Vas Népe, 1994. augusztus (39. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-01 / 178. szám

1994. AUGUSZTUS 1. HÉTFŐ FÓKUSZ Ha összejön a falu (Folytatás az 1. oldalról) kalauzolgatta is egész nap a szép számú látogatót. — Na­gyon tetszett az asszonyoknak az ötlet, szívesen hozták a hím­zéseiket, itt álltak, s nézték, ho­gyan kerülnek fel alkotásaik a falra. A megnyitóra mindannyi­an eljöttek, ismerőseikkel együtt — mondta. Az amatőr festő, ifj. Berta Ist­ván 38 éves, az agrárszövetke­zetben esztergályos, ügyes kezű ember, fest, faesztergál, sőt még szobrokat is készít. (Ahogy el­hallgattam a nézelődő asszo­nyokat, nagy sikert aratott, sok képére mondták: ezt szívesen kitenném a falamra.) — Nem vagyok én festő, s ez nem festészet, ez csak úgy ki­jön, kikívánkozik belőlem, ez­zel töltöm az időmet. — szabad­kozik. — Rajzolni mindig, sze­rettem, s amikor egy betegség miatt sok időt kellett otthon töl­tenem, rákaptam a festészetre. Sok képem van már a faluban, s más községekben is. Sokszor jönnek hozzám úgy, hogy egy­­egy konkrét képet szeretnének megfestetni, készítettem már vagy 4—5 „Lila ruhás nő”-t is. Szeretek csak úgy magamtól is témákat keresgélni és festeget­­ni, de erre egyre kevesebb időm van a sok megrendelés miatt. Volt persze sok foci, többek között a Tsz-válogatott—ne­­mesbődi Öregfiúk és Önkor­mányzat—Egyházközség mér­kőzés is. Mert hát ki kell állni néha, hogy ziháló tüdőnk, és igencsak domborodó pocakunk ellenére megmutassuk azt, ami­ről már annyit meséltünk gyer­mekeinknek, s amit annyiszor megtárgyalunk barátainkkal egy üveg sör mellett: az igazi fo­cit. S miközben a pálya szélén felhangzik a­ „hajrá Laci bácsi” és az „ez szép volt öreg”, felidé­­ződhessen bennünk, amikor még frissen és ruganyosan szá­guldoztunk és hatalmas gólokat rúgtunk azon a talán sosem volt focipályán. S ha vesztünk? — Minden évben összecsa­punk kétszer, ilyenkor, meg a búcsú előtti visszavágón. Hiá­ba, mindig ők győznek. Pedig jobbak vagyunk, nem kétséges. Csak hát ők kijárnak néha gya­­korolgatni, én meg alig tudtam a meccsre összerántani a csapa­tot. Nehéz a szervező dolga — mondja a Tsz-válogatott csapat­­kapitánya a nemesbődi Öreg­fiúktól elszenvedett 3:1 -es vere­ség után. S mert mindenkit nem lehet megemlíteni, aki futko­sott, szervezett azért, hogy a többiek jól érezzék magukat, álljon itt a „hivatalos” lista: a fa­lunapot a helyi önkormányzat, a vöröskeresztes alapszervezet, a sportegyesület és a háziorvosi bt. rendezte. Támogatta a Sütő és Édesipari Kft., a Tejipari Vál­lalat, a nemesbődi Agrárszövet­kezet és a helyi vállalkozók. Az újságíró elismerését legjobban a több gyermekes Gitta asszony vívta ki, aki az iszonyú hőség el­lenére egész nap jókedvűen á­­rulta, természetesen „társadalmi munkában” kis kuckójában az inni- és ennivalót a szórakozó tömegeknek. Munkáját csak arra az időre szakította meg, amíg megmutat­ta a falu népének a lányok és asszonyok foci-kézilabda mécs­esén, hogyan is kell ezt csinálni, a jóval harminc feletti kor, s a jó néhány felesleges kiló dacára. Tudását a basszus hangú „hajrá asszonyok” és a jóval magasabb hangfekvésű „hajrá szüzek” szurkolótábor egyöntetű tapssal jutalmazta. S hogy sikerült a ne­­mesbődiek szombatja? Öt és fél éves fiam, csak annyit mondott, amikor végre sikerült este tíz körül elcipelnem a hatalmas tá­bortűz maradékai mellől: anyu, én megint jövök, ha lesz ilyen falunap. A körjegyző az önkormányzatok összefogásában a Mesteri és Kemeneskápolna körjegyzője, Maráczi Zsolt. A fiatalember az Államigazgatási Főiskola elvégzése után, némi kitérővel érkezett a Ság-hegy lábánál lévő kis településekre. A beszélgetésünkből kiderül, nem bánta meg, hogy négy évvel ezelőtt megpályázta a közjegyzői posz­tot. A munka nem könnyű, mondja, de az eredmények feledtetik a ne­hézségeket. Maráczi Zsolt tősgyökeres szombathelyi. Vajon miképpen tudta megszokni a nagyváros forgatagához szokott ember, az apró te­lepülések csendjét, nyugalmát? ERŐS D. Z./PANNONPRESS — Ez igazán nem okozott gondot — hangzik a határozott válasz. — Szeretem a falut és az itt élő embereket. Naponta lá­tom, hogy mit dolgoznak, ezért csak tisztelet és megbecsülés jár nekik és én azon vagyok, ahol tudok segítek. Az emberek so­kat tesznek, kevés fizetségért. Ezen a helyzeten változtatni kellene, már csak azért is, mert ennek a vidéknek jók az adottsá­gai. Itt a fürdő, a Ság-hegy, s a földekre sem lehet panasz. Ab­ban reménykedünk, hogy végre az érintettek is felfedezik az adottságokban rejlő lehetősége­ket. Ha ez megtörténik, az sokat változtathat az itt élő emberek sorsán. — Önt fiatalemberként mi vonzotta erre a pályára? — Már egy ideje a közigaz­gatásban dolgozom, ezért el­mondhatom: szép, de nehéz munka. A dolgok állandó válto­zásban vannak, ezért sokszor még nekem sem egyszerű eliga­zodnom a feladatok között. Vannak sikerek és vannak ku­darcok is, persze mindenki szí­vesebben gondol vissza kelle­mes dolgokra. Én nem vagyok bürokrata, ahol lehet, keresem az egyszerűsítési lehetőségeket, de az irdatlan mennyiségű jog­szabály sokszor gúzsba köt ben­nünket. Emellett a hatósági jog­körünk is jelentősen kibővült: a honosítástól, a társadalombizto­sítással összefüggő feladaton át, az útlevél ügyintézésig sok min­den ránk hárul. Hogy mindezek ellenére a pályán vagyok, annak az az oka, hogy a sikerek feled­tetik a gondokat. — Sorolta a szakma gond­jait. Mi hozhatna változást? — Talán nem is a jegyzők, hanem a települések szempont­jából lenne fontos a megyék szerepének erősítése. Ez azért is lényeges, hiszen ma a térségi programoknak nincs igazán gazdája. A megyék előtérbe ke­rülése nem sértheti az önkor­mányzatok önállóságát, miköz­ben a középszintnek nemcsak a fejlesztési feladatokban, hanem a községi, városi szolgáltatá­sokban is lehet feladata. Ebbe beleértem az oktatás dolgait is. — A megye erősödésével mi lehet a köztársasági megbízotti hivatal szerepe? — Véleményem szerint ez nem annyira szakmai, inkább politikai kérdés, így ezt majd a politika dönti el. Ezek után talán látszólag ellentmondás, amikor szóváteszem azt, hogy hiányzik az önkormányzatoknál az ellen­őrzésnek az a rendszere, ami se­gítséget adhatna a vezetésnek. Különösen igaz ez a gazdasági vonalon. Vajon, ha valahol négy év után derül ki, hogy egy önkormányzatnál helytelen gyakorlatot folytattak, akkor azért ki lesz a felelős? Vélemé­nyem szerint az államháztartási törvényt nem módosítani kell, hanem újat kell alkotni helyette, s talán elvárható lenne egy na­gyobb szakmai segítség a de­­koncentrált szervektől. Ennek az ad jelentőséget, hogy nagyon sok olyan egyedi feladat adódik, ami speciális ismereteket köve­tel. A szakmaiságból valahol hi­ányzik a rendszeres ismeretáta­dás is. Olyan továbbképzések kellenének, amelyek elősegíte­nék a szakemberek számára az egységes jogszabályértelmezést és jogalkalmazást. — Mi az, amit elmulasztott lehetőségnek érez az önkor­mányzatok eddigi működése so­rán? — Nagy hibának tartom, hogy a kistérségi programok nem indultak be. Ebben a jövő­ben nagy szerepe lehet az új tí­pusú megyének. Hogy előrelé­pés legyen, minél előbb el kell készíteni azokat a gazdasági, társadalmi felméréseket, amikre a majdani terveket alapozni le­het. Persze, az induláskor érthe­tő volt, hogy a kis települések identitástudatuk megteremtésé­re törekedtek, s akkor talán bi­zonyos fokig volt alapja a me­­gyeellenességnek is. Mindezen ma már túl kellene lépni: a falu határában nem zárulhat le az ön­kormányzatiság gondolata. A gazdaszemlélet elfogadható, de nincs annyi pénz, hogy minden település, az élet minden feltéte­lét meg tudja teremteni. Ez ösz­­szefogás nélkül nem megy. —Ezzel szemben egyre-más­ra alakulnak az új jegyzőségek. — Valóban. Az egykori székhelyközségekkel szembeni ellenszenv még ma is tetten ér­hető. Ez pedig nagyon sokba ke­rül az érintett településeknek. A falvak jelentős része korábban is jegyzőségekbe tömörült, s ez lenne a logikus ma is. Egyszerű­en nincs annyi helyi ügy, ami egy apró faluban elegendő mun­kát adna a két-három fős appa­rátusnak. Nem beszélve arról, hogy aligha van annyi jól felkészült szakember, mint amennyi a gombamódra szaporodó jegy­­zőségekhez kellene. Én nagyon remélem, hogy a körjegyzőség előbb-utóbb modell lesz. A ma­gunk példáján látom: a két falu­ban, Mesteriben és Kemeneská­­polnán mindent el tudunk látni, de ha Kemeneskápolnán jegy­­zőség alakulna, az ott dolgo­zóknak nem sok munkájuk len­ne. Ebben a helyzetben viszont kutya kötelességünknek érez­zük, hogy folyamatosan jelen legyünk mindkét településen, hiszen így minden dologról első kézből informálódhatunk, s azonnal meg tudjuk tenni a szükséges intézkedéseket. MEGKÉRDEZTÜK ! Hol tart az új­­ önkormányzati törvény? VN-INFORMÁCIÓ Noha több kérdésben még eltér egymástól a felek álláspontja, korrekt, kon­struktív légkörben zajlott az önkormányzati törvényelő­készítő bizottság első szak­mai tanácskozása pénteken a Belügyminisztériumban. A testület munkájában a tár­cák és a pártok képviselői mellett a különböző önkor­mányzati érdekszövetsé­gek, érdekképviseletek de­legáltjai is részt vettek. Köllner Ferenc, a Tele­pülési Önkormányzatok Or­szágos Szövetsége főtitká­rának reményei szerint a merőben eltérő jellegű, az érdekszövetségek vélemé­nyére jobban építő munka­­módszer a későbbiekben is jellemző lesz majd a kor­mányzatra. Hasznosnak tar­taná azt is, ha a törvényter­vezet vitája során sikerülne megegyezniük az önkor­mányzati törvénycsomag jövő évben esedékes módo­sításának tartalmi kérdései­ről is. Verebélyi Imre, a BM közigazgatási államtitkára — hangsúlyozva, hogy a kormányprogram csak kor­rekciót és nem új törvényi szabályozást szorgalmaz — utalt arra, hogy az évek óta zajló szakmai törvényelő­készítő munka hasznosnak bizonyult. Jelzi ezt az is, hogy a kormányváltás előtt összeállított anyagot a koa­líciós megállapodásnak megfelelően gyorsan kibő­­víthették. A törvénytervezet sorsáról szólva elmondta: az többlépcsős szakmai, il­letve hatpárti egyeztetést követően kerül majd előbb a kormány, majd a parlament elé, így a koalíciós megálla­podásnak megfelelően no­vemberben megtarthatják az immár csak egyfordulós önkormányzati választást, amelynek új eleme lesz pél­dául a közvetlen polgármes­terválasztás is. G­L­O­S­S­Z A Vízválasztó? Híreink szerint a csütörtöki kormányülésen Békési László előterjeszti kereslet-visszafogó csomagtervét. Már a cso­magterv elnevezése sem ígér az átlag választópolgár számá­ra sok jót, hát még a tartalma! Október folyamán Békési emelni szándékozik az általános forgalmi adót, alsó kulcsát 10-ről 12 százalékra, s még ez évben növekedne a fogyasztá­si adó is. Ugyancsak októberben emelnék az energiaárakat, méghozzá 20—30 százalékkal. Ezeket a lépéseket állítólag azért kívánják már idén megtenni, hogy előbb éreztessék ha­tásukat, s hogy jövőre már ne kelljen hasonló intézkedéseket hozni. 95-re viszont a pénzügyminiszter kemény lépésekre készül a kiadási oldalon az állami költségvetésben. Nem lehet tudni a kormány hogy­an dönt, döntése azonban mindenképpen vízválasztónak ígérkezik. Ha Békesi cso­magterve átjut, azok a szavazók, akik gazdasági helyzetük javulását várták a kormánykoalíciótól igencsak csalódni fognak, ráadásul a krízis épp a beígért novemberi önkor­mányzati választási kampány időszakára esik majd. Ha vi­szont a kormány nem vállalja a kereslet-visszafogást, talán éppen a fenti okok miatt, akkor hagyja, hogy egyre mélyebb válságba sodródjon a gazdaság, visszaessen a GDP, s elsza­baduljon az infláció. Csapda ez a javából, nem irigylem sem Békesit, sem a kormányt, sem vezető erejét, az MSZP-t. Ok­tóber-novemberben könnyen eldőlhet, valóban olyan biztos háttere van-e politizálásának, mint azt az országgyűlési választások sugallták. Vagy, netalán olyan mértékű ellenál­lással kell szembenéznie, mint az MDF-nek a taxisblokád idején? (halmágyi) □ □ □ Befőzési szezon □

Next