Vas Népe, 1995. október (40. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-02 / 231. szám
1995. október 2. HÉTFŐ Kell-e Szombathelynek az Apáczai alapítvány? • Némethy Mária Dr. Hafner József közgazdász Kaposváron, a Pannon Agrártudományi Egyetemen tudományos főmunkatárs. Szombathelyen született, ma is ezer szállal kötődik a városhoz. Kuratóriumi tagja a szombathelyi Apáczai Csere János Alapítványnak. Őt kérdeztük a magyar felsőoktatás és az alapítvány jelenéről. — „A rosszul tervezett és végrehajtott leépítés és elvonási rendszer következményeként nem az igazi feleslegtől szabadult meg a magyar felsőoktatás, hanem a kényszerből külföldre vonuló igazi értéktől.” Ezt az alapítvány fogalmazta meg. Egyetért vele? — Nem vitás, hogy a magyar felsőoktatásban — mint más területen is — az elmúlt 4-5 évtizedben felhalmozódott bizonyos létszámú úgynevezett ballaszt személyi létszám. Az optimális oktató-kutató-gazdaságiműszaki létszámot azonban csak jól deklarált elvek alapján lehet minden intézménynél megállapítani. Úgy érzem, hogy a felügyeleti szervek és a kormányzati elképzelések által szabott korlátozások sok helyen ad hoc leépítést eredményeztek. Nem az ment, akinek mennie kellett volna, és nem az maradt, aki munkájával emelni tudta volna az adott intézmény imázsát. A fájó, de szükséges leépítéseket meg kellett volna előznie egy intézményi belső átvilágításnak. Azért is, mert a hazai gyakorlatban az oktatók minősítése legtöbbször a kapcsolódó óraterheléssel és nem a tényleges minőséggel párosult, így az ad hoc jelleg sok intézményben személyi sérelmekkel teli leépítést produkált. A problémát súlyosbította, hogy az eltelt egy évben a hazai kutatásra adott állami támogatások összege drasztikusan csökkent. A felsőoktatási intézményekben kutatással foglalkozó személyek, projektek helyzete talán még a tisztán oktatási feladatokat ellátókhoz képest is jelentősen romlott. Sajnos, már mérhető az a tendencia, amely korábban is árnyékot vetett a hazai tudományos életre, ez pedig az úgynevezett tudományos kivándorlás. Félő, hogy az igazi értékek, potenciális, fiatal tehetségek — akik természetesen itthon, hazai állami és családi költségekkel kapták meg a megfelelő tudásalapot — külföldi egyetemek, kutatóközpontok produktív termelői lesznek, mi pedig maximum büszkék lehetünk rájuk, de eredményeik másutt és másnak gyümölcsöznek majd. És itt nem lehet igazi különbséget tenni egy agráregyetem, orvosi egyetem vagy a szombathelyi felsőoktatási intézmények között. Az oktatók-kutatók helyzete nem stabil, bérezésük létminimum szintű, ráadásul nem ösztönző elosztású, etikai megítélése pedig elszomorítóan alacsony. Hogyan ösztönözzük huszon- és harmincéves fiatal felsőoktatási dolgozóinkat 2-3 nyelvvizsgára, tudományos tevékenységre, kutatásra, publikálásra, ha a 25 ezer forintos fizetés mellett a megélhetésre, és nem az alkotásra kell koncentrálniuk? Ha összefog a régió — Válasza egyértelmű. Kaposvárról nézve hogyan értékeli, milyennek látja a szombathelyi felsőoktatási törekvéseket? — Szerintem egy szűkebb régiónak (városnak) meg kell ragadnia minden olyan felkínált lehetőséget, illetve kezdeményezést, amely erősítheti a régió oktatási, szakemberképzési lehetőségeit, színesíti a palettát olyan területekkel, amelyek piacképesek a mai magyar felsőoktatásban, és nem utolsósorban szakember-megtartó szereppel rendelkeznek. Úgy gondolom, hogy az Apáczai Csere János Alapítvány immár 5 éves kínkeserves törekvései maximálisan szolgálnak, szolgálják ezt a koncepciót. A felsőoktatást irányító kormányzati és felügyeleti szervek egyértelműen deklarálták, hogy a magyar felsőoktatás szerkezetét igazítani kell a nemzetközi szinten már jól bevált megoldásokhoz: az Universitas típusú, régiónként jól koordinálható, a tudományterületeket összefogó, közös gazdálkodási egységeket alkotó egyetemi központokat kell létrehozni, pontosabban ezekbe kell beterelni a korábban önállóan működő egyetemi-főiskolai intézményeket. Az Universitas gondolat alapjában véve logikus, gazdaságos, jól koncentrálható, optimális elképzelés. Az más kérdés, hogy Magyarországon ennek a kampányszerű bevezetése mennyire ütközik nagy ellenállásba egy már mélyen rögzült felsőoktatási szervezeti-szerkezeti hierarchiában. Megkezdődtek a helyi szervezkedések, de nem az a kérdés: logikus-e x és y intézmény öszszekapcsolódása oktatásban, funkcionálisan. Történnek ezek a tematikák és infrastruktúrák eltérősége mellett, a régiók arculatának figyelmen kívül hagyásával. Hogy ezt most lefordítsam a szűkebb, szombathelyi viszonyokra.Mindenképpen a meglévőből kellene kiindulni. Meggyőződésem, hogy nem járható út az, ha a városon belüli kezdeményezések a városon kívülre egyedül érkeznek, tehát belső támogatottság és együttgondolkodás nélkül. így nemcsak a magára hagyott próbálkozás lesz vesztes, hanem esetleg — lehet, hogy pár hónap vagy év múlva — a veszni hagyó is! Piacképes képzés — Ötéves próbálkozás után anyagilag nagyon nehéz helyzetbe került az Apáczai alapítvány. Hogyan látja, mit kellett volna másként csinálniuk? — Az alapítvány főiskolai elképzelései mindenképpen azt a regionális összefogást erősítenék, amelyről szóltam. Olyan tudományterületek művelésére ad lehetőséget (jog-közgazdaság-pénzügy-ügyvitel-marketing-menedzsment-informatika-ökológia), amely azon túl, hogy rendkívül piacképes — tehát hallgatói létszámnövelő hatású —, hiányzik a régió jelenlegi képzési palettájáról. Emellett a régió értelmiségi megtartásában rendkívüli hatással lenne. A végzettek elhelyezkedési lehetőségei jók, a jelenlegi oktatóknak további munkalehetőséget kínál, csökkenti a szellemi elvándorlást, szélesíti a nemzetközi kapcsolatokat — burgenlandi és stájer tanulói gárdával bővülne a Szombathelyen tanulók száma —, a hallgatók utazási-kollégiumi gondjain segítene. Az Apáczai Csere János Alapítvány megszületésekor komoly esély volt arra, hogy egy amerikai tőkeinjekció biztosítsa az előkészületeket. Ennek kiesése nagy pénzügyi gondok elé állította az alapítványt. Itt csak olyan folyamatos pályázati lehetőségek segítenek, amelyekhez kell a város, a társintézmények, a megye támogató együttműködése. A ma pályázati világában esélyt csak komoly társadalmi és szervezeti hátterű együttműködések kapnak.Tehát ezért lenne fontos az úgynevezett szakmai együttműködés a város és a régió valamennyi hasonló cipőben járó intézményével. Egy másik nagyon fontos és végre eldöntendő kérdés: valóban szüksége van-e a városnak és a régiónak erre a kezdeményezésre? De ezt a városnak és a régiónak kellene eldöntenie, nem pedig szűkebb érdekcsoportoknak, akik saját véleményüket akarják népakaratként ratifikálni! — Ezek után érdekelne: egy kurátor hivatalból optimista? Ön bízik az alapítvány jövőjében? — Egy kurátornak — ha ráadásul 16 éve dolgozik az oktatásban — nem hivatalból kell optimistának lennie, hanem meggyőződésből. Nem lesznek NATO atomfegyverek hazánkban • Angyal L. Rácskay Jenő vasi országgyűlési képviselő tudatta szerkesztőségünkkel, hogy csütörtökön délután egy fontos tanulmányt ismertettek Brüsszelben, a NATO főhadiszállásán. — Sajnos az eseménynek nem volt komoly sajtója — mondta a külügyi ügyekben jártas honatya —, mert a palesztin autonómiáról szóló okmány aláírása is ezen a napon volt. Pedig a harmincoldalas dokumentum elemzi a NATO bővítésének lehetőségeit, a második részében pedig a NATO és Oroszország viszonyával foglalkozik. Az írás leszögezi: a bővítés folyamatának átláthatónak és folyamatosnak kell lennie. Vagyis fokozatos lesz a bővítés, illetve az adott országok beleszólhatnak — demokratikusan megválasztott képviselőik révén — a végső döntésbe. A katonapolitikusok által készített összegzésben ez áll: Oroszországra nézve nem jelent veszélyt a katonai szövetség bővítése. Sőt, ahogy a szakértők és mi is megfogalmazzuk: ez a biztonság kiterjesztését jelentené. Hiszen a NATO eddig háborúba nem kezdett, és országai területén sem folytak harci cselekmények. A dokumentum megpróbálja a félelmeket eloszlatni, és talán segít az orosz ellenérzések leszerelésében. . — Név szerint említi-e a tanulmány hazánkat? — Ebben egyetlenegy országot sem jelölnek meg, de tudvalevő, hogy más dokumentumokban szerepel hazánk. Másrészt az amerikai kongresszusnak van egy ebben a problémakörben megfogalmazott határozata, amelyben a visegrádi országok, mint fogalom, szerepel. Az pedig közismert, hogy az USA vezető szerepet játszik a NATO-ban. — Vannak-e Magyarországon olyan erők, amelyek tiltakoznak a NATO-tagság ellen? — A pacifisták, az új és régi balosok, valamint a nacionalista mozgalmak is felvetették, hogy nem lenne szerencsés, ha ismét idegen csapatok állomásoznának Magyarországon. A tanulmány ezekre a kérdésekre is választ ad. Leszögezi: nincs szükség arra, hogy az új tagállamok területére atomfegyvereket telepítsenek. Ugyanakkor a szövetség a védelmi erejét kiterjeszti ezekre az országora. S még valami: ha komolyan gondoljuk a csatlakozást, akkor nekünk végre kell hajtani azokat a változtatásokat, amelyek a dokumentumban szerepelnek. Például a hadsereg civil ellenőrzési lehetőségének megteremtése, másrészt stabil államrend kialakítása, melyben szavatolják a magángazdaság jogi biztonságát. S ami a legfontosabb: a NATO nem szeretne importálni semmiféle problémát a határain belülre. Legyen szó szomszédokhoz vagy az országon belüli kisebbséghez fűződő viszonyról. Ezeket a konfliktusokat olyan szinten kell megoldani, hogy ne akadályozzák a csatlakozást. KRÓNIKA Horn-interjú a Weltben Magyarország felvétele az Európai Unióba nem jótékonysági cselekedetnek tekintendő, hiszen a nyugati államok jelentős piaclehetőségekhez jutnak az unió kibővítésével — jelentette ki Horn Gyula kormányfő a Welt am Sonntag című német Újságnak adott interjúban. A vasárnapi lapnak a magyar miniszterelnök kifejtette: kormányának legfontosabb célkitűzése, hogy az ország 2000-ig belépjen az Európai Unióba. Rámutatott, hogy Magyarország az egyetlen a közép- és kelet-európai államok közül, amely rendszeresen konkrét és építő javaslatokat tesz az unió asztalára. Hétfői bonni megbeszélésével kapcsolatban Horn hangsúlyozta, hogy Németország élen jár a közép- és kelet-európai államok segítésében, és különösen jelentős erkölcsi, politikai és pénzügyi támogatást nyújt Magyarországnak. Valamennyi törekvésünkben számíthatunk Bonn támogatására. Az új hitelmegállapodás elsősorban a magyar gazdaság szerkezetátalakítását fogja szolgálni. VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Ha október, akkor szolid szőlőszedés? • Kaiser Kevés szőlőt szüretelnek az idén a kőszegi hegyen, a termés jelentős részét ugyanis elverte a jég. A szőlősgazdákat arról kérdeztük, megéri-e foglalkozni szőlőműveléssel? — A munka és a törődés mindig kifizetődik — mondja Varga László agrármérnök, szőlősgazda. Van olyan év, mikor jobban, van mikor kevésbé. Az idén sajnos sokat elvert a jég, az átlagosnál rosszabb a termés. • Milyen szőlőfajták teremnek a kőszegi hegyen? — Kékfrankos és zweigelt. Jófajta bor készül belőlük. Mi már a hétvégén szüreteltünk, úgy 55 mázsa termett. Nem a legjobb, de azért még nem veszteséges. • Mit kell tenni a jó termésért? — Én minden évben megtrágyázom a parcellákat, egy pótkocsi csibetrágyát szórok szét a földön. Fontos még a permetezés is. Ennyi múlik rajtunk, a többi az időjáráson. Kell sok napsütés, egy kis eső, hosszú vénasszonyok nyara — ez növeli a szőlő cukortartalmát —, akkor jó lesz a termés. Buús Péter agrármérnök még nem szüretelt. — Október közepére tervezzük a szüretet, sajnos kevés szőlő termett az idén. Egy parcellán, ha átlagos az időjárás, 25-40 mázsa szőlőre lehet számítani. Az idén harminc-negyven százalékkal kevesebbet szüretelhetünk. Nem csak az elvert szemek miatt nagy a kár, baj az is, hogy a megmaradt szemek is sérültek, repedezettek. Érdemes szőlőműveléssel foglalkozni, de jó volna a közelben egy feldolgozóüzem, ahol átvennék a szőlőt. GLOSSZA A válság vége A koalíciós válság véget ért. A kezdeti nézetkülönbség oka az volt, hogy bár mindkét koalíciós fél szerint javítani kell a kormányzati munkán, az egyik úgy vélte, az akkor lesz jobb, ha többen csinálják mint korábban, a másik meg, ha ugyanannyian, de másként. Arra, hogy miért lesz jobb ha többen buzgólkodnak rajta, vagy hogy miként kell másképp csinálni jobban, a válság során nem derült fény. Ezért most majd leshetik, mégis mi lett volna helyesebb valójában: ha többen ugyanúgy, ha másként kevesebben, ha ugyanannyian ugyanúgy, vagy ha többen, de másképp, és akkor még mindig nyitott a kérdés: mi lett volna, ha kevesebben, de ugyanúgy csinálják. A fenti választék nyitott, hiszen ha engedik, mindenki másként csinálja, ezért nagyon nehéz helyesen dönteni. E színes kavalkádból már csak azért is fárasztó helyesen választani, mert arról nem esett szó a válság alatt, hogy tulajdonképpen mi nem volt jó, miért nem volt jó ami nem volt jó, mi lett volna jó, ha jobb lett volna, miért lett volna jó az a jó, amit helyette kívántak, és ki csinált rosszul mit, mikor, menynyire és miért. Mindezek ismerete nélkül nehéz a lezajlott vitában állást foglalni, különösen, ha még azt is feltételezzük, hogy azért volt rossz, ami nem volt jó, mert olykor bizonyos dolgokba bele sem kellett volna kezdeni. Ez nem állítás, ez csak feltételezés. Fontos az, hogy a válság véget ért, és a miniszterelnök nem érzi vereségnek, amit céljai feladása nélkül megtett. No, várjunk csak... hogyan is szólt ez a mondat? Ha úgy szólt, ahogy szólt, akkor tényleg mindenki biztos abban, hogy véget ért a koalíciós válság? B.B. Kínkeserves óhaj (Lakatos Ferenc karikatúrája)