Vas Népe, 1996. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-01 / 152. szám

4 VAS NÉPE KÖRKÉP Szent László, a védőszent A tavalyi emlékpark- és szoboravatás után tegnap zászlóavatással emlékeztek meg a városrész védőszentjéről, Szent Lászlóról a Szombathelyhez tartozó Zanaton. A helybéli római katolikus egyházközség és a Zanati Közösségi Ház Egyesület Szombathely városával karöltve rendezte meg a Szent László-napot a királyról elnevezett emlékparkban, ahol Feiszt György szombathelyi alpolgármester adta át a városrész zászlaját. Az átadáson részt vett Wagner András szombathelyi polgármester és dr. Vágó Attila, a megyei közgyűlés alelnöke is. Az ünnepség előtt tábori szentmisét tartottak, amelyet dr. Horváth Lóránt Ödön apát, premontrei prépost celebrált. A zászlót Haller László győri tábori lelkész szentelte fel, majd felolvasta dr. Ladocsy Gáspár tábori püspök zanatiakhoz intézett üzenetét. Az ünnepség lebonyolításában tevékeny szerepet vállalt a szombathelyi határőrigazgatóság is, lévén Szent László a határőrök védőszentje. Palotából putriba . Emberhez méltatlan körülmények között élünk. Ha eljönnek, a saját szemükkel is meggyőződhetnek arról, hogy igazat mondok. Könnyen oda fognak találni hozzánk. Hegyfalun, a postával szemben, egy fekete kapus romban lakunk — adta meg az útbaigazítást N. L.-né. • Besenyő V. Hegyfalura érve a postát könnyen megtalálja az ember, a „fekete kapus romot” pedig valóban nem lehet összetéveszteni más épülettel. Az öreg tömésházról mállik a vakolat, fakerítése erősen foghíjas, a megvetemedett kapu nehezen nyílik. Az udvarban elöl a kút, hátul a vécé. A ház egyik fala a hátsó tartóoszloppal együtt szemmel láthatóan kifelé dől, helyenként ujjnyi vastag repedések futnak végig rajta. A tető hullámos, a cserepeket csak az imádság tartja, a falak és a tetőszerkezet között több helyen is lukak tátonganak. A szobába lépve penészes, dohos szag csapja meg az ember orrát. Az ajtókról, ablakokról pereg a festék, a falakról potyog a vakolat. A szobában egy vegyestüzelésű kályha áll, fölötte kormos a plafon, s a mennyezet alatt kihúzott kötélen száradnak a ruhák. N.-ék kisebbik gyermeke egyéves, éppen „mászó korszakát” éli, négykézláb csúszkál a kopott deszkapadlón. — Korábban Szombathelyen laktunk, szép, összkomfortos lakásban, ahonnan nagyapám halála után, családi nézeteltérések miatt el kellett költöznünk — meséli N. L.-né, Hajni. — Először albérletbe mentünk, de nem tudtuk fizetni, rezsivel együtt belekerült 22-25 ezer forintba is. Egy távoli rokonunk, akié ez a ház, megengedte, hogy szívességi lakáshasználóként ideköltözzünk hozzá. Most már két éve, hogy itt lakunk, ebben a romban. Az udvari kútról hordjuk a vizet, félautomata mosógépben melegítjük, műanyag gyerekkádban mosakszunk. Ha jön egy nagyobb eső, beázik a tető, csöpög be a víz a szobába... Nekem a jó után a rosszat nagyon nehéz volt megszoknom, pláne az ennyire rosszat. Képzelje el, hogy palotában nő fel, és onnan kell elköltöznie egy putriba. — Ez a ház életveszélyes — állítja a férj. — A több évtizedes villanyvezetékek égnek ki a falból, szikráznak a konnektorok, a fal ráz, ha az ember hozzáér. Mikor nagyobb szél jön, hullik a cserép a tetőről, nemrégiben a vihar egy egész sor cserepet lesodort. A ház hátsó részét néhány éve lebontották, de a bontást szakszerűtlenül végezték, a statikai egyensúly megborult, a ház kezd kettényílni. Egy-két évet adok, és összedől az egész. Ha a miénk lenne, már elvégeztük volna a szükséges javításokat, de így nem érdemes befektetnünk. Legfeljebb addig lakhatunk itt, míg él az idős tulajdonos. Úgy tudom, a hozzátartozói nem tartanák meg a házat. —Nem tudtak másik lakást találni? — Akkoriban ez volt számunkra az egyetlen kínálkozó megoldás. Örülhettünk, hogy egyáltalán fedél van a fejünk fölött. Később megpróbáltunk visszajutni Szombathelyre, hiszen oda köt bennünket minden, de nem sikerült. —Adtak be lakásigénylést? — Átmeneti szállást igényeltünk, amit két évre utalhat ki az önkormányzat. Úgy véltük, ha megkapjuk a szocpolt és a fiatalok első lakáshoz jutását támogató kölcsönt, saját erőnkből kiegészítve az összeget, két éven belül tudunk saját lakást szerezni. Kétszer adtuk be az igénylést, de a Lakásépítési és Fenntartási Bizottság mind a kétszer elutasította. —Mi volt az indok? — Először azt írták, azért utasították el a kérelmemet, mivel nem vagyok szombathelyi lakos, és végleges lakásmegoldásomat sem Szombathelyen tervezem — mondja Hajni. — Ezt nem értettük. Az állandó szombathelyi lakcímünk megmaradt, Hegyfalura csak ideiglenesen jelentkeztünk be. Szombathelyen vannak a rokonaink, ott a férjem munkahelye, a szombathelyi önkormányzattól kapom a gyest, onnan kaptuk télen a tüzelőtámogatást, a szombathelyi önkormányzat kapja utánunk a fejkvótát, nem a hegyfalui. Szeretnénk oda viszszaköltözni. Másodszor most, néhány hete jött meg az elutasítás. A döntést meg is indokolták: nem látnak arra garanciát, hogy két éven belül lakást tudunk szerezni, így aztán arra sincs biztosíték, hogy visszaadjuk a lakást, ha lejár a két év. Azt viszont senki nem veszi figyelembe, hogy két gyerekkel egy életveszélyes romban élünk. — Úgy érzem, ha visszakerülhetnénk Szombathelyre, emberi körülmények közé, könnyebben tudnánk lépni — fűzi hozzá a férj. — Csak átmenetileg lenne szükségünk az illetékesek részéről egy kis segítségre, jó szándékra. Lehetőséget szeretnénk, hogy bizonyíthassunk. Úgy érzem magam, mint aki egy kőszikláról zuhan a mélybe: ha adnának valami kapaszkodót, fel tudnám magam tornászni újra. —Ebben az ügyben az állandó lakóhely szerinti önkormányzat az illetékes, N. L.-ék viszont csak ideiglenesen jelentkeztek be Hegyfalura — mondja Kálmán József, a helyi polgármester. — Hajni mesélte, honnan, milyen körülmények közül kerültek ide. Nagyon csodálkoztam. Ennél rosszabb helyre nemigen jöhettek volna, az épület, amelyben laknak, már amikor ideköltöztek, akkor sem volt jó állapotban. Nem hiszem, hogy azok a házak, amelyeket most szanálnak Szombathelyen, rosszabbak lennének, mint ez itt. Ha tréfálni akarnék, mondhatnám, hogy másfél-kétmillió forintból lakhatóvá lehetne tenni, de hát itt nincs helye a tréfának. Sajnos a hegyfalui önkormányzat keményen forráshiányos, nincs mód rá, hogy Hajniékon segítsünk. Ez az ügy hivatalosan a szombathelyi önkormányzatra tartozik. Hogy emberileg hogyan ítélem meg ezt a helyzetet, az más kérdés. — Az a ház nem embernek való, az biztos — közli N. L.-ék egyik szomszédja. — Nem csak számukra veszélyes, még a mi számunkra is. A gyereket nem is merem kiengedni a kertünknek arra a részére játszani, mert félek, hogy valami baja történik. Hullik a házról a cserép, a vakolat, az egész javításra szorul. Vagy inkább lebontásra. Aki igényli, hogy emberhez méltó körülmények között éljen, annak a számára lakhatatlan. Rosszabbat nemigen tudok elképzelni... Visszamegyünk Hajniékhoz. Időközben előjött a szobájából a már emlegetett távoli rokon, akinél N.-ék laknak. Amikor megkérdezem, nem fél-e, hogy öszszedől a ház a feje fölött, visszakérdez: — Félni? Mitől? Engem nem érdekel. Ha összedől, öszszedől. Hetvenkét éves vagyok, engem talán még kibír ez a ház, nekem már úgysincs sok hátra. Tudom, roncs ház, veszélyes, de nekem már mindegy. De ők még fiatalok mint Hajniék felé. — Nekik még nem mindegy... A szombathelyi önkormányzat lakásirodájának vezetőjét is megkérdeztük, remélhetik-e N.-ék, hogy lakáshoz jutnak. Kovács László elmondta: semmit nem tehet, a bizottság a kérelmet elutasította, fellebbezésnek helye nincs. Közölte: a bizottságot nem érdekli, milyen körülmények között laknak N.ők, „az csak egy állapot”, ő maga is vagy ezer, ennél rosszabb állagú lakást tudna mutatni, Szombathely főterén is van jó néhány. A lakásiroda kizárólag szombathelyi emberek ügyeit intézi, Kovács László azonban úgy tudja, N.-ék nem is szombathelyiek. Emlékei szerint N. L.-né személyi igazolványában hegyfalui állandó lakcím szerepelt, amikor kérelmét beadta hozzájuk, szombathelyi címét nem is ismerik. A kérdésre, hogyan kaphatja az asszony ebben az esetben Szombathelyről a gyest, közölte: jó hogy ezt megtudta, mindjárt intézkedik is, mert ez így jogszabályellenes. „Panaszkodni persze panaszkodhat, mindenki szokott, aki nem kapja meg, amit akar” — zárta le a beszélgetést a lakásiroda vezetője. (A hegyfalui önkormányzatnál rákérdeztünk a lakcímmel kapcsolatos kérdésre. Kiderült: N. -ék annak idején valóban csak ideiglenesen jelentkeztek be Hegyfalura. A jogszabály szerint kétévenként meg kell újítani az ideiglenes lakcím érvényességét. Ezzel a lehetőséggel N. L.né és két gyermeke nem éltek, így a hegyfalui ideiglenes lakcímük megszűnt.) Fotó: Benkő S. 1996. július 1. HÉTFŐ Tologatják az ágyakat Vasban (Folytatás az 1. oldalról) Isef, hiszen a ferences kolostor visszaadássáért kap a megyei önkormányzat az állami költségvetésből 180-200 millió forintot. A kórház gazdasági igazgatója szerint a pszichiátrián hónapok óta körülbelül száz ágyat vesznek igénybe a betegek kezelésére, ennyi van a Huszár úton is.) Miután három intézmény betegei elköltöztek, megüresedik a Gagarin utcai kórház, átadható a vakoknak. Sőt, némi átalakítással szociális otthonként is működtethető, szombathelyi érdekeltséggel, segítséggel. (A vakok szövetsége elfogadhatónak tartja az épületet és környékét, jelentette a tárgyalások eredményeként Limpár József. A Gagarin úti házzal némileg kárpótolva éreznék magukat egykori, Dózsa utca székházukért, amelyet az államosításkor vettek el tőlük; ma a Nagy Lajos Gimnázium működik benne.) Ha a költözés megtörténik, a ferencesek visszakaphatják rendházukat (határidő 1997. június vége). A felnőtt ideggondozót, amely a Gagarin úti Kelner-villában látja el a járóbetegeket, szintén a Huszár úton helyezik el. A villa eladhatóvá válik. Jövőre megtörténik a régi gyermekkórház kiürítése. Szombathely városa gondoskodik majd a gyermekfogászat és fogszabályozás elhelyezéséről. A gyermekideggondozó a Huszár úton kap helyet, a genetikai labor, a hallásvizsgáló labor a kórház központi telephelyére költözik. 1997-ben az épület, a terület értékesíthető lesz. Ha a költözések, épületcserék lebonyolódnak, százzal csökken a kórházi ágyszám, két telephelyre húzódik össze a megyei kórház (Markusovszky utca, 11-es Huszár út), eladhatóvá válik két épület, és visszakapják rendházukat a ferencesek. Az egészségügyi bizottság tagjaiban azonban komoly kétségek merültek fel az eljárás megvalósíthatóságával, szakmai értékével kapcsolatban. Többen kérdezték, elég-e fél év az átalakításokhoz, bővítésekhez, a költözés lebonyolításához? A Gagarin úti épület kiürítéséig az év végéig el kellene jutni, a folytatás áthúzódhat 1997-re. Dr. Lazáry György, a megyei orvoskamara elnöke és dr. Bobest Mátyás, az egészségügyi bizottság tagja a pszichiátriai szakma véleményét hiányolta. Megfelel-e a szakmai követelményeknek a Huszár úti elhelyezés? Elhelyezhető-e a pszichiátria négy osztálya az utókezelő helyén? Dr. Lakner László szerint a megyében a szakmai normatíva (a lakossághoz viszonyított ágyszám) 273 pszichiátriai ágyat ír elő, és van 370 ágy. Simaságon és Intaházán is elhelyezhetők betegek. Dr. Rákos Gyula bizottsági tag szerint hiányzik az átgondolt szakmai vélemény a javaslat mellől, anélkül csak ágytologatásról lehet beszélni. Limpár József bizottsági elnök megértette és támogatta az egészségügyi szakemberek véleményét. Javasolta, hogy még a megyei közgyűlés előtt kérjenek pszichiátriai szakmai véleményt az új elhelyezésről. Ha a vélemény támogató lesz, akkor az átszervezési javaslatot közgyűlés elé viszik, ha nem, akkor újra a bizottság foglalkozik a megoldási elképzelésekkel. Kárpótlási jegyért — TITÁSZ Rt. részvényt! Jegyzés: 1996. június 28-tól augusztus 1* A jegyzés során 10 ezer Ft összcímletértékű kárpótlási jegy 1 db 10 ezer Ft címletértékű, névreszóló törzsrészvényre cserélhető. • 11 g (Túljegyzés esetén előbb lezárható) tmW ÁLLAMI / JB J PRIVATIZÁCIÓS ÉS mmm vagyonkezelő rt.