Vas Népe, 1995. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-11 / 9. szám
1995. JANUÁR 11. SZERDA N. GY._______________ Azzal mindig tisztában voltam, hogy a test szorgalmatos, kitartó edzése jót tesz az egészségnek, hogy segít a tisztes öregkor megélésében. Arra viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy a megfelelő tréninggel megdolgozott test a pénzmegtakarításban is jelentős szerepet játszik. Pedig ez így van: az elmúlt nyáron ámultan kellett megtapasztalnom, hogy az adoniszi alkatú ember ingyen veheti igénybe például a tömegközlekedési eszközöket. Régebben nem ambicionáltam különösebben a testedzést, reggelente pusztán egészségem védelme végett ugrabugráltam kicsit a nyitott ajtajú nagyszobában, nyomtam le három-négy fekvőtámaszt a csillogó parketta fölé borulva, más, komolyabb munkát nem végeztem. Megereszkedett potrohom persze az említett gyakorlatoktól nem változott csinos, feszes izmú hassá, különféle hájaim sem tünedeztek el, karom, s lábam szára továbbra is hurkapálcikához volt hasonlatos, de én jól éreztem magam, úgy gondoltam, mindent megtettem egészségemért. Mostanában viszont igazi, kemény edzéseket tartok napra nap, hiszen tudom, kisportolt testtel rendelkezve jegy nélkül szállhatok fel villamosra, buszra, metróra, egyéb járműre. Néhány hónapja konokul látogatom a konditermet, elszántan fekszem a különbnél különb kínpadokra, acélosan küzdök, alig várom, hogy magam is élő ingyenbérlet legyek, akárcsak nyáron megismert ideálom. Pédaképemmel egy buszon találkoztam. Rekkenő hőségben haladt a gép, s mi, lengén öltözött utasok szenvedve ragadtuk a verejtéktől síkos fogantyúkat, odavoltunk, de nagyon, izzadottan számláltuk az úticélunkig hátralévő állomásokat. Én a hátsó ajtó közelében pihegtem, s mellettem cövekelt szilárdul későbbi eszményképem, az ingyenbérlet. A két méter magas, derék, deltás férfiú az ördöngös időjárásra fittyet hányva markolta a keresztkorlátot, kemény tekintetét a kinti világra szegezte, cipónyi bicepsze tiszteletet parancsolóan rángott barna, tetovált bőre alatt. Egyszer csak ellenőr szállt fel, s a jegyeket, bérleteket kérte. Amikor a zöld ruhás, ugyancsak termetes közeg szomszédom bilétája iránt érdeklődött, majdani ideálom — az ellenőr feje tetejét egzaminálva—foga között szűrve a szót, azt mondta: — Továbbmegy! A karszalagos ember felszegte állát, pillanatig rámeredt jövendő példaképemre, aztán alázatosan bólintott, s ment a dolgára. Azóta edzek, mint az állat. A testedzés fontosságáról Vannak még helyek Török Ami egykor Domus bár volt konyaktól meghitten édes tanítónőkkel és a szocialista éjszaka bolondos vándoraival, az ma militarizált övezet, tökéletes harcálláspont, éppen csak John Wayne hiányzik, hogy a zöldsapkásait rohamra terelje vietkongok ellen. Hiába, ez már a harmadik évezred. A hely alaphangulatához hozzátartozik két repülőgép. Az elaggott, falra akasztott vadászgép italtartóként szolgál. A vénecske szállítót derékban kettéfűrészelték, de a pilótafülkéje megmaradt, amelybe — ha az ember úgy érzi, mindegyik fokozat begyulladt már benne , be is lehet ülni, és a Tankcsapda után szabadon nyugodtan lehet üvölteni, a kormányt verni, valamint tetszés szerint berregni, repülünk, mint egy magányos repülő, repülünk. A többi díszlet, úgymint helikopter-rotor, békebeli UAZ a disc-jockey géppuskafészkében, kőkemény homokzsákok, repülősruhák, sisakok, leselejtezett gumiabroncsok, álcahálók és más katonai kösöntyűk tovább birizgálják a lakótelepi Rambók és a vidéki Terminátorok harci hevületét, és álmélkodásra késztetik az egyszerű halandót, aki képes volt alhonvédként leszerelni, de csak azért, mert lejjebb már nem tudták fokozni a hadnagyok... A bázis akkor az igazi, amikor megtelik élettel. Ugrasztó zenét játszó, ki tudja már milyen irányzathoz tartozó reményteljes ifjak szoktak a lepedőnyi színpadon döngetni akkora lendülettel, hogy az embernek a torkán akad a helyi pizza. Ilyenkor különös alakokkal telik meg a füstben úszó, cikázó fényektől vibráló hely, akik a legeslegújabb kor szokása szerint merev vigyázzállásban, hetvenkétcentis súlypont-emelkedéssel táncolnak a porondon. A hely akkor lesz igazán kedves, amikor hétközben megtöltik a romlatlan, hamvas, majdnem tökéletesen szűzies, érintetlen főiskolások. Ilyenkor nincs egy négyzetcentiméternyi szabad homokzsák, minden olajoshordóba csimpaszkodik valaki, és nagyon-nagyon szépek a lányok. Vidám ének hangja száll a táncplacc felett, a huszonévesek boldogan dalolják a harmincasok és negyvenesek slágereit. S aztán, amikor már úgy tűnik, fokozhatatlan a hangulat, felcsendül valami aktuális rezemóta — mondjuk a kismalacokról és a farkasról szóló —, nos, olyankor aztán végleg felrobban a terem. Ilyenkor legjobb a bázis, helyből mosolygós lesz az ifjaktól meg az álmoktól. Air Force Bázis „Leszokok” Tímár Virgil Azt írja az újság, ausztrál kutatók felfedezték, hogy miért van annyi asztmás gyerek a világon. Szerintük a margarin és az étolaj a hibás. Tehát nincs mit tenni, ajánlatos leszoknunk káros szenvedélyeinkről, a rákos pirítósról, asztmás margarin élvezetéről, a szívinfarktusos tojás majszolásáról, a vegyszeres zöldségekről. Úgy döntöttem, mindent meg is teszek ennek érdekében. Leszokok. Első lépésben nem olvasom el az újságok vonatkozó híreit. Szörnyű kínjaim lesznek. De akkor is leszokok. Holnap pedig nem veszek újságot. Cudar nehéz lesz. Tán fetrengeni is fogok az elvonási tünetektől. De ha már leszokik az ember, akkor ne csak úgy felébe-harmadába... Holnapután pedig már nem leszek hírfüggő. Reggelire pedig teli pofára zabálom majd a párizsit, s a margarinos pirítóst. Hja, kérem, igyekszik az ember... Kisded játékaink Rizikó Czakó József Feladatunk, amit a játék megkezdésekor egy titkos kártyán kézhez kapunk, mindig arra irányul, hogy józan taktikával vagy lerohanással, szövetségesekkel vagy szerződések megszegésével leigázzuk a többieket. A játékszabályok részletes taglalása helyett — az úgyis mellékelve van minden dobozban — hasznosabb átadni néhány keservesen megszerzett tapasztalatot. Csak a legfontosabbakról, melyeket mindenképpen meg kell jegyeznünk. Rizikópartnereink kiválasztását nehogy a véletlenre bízzuk! Törekedjünk arra, hogy a társaság tagjai lehetőleg mind jól ismerjék egymást. Amennyiben több hímnemű is ül az asztalnál, úgy szerencsés, ha bicepszükt kerülete jelentősen nem tér el egymástól. Hölgyeknél a szépség tekintetében célszerű ezt az elvet követni. Ritkán fordul ugyan elő, hogy pisilésből kikarmolt arccal érkeznek meg, de az ördög nem alszik, a Rizikó többet tud nálunk. Ugyancsak nem éri meg például egy nyeréssorozat után — ami, valljuk be, nem a véletlen műve volt — együttmaradni barátainkkal, főképpen nem gyalog hazaindulni velük a sötét éjszakában. Ilyenkor fáradtságra kell hivatkozni, és gyorsan taxi után nézni. Elsősorban megfáradt barátságok vehetik hasznát egy-egy ilyen partinak. Hiszen néhány hónapos szünet aligha válhat kárára. Hervadó szerelmi fázisban viszont nagy ívben kerüljük el e játéknak még a gondolatát is! (Hacsak célunk nem kifejezetten megegyező a várható eredménnyel.) Az optimális játékostársak megválasztása fizikai és habituális szempontból — láthattuk — komoly feladat, de mégsem lehetetlen, mert szellemi képességekre nem sokat kell adnunk. A játék kimenetele ugyanis nagymértékben függ a szerencsétől is! Erre legalábbis minden vesztett csata után megesküdhetünk. Szuperintelligens barátainkat mégis jobb, ha távol tartjuk aznap este, de az IQ 70 alattiak előtt is érdemes letagadni, hogy ma lesz valami. Míg az előbbi — szerencse ide vagy oda — valamennyiünknél többször fog nyerni, addig az utóbbi még három óra elteltével is a játékszabályokat kérdezgeti, s ez nagyon zavaró lehet. Esetleg kivételt tehetünk, ha az illető öt liter bort helyez kilátásba. Akiket nem rettentett volna el a játék személyi feltételrendszere, feltétlenül próbálja ki, de meg ne vegye, mert amellett, hogy viszonylag drága, az odajáró, Rizikóra beizzított társaság minden estéjét tönkreteheti. Utolsó jótanácsként: mindenhol szabad Rizikózni, csak otthon nem. Az otthon legyen a szeretet fészke. Amen. MAS-VILAG B I »JIM« UHOl Forralt bor Forró Sándor Olyan időben, amikor szinte farkasok üvöltését is hallani, még kimondani is jó. Utánajárni már szomorúbb mulatság, hiszen egyre ritkább a felirat az italmérésekben, hogy „forralt bor kapható”. S valljuk be, már az is kiábrándító, hogy ezt így ki kell írni. Azt jelzi, hogy korántsem a világ legtermészetesebb dolga manapság a bor megforralása, cukorral és fahéjjal történő ízesítése, illatosítása. Mint a régi letűnt időkben, amikor még porceláncsészékből lehetett szürcsölni az émelyítően finom nedűt, amikor a literes kancsó száját szalvétával tömték be, hogy ne illanjon el az ital melegsége. Hiszen a forralt bor lényege a felmelegítés. Érzékek, lélek, miegyebek magasabb hőfokra kergetése. Sajátosságai közül elsősorban a fogyasztóra mért kellemetes hatását kell kiemelnünk. A forralt bor nem vált ki indulatokat, gyengéd kortyolgatása nyomán az emberfia nem kezd vad politizálásba, beszéde nem lesz közönséges, illata kiábrándító. A melegített ital folyományaként inkább jókedvünk támad, szívünkbe szeretet költözik, s vigyorgunk, mint a tök. Megfigyelhető, hogy a forralt bor valamilyen módon mindig kapcsolatban van a semmittevéssel, az érzelmes beszélgetések iránti sóvárgással és a hóeséssel. Én speciel arra emlékszem, hogy a hegyaljai csárdában kitűnő forralt bort készített az akkori csapos hölgy, akinek kedvéért messzi városokból jöttek el a pultot támasztani meglett férfiemberek, s hazudtak különféle elhúzódó munkahelyi elfoglaltságokat nejük őnagyságának. Az ott készített forralt bor belehelése után akadt, aki kerékpáron ereszkedett alá a havas lejtőn, mások a lenti kis patakban törték ripityára szánkójukat, megint mások este, hazafelé a Csömöc-híd pillérjén másztak keresztül. Természetesen vigyorogva, mint a tök. Az is megesett, hogy Hegyaljáról befelé sétálva, a forralt bortól kellemes danolászásba kezdett a szánkókat vonszoló kapatos sereg, s egy rendőr úgy próbált rajtaütni a társaságon, hogy kerékpárja világítását lekapcsolta. Mégsem bírt észrevétlen maradni, hiszen kisvártatva arra lehettünk figyelmesek, hogy egy egyenruhás férfi úszik (röpül) a levegőben, úgy fejmagasságban. A mögötte érkező NDK gyártmányú műanyag gépkocsi vezetője ugyanis nem volt beavatva az akcióba. Amiről még nem szóltunk, a bor forralását komoly borisszák nem tartják üdvözítőnek. Véleményük szerint ez a művelet alkalmat ad arra, hogy a legsilányabb nedű is jó színben tüntesse föl magát. Akkor meg végképp nem értem, hogy manapság miért nem lehet forralt bort kapni? MI ÚGY GONDOLJUK, HOGY A SUZUKI SZEMÉLYGÉPKOCSI VÁSÁRLÁSÁHOZ MI TUDJUK A LEGKEDVEZŐBB AJÁNLATOT ADNI. KERESSEN BENNÜNKET! CÍM: CASTRUM FERREUM KFT. VASVÁR, ALKOTMÁNY U. 108. TEL/FTx: 94/370-533.