Vas Népe, 1996. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-01 / 152. szám

4 VAS NÉPE KÖRKÉP Szent László, a védőszent A tavalyi emlékpark- és szo­boravatás után tegnap zászló­­avatással emlékeztek meg a vá­rosrész védőszentjéről, Szent Lászlóról a Szombathelyhez tartozó Zanaton. A helybéli ró­mai katolikus egyházközség és a Zanati Közösségi Ház Egyesü­let Szombathely városával kar­öltve rendezte meg a Szent László-napot a királyról elneve­zett emlékparkban, ahol Feiszt György szombathelyi alpolgár­mester adta át a városrész zász­laját. Az átadáson részt vett Wagner András szombathelyi polgármester és dr. Vágó Attila, a megyei közgyűlés alelnöke is. Az ünnepség előtt tábori szentmisét tartottak, amelyet dr. Horváth Lóránt Ödön apát, pre­montrei prépost celebrált. A zászlót Haller László győri tá­bori lelkész szentelte fel, majd felolvasta dr. Ladocsy Gáspár tábori püspök zanatiakhoz inté­zett üzenetét. Az ünnepség lebo­nyolításában tevékeny szerepet vállalt a szombathelyi határőr­igazgatóság is, lévén Szent László a határőrök védőszentje. Palotából putriba . Emberhez méltatlan körülmények között élünk. Ha eljön­nek, a saját szemükkel is meggyőző­dhetnek arról, hogy igazat mondok. Könnyen oda fognak találni hozzánk. Hegyfalun, a postával szemben, egy fekete kapus romban lakunk — adta meg az útbaigazítást N. L.-né. • Besenyő V. Hegyfalura érve a postát könnyen megtalálja az ember, a „fekete kapus romot” pedig való­ban nem lehet összetéveszteni más épülettel. Az öreg tömésház­ról mállik a vakolat, fakerítése erősen foghíjas, a megveteme­dett kapu nehezen nyílik. Az ud­varban elöl a kút, hátul a vécé. A ház egyik fala a hátsó tartóosz­loppal együtt szemmel láthatóan kifelé dől, helyenként ujjnyi vas­tag repedések futnak végig rajta. A tető hullámos, a cserepeket csak az imádság tartja, a falak és a tetőszerkezet között több helyen is lukak tátonganak. A szobába lépve penészes, dohos szag csap­ja meg az ember orrát. Az ajtók­ról, ablakokról pereg a festék, a falakról potyog a vakolat. A szo­bában egy vegyestüzelésű kályha áll, fölötte kormos a plafon, s a mennyezet alatt kihúzott kötélen száradnak a ruhák. N.-ék kiseb­bik gyermeke egyéves, éppen „mászó korszakát” éli, négykéz­láb csúszkál a kopott deszkapad­lón. — Korábban Szombathelyen laktunk, szép, összkomfortos la­kásban, ahonnan nagyapám halá­la után, családi nézeteltérések miatt el kellett költöznünk — meséli N. L.-né, Hajni. — Elő­ször albérletbe mentünk, de nem tudtuk fizetni, rezsivel együtt be­lekerült 22-25 ezer forintba is. Egy távoli rokonunk, akié ez a ház, megengedte, hogy szívessé­gi lakáshasználóként ideköltöz­zünk hozzá. Most már két éve, hogy itt lakunk, ebben a romban. Az udvari kútról hordjuk a vizet, félautomata mosógépben mele­gítjük, műanyag gyerekkádban mosakszunk. Ha jön egy na­gyobb eső, beázik a tető, csöpög be a víz a szobába... Nekem a jó után a rosszat nagyon nehéz volt megszoknom, pláne az ennyire rosszat. Képzelje el, hogy palotá­ban nő fel, és onnan kell elköltöz­nie egy putriba. — Ez a ház életveszélyes — állítja a férj. — A több évtizedes villanyvezetékek égnek ki a fal­ból, szikráznak a konnektorok, a fal ráz, ha az ember hozzáér. Mi­kor nagyobb szél jön, hullik a cserép a tetőről, nemrégiben a vi­har egy egész sor cserepet leso­dort. A ház hátsó részét néhány éve lebontották, de a bontást szakszerűtlenül végezték, a stati­kai egyensúly megborult, a ház kezd kettényílni. Egy-két évet adok, és összedől az egész. Ha a miénk lenne, már elvégeztük vol­na a szükséges javításokat, de így nem érdemes befektetnünk. Leg­feljebb addig lakhatunk itt, míg él az idős tulajdonos. Úgy tudom, a hozzátartozói nem tartanák meg a házat. —Nem tudtak másik lakást ta­lálni? — Akkoriban ez volt szá­munkra az egyetlen kínálkozó megoldás. Örülhettünk, hogy egyáltalán fedél van a fejünk fö­lött. Később megpróbáltunk visszajutni Szombathelyre, hi­szen oda köt bennünket minden, de nem sikerült. —Adtak be lakásigénylést? — Átmeneti szállást igényel­tünk, amit két évre utalhat ki az önkormányzat. Úgy véltük, ha megkapjuk a szocpolt és a fiata­lok első lakáshoz jutását támoga­tó kölcsönt, saját erőnkből kiegészítve az összeget, két éven belül tudunk saját lakást szerez­ni. Kétszer adtuk be az igénylést, de a Lakásépítési és Fenntartási Bizottság mind a kétszer elutasí­totta. —Mi volt az indok? — Először azt írták, azért uta­sították el a kérelmemet, mivel nem vagyok szombathelyi lakos, és végleges lakásmegoldásomat sem Szombathelyen tervezem — mondja Hajni. — Ezt nem értet­tük. Az állandó szombathelyi lakcímünk megmaradt, Hegyfa­lura csak ideiglenesen jelentkez­tünk be. Szombathelyen vannak a rokonaink, ott a férjem munka­helye, a szombathelyi önkor­mányzattól kapom a gyest, onnan kaptuk télen a tüzelőtámogatást, a szombathelyi önkormányzat kapja utánunk a fejkvótát, nem a hegyfalui. Szeretnénk oda visz­­szaköltözni. Másodszor most, néhány hete jött meg az elutasí­tás. A döntést meg is indokolták: nem látnak arra garanciát, hogy két éven belül lakást tudunk sze­rezni, így aztán arra sincs biztosí­ték, hogy visszaadjuk a lakást, ha lejár a két év. Azt viszont senki nem veszi figyelembe, hogy két gyerekkel egy életveszélyes rom­ban élünk. — Úgy érzem, ha visszakerül­hetnénk Szombathelyre, emberi körülmények közé, könnyebben tudnánk lépni — fűzi hozzá a férj. — Csak átmenetileg lenne szükségünk az illetékesek részé­ről egy kis segítségre, jó szándék­ra. Lehetőséget szeretnénk, hogy bizonyíthassunk. Úgy érzem ma­gam, mint aki egy kőszikláról zu­han a mélybe: ha adnának valami kapaszkodót, fel tudnám magam tornászni újra. —Ebben az ügyben az állandó lakóhely szerinti önkormányzat az illetékes, N. L.-ék viszont csak ideiglenesen jelentkeztek be Hegyfalura — mondja Kálmán József, a helyi polgármester. — Hajni mesélte, honnan, milyen körülmények közül kerültek ide. Nagyon csodálkoztam. Ennél rosszabb helyre nemigen jöhet­tek volna, az épület, amelyben laknak, már amikor ideköltöztek, akkor sem volt jó állapotban. Nem hiszem, hogy azok a házak, amelyeket most szanálnak Szom­bathelyen, rosszabbak lennének, mint ez itt. Ha tréfálni akarnék, mondhatnám, hogy másfél-két­millió forintból lakhatóvá lehet­ne tenni, de hát itt nincs helye a tréfának. Sajnos a hegyfalui ön­­kormányzat keményen forráshiá­nyos, nincs mód rá, hogy Hajnié­­kon segítsünk. Ez az ügy hivata­losan a szombathelyi önkor­mányzatra tartozik. Hogy em­berileg hogyan ítélem meg ezt a helyzetet, az más kérdés. — Az a ház nem embernek való, az biztos — közli N. L.-ék egyik szomszédja. — Nem csak számukra veszélyes, még a mi számunkra is. A gyereket nem is merem kiengedni a kertünknek arra a részére játszani, mert fé­lek, hogy valami baja történik. Hullik a házról a cserép, a vako­lat, az egész javításra szorul. Vagy inkább lebontásra. Aki igényli, hogy emberhez méltó körülmények között éljen, an­nak a számára lakhatatlan. Rosszabbat nemigen tudok el­képzelni... Visszamegyünk Hajniékhoz. Időközben előjött a szobájából a már emlegetett távoli rokon, aki­nél N.-ék laknak. Amikor meg­kérdezem, nem fél-e, hogy ösz­­szedől a ház a feje fölött, vissza­kérdez: — Félni? Mitől? Engem nem érdekel. Ha összedől, ösz­­szedől. Hetvenkét éves vagyok, engem talán még kibír ez a ház, nekem már úgysincs sok hátra. Tudom, roncs ház, veszélyes, de nekem már mindegy. De ők még fiatalok m­int Hajniék felé. — Nekik még nem mindegy... A szombathelyi önkormány­zat lakásirodájának vezetőjét is megkérdeztük, remélhetik-e N.-ék, hogy lakáshoz jutnak. Kovács László elmondta: sem­mit nem tehet, a bizottság a ké­relmet elutasította, fellebbezés­nek helye nincs. Közölte: a bi­zottságot nem érdekli, milyen körülmények között laknak N.­­ők, „az csak egy állapot”, ő maga is vagy ezer, ennél rosszabb álla­gú lakást tudna mutatni, Szom­bathely főterén is van jó néhány. A lakásiroda kizárólag szombat­­helyi emberek ügyeit intézi, Ko­vács László azonban úgy tudja, N.-ék nem is szombathelyiek. Emlékei szerint N. L.-né szemé­lyi igazolványában hegyfalui ál­landó lakcím szerepelt, amikor kérelmét beadta hozzájuk, szombathelyi címét nem is isme­rik. A kérdésre, hogyan kaphatja az asszony ebben az esetben Szombathelyről a gyest, közöl­te: jó hogy ezt megtudta, mind­járt intézkedik is, mert ez így jogszabályellenes. „Panaszkod­ni persze panaszkodhat, min­denki szokott, aki nem kapja meg, amit akar” — zárta le a be­szélgetést a lakásiroda vezetője. (A hegyfalui önkormányzat­nál rákérdeztünk a lakcímmel kapcsolatos kérdésre. Kiderült: N. -ék annak idején valóban csak ideiglenesen jelentkeztek be Hegyfalura. A jogszabály sze­rint kétévenként meg kell újítani az ideiglenes lakcím érvényessé­gét. Ezzel a lehetőséggel N. L.­­né és két gyermeke nem éltek, így a hegyfalui ideiglenes lakcímük megszűnt.) Fotó: Benkő S. 1996. július 1. HÉTFŐ Tologatják az ágyakat Vasban (Folytatás az 1. oldalról) Isef, hiszen a ferences kolostor visszaadássáért kap a megyei ön­­kormányzat az állami költségve­tésből 180-200 millió forintot. A kórház gazdasági igazgatója sze­rint a pszichiátrián hónapok óta körülbelül száz ágyat vesznek igénybe a betegek kezelésére, ennyi van a Huszár úton is.) Miután három intézmény betegei elköltöztek, megüresedik a Ga­garin utcai kórház, átadható a va­koknak. Sőt, némi átalakítással szociális otthonként is működtet­hető, szombathelyi érdekeltség­gel, segítséggel. (A vakok szö­vetsége elfogadhatónak tartja az épületet és környékét, jelentette a tárgyalások eredményeként Lim­­pár József. A Gagarin úti házzal némileg kárpótolva éreznék ma­gukat egykori, Dózsa utca szék­házukért, amelyet az államosítás­kor vettek el tőlük; ma a Nagy Lajos Gimnázium működik ben­ne.) Ha a költözés megtörténik, a ferencesek visszakaphatják rend­házukat (határidő 1997. június vége). A felnőtt ideggondozót, amely a Gagarin úti Kelner-villá­ban látja el a járóbetegeket, szin­tén a Huszár úton helyezik el. A villa eladhatóvá válik. Jövőre megtörténik a régi gyermekkór­ház kiürítése. Szombathely váro­sa gondoskodik majd a gyer­mekfogászat és fogszabályozás elhelyezéséről. A gyermek­ideggondozó a Huszár úton kap helyet, a genetikai labor, a hallás­­vizsgáló labor a kórház központi telephelyére költözik. 1997-ben az épület, a terület értékesíthető lesz. Ha a költözések, épületcserék lebonyolódnak, százzal csökken a kórházi ágyszám, két telephely­re húzódik össze a megyei kórház (Markusovszky utca, 11-es Hu­szár út), eladhatóvá válik két épü­let, és visszakapják rendházukat a ferencesek. Az egészségügyi bizottság tagjaiban azonban komoly kétsé­gek merültek fel az eljárás meg­valósíthatóságával, szakmai érté­kével kapcsolatban. Többen kér­dezték, elég-e fél év az átalakítá­sokhoz, bővítésekhez, a költözés lebonyolításához? A Gagarin úti épület kiürítéséig az év végéig el kellene jutni, a folytatás áthúzód­hat 1997-re. Dr. Lazáry György, a megyei orvoskamara elnöke és dr. Bobest Mátyás, az egészség­­ügyi bizottság tagja a pszichiátri­ai szakma véleményét hiányolta. Megfelel-e a szakmai követel­ményeknek a Huszár úti elhelye­zés? Elhelyezhető-e a pszichiát­ria négy osztálya az utókezelő helyén? Dr. Lakner László sze­rint a megyében a szakmai nor­matíva (a lakossághoz viszonyí­tott ágyszám) 273 pszichiátriai ágyat ír elő, és van 370 ágy. Si­maságon és Intaházán is elhe­lyezhetők betegek. Dr. Rákos Gyula bizottsági tag szerint hi­ányzik az átgondolt szakmai vé­lemény a javaslat mellől, anélkül csak ágytologatásról lehet be­szélni. Limpár József bizottsági elnök megértette és támogatta az egészségügyi szakemberek véle­ményét. Javasolta, hogy még a megyei közgyűlés előtt kérjenek pszichiátriai szakmai véleményt az új elhelyezésről. Ha a véle­mény támogató lesz, akkor az át­szervezési javaslatot közgyűlés elé viszik, ha nem, akkor újra a bizottság foglalkozik a megoldá­si elképzelésekkel. K­árpótlási jegyért — TITÁSZ Rt. részvényt! Jegyzés: 1996. június 28-tól augusztus 1* A jegyzés során 10 ezer Ft összcímletértékű kárpótlási jegy 1 db 10 ezer Ft címletértékű, névreszóló törzsrészvényre cserélhető. • 11 g (Túljegyzés esetén előbb lezárható) tm­­W ÁLLAMI / JB J PRIVATIZÁCIÓS ÉS mm­m vagyonkezelő rt.

Next