Vas Népe, 1996. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-02 / 1. szám
1996. január 2. KEDD KRÓNIKA Nem lesz könnyebb az új esztendő sem ! Év végi beszélgetés Horváth Vilmos országgyűlési képviselővel • Erős D. Zoltán — Csakúgy, mint a lakosságnak, az országgyűlési képviselőknek sem volt könnyű az 1995-ös esztendő — mondja Horváth Vilmos, szabaddemokrata honatya. — Súlyos társadalmi és gazdasági döntéseket kellett meghoznunk. Elég, ha csak a Bokros-csomagra gondolunk. Nekem, mint kormánypárti képviselőnek ezt kötelességem volt támogatni. Bár nem csak ezért tettem, meggyőződésem is, hogy csak a gazdasági szigorításokkal lehetett megállítani a gazadsági helyzet romlását, s a stabilizációval kell megteremteni a gazdasági növekedés feltételeit. Ha a nehézségeket nézzük, akkor az új esztendő sem tölthet el bennünket túlzott optimizmussal. —Korábban nem volt igazán a koalíció híve. Az elmúlt időszakban változott-e erről a véleménye? — Túlságosan nem. Sajnos, a kormányprogramból nagyon kevés valósult meg, amiért vállalnunk kell a felelősséget. A problémák egy része a két párt programja, valamint ideológiai és társadalmi felfogásbeli különbségéből ered. Ezek összecsiszolására elment vagy nyolc hónap, ami mindenképpen elvesztegetett idő. Ez azonban még behozható, s a kormányprogram a ciklusból hátralévő időben megvalósítható. Ennek senki nem lehet ellendrukkere, még én sem, pedig nem voltam a koalíció híve. — Vannak olyan vélemények, hogy a vasi képviselők 1995-ben ritkán hallatták hangjukat. — Ez megítélés kérdése. A bizottságokban aktívan dolgozunk. Ki-ki a maga szakterületének megfelelően rendszeresen hozzászól a plenáris ülésen is. Pechünkre, csak ritkán kerültünk bele a tévéadásba. Ebből a lakosság valóban azt hiheti, hogy keveset szólunk. Az viszont igaz, hogy azonnali kérdések és az interpellációk órájában nem szerepeltünk. Vannak kérdéseink, de úgy gondoljuk, hogy egy kormánypárti képviselőnek nem illik interpellálnia. Ennél célszerűbbnek tartjuk a miniszterekkel, a szaktárcák illetékeseivel személyesen megbeszélni a dolgokat. A tapasztalatok azt mutatják, ez eredményesebb módszer. — Választókerülete, Kőszeg, Csepreg, Bük és Répcelak térsége szempontjából mennyire volt eredményes az 1995-ös év? —Az év egyik legörömtelibb eseménye az volt, hogy Csepreg visszakapta városi rangját. Személyesen nekem is fontos, mivel anyai ágon rokoni szálak kötnek Csepreghez. Bükön egy csodálatos sportcsarnok épült, s szemmel láthatóan gazdagodtak a települések is. Ugyancsak örömteli, hogy az élet szinte minden területén megerősödött a civil szféra. A körzetben nincsenek nagyobb foglalkoztatási gondok. Ebben szerepet játszik az is, hogy új üzemek létesültek, a régebbiek bővültek, s jelenleg is ígéretes tárgyalások folynak több befektetővel. Azért kissé szomorú vagyok, hogy a kőszegi Latexet nem sikerült úgy megmenteni, ahogy szerettük volna, ám bízom abban, az új tulajdonos irányításával eredményesen működik majd a nagy tradíciókkal rendelkező üzem. Viszont úgy tűnik megakadtak a gáz és csatornaépítések. Azok az önkormányzatok, amelyek most szánnák rá magukat a beruházásra, nem nagyon tudnak központi támogatáshoz jutni. A legnagyobb gond az önkormányzatok, valamint a lakosság elszegényedése. A szociális problémák orvoslására egyrészt központilag, másrészt helyileg kell megtalálni a lehetőségeket. Ez egyre nehezebben megy. A jövőben várhatóan egyre nagyobb szerep hárul a karitatív és a különféle civil szervezetekre. Valahol megértem, hogy a testületek nehéz anyagi helyzetük ellenére ódzkodnak a helyi adók bevezetésétől, hiszen ismerik a lakosság anyagi gondjait. Néhány esetben azonban indokolt lenne az adóztatás, ugyanis vannak olyan rétegek, amelyeket meg lehetne adóztatni. Csak nagyon kevés helyen vetnek ki iparűzési adót. Nem arról van szó, hogy az iparosokra újabb terheket kellene róni, de valószínűleg ők is szívesebben fizetnének úgy adót, ha tudják, mire is megy el a pénzük. — Hogyan tudja megteremteni a kapcsolatot a parlamenti munka, valamint a választókerületi tevékenység között? — Arra törekszem, hogy az egyes törvénytervezetek vitája során tolmácsoljam a választókerületemben tapasztalható dolgokat. A szakmai kérdésekben eddig az SZDSZ szakértői stábja nyújtott segítséget, ám úgy gondoltam, hogy a saját választókörzetemben rövidesen létrehozok egy csapatot. A gyakorló szakemberek nagy segítséget nyújthatnak számomra. Megkapják majd az őket érintő törvénytervezeteket, amit szakmai körökben aztán megvitatnak, s ennek tapasztalatait viszem én a parlamentbe. —A választókerület központja Kőszeg. Milyen a kapcsolata a kisváros önkormányzatával? — Nem tartom kielégítőnek. Úgy érzem, sokkal többet tudnék az önkormányzatnak segíteni, ha erre hivatalosan kérnének. Azt tapasztaltam ugyanis, ha magamtól jártam el kőszegi ügyekben, akkor néhány képviselő ezt úgy vette, hogy beleszólok a város dolgaiba. Az ilyen konfliktusokat szeretném elkerülni. Ami gond, hogy sajnos másfél év alatt nem sikerült Kőszegen megoldást találni a képviselőiroda elhelyezésére. Csak reménykedni tudok, hogy a jövő év elején sínre kerül ez a dolog. Ami elsősorban nem az én számomra fontos, hanem a választópolgároknak, így a városnak is érdeke. A jelenlegi helyzetben bizony nehezen találnak meg az emberek. — Milyen volt az 1995-ös esztendő Horváth Vilmosnak, a magánembernek ? — Leginkább azért volt ez örömteli, mivel áprilisban megszületett harmadik gyermekünk, Annamária, így mi is beléptünk a nagycsaládosok táborába. Ugyancsak örömmel töltött el, hogy az olimpiai szellemi vetélkedőn sikerrel szerepelt csapatunk, így februárban már a televízió képernyőjén képviselhetjük a megye színeit. Kimutatások kimutatása • Bernát Béla Az óév utolsó és az újév első hete a kimutatások, statisztikák, összesítések, felmérések és a közvélemény kutatásának jegyében zajlik. A lakosság körében ezek iránt bizonyos mértékű idegenkedés tapasztalható, sokan ha tömöttebb számsorokra lelnek az újságban, gyorsan átlapoznak ezeken az oldalakon. Úgy gondolom, nem teszik helyesen. Megfelelően közelítve hozzájuk, a kimutatások tartós szórakozást jelentenek mindazoknak, akik hajlandóak erre rászánni valamicskét a szabad idejükből. Egy felméréssel vagy táblázattal persze nem sokra mennek, de ha összegyűjtenek minden fellelhetőt és egybevetik azokat egymással, feledhetetlen élmények részeseivé válhatnak. Jómagam ennek érdekében az alábbi módszert szoktam alkalmazni: kiragadok csak úgy találomra a kupacból egyetlent, a közvélemény-kutatások táblázatai közül. Ebben, mondjuk, a megkérdezettek arra válaszoltak, hogy a világ mely táján gyártják a legjobb, legmegbízhatóbb és számukra legkívánatosabb terméket. Közép- és Kelet-Európára együttesen a szavazatoknak mindössze 6 százaléka jutott, ami bizony nem sok. Egy másik kérdőíven viszont, ennek ellenére, éppen a közép- és kelet-európaiak nyilvánították legfontosabb emberi tulajdonságuknak a lelkiismeretes munkát, egyedülállóan magas, 39 szavazati ponttal, míg az előző kérdésben irigyelt termékek gyártói, az amerikaiak és nyugat-európaiak csak 15, illetve 20 ponttal terhelték ez ügyben a lelkiismeretüket. Hosszasan el lehetne gondolkozni ezen az ellentmondáson. Némiképpen eligazít ebben a kérdésben egy harmadik kimutatás, ahol hazánk fiai és lányai az élet kellékei közül választották ki maguknak a legfontosabbakat. A munkára 20, a pénzre 51 százalékuk voksolt. Az a tény, hogy a válaszok arányából ítélve a munka és a pénz közötti összefüggést nem tartják nyilvánvalónak igen figyelemre méltó és roppant módon jellemző közállapotainkra. Ugyanezen a táblázaton a szükségletek közül a szerelem kapta a legnyamvadtabb, mindössze 3 százalékos támogatottságot. Az érdeklődésnek ez a mértéke alatta marad a sportesemények látogatottságának. Igazán lehangoló. Az említett arány bizonyos mértékben akkor válik érthetővé, ha ráakadtunk arra a nem hivatalos, pusztán becsléseken alapuló adatra, mely szerint csupán Budapesten legalább 50 ezerre tehető az aktív prostituáltak száma. Ezek után szinte természetes, amire a következő grafika utal, hogy a nők 40 százalékkal kisebb mértékben részesednek a szexuális örömökből, mint a férfiak. Egy másik közvélemény-kutatás annak a felderítésére irányult, hogy a kérdezettek mikor, kinek a nevével fémjelzett korszakban éltek véleményük szerint a legmegnyugtatóbb gazdasági körülmények között, íme a sorrend, a mért értékekkel együtt: Kádár János 68, I. Ferencz József (!) 50, Antall József 49, Horthy Miklós 42, Horn Gyula 29, Rákosi Mátyás 21 ponttal. Vélhetnek, a számlálóbiztosok nem megfelelő környezetben kérdezősködtek, ám ezt kizárja, hogy ugyanazon válaszadók arra a kérdésre, mikor, mennyire és ki alatt érezték magukat szabadnak, már a következőképpen rendezték át a sorrendet: Antall, Horn, Kádár, Ferencz József, Horthy, Rákosi. Ebből kitűnik, vélekedésüket nem motiválta szemellenzős politikai elfogultság. Azt, hogy a válaszokat higgadt mérlegelés előzte meg, magam végezte felmérésekkel tudom alátámasztani. Amikor ismerőseim elmondták, mi mindent kell mostanában nélkülözniük és én megkíséreltem felhívni figyelmüket arra, hogy ennek ellentételezéseképpen vízum nélkül utazhatnak Izlandra, Dél-Afrikába, vagy akár Sri Lankára, olyan válaszokat kaptam, melyeket azért nem írok ide, mert a szerkesztőm úgyis kihúzná. Az ismertetett felmérés alapjainak szilárdságát bizonyítja még egy másik, Borsod-Abaúj- Zemplénben végzett kutakodás, ahol is az utolsó MSZMP-kormány miniszterelnökét, Németh Miklóst választották „az év emberének”. Csak megjegyzem, minden malícia nélkül, pusztán a tények kedvéért, hogy a legjobb tudomásom szerint az elmúlt évben, amikor ott ennyire népszerű lett, Németh Miklós nem is járt az említett megyében. Horn Gyula viszont igen, és tulajdonképpen efölött is jól el lehet szórakozni. A gazdaság múlt évi teljesítményére vonatkozó kimutatásokat, mert olyan bőséggel áramlanak, még nem volt időm rendszerezni. Mindenesetre a kormány együttesen és a miniszterek külön-külön általában elégedettek. Elismerő szavakkal méltatják egymás teljesítményét, bizakodva szólnak a csökkenő deficitről és a növekvő megtakarításokról. Mielőtt ehhez bármilyen megjegyzést fűznék, meg kellene vizsgálni, hogy a kiskereskedelmi forgalom 7, ezen belül az élelmiszerfogyasztás 38 százalékos csökkenése mekkora helyet foglal el a megtakarítások között. Mivel minden az összefüggéseken múlik, a különböző felmérések egybevetésén, lehet hogy a végén a minisztereket majd nem is illeti dicséret. Végezetül térjünk ki még egy felmérés eredményére, mely a politikai élet szereplőinek népszerűségét és ismertségét firtatta, és melynek eredménye nem vonatkoztatható el az előbbiektől. A megítélések október óta alig változtak. A pénzügyminiszter, ha bizonyíthatóan mást nem is, utolsó helyét a népszerűségi listán sikeresen stabilizálta. Ismertségi mutatói már jobbak. Bokros Lajost a megkérdezettek 92 százaléka már ismeri, 8 százalékuk azonban még nem. Töredelmesen bevallom, hogy az ünnepek alatt én erre a 8 százalékra irigykedtem a legjobban. VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Nem kell tartani az évszázad árvizétől? • MTI-információ A korábbi napok jelentései katasztrófát engedtek sejtetni a Körösök és a Tisza környékén. Sokan az évszázad árvizétől tartottak. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság hétfő délelőtti tájékoztatása szerint azonban apadnak a Körösök és a Tisza. A Körösök teljes magyarországi szakasza apad, az elmúlt 24 óra alatt a Fehér-Körösön Gyulánál 138 centiméterrel, a Kettős-Körösön Békésnél 104 centiméterrel csökkent a vízszint. Mivel a mályvádi tározónál megszűnt a kifolyás, megkezdődik a víz visszavezetése. Az apadás miatt várhatóan a mérgesi tározónál is megszűnik a kifolyás, és megkezdődhet a megbontott töltésszakasz helyreállítása. A gyulai szivattyútelepnél a korábban jelentett vízbetörést megállították, de fokozott figyelőszolgálatot tartanak jelenleg is. Ezeken a kiemelt helyeken továbbra is harmadfokú készültség van érvényben. A Fekete-, a Fehér- és a Hármas-Körösön elsőfokú, a Sebes-Körös alsó szakaszán és a Berettyón másodfokú árvízvédelmi készültséget tartanak. A Tiszán az árhullám tetőzése elérte Tokaj térségét, a felsőbb területeken megindult a gyors apadás. Vásárosnamény és az ország határa között a Tiszán, a Túron és a Szamoson megszüntették az árvízvédelmi készültséget. Jelenleg csak Tokaj térségében és a bodrogközi Tiszaszakaszon van másodfokú készültség. A folyó további szakaszain — Záhony és Csongrád között — elsőfokú készültséget tartanak. GLOSSZA Pillantás a jövőbe Szomorúan kell megállapítanom: az Úr 1996. esztendeje már megint nem lesz alkalmas arra, hogy ellenőrizzem annak a közmondásnak az igazát, mely szerint a jóból is megárt a sok. Persze lesz néhány dolog amiből sok lesz, de azok nem lesznek jók. A személyi jövedelemadóból körülbelül 25 százalékkal lesz több, mint tavaly volt. Akivel csak beszéltem erről, mindenki azt mondta, hogy ez sok, ám, hogy jó is volna, azt senki. Vagy nézzük az üzemanyagokat, melyeknek ára, ellentétben a közhiedelemmel, nem lett drágább. Éppen csak megnőtt az adótartalmuk. A fogyasztási adóé 4,5, az útalapé 2,6 forinttal. Azután ezeket az adókat is megadóztatták még 25 százalék áfával, így kerekedett ki az összeg, amit fizetnünk kell és ami megint csak sok, és megint csak nem jó. Itt vannak azután a szeszes italok. A tömény italok kedvelői, talán nem is sejtik, hogy mindenféldeci árában 85 százaléknyi adó és járulék foglaltatik. Aki tehát pálinkát iszik, az döntő mértékben adót iszik. Ennek ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem az alkohol, hanem az adó az, ami öl, butít és nyomorba dönt. Még nem soroltam fel mindent, amiből sok lesz, ám nem lesz jó, de így, az újév küszöbén, éppen csak átlépve azt, nem is tartom illendőnek. Azt azonban mégis ki kell jelentenem, hogy igaza volt a világhírű, rendszert alkotó angol közgazdásznak, John Maymard Keynesnek, amikor megállapította: „Az adózás elkerülése az egyetlen olyan szellemi tevékenység, amelyből húzhatunk némi hasznot is”. B. B. Megérkezett...