Vas Népe, 1996. december (41. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-02 / 281. szám

1996. december 2. HÉTFŐ KRÓNIKA Nem puszta vágyálom a csatlakozás Kovács László külügyminiszter pénteken este Szombathelyen, az UNMIK-ban tartott lakossági fórummal fejezte be Vas me­gyei látogatását. A politikai pódium sorozat vendégeként első­sorban Magyarország jövendő NATO-tagságával, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal, a határainkon kívül élő magyarság helyzetével, a megkötött alapszerződésekkel kap­csolatos kérdésekre válaszolt. • Csala P. A nemzetközi nagypolitikát elemezve a külügyminiszter ki­jelentette: az Egyesült Államok­ban az elnökválasztás után, Oroszországban pedig Borisz Jelcin sikeres műtétje után mindkét nagyhatalom politiká­ját a folytonosság jellemzi. To­vább növeli a nemzetközi stabi­litást, hogy véget ért a délszláv háború, amely hazánk biztonsá­gát egy időben komolyan veszé­lyeztette. A Jugoszláviában dú­ló harcok, a hazánkon keresztül zajló tranzit áruforgalom meg­szűnése, az embargó betartása, a menekültek ellátása Magyaror­szágnak többmillliárdos károkat okoztak — emlékeztetett. Az Európai Unió kibővítése elkerülhetetlen folyamattá vált — hangoztatta. A csatlakozási tárgyalások 1998-ban megin­dulnak. Természetes, hogy ami­kor a csatlakozás már nem csu­pán vágyálom, a már tagságot elnyert és a tagságért folyamo­dó országok között feszültsé­gek keletkezhetnek. Itt Kovács László a burgenlandi tarto­mányfőnök, Karl Stix november eleji sajtónyilatkozatára utalt, melyben a kormányzó „túlságo­san gyorsnak” nevezte Magyar­­ország csatlakozását,a tárgyalá­sok 1998-ban történő megindí­tását pedig „túl korai időpont­nak” tartotta. Kovács László elmondta: utasította ausztriai nagykövetünket, hogy tájéko­zódjon. Információink szerint az osztrák külpolitika nem vál­tozott meg irányunkban, szom­szédaink továbbra is támogatják csatlakozásunkat. A dolog hát­terében nagyon egyszerű okok húzódhatnak meg — fejtette ki. A közösségen belül ugyanis vannak nettó befizető és nettó támogatást élvező országok. Akik befizetnek, a szegényebb kelet-eu­rópai országok csat­lakozása után sem szeretnének többet befizetni. Akik pedig támogatást élveznek, azok attól félnek, hogy nekik kevesebb jut majd. A külügy­miniszter azonban hozzátette: az uniós csatlakozásnak szá­munkra nincs alter­natívája. Arra a fel­vetésre, hogy milyen árat kell majd fizet­nünk a tagságért, így válaszolt: nem az Eu­rópai Unió kedvéért történtek hazánkban a lakosság széles ré­tegét érintő megszo­rítások. A gazdaság modernizálását min­denképp végre kell hajtani. Ez pedig nem megy másként, mint hogy a vesztesé­ges ágazatokat le kell bontani. A csatlakozás tényleges költségei azonban fél év alatt megtérülnek majd az uniótól elnyert támoga­tásokból. Hasonló a helyzet a NATO- hoz való csatlakozással is. A ka­tonai szervezet nem azt várja el Magyarországtól, hogy drága pénzen fölöslegesen fegyvere­ket vásároljon. Azt viszont igen, hogy kommunikálni tudjunk egymással. A NATO-hoz való tartozással egyik ország nem tudja fenyegetni a másikat, az csupán az adott ország biztonsá­gát növeli. Ha mégis fenyegető­en lépne fel, a NATO-partnerek „toppantanának elsőként az ilyen ország fejére”. Az alapszerződésekkel kap­csolatos kérdésekre válaszolva a külügyminiszter elmondta: Magyarország egyetlen esetben sem erőltette az alapszerződése­ket szomszédaival. Ausztria esetében például fel sem merült ilyen, a két ország egymáshoz való viszonya így is jó, a hang­nem szívélyes. Amikor azonban szomszédaink ragaszkodtak az alapszerződéshez, ahhoz példá­ul, hogy mondjuk ki abban, hogy nem kívánjuk a határok megváltoztatását, nem zárkóz­tunk el a szrrződések megköté­sétől, hiszen valóban nincs szándékunkban és nem is lehet a határokat megváltoztatni. A ha­tárainkon kívül élő magyarság helyzetének javítása érdekében hazánk mindent megtesz, amit tud. Nyomást gyakorolni, fe­nyegetni azonban nincs mó­dunkban. Hogyan gyakorolhat­nánk nyomást például a tőlünk több mint kétszer nagyobb Ro­mániára? — tette fel a kérdést, mintegy önmagának. — Ennek emlegetése életveszélyes lehet. Ha az Egyesült Államok akar nyomást gyakorolni egy ország­ra, odatold néhány anyahajót, mi azonban legfeljebb a Hapci nevű motorost tudnánk odakül­­deni — válaszolta meg. — Ko­molyra fordítva a szót, a magyar kisebbség számára is az lehet a garancia, hogy szomszédaink kivétel nélkül szeretnének az Európai Unióhoz tartozni. En­nek viszont feltétele, hogy olyan kisebbségi politizálást folytas­sanak, ami megfelel az európai normáknak. Az alapszerződése­ket meg lehet tölteni tartalom­mal. Erre az új román vezetéssel van esély, a régi pedig azért nem ellenezheti a dolgot, mert éppen velük kötöttük meg azt. Szlová­kia esetében lassan születnek az eredmények. Régóta ígérik pél­dául a kisebbségi nyelvhaszná­lati törvényt, amiből azonban eddig nem lett semmi. A problé­mákat viszont velük is, jó szán­dékunkat tanúsítva, tárgyalásos úton kell rendezni. Ezért aka­runk Bős—Nagymaros ügyé­ben is peren kívül egyezséget kötni. A kisebbségek alapvető érdekeit szolgálja a szomszé­dainkkal történő aktív párbe­széd fenntartása — jelentette ki a fórumon Kovács László kül­ügyminiszter. Fotó: Kaczmarski Zoltán A tapasztalatok alakítják a koncepciót Beszélgetés Hajdú Lászlóval, a területfejlesztési bizottság alelnökével • Erős D. Zoltán Az elképzelések szerint a par­lament még az idén elfogadja az országos településfejlesztési koncepciót. Az előkészítő mun­káról Baja Ferenc környezet­védelmi és területfejlesztési mi­nisztertől akartunk tájékoztatást kérni, ám a miniszter—ki tudja miért —­ elutasította érdeklődé­sünket, így Hajdú Lászlóval, a parlament környezetvédelmi és területfejlesztési bizottságának alelnökével beszélgettünk a te­rületfejlesztés aktuális kérdé­seiről. Tízmilliárd forint területfejlesztésre . A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény előírásai szerint minden évben a költségvetéssel párhuzamosan egy időben be kell nyújtania a kormánynak a nemzeti terület­­fejlesztési, környezetvédelmi és az egészségügyi programot. Ezekben meg kell fogalmazni a következő évre vonatkozó, de a hosszú távú elképzeléseket is. Ez azért fontos, mert a progra­mokban meghatározott teendő­ket a költségvetésnek kell finan­szíroznia, így a koncepció arra tud vállalkozni, amit a költség­­vetés lehetővé tesz. A jövő év­ben várhatóan 10 milliárd forint áll rendelkezésre az országos te­rületfejlesztési koncepció de­­koncentrált finanszírozására. A pénz egyik fele az elmaradt tér­ségek fejlesztését szolgálja, míg a másik fele a konkrét térségi projektek megvalósítását segíti. Ehhez úgy juthatnak a térségi te­rületfejlesztési tanácsok, hogy a saját forrásokat hozzárakják. Az állam ebből 49 százalékot vál­lal, míg a területfejlesztési taná­csok 51 százalékot, így a pénz fölötti rendelkezési jog a terület­­fejlesztési tanácsoké. — Hol tart a koncepció ki­dolgozása? — Készen van, s a költségve­téssel egy időben fogjuk elfo­gadni. A koncepció vitája hama­rosan megkezdődik. — Információink szerint több megye, így Vas is vitatja azt, hogy a területfejlesztési alap felosztásánál kiemelt sze­rep jut a GDP-nek, a bruttó ha­zai terméknek.­­ Európában már huszonöt éve hatályos ez a törvény, így kialakultak azok a valóságos mutatók, amelyek alapján a pénzt osztják. Ott ez már nem je­lent vitát. Nálunk viszont még a statisztikai adataink megbízha­tósága is zavarja a dolgot. Saj­nos nincsenek sem megyei, sem kistérségi jó összehasonlító ada­tok. Ezért biztos, hogy ez a vita két-három évig nem fog csilla­podni. Tehát nem egyszerűen akaratról van szó, vagy valami­féle rossz lobbi hatásáról, ha­nem az igazi, valóságos mérő­számok hiányáról. A sok mutató is torzíthat —Ezen nem segíthet, ha szé­lesítik a figyelembe vett szem­pontokat? — A törvény vitájakor vagy száz mutató alkalmazása merült fel. Ám a nagyszámú mutató fi­gyelembevétele sem zárja ki tel­jesen a torzítást. Ez a tapasztala­tok alapján, úgy két-három év alatt fog majd kialakulni. Van­nak térségek, melyek számára kedvező a mostani szabályozás, s vannak, melyeknek nem. — A vasi vélemények szerint torzít az is, hogy az alap fel­osztásánál figyelembe veszik a munkanélküliség arányát is. — A területfejlesztési kon­cepció végrehajtásának egyik pénzügyi forrása a 10 milliárd forint, ám vannak erre külön pénzek is, így a cél- és címzett támogatások, az útalap, a mun­kaerőpiaci alap. Ez utóbbiból 25 milliárd forint megy a térségek­be. Ha ezeket összerakjuk, ak­kor 100 milliárd forintot megha­ladó pénz újraosztásáról van szó. A területfejlesztési törvény arról is rendelkezik, hogy har­monizálni kell a megyékbe kü­lönböző csatornákon lejutó pénzeket.­­— Nyugat-Dunántúlon vita van a koncepcióban javasolt régiók létrehozásáról is. Esze­rint Győr-Moson-Sopron, Vas és Veszprém megye alkotna egy régiót. Ez mennyire eldöntött dolog? — Vannak a természetes ré­giók, amelyeknél tulajdonkép­pen nincs vita. Más vonatkozás­ban, hogy mi lesz az élő, tartós régió, annak kialakulását majd a piaci viszonyok is keményen befolyásolják. A mostani javas­lat ezért most még kicsit erőlte­tett. Ugyanez a helyzet a térségi társulásoknál. A kistérségek egy jelentős része máris valósá­gos régiót jelent, míg másutt mechanikusan hozták létre a statisztikai körzeteket. Ez egy olyan törvény, amit az osztrá­koknál huszonöt év után még mindig csiszolnak. Ezen a téren nekünk is lépnünk kellett, hi­szen tény, hogy a nyugati befek­tetők a térségi programokat ke­resik, mert ez alapozhatja meg a befektetéseiket. Az EU-ban ezért működnek ilyen térségi te­rületfejlesztési tanácsok. Ehhez kapcsolják az EU-, a tőke-, va­lamint az állami pénzeket. Ná­lunk ezek el voltak egymástól választva, most egyesítjük eze­ket a forrásokat. Nem lesz kézi vezérlés — Elhangzott olyan kritika is, hogy nem alulról felfelé épít­kezve jött létre az országos terü­letfejlesztési koncepció. — Nem lehet tagadni, hogy most felülről vezérelt jellege volt a dolgának. Nem tudom el­képzelni, hogy ezt alulról indul­va hogyan lehetett volna felépí­teni. A térségeket mindenkép­pen felülről kellett segíteni tár­sulásaik létrehozásában. Vi­szont maga a törvény a későb­biek során — a szavazati ará­nyok miatt — nem teszi lehető­vé a felülről vezénylést. Az vi­szont igaz, hogy a kormány ah­hoz adja a támogatását, ami összhangban van az országos koncepcióval. VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Veszélyben vannak-e a megrendelések? • Lendvai Emil Némi félreértésre adhatott okot a közelmúltban megje­lent írásunk, amely arról tájé­koztatott, hogy néhány Hun­garHotels szálloda, köztük a szombathelyi Savaria és Claudius sorsa bizonytalan. Az igaz, hogy az érintett ho­telek tulajdonjogi változások előtt állnak, ez azonban nem érinti az eddigi megrendelé­seket, a már megkötött szer­ződéseket. — Egyelőre nincs szó a szombathelyi szállodák meg­szüntetéséről, ugyanúgy dol­gozunk mint eddig, reméljük, hogy vendégeink megelége­désére — tudtuk meg Kiss Magdolnától, a HungarHo­tels Claudius Önálló Egység igazgatójától. — Mi több, a leendő tulajdonos, a nyugdíj­­biztosítási igazgatóság fel­kérte a HungarHotelst a to­vábbi folyamatos üzemelte­tésre. Akinek tehát a jövő év­re vonatkozóan megrendelé­se van nálunk, annak nem kell tartania az igényelt ren­dezvény elmaradásától. • Ezek szerint még jó ideig szállodaként fognak működ­ni? — Természetesen. A leen­dő új tulajdonos, a tb. két pá­lyázatot írhat majd ki január elseje, a tulajdonváltás után. Az egyik az üzemeltetésre, a másik az esetleges ismételt tulajdonváltásra vonatkoz­hat. Az eddigi és a jövőbe­ni megrendeléseket azonban mindenképpen teljesíteni fogjuk, mert egyelőre szó sincs a szállodák megszünte­téséről. Azaz, nem kell tarta­ni attól, hogy a helyfoglalá­sokat, megrendeléseket nem tudjuk teljesíteni. Szerencsé­re még sok az előrendelé­sünk, s reméljük, hogy a jö­vőben is sok vendéget fogad­hatunk a szállodáinkban. GLOSSZA Tábornokok Rendő­rtábornok soha nem akartam lenni gyerekkorom­ban. Ellentengernagy igen, de az meg a hatvanas évek elején gyanús lett volna politikailag, fehér ló nélkül is. Viszont a szomszédos gyerekcsapatban volt nálam idősebb is, úgyhogy ő lett Piszkos Fred a kapitány, nekem legfeljebb Buzgó Mó­­csing, vagy Csülök szerepe jutott, mindkettőt gyanakodva fo­gadtam, mivel nem olvastam akkor Rejtőt, ugyanis nem tud­tam még olvasni. Ettől persze még akarhattam volna rendőr­­tábornok lenni, de nem akartam. Most meg itt állok kétségek közepette, egyik pillanatról a másikra bebizonyosodott a rendőrség vezérkaráról, hogy al­kalmatlan feladata ellátására. Képtelen megbirkózni a nehéz­ségekkel, a robbantgató, egymással háborúzgató bandákkal, akik hol zsokékat, hol vállalkozókat lövöldöznek le bicikliről, motorkerékpárról, lóról, vagy egyszerűen gyalog. Eddig al­kalmasak voltak rendőrtábornokaink, egészen a pénteki na­pig, péntek óta nem alkalmasak. Alkalmasak viszont a helyet­teseik, a BAZ-megyei rendőrkapitány és így tovább. Tudsz úszni? Nem. És ha megfizetem? Tudsz úszni? Nem. És ha le­váltom a főnöködet? Az újak most átszerveznek, összevonnak, operatív csoportokat állítanak fel, bűnüldöznek, sőt bejelen­tik, hogy tőlük aztán retteghet az alvilág. Magam elé képzelem az alvilágot, amint retteg, miközben semmi nem változott, csak X. Y. helyett A. B. ül a rendőrtábornoki székben. És per­sze helyén maradt a belügyminiszter is, valószínűleg helyette mentek a rendőrtábornokok. De így van ez jól, csak így lehet Budapestből a Néma Revolverek Városa. — is Tanácskozott a Munkáspárt (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next