Vas Népe, 1994. augusztus (39. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-01 / 178. szám
1994. AUGUSZTUS 1. HÉTFŐ FÓKUSZ Ha összejön a falu (Folytatás az 1. oldalról) kalauzolgatta is egész nap a szép számú látogatót. — Nagyon tetszett az asszonyoknak az ötlet, szívesen hozták a hímzéseiket, itt álltak, s nézték, hogyan kerülnek fel alkotásaik a falra. A megnyitóra mindannyian eljöttek, ismerőseikkel együtt — mondta. Az amatőr festő, ifj. Berta István 38 éves, az agrárszövetkezetben esztergályos, ügyes kezű ember, fest, faesztergál, sőt még szobrokat is készít. (Ahogy elhallgattam a nézelődő asszonyokat, nagy sikert aratott, sok képére mondták: ezt szívesen kitenném a falamra.) — Nem vagyok én festő, s ez nem festészet, ez csak úgy kijön, kikívánkozik belőlem, ezzel töltöm az időmet. — szabadkozik. — Rajzolni mindig, szerettem, s amikor egy betegség miatt sok időt kellett otthon töltenem, rákaptam a festészetre. Sok képem van már a faluban, s más községekben is. Sokszor jönnek hozzám úgy, hogy egyegy konkrét képet szeretnének megfestetni, készítettem már vagy 4—5 „Lila ruhás nő”-t is. Szeretek csak úgy magamtól is témákat keresgélni és festegetni, de erre egyre kevesebb időm van a sok megrendelés miatt. Volt persze sok foci, többek között a Tsz-válogatott—nemesbődi Öregfiúk és Önkormányzat—Egyházközség mérkőzés is. Mert hát ki kell állni néha, hogy ziháló tüdőnk, és igencsak domborodó pocakunk ellenére megmutassuk azt, amiről már annyit meséltünk gyermekeinknek, s amit annyiszor megtárgyalunk barátainkkal egy üveg sör mellett: az igazi focit. S miközben a pálya szélén felhangzik a „hajrá Laci bácsi” és az „ez szép volt öreg”, felidéződhessen bennünk, amikor még frissen és ruganyosan száguldoztunk és hatalmas gólokat rúgtunk azon a talán sosem volt focipályán. S ha vesztünk? — Minden évben összecsapunk kétszer, ilyenkor, meg a búcsú előtti visszavágón. Hiába, mindig ők győznek. Pedig jobbak vagyunk, nem kétséges. Csak hát ők kijárnak néha gyakorolgatni, én meg alig tudtam a meccsre összerántani a csapatot. Nehéz a szervező dolga — mondja a Tsz-válogatott csapatkapitánya a nemesbődi Öregfiúktól elszenvedett 3:1 -es vereség után. S mert mindenkit nem lehet megemlíteni, aki futkosott, szervezett azért, hogy a többiek jól érezzék magukat, álljon itt a „hivatalos” lista: a falunapot a helyi önkormányzat, a vöröskeresztes alapszervezet, a sportegyesület és a háziorvosi bt. rendezte. Támogatta a Sütő és Édesipari Kft., a Tejipari Vállalat, a nemesbődi Agrárszövetkezet és a helyi vállalkozók. Az újságíró elismerését legjobban a több gyermekes Gitta asszony vívta ki, aki az iszonyú hőség ellenére egész nap jókedvűen árulta, természetesen „társadalmi munkában” kis kuckójában az inni- és ennivalót a szórakozó tömegeknek. Munkáját csak arra az időre szakította meg, amíg megmutatta a falu népének a lányok és asszonyok foci-kézilabda mécsesén, hogyan is kell ezt csinálni, a jóval harminc feletti kor, s a jó néhány felesleges kiló dacára. Tudását a basszus hangú „hajrá asszonyok” és a jóval magasabb hangfekvésű „hajrá szüzek” szurkolótábor egyöntetű tapssal jutalmazta. S hogy sikerült a nemesbődiek szombatja? Öt és fél éves fiam, csak annyit mondott, amikor végre sikerült este tíz körül elcipelnem a hatalmas tábortűz maradékai mellől: anyu, én megint jövök, ha lesz ilyen falunap. A körjegyző az önkormányzatok összefogásában a Mesteri és Kemeneskápolna körjegyzője, Maráczi Zsolt. A fiatalember az Államigazgatási Főiskola elvégzése után, némi kitérővel érkezett a Ság-hegy lábánál lévő kis településekre. A beszélgetésünkből kiderül, nem bánta meg, hogy négy évvel ezelőtt megpályázta a közjegyzői posztot. A munka nem könnyű, mondja, de az eredmények feledtetik a nehézségeket. Maráczi Zsolt tősgyökeres szombathelyi. Vajon miképpen tudta megszokni a nagyváros forgatagához szokott ember, az apró települések csendjét, nyugalmát? ERŐS D. Z./PANNONPRESS — Ez igazán nem okozott gondot — hangzik a határozott válasz. — Szeretem a falut és az itt élő embereket. Naponta látom, hogy mit dolgoznak, ezért csak tisztelet és megbecsülés jár nekik és én azon vagyok, ahol tudok segítek. Az emberek sokat tesznek, kevés fizetségért. Ezen a helyzeten változtatni kellene, már csak azért is, mert ennek a vidéknek jók az adottságai. Itt a fürdő, a Ság-hegy, s a földekre sem lehet panasz. Abban reménykedünk, hogy végre az érintettek is felfedezik az adottságokban rejlő lehetőségeket. Ha ez megtörténik, az sokat változtathat az itt élő emberek sorsán. — Önt fiatalemberként mi vonzotta erre a pályára? — Már egy ideje a közigazgatásban dolgozom, ezért elmondhatom: szép, de nehéz munka. A dolgok állandó változásban vannak, ezért sokszor még nekem sem egyszerű eligazodnom a feladatok között. Vannak sikerek és vannak kudarcok is, persze mindenki szívesebben gondol vissza kellemes dolgokra. Én nem vagyok bürokrata, ahol lehet, keresem az egyszerűsítési lehetőségeket, de az irdatlan mennyiségű jogszabály sokszor gúzsba köt bennünket. Emellett a hatósági jogkörünk is jelentősen kibővült: a honosítástól, a társadalombiztosítással összefüggő feladaton át, az útlevél ügyintézésig sok minden ránk hárul. Hogy mindezek ellenére a pályán vagyok, annak az az oka, hogy a sikerek feledtetik a gondokat. — Sorolta a szakma gondjait. Mi hozhatna változást? — Talán nem is a jegyzők, hanem a települések szempontjából lenne fontos a megyék szerepének erősítése. Ez azért is lényeges, hiszen ma a térségi programoknak nincs igazán gazdája. A megyék előtérbe kerülése nem sértheti az önkormányzatok önállóságát, miközben a középszintnek nemcsak a fejlesztési feladatokban, hanem a községi, városi szolgáltatásokban is lehet feladata. Ebbe beleértem az oktatás dolgait is. — A megye erősödésével mi lehet a köztársasági megbízotti hivatal szerepe? — Véleményem szerint ez nem annyira szakmai, inkább politikai kérdés, így ezt majd a politika dönti el. Ezek után talán látszólag ellentmondás, amikor szóváteszem azt, hogy hiányzik az önkormányzatoknál az ellenőrzésnek az a rendszere, ami segítséget adhatna a vezetésnek. Különösen igaz ez a gazdasági vonalon. Vajon, ha valahol négy év után derül ki, hogy egy önkormányzatnál helytelen gyakorlatot folytattak, akkor azért ki lesz a felelős? Véleményem szerint az államháztartási törvényt nem módosítani kell, hanem újat kell alkotni helyette, s talán elvárható lenne egy nagyobb szakmai segítség a dekoncentrált szervektől. Ennek az ad jelentőséget, hogy nagyon sok olyan egyedi feladat adódik, ami speciális ismereteket követel. A szakmaiságból valahol hiányzik a rendszeres ismeretátadás is. Olyan továbbképzések kellenének, amelyek elősegítenék a szakemberek számára az egységes jogszabályértelmezést és jogalkalmazást. — Mi az, amit elmulasztott lehetőségnek érez az önkormányzatok eddigi működése során? — Nagy hibának tartom, hogy a kistérségi programok nem indultak be. Ebben a jövőben nagy szerepe lehet az új típusú megyének. Hogy előrelépés legyen, minél előbb el kell készíteni azokat a gazdasági, társadalmi felméréseket, amikre a majdani terveket alapozni lehet. Persze, az induláskor érthető volt, hogy a kis települések identitástudatuk megteremtésére törekedtek, s akkor talán bizonyos fokig volt alapja a megyeellenességnek is. Mindezen ma már túl kellene lépni: a falu határában nem zárulhat le az önkormányzatiság gondolata. A gazdaszemlélet elfogadható, de nincs annyi pénz, hogy minden település, az élet minden feltételét meg tudja teremteni. Ez öszszefogás nélkül nem megy. —Ezzel szemben egyre-másra alakulnak az új jegyzőségek. — Valóban. Az egykori székhelyközségekkel szembeni ellenszenv még ma is tetten érhető. Ez pedig nagyon sokba kerül az érintett településeknek. A falvak jelentős része korábban is jegyzőségekbe tömörült, s ez lenne a logikus ma is. Egyszerűen nincs annyi helyi ügy, ami egy apró faluban elegendő munkát adna a két-három fős apparátusnak. Nem beszélve arról, hogy aligha van annyi jól felkészült szakember, mint amennyi a gombamódra szaporodó jegyzőségekhez kellene. Én nagyon remélem, hogy a körjegyzőség előbb-utóbb modell lesz. A magunk példáján látom: a két faluban, Mesteriben és Kemeneskápolnán mindent el tudunk látni, de ha Kemeneskápolnán jegyzőség alakulna, az ott dolgozóknak nem sok munkájuk lenne. Ebben a helyzetben viszont kutya kötelességünknek érezzük, hogy folyamatosan jelen legyünk mindkét településen, hiszen így minden dologról első kézből informálódhatunk, s azonnal meg tudjuk tenni a szükséges intézkedéseket. MEGKÉRDEZTÜK ! Hol tart az új önkormányzati törvény? VN-INFORMÁCIÓ Noha több kérdésben még eltér egymástól a felek álláspontja, korrekt, konstruktív légkörben zajlott az önkormányzati törvényelőkészítő bizottság első szakmai tanácskozása pénteken a Belügyminisztériumban. A testület munkájában a tárcák és a pártok képviselői mellett a különböző önkormányzati érdekszövetségek, érdekképviseletek delegáltjai is részt vettek. Köllner Ferenc, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége főtitkárának reményei szerint a merőben eltérő jellegű, az érdekszövetségek véleményére jobban építő munkamódszer a későbbiekben is jellemző lesz majd a kormányzatra. Hasznosnak tartaná azt is, ha a törvénytervezet vitája során sikerülne megegyezniük az önkormányzati törvénycsomag jövő évben esedékes módosításának tartalmi kérdéseiről is. Verebélyi Imre, a BM közigazgatási államtitkára — hangsúlyozva, hogy a kormányprogram csak korrekciót és nem új törvényi szabályozást szorgalmaz — utalt arra, hogy az évek óta zajló szakmai törvényelőkészítő munka hasznosnak bizonyult. Jelzi ezt az is, hogy a kormányváltás előtt összeállított anyagot a koalíciós megállapodásnak megfelelően gyorsan kibővíthették. A törvénytervezet sorsáról szólva elmondta: az többlépcsős szakmai, illetve hatpárti egyeztetést követően kerül majd előbb a kormány, majd a parlament elé, így a koalíciós megállapodásnak megfelelően novemberben megtarthatják az immár csak egyfordulós önkormányzati választást, amelynek új eleme lesz például a közvetlen polgármesterválasztás is. GLOSSZ A Vízválasztó? Híreink szerint a csütörtöki kormányülésen Békési László előterjeszti kereslet-visszafogó csomagtervét. Már a csomagterv elnevezése sem ígér az átlag választópolgár számára sok jót, hát még a tartalma! Október folyamán Békési emelni szándékozik az általános forgalmi adót, alsó kulcsát 10-ről 12 százalékra, s még ez évben növekedne a fogyasztási adó is. Ugyancsak októberben emelnék az energiaárakat, méghozzá 20—30 százalékkal. Ezeket a lépéseket állítólag azért kívánják már idén megtenni, hogy előbb éreztessék hatásukat, s hogy jövőre már ne kelljen hasonló intézkedéseket hozni. 95-re viszont a pénzügyminiszter kemény lépésekre készül a kiadási oldalon az állami költségvetésben. Nem lehet tudni a kormány hogyan dönt, döntése azonban mindenképpen vízválasztónak ígérkezik. Ha Békesi csomagterve átjut, azok a szavazók, akik gazdasági helyzetük javulását várták a kormánykoalíciótól igencsak csalódni fognak, ráadásul a krízis épp a beígért novemberi önkormányzati választási kampány időszakára esik majd. Ha viszont a kormány nem vállalja a kereslet-visszafogást, talán éppen a fenti okok miatt, akkor hagyja, hogy egyre mélyebb válságba sodródjon a gazdaság, visszaessen a GDP, s elszabaduljon az infláció. Csapda ez a javából, nem irigylem sem Békesit, sem a kormányt, sem vezető erejét, az MSZP-t. Október-novemberben könnyen eldőlhet, valóban olyan biztos háttere van-e politizálásának, mint azt az országgyűlési választások sugallták. Vagy, netalán olyan mértékű ellenállással kell szembenéznie, mint az MDF-nek a taxisblokád idején? (halmágyi) □ □ □ Befőzési szezon □