Vas Népe, 1997. április (42. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-01 / 75. szám

1997. április 1. KEDD Egy százalék: lehetne valamivel több? (Folytatás az 1. oldalról) Arról egyelőre nincs infor­mációnk, mekkora összeg gya­rapíthatja ily módon a támoga­tottak pénzét. Elképzelhető az is, hogy azt az összeget, amiről a törvény elfogadása után lemon­dott az állami költségvetés a tár­sadalmi szervezetek javára, va­lamilyen szisztéma szerint, eset­leg pályázatok útján mégis elosztják, bár erről várhatóan ugyancsak viták keletkeznek majd. Miközben meglehetősen nagy érdektelenség mutatkozik a felajánlások körül, egyes poli­tikusi megnyilatkozások nyo­mán már olyan sajtóhírek láttak napvilágot, miszerint jövőre nem egy, hanem két százalék címkézéséről dönthetnek az adózók. Az ötlet állítólag az SZDSZ köreiből származik. Van, aki ezzel kíván különbsé­get tenni az egyházak és a többi szervezet között, eszerint egy százalékot a vallási felekezetek­nek, egy másikat pedig a civil közösségeknek ajánlhatnánk fel. Horváth Vilmos (SZDSZ) vasi országgyűlési képviselő, a parlament emberi jogi, kisebb­ségi és vallásügyi bizottságának tagja érdeklődésünkre elmond­ta: Az Országgyűlés hivatalosan eddig semmilyen fórumon és formában nem foglalkozott a két százalék kérdésével. Egyelőre konkrét álláspontról sem tud, ezért az erről szóló sajtóhíradá­sok még csak találgatások. El­mondta viszont, hogy — bár az adószázalékokkal egyáltalán nem függ össze — hamarosan a kormánytagok, aztán pedig a parlamenti képviselők asztalán lesz az egyházak hosszú távú fi­nanszírozását rendező törvény­­tervezet. Várható, hogy a ma­gyar kormány és a Vatikán kö­zötti tárgyalások is néhány hé­ten belül befejeződnek, s ezzel, valamint a törvény majdani el­fogadásával nyugvópontra jut a történelmi egyházak költségve­tési támogatásának régóta vita­tott kérdése. Nem kétséges, ez­után új megvilágítást kap az adóforintok felajánlásának ügye is. Azt azonban nehéz lenne megjósolni, hány év múlva vá­lik természetessé az adózók szá­mára, hogy bevallásuk kitölté­sekor adójuk egy vagy több szá­zalékáról rendelkezhetnek. Egyetemépítés alulról • Kaiser Ha az akkreditációs bizottság is elfogadja, jó esetben az idén, rosszabb esetben pedig a jövő szeptemberben négy, úgynevezett posztszekunder (félfőiskolai) képzés indulhat a szombathelyi tanárképző főiskolán — tudtuk meg dr. Gáspár Mihály főigazga­tó-helyettestől. Magyarországon korábban ez a képzési forma is­meretlen volt, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban azon­ban nagyon elterjedt. Lényege az, hogy a középiskola elvégzése után rövid időn belül, általában két év alatt, a középfokú végzett­ségnél magasabb, de a diplománál alacsonyabb szintű végzettséget, szakképesítést ad. A szombathelyi tanárképző fő­iskola négy posztszekunder kép­zést szeretne indítani szeptember­ben. A kis- és középvállalkozói menedzser, közigazgatási ügyin­téző, környezetvédelmi és terület­­fejlesztési menedzser és az ide­genforgalmi ügyintéző, falusi tu­rizmus menedzser szakok indítására kértek engedélyt. A helyzetet nehezíti, hogy szigorú feltételeknek kell megfelelni. Pél­dául csak olyan képzést lehet meghirdetni, melynek tananyagát legalább részben elismerik a főis­kola valamelyik szakán. Gáspár Mihály szerint az ide­genforgalmi és a vállalkozási me­nedzser szakok elindítására van a legnagyobb esély, de remélik, hogy a környezetvédelmi képzés is megkezdődhet. Nagy igény len­ne közigazgatási szakemberek oktatására, de egyelőre bizonyta­lan a Belügyminisztérium támo­gatása. Bár a kétéves képzés — éppen a sok gyakorlat miatt — költsége­sebb a hagyományos főiskolai ok­tatásnál, a költségvetés alacso­nyabb normatívával számol, mi­vel a program elvégzése után nem kapnak diplomát a hallgatók. A főigazgató-helyettes reméli, hogy a kormányzat is felismeri a hely­zet tarthatatlanságát. Gáspár Mi­hály úgy véli, fontos, hogy a főis­kola regionális képzési centrum szerepét töltse be. Hangsúlyozta, ez a képzési forma új Magyaror­szágon, de az eddigi felmérések szerint nagy lenne rá az igény. A főigazgató-helyettes felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy a főiskola adottságai kitűnőek, korszerű szá­mítógépes park, jól képzett infor­matikai szakemberek, nyelvtaná­rok vehetnek részt az oktatásban. Dr. Gáspár Mihály szerint van remény arra is, hogy „alulról” építsék fel az egyetemet Szombat­helyen, mivel ha megkapják az engedélyt a posztszekunder kép­zés indítására, később akár rendes főiskolai, egyetemi szakok is kinőhetnek a kétéves progra­mokból. KRÓNIKA Vasi szocialisták Horn Gyulánál • Csalá­d. A Baloldali Önkormányza­tok Közösségének (BÖK) kül­döttei az elmúlt héten Horn Gyula miniszterelnöknél jártak. A héttagú delegációnak két vasi tagja is volt: László Győző, Szombathely alpolgármestere, és Farkas János, az MSZP Vas Megyei Szervezetének ügyve­zető alelnöke. — Nem az volt a célunk, hogy valamiféle „panasznapot” tartsunk — szögezte le Farkas János. A miniszterelnök úr ter­mészetesen jól ismeri az önkor­mányzatok főbb problémáit, úgy véltük azonban, hogy nem árt, ha első kézből kap informá­ciókat azokról, amiket a BÖK fontosnak tart. — Milyen témákat vetettek fel? — Elmondtuk a miniszterel­nöknek, hogy tapasztalataink szerint az állampolgárok több­sége nem érti a nyugdíjrendszer tervezett átalakítását. Egyértel­műbb szabályozást kértünk — mondta Farkas János. — Speciális kérdésként me­rült fel a lakáskamatok ügye. Miközben a kamatlábak csök­kennek, ez még mindig 32 szá­zalék. Horn Gyula a kérdés azonnali felülvizsgálatát ígérte — fejtette ki az alpolgármester, és így folytatta: — Azt kértük, hogy az önkormányzati szövet­ségek képviselői kaphassanak helyet a társadalombiztosítási önkormányzatokban. Ezt a törekvést a miniszterelnök el­utasította, mondván, hogy az önkormányzati szövetségek szavazatát később a települési önkormányzatok megkérdője­lezhetik, s ez zavarhatja a társa­dalombiztosítási önkormányza­tok működését. Ezzel az állás­ponttal mi továbbra sem értünk egyet. ai! m P ■ ■ I ■—■—■ ----------------------------ts——r—■, ----­____________VALAKI MONDJA MEG!____________ Önt be lehetne szervezni piramisjátékba? • KÉRDEZ: Kaiser Eszter Csalavári László ipari alpi­nista: — Az biztos, hogy engem senki nem tudna arra rábeszélni, hogy beszálljak egy piramisjátékba. Nem tu­dom, hogy a minap Ausztriá­ban elfogott játékszervezőnek ki és miként dőlhetett be. Akik a játék elején lépnek be, jól jár­hattak. A módszer egyszerű és átlátszó: a résztvevőket hirde­téseken keresztül, vagy élő­szóban meggyőzik arról, ez az évszázad üzlete. Ha befizették az összeget, majd beszervez­tek még egy-két embert, min­den további belépő után kap­nak a pénzből. Aki egy kicsit belegondol, nem kockáztat, hi­szen könnyű belátni, sokakat rá kell szedni, hogy néhányan meggazdagodjanak. Stercz Imréné pénzbesze­dő: — Hallottam már a pira­misjátékokról, és nagyon rossz a véleményem a dologról. Tu­dom, hogy sok embert rászed­tek, elég csak a híradót figyel­ni, mi történik Albániában. Az biztos, ha rajtam múlna, kemé­nyem megbüntetném azokat, akik elindítják a lavinát. Ők és még néhány ember biztosan jól járnak, de a többség futhat a pénze után. Úgy gondolom, azok fektetik a pénzüket pira­misjátékba, akiknek nincsen vagyonuk. Őket lehet leg­könnyebben megszédíteni a gazdagsággal. Aztán mikor ki­derül, hogy rászedték őket, senkihez sem tudnak fordulni, csak magukat okolhatják naiv­­ságukért. Szilli Tibor nyugdíjas:­­— Véleményem szerint szigorú büntetést érdemel az, aki piramisjátékot indít el. Kihasználja az emberek hiszékenységét, közben meg­gazdagodik. Igaz, én azt sem értem, hogyan lehet bedőlni az ilyen ígéreteknek. Az biztos, engem senki sem tudna rászedni. Bizonytalan, kocká­zatos befektetés. Eddig csak arról hallottam, hogy sokan pórul jártak. Aztán az is lehet, hogy aki meggazdagodott, nem beszél róla. Ha egyszer hazánkban is elkapnak valakit a szervezők közül és szigorúan megbüntetik, talán keveseb­ben mernének ebbe a jól jöve­delmező, de tisztességtelen vállalkozásba kezdeni. Máté Ferenc vendéglátó­ipari eladó: — Sajnos nincsen felesleges pénzem, de ha lenne, egészen biztos, hogy nem piramisjátékba fektet­ném. Eddig csak olyan embe­rekről hallottam, akiket rá­szedtek, reménykedtek abban, hogy a pénzük megsokszoro­zódik, helyette azonban el­vesztették minden befizetett fillérjüket. Azok járnak jól, akik az elején szállnak be a vállalkozásba, akik későn lép­nek, pórul járnak. Az emberek mégis kockáztatnak. Elég csak azt figyelni, mi történik Albá­niában. Jó lenne, ha megbün­tetnék azokat, akik kihasznál­ják a kisemberek hiszékenysé­gét, átverik őket, és lelépnek a pénzükkel. Fotó: Kaczmarski Zoltán VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Hogyan védekezzünk a biciklitolvajok ellen? • Tímár Ahogy közeledik a jó idő, egyre több ember pattan bi­ciklire. De a tavasz nemcsak a bringások évadja, hanem a tolvajoké is: az utóbbi hetek­ben igencsak megszaporod­tak a kerékpárlopások. Szombathelyen és környé­kén az év elejétől összesen 103 kerékpárt tüntettek el is­meretlen tettesek. Összeha­sonlításul: a tavalyi év hason­ló időszakában „csak” 83 bi­cikli vált kámforrá — tudtuk meg dr. Németh Róberttől, a Vas Megyei Rendőr-főkapi­tányság sajtószóvivőjétől, aki azt tanácsolja a nagy érté­kű drótszamarak tulajdono­sainak, hogy vásároljanak — biciklijük védelmében — speciális lakatszerű bicikli­zárat. Ugyanis a szaküzletek­ben beszerezhető, hozzávető­leg háromezer forintba kerü­lő lakatot állítólag a tolvajok nem tudják elfűrészelni. De bicikliriasztót is vásárolhat­nak, mely szintén jó eszköz a bűnözők ellen. A napokban lakossági be­jelentés alapján a szombathe­lyi Thököly utcában elfogtak egy kerékpártolvajt. Szeren­csére a gyanúsított által „megfújt” nagy értékű bicik­linek volt gyári száma, így a rendőrök könnyen megtalál­hatták a kétkerekű tulajdono­sát. — A legtöbb biciklin nem találunk ilyen azonosító szá­mot, így annak tulajdonosát nehéz felderíteni — mondta a szóvivő, aki szerint az sem árt, ha a polgárok szakember­rel valamilyen azonosító szá­mot gravíroztatnak bele két­kerekűjükbe. — De ehelyett választhat­ják azt a megoldást is, hogy megőrzik a kerékpárvásárlás után a blokkot — tette hozzá a szóvivő. GLOSSZA Minimumlét A létminimum, hivatalos nyelven szólva, átstrukturálódott. Az illetékesek szerint ezen a következőiket kell értenünk: ré­gebben például gyakrabban vásároltunk télikabátot, mint mostanában, ezért az erre fordított kiadásaink csökkentek, és így a különbözetét le lehet vonni a létminimum eddigi ráfordí­tásaiból. A gondolat logikája igazán lenyűgöző, kiterjesztése, mondjuk a táplálkozásra, bizton állíthatjuk, új korszakot nyit majd népünk történetében. F­eltételezhetően a fentebb vázolt gondolat jegyében szüle­tett a Statisztikai Hivatal számítása, mely szerint, egyedülálló személyre vonatkoztatva, az 1996-os esztendőben 15 172 fo­rint volt a létminimum, melynek 45,3 százalékát költötték élel­miszerekre az érintettek. A maradék 8300 forint a lakásfenn­tartást és a közművek díját volt hivatva fedezni. Amit pedig eb­ből megtakarítottak, azt ki-ki tetszése és vérmérséklete szerint fordíthatta ruházkodásra, művelődésre, szórakozásra, vagy a szükségnek engedve, egészsége ápolására. Bár elképzelhető, hogy egyesek ellenőrző számításokat vé­gezve a KSH létminimum költségvetését pontatlannak talál­ják, én mégis úgy vélem, hogy nagyjából stimmel, és eltalálja, amit megcélzott. A minimumot ennél minimálisabb szinten már meg sem lehetne állapítani. Ami pedig az emberi létet il­leti, annak feltételeiről erősen megoszlanak a vélemények. Úgy vagyunk ezzel, mint a vadászattal: megítélése azon mú­lik, hogy a puska melyik végénél állunk. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a megcélzottaknak ott is mindig akadnak fenntartásaik. B. B. Félrecsúszás

Next