Vas Népe, 1995. augusztus (40. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-01 / 178. szám
1995. AUGUSZTUSI. KEDD Készül az új alkotmány A megszokottnál jóval nagyobb az egyetértés • BOZNÁR GYÖNGYI/GRAFFITI Június közepén megalakult a Parlament Alkotmány Előkészítő Bizottsága, amelynek az a feladata, hogy koordinálja az ország új alkotmányán dolgozók munkáját. A bizottság tagja Hankó Faragó Miklós, szombathelyi országgyűlési képviselő is, őt kérdeztük a testületben folyó munkáról. — Miért csak most, ennyi évvel a rendszerváltás után jutottak el idáig? — Mindenki tudta, hogy az 1949-ben keletkezett alkotmány — amely szinte nem is volt más, mint a szovjet alkotmány lefordított változata — elavult; már a kerekasztal-tárgyalásokon felmerült az igény: meg kellene változtatni. Előbb azonban meg kellett születniük azoknak a sarkalatos törvényeknek, amelyekre alapozva el lehetett kezdeni munkálkodni az úton. A koalíció úgy érezte, mostanra jutottunk el idáig, s eldöntöttük, ha a pártok és a szakemberek is egyetértenek ezzel, s ha a társadalomban is megvan az igény a változtatásra, nekilátunk. Végül is a legtöbben egyetértettek velünk. — Hogyan állt fel a bizottság? — Minden parlamenti párt — nagyságától függetlenül — négy tagot delegálhatott. Úgy gondoltuk, egy évtizedekre szóló jogszabály megalkotásánál nem szabad, hogy az erőviszonyok döntsenek, teljes konszenzusra kell törekedni. Ezért vezettünk be egy olyan passzust is az alkotmányban, mely szerint az új alkotmány előkészítésével kapcsolatos minden jogszabály négyötödös többséghez kötött. Ha valamilyen változtatásban nem tudunk megegyezni, akkor marad az eredeti szöveg. Ezektől a garanciáktól az ellenzék bizalmatlansága nagyban csökkent, s bár az elején rengeteg vitánk volt, ami természetes is egy ilyen fontos kérdésnél, nagyon jó légkör kezd kialakulni az alkotmányozásban. Az üléseink egyébként zártak. — Miért? Nem hiszem, hogy itt nemzetbiztonsági kérdésekről lenne szó. — Féltünk attól, hogy ha nyilvánossá tesszük üléseinket, a szakmai vita politikaivá válik. A résztvevők rögtön elkezdenének kifelé, a közönségnek játszani. A zárt ülések ugyanakkor nem jelentenek elzárkózást is. Folyamatosan kikérjük a szakmai körök és a társadalmi szervezetek véleményét. — Előreláthatólag mikor váltja fel a régit az új alkotmány? — Ügyrendünkben arra vállaltunk kötelezettséget, hogy december végére a parlament elé tesszük az új alkotmány vázát. Miután az országgyűlés megvitatja, viszszakerül hozzánk a tervezet, hogy kidolgozzuk és megtöltsük konkrét tartalommal. Reményeink szerint másfél év múlva kerülhet majd sor népszavazásra legfontosab törvényünkről. — Napjainkban elég nagy szerepet játszik az Alkotmánybíróság, elég csak a Bokros-csomaggal kapcsolatos állásfoglalását említenem. Az új alkotmány megszületése gyengíti majd jelentőségét? — Az Alkotmánybíróságnak az új alkotmány megszületése után is marad feladata, hiszen valószínűleg lesznek vele értelmezési problémák. Szerintem egyébként az Alkotmánybíróságnak erősen korlátoznia kellene önmagát, nem szabad átvennie az alkotmányalkotás feladatát, mert ezzel felboríthatja a hatalmi ágak egyensúlyát. — Léteznek-e kialakult irányzatok arra nézve, hogy milyen legyen az új alkotmány? Esetleg mintának tekinthető-e az önök számára bármely ország ilyen jellegű jogszabálya? — Először is nem minden országnak van írott alkotmánya, például az angolszászoknak sincs. Egyetlen egy ország ilyen jellegű jogszabályát alapul venni egyébként sem ésszerű—láthattuk, hogy ez 1949-ben hova vezetett —, nincsenek is ilyen elképzelések. Részleteket átvenni már lehet, mondjuk mintának tekinthetjük a skandináv országoknak az emberi és kisebbségi jogokra vonatkozó passzusait. Véleményem szerint az évszázados magyar és külföldi hagyományokat figyelembe véve kell megalkotni a mai magyar helyzethez megfelelő alkotmányt. —Mi az, amit feltétlenül korrigálni kell? — A régi alkotmány, elavultságán és következetlenségén túl nem tudta betölteni azt a helyet a törvényhozásban, amit kellett volna, nem állt minden törvény felett. Azért sem, mert nem volt elég részletes. A hiányokat törvényekkel pótolták, s igazából ezek és rendeletek irányították az országot, nem az alkotmány, így történhetett, hogy amikor egy vizsgálat során több mint tízezer bírósági ítéletet néztek át, egy olyat sem találtak, amelyben a bíró az alkotmányra hivatkozott volna. Fontos, hogy az új alkotmány megszületése után a jogi vitákban a bíró elmondhassa: ez és ez következik az alkotmányból, s én ennek megfelelően döntöttem. Horn Gyula északi rokonainknál Horn Gyula miniszterelnök Paavo Lipponen finn kormányfő meghívására tegnap kétnapos finnországi munkalátogatásra érkezett. A miniszterelnököt Kovács László külügyminiszter is elkísérte. Horn Gyula miniszterelnök délben majd félórás megbeszélést folytatott Martti Ahtisaari finn államfővel. A köztársasági elnök gratulált a kormányfőnek az EBESZ elnökét adó Magyarországnak az európai biztonság érdekében kifejtett tevékenységéhez. Ahtisaari fontos mérföldkőnek nevezte az EBESZ közvetítésével formálódó csecsenföldi rendezést. Ahtisaari megerősítette, a január 1-jétől Európai Unió-tag Finnország felajánlja Magyarországnak a csatlakozáshoz segítségét, támogatását. Horn Gyula és a finn elnök szót váltott a délszláv válságról is, amelynek megoldását illetően egyikük sem volt derűlátó. Ma a magyar miniszterelnök részt vesz és felszólal az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 20. évfordulója tiszteletére rendezett szimpóziumon. FÓKUSZ „Keressük egymás kinyújtott kezét!” Megnyílt a Savaria Nyári Egyetem • SZAKÁLY ÉVA Már-már örök igazságnak tűnik: ha nyári egyetem, akkor hőség! Hiába hozták a korábbiaknál előbbre a 28. alkalommal megrendezett Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem egyhetes programját, prof. dr. Megygyesi Tamásnak, a nyári egyetem tanácselnökének, a BME Urbanisztikai Intézete igazgatójának tegnap délelőtti nyitó, a külföldi és hazai vendégeket köszöntő szavai igazán családiassá tették már a nyitányt, amikor arra biztatta az elnökséget, s a hallgatókat, hogy nyugodtan gombolkozzanak ki, szabaduljanak meg kabátjuktól, így megkönnyebbülve nyolc ország megjelent szakemberei, urbanistái, polgármesterei hallgatták végig a délelőtti bevezetőt, a témára ráhangoló előadásokat a településközi együttműködésről. A téma aktuális, hiszen a településközi együttműködés minden önkormányzat közös érdeke — hangsúlyozta dr. Szaló Péter, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára. A kistelepülések jogai és feladatai sajnos meghaladják anyagi erőiket, ezért is kell egymás kinyújtott kezét keresni és megfogni, s ezen együttműködés alapját éppen a településfejlesztés adja. Hazánkban a rendszerváltás után 3200 önkormányzat kereste kezdetben identitását, majd három éve már a társulások, az együttműködések kaptak nagy hangsúlyt. Kilencvenöt pályázat érkezett ez ügyben a minisztériumba, s az ország fele már „lefedett” területfejlesztési társasággal. Minden jogos igényt figyelembe vettek, a törvény elfogadási stádiumban van, augusztusban a kormány, szeptemberben a parlament tárgyalja, a már megtartott regionális viták után. A területfejlesztés vitája olyan reformfolyamatot indított el, hogy néhány helyen, így Csongrád megyében, már a törvény megszületése előtt munkához láttak. A törvény eleve a decentralizációra épül, a településekre koncentrál, de megkívánja az összehangoltságot, s az együttműködés hatalmas energiákat szabadíthat fel. A feleknek partneri kapcsolatban kell állniuk, nem lehet „lyukas” térképpel tervezni, ezért kell kialakítani az együttműködés rendszerét. Az előadó felvázolta az együttműködés szempontjait, formáit, szintjeit, amely alulról építkezik ugyan, mégis regionális szinten zajlik, a megyei területfejlesztési tanácsokon, illetve a regionális fejlesztési tanácsokon keresztül. A nagyvárosokhoz, illetve a fővároshoz igazodva hat ilyen régiót hívnak életre. Az eszközöket, illetve az anyagi támogatást a megyéken keresztül juttatják el a területekre, jelenleg kétmilliárd forint áll e célra a minisztérium rendelkezésére. Fontos a megyék határvonalain való átnyúlás is, a kistérségi programoknál pedig figyelembe veszik a helyi erőfeszítéseket, ezek összehangoltságát a helyes és ésszerű elosztás érdekében. Hallottunk azokról a felsőbb szintű terület és településfejlesztésekről, amelyek már országhatárokon is átnyúlnak, s melyben Ausztria közelségével a nyugati megyék is érdekeltek. A települési önkormányzatok együttműködésének tapasztalatait László László, a Belügyminisztérium főosztályvezetőhelyettese foglalta össze. Délután a településközi együttműködést taglalták a hazai és külföldi szakemberek. Az esti fogadást Feiszt György szombathelyi alpolgármester adta. Nyári egyetemünk helyszínén, a szombathelyi egészségügyi főiskolán a grazi és a hazai építészhallgatók munkáiból kiállítás is látható a héten. Ma a településközi együttműködés gazdasági és társadalmi alapjait vitatják meg, polgármesteri fórummal fűszerezve. — MEGKÉRDEZTÜK Sokan kérték vissza a vállalkozói engedélyt? • NAGY ILDIKÓ — Viszonylag sokan — tudtuk meg az önkormányzat igazgatási osztályán, Szombathelyen. — Ám a legtöbbjük vissza is kérte, amint a jogszabályok rendeződtek (vagyis kiderült, hogy „csak” 6200 forint lesz a havi tb.) és az ügyintézésükre is gyors lehetőség adódott. Mert július elsejétől a tb-járulék változott, július 31 -től pedig a vállalkozói igazolványok kiváltásának összege módosult. — Mit jelent a gyakorlatban ez? — Aki másodállásban vállalkozó, most 1050 forintot kell fizetnie havonta, függetlenül attól, hogy nyereséges volt-e a vállalkozása. A főállású vállalkozók havi 6200 forint tb-járulékot fizetnek, ha keresetük a minimum szintjén van. A másik: július 31 -től a megfelelő okmányok (erkölcsi bizonyítvány, adószám és így tovább) mellé nem 500, hanem 5000 forintos okmánybélyeget kell az ügyfélnek hozni. — Nem szorítják vissza ezek az intézkedések a vállalkozásokat? — Részben igen. Amikor megjelent ez a törvénymódosítás, sokan adták vissza a vállalkozói igazolványokat. Aztán amikor kiszámolták, hogy az emelt társadalombiztosítás a havi bevételükből mégiscsak kifizethető, viszszaváltották az ipart, a tevékenységet. Ugyanígy voltak azok is, akik másodállásban voltak vállalkozók. Rájöttek, havi 1050 forint nem jelent akkora veszteséget, mint amikor nem keresnek semmit sem! Most átgondoltabban, megfontoltabban cselekednek. Régebben sokan beadták, kikérték, majd beadták megint... Ez most véget ért. " GLOSSZA Felszívódok Húsz szombathelyi építkező leánja, hogy pénzét egy olyan kft.-re bízta, amely építőanyagot nem szerzett, s a pénznek is hűlt helye. Hallok egy falusi uborkaátvevőről, aki a munka dandárja idején hagyta ott a területéhez tartozó falvakat, s a termelők jószerivel hoppon maradtak friss, kényszerűen leszedett árujukkal. Vagy hogy az idegenforgalmat is említsük: a jónevűnek tartott fővárosi utazási iroda is becsukott egyik napról a másikra, utasai már nem találták meg szállásukat Egyiptomban , mert nem is foglaltak nekik szobát, az iroda pedig jó pár százezer forinttal „felszívódott”. Ilyen esetekre való a per. Lehet bírósághoz fordulni, kérdés, mennyi idő múltán és mennyit talál majd a lepusztult telephelyeken a végrehajtó... Ilyen esetek kapcsán—merthogy szinte vég nélkül lehetne sorolni a szabad piacgazdaságban léket kapott vásárlókat, vállalkozókat ült össze néhány okos ember a tv-stúdióban. Azt a bölcs tanácsot adták, hogy mindenki legyen óvatosabb. Hiszen semmilyen vállalkozásra sincs kiírva, hogy tiszták-e a szándékai, vagy sem. Viszont a szabadság együtt jár azzal, hogy tisztességtelenek is megjelennek a piacon. (Persze ezek előbb-utóbb hitelüket veszítik.) Csakhogy addig, amíg „ letisztul” a helyzet, s csak a becsületesek, a meggondolt vállalkozók maradnak állva, jókora idő eltelik még. Hány áldozata lesz még a tapasztalatszerzésnek? Honnan tudja addig is az egyszerű ember, kiben bízhat, kiben nem? Ámbár az sem járja, hogy a gyanakvás vezérelje minden lépésünket... —más Magyar rabszállító (Lakatos Ferenc karikatúrája) o