Vas Népe, 1997. április (42. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-01 / 75. szám
1997. április 1. KEDD Egy százalék: lehetne valamivel több? (Folytatás az 1. oldalról) Arról egyelőre nincs információnk, mekkora összeg gyarapíthatja ily módon a támogatottak pénzét. Elképzelhető az is, hogy azt az összeget, amiről a törvény elfogadása után lemondott az állami költségvetés a társadalmi szervezetek javára, valamilyen szisztéma szerint, esetleg pályázatok útján mégis elosztják, bár erről várhatóan ugyancsak viták keletkeznek majd. Miközben meglehetősen nagy érdektelenség mutatkozik a felajánlások körül, egyes politikusi megnyilatkozások nyomán már olyan sajtóhírek láttak napvilágot, miszerint jövőre nem egy, hanem két százalék címkézéséről dönthetnek az adózók. Az ötlet állítólag az SZDSZ köreiből származik. Van, aki ezzel kíván különbséget tenni az egyházak és a többi szervezet között, eszerint egy százalékot a vallási felekezeteknek, egy másikat pedig a civil közösségeknek ajánlhatnánk fel. Horváth Vilmos (SZDSZ) vasi országgyűlési képviselő, a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának tagja érdeklődésünkre elmondta: Az Országgyűlés hivatalosan eddig semmilyen fórumon és formában nem foglalkozott a két százalék kérdésével. Egyelőre konkrét álláspontról sem tud, ezért az erről szóló sajtóhíradások még csak találgatások. Elmondta viszont, hogy — bár az adószázalékokkal egyáltalán nem függ össze — hamarosan a kormánytagok, aztán pedig a parlamenti képviselők asztalán lesz az egyházak hosszú távú finanszírozását rendező törvénytervezet. Várható, hogy a magyar kormány és a Vatikán közötti tárgyalások is néhány héten belül befejeződnek, s ezzel, valamint a törvény majdani elfogadásával nyugvópontra jut a történelmi egyházak költségvetési támogatásának régóta vitatott kérdése. Nem kétséges, ezután új megvilágítást kap az adóforintok felajánlásának ügye is. Azt azonban nehéz lenne megjósolni, hány év múlva válik természetessé az adózók számára, hogy bevallásuk kitöltésekor adójuk egy vagy több százalékáról rendelkezhetnek. Egyetemépítés alulról • Kaiser Ha az akkreditációs bizottság is elfogadja, jó esetben az idén, rosszabb esetben pedig a jövő szeptemberben négy, úgynevezett posztszekunder (félfőiskolai) képzés indulhat a szombathelyi tanárképző főiskolán — tudtuk meg dr. Gáspár Mihály főigazgató-helyettestől. Magyarországon korábban ez a képzési forma ismeretlen volt, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban azonban nagyon elterjedt. Lényege az, hogy a középiskola elvégzése után rövid időn belül, általában két év alatt, a középfokú végzettségnél magasabb, de a diplománál alacsonyabb szintű végzettséget, szakképesítést ad. A szombathelyi tanárképző főiskola négy posztszekunder képzést szeretne indítani szeptemberben. A kis- és középvállalkozói menedzser, közigazgatási ügyintéző, környezetvédelmi és területfejlesztési menedzser és az idegenforgalmi ügyintéző, falusi turizmus menedzser szakok indítására kértek engedélyt. A helyzetet nehezíti, hogy szigorú feltételeknek kell megfelelni. Például csak olyan képzést lehet meghirdetni, melynek tananyagát legalább részben elismerik a főiskola valamelyik szakán. Gáspár Mihály szerint az idegenforgalmi és a vállalkozási menedzser szakok elindítására van a legnagyobb esély, de remélik, hogy a környezetvédelmi képzés is megkezdődhet. Nagy igény lenne közigazgatási szakemberek oktatására, de egyelőre bizonytalan a Belügyminisztérium támogatása. Bár a kétéves képzés — éppen a sok gyakorlat miatt — költségesebb a hagyományos főiskolai oktatásnál, a költségvetés alacsonyabb normatívával számol, mivel a program elvégzése után nem kapnak diplomát a hallgatók. A főigazgató-helyettes reméli, hogy a kormányzat is felismeri a helyzet tarthatatlanságát. Gáspár Mihály úgy véli, fontos, hogy a főiskola regionális képzési centrum szerepét töltse be. Hangsúlyozta, ez a képzési forma új Magyarországon, de az eddigi felmérések szerint nagy lenne rá az igény. A főigazgató-helyettes felhívta a figyelmet arra is, hogy a főiskola adottságai kitűnőek, korszerű számítógépes park, jól képzett informatikai szakemberek, nyelvtanárok vehetnek részt az oktatásban. Dr. Gáspár Mihály szerint van remény arra is, hogy „alulról” építsék fel az egyetemet Szombathelyen, mivel ha megkapják az engedélyt a posztszekunder képzés indítására, később akár rendes főiskolai, egyetemi szakok is kinőhetnek a kétéves programokból. KRÓNIKA Vasi szocialisták Horn Gyulánál • Család. A Baloldali Önkormányzatok Közösségének (BÖK) küldöttei az elmúlt héten Horn Gyula miniszterelnöknél jártak. A héttagú delegációnak két vasi tagja is volt: László Győző, Szombathely alpolgármestere, és Farkas János, az MSZP Vas Megyei Szervezetének ügyvezető alelnöke. — Nem az volt a célunk, hogy valamiféle „panasznapot” tartsunk — szögezte le Farkas János. A miniszterelnök úr természetesen jól ismeri az önkormányzatok főbb problémáit, úgy véltük azonban, hogy nem árt, ha első kézből kap információkat azokról, amiket a BÖK fontosnak tart. — Milyen témákat vetettek fel? — Elmondtuk a miniszterelnöknek, hogy tapasztalataink szerint az állampolgárok többsége nem érti a nyugdíjrendszer tervezett átalakítását. Egyértelműbb szabályozást kértünk — mondta Farkas János. — Speciális kérdésként merült fel a lakáskamatok ügye. Miközben a kamatlábak csökkennek, ez még mindig 32 százalék. Horn Gyula a kérdés azonnali felülvizsgálatát ígérte — fejtette ki az alpolgármester, és így folytatta: — Azt kértük, hogy az önkormányzati szövetségek képviselői kaphassanak helyet a társadalombiztosítási önkormányzatokban. Ezt a törekvést a miniszterelnök elutasította, mondván, hogy az önkormányzati szövetségek szavazatát később a települési önkormányzatok megkérdőjelezhetik, s ez zavarhatja a társadalombiztosítási önkormányzatok működését. Ezzel az állásponttal mi továbbra sem értünk egyet. ai! m P ■ ■ I ■—■—■ ----------------------------ts——r—■, ----____________VALAKI MONDJA MEG!____________ Önt be lehetne szervezni piramisjátékba? • KÉRDEZ: Kaiser Eszter Csalavári László ipari alpinista: — Az biztos, hogy engem senki nem tudna arra rábeszélni, hogy beszálljak egy piramisjátékba. Nem tudom, hogy a minap Ausztriában elfogott játékszervezőnek ki és miként dőlhetett be. Akik a játék elején lépnek be, jól járhattak. A módszer egyszerű és átlátszó: a résztvevőket hirdetéseken keresztül, vagy élőszóban meggyőzik arról, ez az évszázad üzlete. Ha befizették az összeget, majd beszerveztek még egy-két embert, minden további belépő után kapnak a pénzből. Aki egy kicsit belegondol, nem kockáztat, hiszen könnyű belátni, sokakat rá kell szedni, hogy néhányan meggazdagodjanak. Stercz Imréné pénzbeszedő: — Hallottam már a piramisjátékokról, és nagyon rossz a véleményem a dologról. Tudom, hogy sok embert rászedtek, elég csak a híradót figyelni, mi történik Albániában. Az biztos, ha rajtam múlna, keményem megbüntetném azokat, akik elindítják a lavinát. Ők és még néhány ember biztosan jól járnak, de a többség futhat a pénze után. Úgy gondolom, azok fektetik a pénzüket piramisjátékba, akiknek nincsen vagyonuk. Őket lehet legkönnyebben megszédíteni a gazdagsággal. Aztán mikor kiderül, hogy rászedték őket, senkihez sem tudnak fordulni, csak magukat okolhatják naivságukért. Szilli Tibor nyugdíjas:— Véleményem szerint szigorú büntetést érdemel az, aki piramisjátékot indít el. Kihasználja az emberek hiszékenységét, közben meggazdagodik. Igaz, én azt sem értem, hogyan lehet bedőlni az ilyen ígéreteknek. Az biztos, engem senki sem tudna rászedni. Bizonytalan, kockázatos befektetés. Eddig csak arról hallottam, hogy sokan pórul jártak. Aztán az is lehet, hogy aki meggazdagodott, nem beszél róla. Ha egyszer hazánkban is elkapnak valakit a szervezők közül és szigorúan megbüntetik, talán kevesebben mernének ebbe a jól jövedelmező, de tisztességtelen vállalkozásba kezdeni. Máté Ferenc vendéglátóipari eladó: — Sajnos nincsen felesleges pénzem, de ha lenne, egészen biztos, hogy nem piramisjátékba fektetném. Eddig csak olyan emberekről hallottam, akiket rászedtek, reménykedtek abban, hogy a pénzük megsokszorozódik, helyette azonban elvesztették minden befizetett fillérjüket. Azok járnak jól, akik az elején szállnak be a vállalkozásba, akik későn lépnek, pórul járnak. Az emberek mégis kockáztatnak. Elég csak azt figyelni, mi történik Albániában. Jó lenne, ha megbüntetnék azokat, akik kihasználják a kisemberek hiszékenységét, átverik őket, és lelépnek a pénzükkel. Fotó: Kaczmarski Zoltán VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Hogyan védekezzünk a biciklitolvajok ellen? • Tímár Ahogy közeledik a jó idő, egyre több ember pattan biciklire. De a tavasz nemcsak a bringások évadja, hanem a tolvajoké is: az utóbbi hetekben igencsak megszaporodtak a kerékpárlopások. Szombathelyen és környékén az év elejétől összesen 103 kerékpárt tüntettek el ismeretlen tettesek. Összehasonlításul: a tavalyi év hasonló időszakában „csak” 83 bicikli vált kámforrá — tudtuk meg dr. Németh Róberttől, a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivőjétől, aki azt tanácsolja a nagy értékű drótszamarak tulajdonosainak, hogy vásároljanak — biciklijük védelmében — speciális lakatszerű biciklizárat. Ugyanis a szaküzletekben beszerezhető, hozzávetőleg háromezer forintba kerülő lakatot állítólag a tolvajok nem tudják elfűrészelni. De bicikliriasztót is vásárolhatnak, mely szintén jó eszköz a bűnözők ellen. A napokban lakossági bejelentés alapján a szombathelyi Thököly utcában elfogtak egy kerékpártolvajt. Szerencsére a gyanúsított által „megfújt” nagy értékű biciklinek volt gyári száma, így a rendőrök könnyen megtalálhatták a kétkerekű tulajdonosát. — A legtöbb biciklin nem találunk ilyen azonosító számot, így annak tulajdonosát nehéz felderíteni — mondta a szóvivő, aki szerint az sem árt, ha a polgárok szakemberrel valamilyen azonosító számot gravíroztatnak bele kétkerekűjükbe. — De ehelyett választhatják azt a megoldást is, hogy megőrzik a kerékpárvásárlás után a blokkot — tette hozzá a szóvivő. GLOSSZA Minimumlét A létminimum, hivatalos nyelven szólva, átstrukturálódott. Az illetékesek szerint ezen a következőiket kell értenünk: régebben például gyakrabban vásároltunk télikabátot, mint mostanában, ezért az erre fordított kiadásaink csökkentek, és így a különbözetét le lehet vonni a létminimum eddigi ráfordításaiból. A gondolat logikája igazán lenyűgöző, kiterjesztése, mondjuk a táplálkozásra, bizton állíthatjuk, új korszakot nyit majd népünk történetében. Feltételezhetően a fentebb vázolt gondolat jegyében született a Statisztikai Hivatal számítása, mely szerint, egyedülálló személyre vonatkoztatva, az 1996-os esztendőben 15 172 forint volt a létminimum, melynek 45,3 százalékát költötték élelmiszerekre az érintettek. A maradék 8300 forint a lakásfenntartást és a közművek díját volt hivatva fedezni. Amit pedig ebből megtakarítottak, azt ki-ki tetszése és vérmérséklete szerint fordíthatta ruházkodásra, művelődésre, szórakozásra, vagy a szükségnek engedve, egészsége ápolására. Bár elképzelhető, hogy egyesek ellenőrző számításokat végezve a KSH létminimum költségvetését pontatlannak találják, én mégis úgy vélem, hogy nagyjából stimmel, és eltalálja, amit megcélzott. A minimumot ennél minimálisabb szinten már meg sem lehetne állapítani. Ami pedig az emberi létet illeti, annak feltételeiről erősen megoszlanak a vélemények. Úgy vagyunk ezzel, mint a vadászattal: megítélése azon múlik, hogy a puska melyik végénél állunk. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a megcélzottaknak ott is mindig akadnak fenntartásaik. B. B. Félrecsúszás