata dúlt. Aztán folytatódott az orvosi rendelő ügyével, majd később érdekesen működött a kettészakadt önkormányzat. A testületen belül néha a polgármester kisebbségben maradt az orvos köré gyűlt képviselőkkel szemben, ám a falu — a gyűlések hangulata szerint — mégiscsak a vezetője mellett állt ki. Mivel a képviselőket leváltani nem tudták, a helyszíni meggyőzés erejével rászedték a szenátorokat arra, hogy gondolkodjanak és cselekedjenek a köz és Győrvár javára. A szerda esti falugyűlés ismét jelezte a bajt. Naiv dolog volt azt hinni, hogy az elmúlt egy évben a doktor (Petrovics László) és a polgármester (Pintyőke István) közötti ellentétek elsimultak. A nézeteltérés, avagy inkább szembenállás okai nagyon messzire nyúlnak vissza, a megkérdezett győrváriak nagyon leegyszerűsítve válaszolnak, mi ez a csendes háború a két vezető emberük közt. Arról van szó, mondja valaki az utcán, kinek fontos Győrvár, és ki nézi csak a saját érdekét. A belharc újabb fejezete arról szól, hogy a polgármester megunta az orvos elleni panaszokat , nem lehet megtalálni, arrogánsan beszél az emberekkel, képtelenség vele együtt dolgozni —, és a több mint öt éve tartó hol halkabb, hol pedig hangosabb csatát igyekszik befejezni. 0 Pintyőke István: — Két intézkedést kellett hoznom a doktor úr ellen. Május 24-én és 25-én elmaradt a rendelés, ezért fegyelmi eljárást kezdeményeztem. 25-én személyesen tapasztaltam, hogy nincs senki a rendelőben. Mivel a jelzések alapján nem ez volt az első eset, ezért kénytelen voltam adminisztrációs intézkedéseket hozni. Tudtam, hogy utólag természetesen bármit lehet igazolni. A fegyelmi második tárgyalása holnap lesz ügyvédek jelenlétében. A másik ügy. Olyan telefonszámlák érkeztek a doktor úrtól, amelyeken nemzetközi beszélgetések és távhívások is szerepelnek. (Amikor ezt a falugyűlésen is elmondja, egyöntetűen felzúg a tömeg, persze, a burgenlandi, meg a német vadászok.) Én méltányos ajánlatot tettem, hogy közel ötven százalékát kifizeti az önkormányzat, a többit rendezze ő. A doktor úr nem volt erre hajlandó, ezért a Matávnál letiltattam a bel- és külföldi távhívásokat a telefonjáról. Dr. Petrovics László: — Május 24-e és 25-e után azzal a kérdéssel küldött nekem a polgármester egy felhívást, hogy miért maradt el a két rendelés. Május 24-én negyvenkét beteg keresett fel, ez egy keddi nap volt. 25-én, szerdán délelőtt, amikor általában kevesebb beteg van, nyolcan jöttek csak. Én ezt magyar nyelven írtam meg a polgármesternek, akit a fegyelmi tárgyaláson, legnagyobb meglepetésemre, ügyvéd képviselt. Én úgy érzem, a polgármester, mint mindig, az eljárással több legyet akart egy csapásra ütni. Erről az ügyről már nincs mit mondanom, ebben a bíróság dönt majd. Ami a telefont illeti. Szerencsére elmúltak az idők, amikor jó bolsevik szokás szerint meg lehetett mondani, ennyit és ennyit kell fizetni. Egyszerű az egész. Számlálót kell felszereltetni, én erre megtettem az ajánlatot. Ennek alapján én fizetném a számla rámeső részét, de nem fogadom el a diktatórikus módszereket. Nekem Vas megyén kívülre is kell telefonálnom, úgy látszik, a polgármester nem tud kivetkőzni a múlt rendszer szokásaiból. Én is kértem a tanács telefonszámláját, amit nem kaptam meg. A falugyűlés — illetve a nyilvános testületi ülés — csendesen folydogált a maga medrében a különböző önkormányzati rendeletek megtárgyalásakor. A szabadon engedett kutyák gazdáinak megbüntetését például néhányan lelkesen támogatták, mivel van olyan eb, amely kacsák és tyúkok elhordásával élelmezi magát, és nem ő kóbor, hanem a gazdája. A bemelegítő körök után következett az egészségügyi szolgálatról szóló beszámoló Petrovics László tollából. Ebben a doktor összefoglalta, hányan jelentek meg nála, hány esetben hívták. A legfontosabb kérdés a háziorvos emberi kapcsolataira vonatkozott. A doktor szerint a számok önmagukért beszéltek, a hétszázharmincöt lakó közül hatszáznegyven neki adta a tbkártyát, vagyis, neki szavazott bizalmat. A polgárok tizenöt százalékával megromlott a kapcsolat, akik a közmeghallgatást saját céljaikra igyekeznek felhasználni. A teremben ülőknek ez az utóbbi kijelentés nem nagyon tetszett, fel is hördültek, mondván, mi is éppúgy fizetjük az SZTK-t. Majd egy fiatalember azt kifogásolta, hogy a másik orvos rendelési ideje alatt —csütörtökönként egy másik doktor gyógyít —, Petrovics László az osztrákokkal rendezi az üzleti dolgait a rendelőben, ott kibe járnak az emberek. — Én nem szólítom doktornak Petrovics Lászlót — kezdte a mondanivalóját. — Te meg paraszt vagy — nyugtázta a dolgot az egyik képviselő. — Te ne parasztozzál. Ilyent ne mondj, csak azért, mert valakinek tolod a szekerét. — Változtassa meg a szavát — süvöltötte valaki a képviselőnek hátulról, és lassan-lassan parlamenti hangulat alakult ki a faluházban. Miután kicsit csillapodtak a kedélyek, arról beszéltek a jelenlévők, nem szabad büntetni azt, aki más orvost választ, annak is joga van az orvosi ellátáshoz. Arról, hogy megromlott a doktor és a polgárok viszonya, Petrovics László is tehet — vélték többen —, hiszen kihallatszik a váróba, milyen jelzőkkel illeti az embereket. A rendelőben a falu ügyeivel és politikával foglalkozik, és felemlegették a vadászatot is. A doktor úgy vélte, jogában áll azok véleményével nem foglalkozni, akik nem őt választották. Mint orvosnak joga van megválogatni a betegeit, az elsősegélyen és sürgősségi ellátáson kívül nem köteles elvállalni azt a beteget, akit nem akar. A válasz nem nyugtatta meg a hallgatóságot, sőt, inkább lázba hozta az embereket. Petrovics László pedig távozott a gyűlésről, ami nem volt egészen szerencsés lépés, mert a jelenlévők nélküle folytatták a róla szóló diskurzust. Jöttek a régi ügyek, kire, mit mondott a doktor, mit vásárolt és mivel foglalkozik a gyógyítás mellett, avagy, ahogy többen hangoztatták, helyett. — Mi lenne — dohogott csendesen egy asszony —, ha az óvodából kiselejtezném azokat a gyerekeket, akik nem tetszenek? Vagy a boltban valakit nem szolgálnának ki. Nem lehet elküldeni valakit csak azért, mert nem tetszik. Falun élünk, nincs sok választásunk, nem oszthatunk ki látható és láthatatlan kártyákat. ........................... A győrvári harc Vasi alkotók munkája A Budapesten felavatott Függetlenségi Emlékmű Kiss Sándor és Vadász György alkotása. A szobrot a Ferépszer Kft készítette. FÓKUSZ Lesz Árkádia-per is (Folytatás az 1. oldalról) összefüggésének értelmezése az ügyvédek és a bíróság dolga lesz, jelentette be az Árkádia Kft. döntését a cégben érdekelt Wagner Kálmán. Nem ez az első per, amit a testület képviselői egymás ellen indítanak igazuk, vétlenségük tisztázására, úgyhogy a tanácskozás szünet nélkül, megrendülés nélkül, a szokott, vitázó légkörben folytatódott. Volt néhány érdekes, a lakosság hangulatát tükröző felszólalás. Heigl István (MDF) a Fő téri fák megcsonkítása miatti felháborodást tolmácsolta. Szabad-e karvastagságú, árnyat nyújtó ágakat levagdosni a Fő téri fákról a tűzoltóság félórás díszvonulása miatt? Azt is kérdezte: Szabad-e 40 tonnás kocsikkal vonulni a Fő tér sérülékeny burkolatán? Wagner András polgármester is szemtanúja volt a lakosság háborgásának. Az ügy előzményéről annyit mondott: a szombati országos tűzoltóverseny szervezői jártak nála, kértek engedélyt a Fő térre történelmi egyenruhás felvonulás számára és a régi kocsik bemutatójára. Szó sem volt a legkorszerűbb technika átvonultatásáról, a miatta történő favágásról. Nem volt megfelelő a tájékoztatásom — ennyit tudott mondani a polgármester. A békát le kell nyelni. A tűzoltóbemutató amúgy lehet, hogy igen látványos lesz. Dénes Rudolf (SZDSZ) hozta szóba a szentivánéji rendezvényt, amely nagyon sikeres, hangulatos volt. Csak a szigetre vezető híd állapota miatt van ok aggodalomra. Nem ekkora tömegre tervezték — harminc évvel ezelőtt. Horváth Róbert (SZDSZ) jelezte, hogy a győri műszaki főiskola híd tanszékét bízták meg a szerkezet felülvizsgálatával. Valószínűleg hamarosan megszűnik a „beszélő” az Ady téren. Kozma Gábor (MDF) interpellációjára helyszíni szemlén vettek részt a város vezetői, a lakók képviselői és a börtön parancsnoka. Megállapodtak abban, hogy kerítést emelnek a ház és a börtönudvar közé. A lépcsőház zárásával is megakadályozzák, hogy a raboknak az Ady tér 40-ből üvöltözzenek a hozzátartozók. Alapos vita előzte meg a határozathozatalt a napirendre került témákban. A közgyűlés döntéseinek ismertetésére viszszatérünk. p. zs. Nagy sikere volt a szombathelyi Szentivánéji Vigasságoknak az idén is, bár többen megjegyezték: az érdeklődés oly nagy volt, hogy kicsinek bizonyult a Csónakázótó szigete. Mennyibe került a program, és ki fedezte a költségeket? — kérdeztük Gombás Ritától, a Kulturális Menedzseriroda munkatársától. —■ Teljesen pontos kimutatással most még nem szolgálhatok, de annyi bizonyos, hogy a kiadások 1 millió 100 ezer és 1 millió 200 ezer forint között lesznek. Ebből egymilliót adott a városi önkormányzat, a további összeget szponzoroktól kaptuk. — Mit szól ahhoz, hogy egyesek szerint túl sok érdeklődőt vonzott a rendezvény? — Nem tudom, hányan voltak az idén, tavaly mintegy 30 ezerre taksálták a résztvevők számát, most többek szerint még többen voltak. Úgy enyhítettünk a zsúfoltságon, hogy három színpaddal és kiszolgáló egységgel „húztuk szét” a tömeget. — Más helyszínre nem gondoltak? — A Csónakozótó romantikus hangulata kell ehhez a rendezvényhez, bár a tó környékét legközelebb jobban ki fogjuk használni. — A szervezéssel amúgy elégedett résztvevők is megjegyezték: az utcabál nem sikerült valami fényesre... — Rajtunk nem múlott. Éjszaka már egyetlen polgárőr, rendőr és közterületfelügyelő nem volt jelen. A zenekar — miután néhány önmagáról megfeledkezett ember a színpadra mászott és a mikrofonért nyúlt — kénytelen volt elhagyni a színpadot. Jövőre, remélem, másképp lesz. MEGKÉRDEZTÜK Ki fizette a vigasságot? ion------ír uum illiii fin“ G LOSS Z A Forró víz a kútban ? S. P. évek óta kertészkedik otthonában, hobbiként. Gondosan ápolt virágai sosem „tudták”, mi az, hogy aszály, s kertjének üdezöld pázsitja sem ismert olyant, hogy vízhiány. A szórófejes slagot minden reggel és este rákötötte a fürdőszoba egyik vízcsapjára, és már meg is volt oldva a locsolás. Aztán felemelték a vízdíjat, és az idilli állapotnak vége lett. Először a szomszéd kútjáról hordta a vizet. szorgalmasan, vödörszám. Még ez is megtette volna egy darabig, ám amikor nem fogadták el köszöntését, rájött: megelégelték. Nem mehet így tovább. Aztán kipattant az isteni szikra: kutatás! Helyesebben, fúrat valamilyen brigáddal. Gondolatát tett követte, és nem eredménytelenül. Már csak egy búvárszivattyú hiányzott, és mehetett (volna) minden tovább. Igen ám, de a boltokban 5-6 ezer forint körül szokták árusítani az ilyesmit, gyári csomagolás, és jótállás kíséretében. De P. zsebében nem volt ennyi pénz. Akkor jött egy baráti tanács: ki kell menni reggel a piacra. A kínaiaktól kezdve lengyelek, albánok, s még ki tudja honnan érkezők árulnak olcsón ilyesmit. Van amelyik 1500-at kér érte, a másik meg már ezer forintért is adja! így került P. kútjába szivattyú. Igen ám, de csak három napig szolgált. A negyedik nap reggelén—hogyan, hogyan nem —forró víz áramlott a slagból! Közben meg már a vezeték is „égett"— egy másodpercen múlott, hogy nem vált porrá a tulaj is. Aztán amikor a szerelő szétszedte a kis bűnöst... a lélegzete is elállt. Mert a tekercselt hengert gyanta helyett bitumen fedte, a nehezék meg betonból volt... Házi gyártmány! Javítani nem lehet. De akkor hol van aki eladta, aki visszacserélhetné? Az már árkon-bokron is túljár! N.I. □ □ □ Hatalomátadás (Lakatos Ferenc karikatúrája)