Vas Népe, 1996. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

1996. január 2. KEDD KRÓNIKA Nem lesz könnyebb az új esztendő sem ! Év végi beszélgetés Horváth Vilmos országgyűlési képviselővel • Erős D. Zoltán — Csakúgy, mint a lakosság­nak, az országgyűlési képvise­lőknek sem volt könnyű az 1995-ös esztendő — mondja Horváth Vilmos, szabaddemok­rata honatya. — Súlyos társa­dalmi és gazdasági döntéseket kellett meghoznunk. Elég, ha csak a Bokros-csomagra gondo­lunk. Nekem, mint kormánypár­ti képviselőnek ezt kötelessé­gem volt támogatni. Bár nem csak ezért tettem, meggyőződé­sem is, hogy csak a gazdasági szigorításokkal lehetett megállí­tani a gazadsági helyzet romlá­sát, s a stabilizációval kell meg­teremteni a gazdasági növeke­dés feltételeit. Ha a nehézsége­ket nézzük, akkor az új esztendő sem tölthet el bennünket túlzott optimizmussal. —Korábban nem volt igazán a koalíció híve. Az elmúlt idő­szakban változott-e erről a véle­ménye? — Túlságosan nem. Sajnos, a kormányprogramból nagyon kevés valósult meg, amiért vál­lalnunk kell a felelősséget. A problémák egy része a két párt programja, valamint ideológiai és társadalmi felfogásbeli kü­lönbségéből ered. Ezek össze­­csiszolására elment vagy nyolc hónap, ami mindenképpen el­vesztegetett idő. Ez azonban még behozható, s a kormány­­program a ciklusból hátralévő időben megvalósítható. Ennek senki nem lehet ellendrukkere, még én sem, pedig nem voltam a koalíció híve. — Vannak olyan vélemé­nyek, hogy a vasi képviselők 1995-ben ritkán hallatták hang­jukat. — Ez megítélés kérdése. A bizottságokban aktívan dolgo­zunk. Ki-ki a maga szakterületé­nek megfelelően rendszeresen hozzászól a plenáris ülésen is. Pechünkre, csak ritkán kerül­tünk bele a tévéadásba. Ebből a lakosság valóban azt hiheti, hogy keveset szólunk. Az vi­szont igaz, hogy azonnali kérdé­sek és az interpellációk órájában nem szerepeltünk. Vannak kér­déseink, de úgy gondoljuk, hogy egy kormánypárti képviselőnek nem illik interpellálnia. Ennél célszerűbbnek tartjuk a minisz­terekkel, a szaktárcák illetéke­seivel személyesen megbeszél­ni a dolgokat. A tapasztalatok azt mutatják, ez eredményesebb módszer. — Választókerülete, Kőszeg, Csepreg, Bük és Répcelak térsé­ge szempontjából mennyire volt eredményes az 1995-ös év? —Az év egyik legörömtelibb eseménye az volt, hogy Csepreg visszakapta városi rangját. Sze­mélyesen nekem is fontos, mi­vel anyai ágon rokoni szálak kötnek Csepreghez. Bükön egy csodálatos sportcsarnok épült, s szemmel láthatóan gazdagodtak a települések is. Ugyancsak örömteli, hogy az élet szinte minden területén megerősödött a civil szféra. A körzetben nin­csenek nagyobb foglalkoztatási gondok. Ebben szerepet játszik az is, hogy új üzemek létesültek, a régebbiek bővültek, s jelenleg is ígéretes tárgyalások folynak több befektetővel. Azért kissé szomorú vagyok, hogy a kősze­gi Latexet nem sikerült úgy megmenteni, ahogy szerettük volna, ám bízom abban, az új tu­lajdonos irányításával eredmé­nyesen működik majd a nagy tradíciókkal rendelkező üzem. Viszont úgy tűnik megakadtak a gáz és csatornaépítések. Azok az önkormányzatok, amelyek most szánnák rá magukat a be­ruházásra, nem nagyon tudnak központi támogatáshoz jutni. A legnagyobb gond az önkor­mányzatok, valamint a lakosság elszegényedése. A szociális problémák orvoslására egyrészt központilag, másrészt helyileg kell megtalálni a lehetőségeket. Ez egyre nehezebben megy. A jövőben várhatóan egyre na­gyobb szerep hárul a karitatív és a különféle civil szervezetekre. Valahol megértem, hogy a tes­tületek nehéz anyagi helyzetük ellenére ódzkodnak a helyi adók bevezetésétől, hiszen ismerik a lakosság anyagi gondjait. Né­hány esetben azonban indokolt lenne az adóztatás, ugyanis van­nak olyan rétegek, amelyeket meg lehetne adóztatni. Csak na­gyon kevés helyen vetnek ki iparűzési adót. Nem arról van szó, hogy az iparosokra újabb terheket kellene róni, de való­színűleg ők is szívesebben fizet­nének úgy adót, ha tudják, mire is megy el a pénzük. — Hogyan tudja megterem­teni a kapcsolatot a parlamenti munka, valamint a választóke­rületi tevékenység között? — Arra törekszem, hogy az egyes törvénytervezetek vitája során tolmácsoljam a választó­­kerületemben tapasztalható dol­gokat. A szakmai kérdésekben eddig az SZDSZ szakértői stáb­ja nyújtott segítséget, ám úgy gondoltam, hogy a saját válasz­tókörzetemben rövidesen létre­hozok egy csapatot. A gyakorló szakemberek nagy segítséget nyújthatnak számomra. Meg­kapják majd az őket érintő tör­vénytervezeteket, amit szakmai körökben aztán megvitatnak, s ennek tapasztalatait viszem én a parlamentbe. —A választókerület központ­ja Kőszeg. Milyen a kapcsolata a kisváros önkormányzatával? — Nem tartom kielégítőnek. Úgy érzem, sokkal többet tud­nék az önkormányzatnak segíte­ni, ha erre hivatalosan kérnének. Azt tapasztaltam ugyanis, ha magamtól jártam el kőszegi ügyekben, akkor néhány képvi­selő ezt úgy vette, hogy beleszó­lok a város dolgaiba. Az ilyen konfliktusokat szeretném elke­rülni. Ami gond, hogy sajnos másfél év alatt nem sikerült Kő­szegen megoldást találni a kép­viselőiroda elhelyezésére. Csak reménykedni tudok, hogy a jövő év elején sínre kerül ez a dolog. Ami elsősorban nem az én szá­momra fontos, hanem a válasz­tópolgároknak, így a városnak is érdeke. A jelenlegi helyzetben bizony nehezen találnak meg az emberek. — Milyen volt az 1995-ös esztendő Horváth Vilmosnak, a magánembernek ? — Leginkább azért volt ez örömteli, mivel áprilisban meg­született harmadik gyerme­künk, Annamária, így mi is be­léptünk a nagycsaládosok tábo­rába. Ugyancsak örömmel töl­tött el, hogy az olimpiai szellemi vetélkedőn sikerrel szerepelt csapatunk, így februárban már a televízió képernyőjén képvisel­hetjük a megye színeit. Kimutatások kimutatása • Bernát Béla Az óév utolsó és az újév első hete a kimutatások, statisztikák, összesítések, felmérések és a közvélemény kutatásának je­gyében zajlik. A lakosság köré­ben ezek iránt bizonyos mérté­kű idegenkedés tapasztalható, sokan ha tömöttebb számsorok­ra lelnek az újságban, gyorsan átlapoznak ezeken az oldala­kon. Úgy gondolom, nem teszik helyesen. Megfelelően közelít­ve hozzájuk, a kimutatások tar­tós szórakozást jelentenek mindazoknak, akik hajlandóak erre rászánni valamicskét a sza­bad idejükből. Egy felméréssel vagy táblázattal persze nem sokra mennek, de ha összegyűj­tenek minden fellelhetőt és egy­bevetik azokat egymással, fe­ledhetetlen élmények részesei­vé válhatnak. Jómagam ennek érdekében az alábbi módszert szoktam al­kalmazni: kiragadok csak úgy találomra a kupacból egyetlent, a közvélemény-kutatások táblá­zatai közül. Ebben, mondjuk, a megkérdezettek arra válaszol­tak, hogy a világ mely táján gyártják a legjobb, legmegbíz­hatóbb és számukra legkívána­tosabb terméket. Közép- és Ke­­let-Európára együttesen a sza­vazatoknak mindössze 6 száza­léka jutott, ami bizony nem sok. Egy másik kérdőíven viszont, ennek ellenére, éppen a közép- és kelet-európaiak nyilvánítot­ták legfontosabb emberi tulaj­donságuknak a lelkiismeretes munkát, egyedülállóan magas, 39 szavazati ponttal, míg az elő­ző kérdésben irigyelt termékek gyártói, az amerikaiak és nyu­gat-európaiak csak 15, illetve 20 ponttal terhelték ez ügyben a lelkiismeretüket. Hosszasan el lehetne gondolkozni ezen az el­lentmondáson. Némiképpen eligazít ebben a kérdésben egy harmadik kimutatás, ahol ha­zánk fiai és lányai az élet kellé­kei közül választották ki ma­guknak a legfontosabbakat. A munkára 20, a pénzre 51 száza­lékuk voksolt. Az a tény, hogy a válaszok arányából ítélve a munka és a pénz közötti össze­függést nem tartják nyilvánva­lónak igen figyelemre méltó és roppant módon jellemző közál­lapotainkra. Ugyanezen a táblá­zaton a szükségletek közül a szerelem kapta a legnyamvad­tabb, mindössze 3 százalékos támogatottságot. Az érdeklő­désnek ez a mértéke alatta ma­rad a sportesemények látoga­tottságának. Igazán lehangoló. Az említett arány bizonyos mér­tékben akkor válik érthetővé, ha ráakadtunk arra a nem hivata­los, pusztán becsléseken alapu­ló adatra, mely szerint csupán Budapesten legalább 50 ezerre tehető az aktív prostituáltak szá­ma. Ezek után szinte természe­tes, amire a következő grafika utal, hogy a nők 40 százalékkal kisebb mértékben részesednek a szexuális örömökből, mint a férfiak. Egy másik közvélemény-ku­tatás annak a felderítésére irá­nyult, hogy a kérdezettek mi­kor, kinek a nevével fémjelzett korszakban éltek véleményük szerint a legmegnyugtatóbb gazdasági körülmények között, íme a sorrend, a mért értékekkel együtt: Kádár János 68, I. Fe­­rencz József (!) 50, Antall Jó­zsef 49, Horthy Miklós 42, Horn Gyula 29, Rákosi Mátyás 21 ponttal. Vélhetnek, a szám­lálóbiztosok nem megfelelő környezetben kérdezősködtek, ám ezt kizárja, hogy ugyanazon válaszadók arra a kérdésre, mi­kor, mennyire és ki alatt érezték magukat szabadnak, már a kö­vetkezőképpen rendezték át a sorrendet: Antall, Horn, Kádár, Ferencz József, Horthy, Rákosi. Ebből kitűnik, vélekedésüket nem motiválta szemellenzős politikai elfogultság. Azt, hogy a válaszokat higgadt mérlegelés előzte meg, magam végezte fel­mérésekkel tudom alátámaszta­ni. Amikor ismerőseim elmond­ták, mi mindent kell mostaná­ban nélkülözniük és én megkí­séreltem felhívni figyelmüket arra, hogy ennek ellentételezé­seképpen vízum nélkül utazhat­nak Izlandra, Dél-Afrikába, vagy akár Sri­ Lankára, olyan válaszokat kaptam, melyeket azért nem írok ide, mert a szer­kesztőm úgyis kihúzná. Az ismertetett felmérés alap­jainak szilárdságát bizonyítja még egy másik, Borsod-Abaúj- Zemplénben végzett kutakodás, ahol is az utolsó MSZMP-kor­­mány miniszterelnökét, Né­meth Miklóst választották „az év emberének”. Csak megjegy­zem, minden malícia nélkül, pusztán a tények kedvéért, hogy a legjobb tudomásom szerint az elmúlt évben, amikor ott ennyi­re népszerű lett, Németh Miklós nem is járt az említett megyé­ben. Horn Gyula viszont igen, és tulajdonképpen efölött is jól el lehet szórakozni. A gazdaság múlt évi teljesít­ményére vonatkozó kimutatá­sokat, mert olyan bőséggel áramlanak, még nem volt időm rendszerezni. Mindenesetre a kormány együttesen és a mi­niszterek külön-külön általában elégedettek. Elismerő szavak­kal méltatják egymás teljesít­ményét, bizakodva szólnak a csökkenő deficitről és a növek­vő megtakarításokról. Mielőtt ehhez bármilyen megjegyzést fűznék, meg kellene vizsgálni, hogy a kiskereskedelmi forga­lom 7, ezen belül az élelmiszer­fogyasztás 38 százalékos csök­kenése mekkora helyet foglal el a megtakarítások között. Mivel minden az összefüggéseken múlik, a különböző felmérések egybevetésén, lehet hogy a vé­gén a minisztereket majd nem is illeti dicséret. Végezetül térjünk ki még egy felmérés eredményére, mely a politikai élet szereplőinek nép­szerűségét és ismertségét firtat­ta, és melynek eredménye nem vonatkoztatható el az előbbiek­től. A megítélések október óta alig változtak. A pénzügymi­niszter, ha bizonyíthatóan mást nem is, utolsó helyét a népszerű­ségi listán sikeresen stabilizálta. Ismertségi mutatói már jobbak. Bokros Lajost a megkérdezettek 92 százaléka már ismeri, 8 szá­zalékuk azonban még nem. Tö­redelmesen bevallom, hogy az ünnepek alatt én erre a 8 száza­lékra irigykedtem a legjobban. VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Nem kell tartani az évszázad árvizétől? • MTI-információ A korábbi napok jelentései katasztrófát engedtek sejtetni a Körösök és a Tisza környé­kén. Sokan az évszázad árvi­zétől tartottak. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság hétfő délelőtti tájékoztatása szerint azonban apadnak a Körösök és a Tisza. A Körösök teljes magyar­­országi szakasza apad, az el­múlt 24 óra alatt a Fehér-Kö­rösön Gyulánál 138 centi­méterrel, a Kettős-Körösön Békésnél 104 centiméterrel csökkent a vízszint. Mivel a mályvádi tározó­nál megszűnt a kifolyás, megkezdődik a víz visszave­zetése. Az apadás miatt vár­hatóan a mérgesi tározónál is megszűnik a kifolyás, és megkezdődhet a megbontott töltésszakasz helyreállítása. A gyulai szivattyútelepnél a korábban jelentett vízbetö­rést megállították, de foko­zott figyelőszolgálatot tarta­nak jelenleg is. Ezeken a kiemelt helyeken továbbra is harmadfokú ké­szültség van érvényben. A Fekete-, a Fehér- és a Hár­mas-Körösön elsőfokú, a Sebes-Körös alsó szakaszán és a Berettyón másodfokú ár­­vízvédelmi készültséget tar­tanak. A Tiszán az árhullám tető­zése elérte Tokaj térségét, a felsőbb területeken megin­dult a gyors apadás. Vásáros­­namény és az ország határa között a Tiszán, a Túron és a Szamoson megszüntették az árvízvédelmi készültséget. Jelenleg csak Tokaj térségé­ben és a bodrogközi Tisza­­szakaszon van másodfokú készültség. A folyó további szaka­szain — Záhony és Csongrád között — elsőfokú készültsé­get tartanak. GLOSSZA Pillantás a jövőbe Szomorúan kell megállapítanom: az Úr 1996. esztendeje már megint nem lesz alkalmas arra, hogy ellenőrizzem annak a közmondásnak az igazát, mely szerint a jóból is megárt a sok. Persze lesz néhány dolog amiből sok lesz, de azok nem lesznek jók. A személyi jövedelemadóból körülbelül 25 száza­lékkal lesz több, mint tavaly volt. Akivel csak beszéltem erről, mindenki azt mondta, hogy ez sok, ám, hogy jó is volna, azt senki. Vagy nézzük az üzemanyagokat, melyeknek ára, ellen­tétben a közhiedelemmel, nem lett drágább. Éppen csak meg­nőtt az adótartalmuk. A fogyasztási adóé 4,5, az útalapé 2,6 forinttal. Azután ezeket az adókat is megadóztatták még 25 százalék áfával, így kerekedett ki az összeg, amit fizetnünk kell és ami megint csak sok, és megint csak nem jó. Itt vannak azután a szeszes italok. A tömény italok kedvelői, talán nem is sejtik, hogy mindenféldeci árában 85 százaléknyi adó és járulék foglaltatik. Aki tehát pálinkát iszik, az döntő mértékben adót iszik. Ennek ismeretében nyugodtan kijelent­hetjük, hogy nem az alkohol, hanem az adó az, ami öl, butít és nyomorba dönt. Még nem soroltam fel mindent, amiből sok lesz, ám nem lesz jó, de így, az újév küszöbén, éppen csak átlépve azt, nem is tartom illendőnek. Azt azonban mégis ki kell jelentenem, hogy igaza volt a világhírű, rendszert alkotó angol közgazdásznak, John Maymard Keynesnek, amikor megállapította: „Az adó­zás elkerülése az egyetlen olyan szellemi tevékenység, amely­ből húzhatunk némi hasznot is”. B. B. Megérkezett...

Next