Vas Népe, 1997. szeptember (42. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-01 / 203. szám

4 VAS NÉPE HÍREK Fogadóóra Bauer Károly, Szent­­gotthárd polgármestere szerdán 9—12 óráig hiva­tali helyiségében fogadó­órát tart. Céltámogatás a csatornázáshoz • Burkon L. Jánosháza jelentősnek tekint­hető lépéssel közelebb jutott ah­hoz, hogy megkezdhessék a nagyközségben a csatornázást: az önkormányzat az úgynevezett második körben megkapta a csaknem 400 millió forintos be­ruházáshoz kért állami céltámo­gatást. Ez a bekerülési összeg harminc százaléka, amit az idei évtől számítva három esztendő alatt lehet felhasználni. A jó hírt azonban beárnyékolja az a tény, hogy a település két másik pályá­zatát elutasították. A képviselő­­testület tagjai azonban még re­ménykednek, hogy a Környezet­védelmi Alaptól kért csaknem 120 millió forinthoz hozzájutnak — döntés szeptember végén vár­ható —, s akkor még ebben az év­ben hozzáfognak a csatornamű­­társulat szervezéséhez. Jánosházán némiképp eltérő­en alakult a szennyvízkérdés, mint más településeken, miután az idén elkészült, s jelenleg is próbaüzemet tart az új, biológi­ai rendszerű szennyvíztisztító. Általában ahhoz szoktunk hozzá, hogy a csatornázással egy idő­ben, de inkább azt követően lát­nak hozzá a tisztító megépítésé­hez, itt ez lényegében fordítva történt. Mégsem lehet azt mon­dani, hogy teljesen fölborult a megszokott rend, hiszen a nagy­községben a hatvanas években kiépítettek egy rövidebb csator­naszakaszt, ebbe vezetik az óvo­da, a bölcsőde, az iskola és né­hány más közintézmény szenny­vizét, amit végül az új tisztítóban ártalmatlanítanak. A baj csak az, hogy ez a régi csatorna nem felel meg az új szabványnak, így az áhított csatornázás csaknem az egész településre vonatkozik. Összesen 14 kilométernyi veze­téket kell majd lefektetni, ebből adódóan meglehetősen magas a költség. Molnár Géza polgármester ér­deklődésünkre elmondta, sem­miképpen nem szeretnének elvi­selhetetlen terheket rakni a csalá­dok vállára, ezért csak akkor döntenek a beruházás megkez­dése mellett, ha a csaknem 400 millió forint tekintélyes részét pályázatokon sikerül elnyerniük. Még így is számítaniuk kell arra, hogy a nagyközség minden anya­gi erejét erre kell majd fordítani. Egyelőre nem tehetnek egyebet, mint bíznak abban, hogy a Kör­nyezetvédelmi Alaptól nem csu­pán egy jelképes összeget kap­nak. A több mint 55 millió forintért elkészített új tisztító, amely az önkormányzat tulajdona, napon­ta 600 köbméter szennyvíz ártal­matlanítására alkalmas. Ennek a kapacitásnak jelenleg­ csupán a töredékét tudják kihasználni. A próbaüzem lebonyolításával a Vasi Víz Rt.-t bízták meg, a képviselők később döntenek ar­ról, melyik céggel kötnek szerző­dést a szennyvíztisztító üzemel­tetésére. KÖRKÉP Lemondott a polgármester Heves képviselő-testületi vita a borgátai termálfürdő fejlesztéséről • Kiss V. Ki fejlessze a borgátai termál­fürdőt: a helyi önkormányzat, avagy a fürdőt bérlő és üzemel­tető, tárnoki székhelyű Borgáta Forrás Rt.? E kérdés körül bon­takozott ki heves vita a kemenes­­aljai üdülőfalu képviselő-testü­letének legutóbbi ülésén, amely végül Samu Géza polgármester lemondásával zárult. Többek szerint egyáltalán nem volt meglepő az indulatok­tól sem mentes hangnem az au­gusztus 13-ai ülésen. A betéti társaság öt évvel ezelőtt, 1993- ban írt alá bérleti szerződést a te­lepülés önkormányzatával. A szerződés a bérleti díjat 15 061 svájci franknak megfelelő fo­rintösszegben állapította meg. A döntést akkor nagy ováció fo­gadta, hiszen így nem kellett évente—az infláció mértékéhez mérten — módosítani az eredeti szerződést. A megállapodásban az is szerepelt, hogy mindez csu­pán 1998. január elsejétől lépne életbe. Addig a bérlő az öt évvel ezelőtti ellenértéket fizeti: 900 ezer forintot a fürdő, 60 ezret pe­dig a parkolóterület után. A gondok akkor kezdődtek, amikor — közeledvén a szerző­dés szabta határidőhöz —­ ez év elején a betéti társaság képvise­lői felvetették: nagy értékű fej­lesztést szeretnének végrehajta­ni a fürdőn, cserébe viszont ké­rik az önkormányzatot, hogy egyelőre tekintsen el a bérleti díj emelésétől. Az augusztus 13-án megtar­tott ülésen 3:2-es szavazati aránnyal úgy határozott a testü­let, hogy ragaszkodik az eredeti szerződésben foglaltakhoz, így jövő év január elsejétől az eddigi 860 ezer forint helyett a 15 061 svájci franknak megfelelő fo­rintösszeget kell fizetni. Ez je­lenleg mintegy kétmillió forintot tesz ki. Huszár Zoltánt, a Borgáta Forrás Rt. képviselőjét, mint mondja, valóságos hidegzu­hanyként érte a döntés: — Nem számítottam arra, hogy ilyen döntés születik. Nem értem a képviselők érveit sem. Komoly probléma, hogy néhány felkészületlen ember hoz olyan döntést, amely azután egy egész település sorsát hátrányosan be­folyásolja. A bérlő szerződésmódosítási javaslata ellen szavazó képvise­lők több ellenérvet is felhoztak. Németh Béla úgy látta: minden­képpen ragaszkodni kell az ere­deti szerződéshez, és külön szer­ződésben kell majd rögzíteni, hogy az önkormányzat a bérleti díjból származó pénzből mit for­gat vissza a fürdőre. Verrasztó Károlyné kifogásolta, hogy a fejlesztési elképzeléseket nem ismertette elég részletesen a bér­lő. Molnár Anikó körjegyző azt tette hozzá: a betéti társasággal levélben közölte az önkormány­zat álláspontját, s kérte, hogy az adjon írásos tájékoztatást az el­múlt években elengedett bérleti díj felhasználásáról, ám válasz nem érkezett. Huszár Zoltán szerint az el­lenérvek könnyen cáfolhatók. Mint mondta: korábban két ülé­sen is szólt a társaság fejlesztési terveiről. Mintegy 20 millió fo­rintos költséggel 290 négyzet­­méter alapterületű, öltözőkkel, zuhanyzókkal ellátott, fedett részt szerettek volna kialakítani. Előzetes tervek és számítások már készültek, elképzeléseik szerint már ez év szeptemberé­­ben készen álltak volna a részle­tes kalkulációk is.­­A beruházásból mindenek­előtt az önkormányzatnak szár­mazna haszna, hiszen megnőne a telkek iránti kereslet, a meg­hosszabbodott szezon miatt több adóbevétel folyna be. A nehéz anyagi helyzetben lévő falu szű­kös költségvetéséből nem jut fejlesztésre. Ilyen feltételek mellett viszont mi sem vagyunk hajlandók fejleszteni. Az elkö­vetkező 15 évben csak üzemel­tetjük a fürdőt, hiszen az eredeti szerződés alapján nem kötelez­hetnek minket többre. Az ülés végén Samu Géza be­jelentette: visszaadja polgár­­mesteri megbízatását. Sokan úgy vélik, a lemondás összefüg­gésben van a fürdő bérleti díjá­val kapcsolatos döntéssel. A pol­gármester ugyanis Nábrádi Mi­­hálynéval együtt kisebbségben maradt a szavazásnál. Ezt az ér­tesülést Samu Géza határozottan cáfolja. Mint mondja: a két ügy­nek semmi köze egymáshoz. Már korábban is fontolgatta a le­mondást: az elmúlt hét évben be­lefáradt a tisztség gyakorlásába, ezért távozik posztjáról. Határvadászaton • Forgács B. Felsőszölnökön, egy faluna­pon találkoztam velük először, a nagyközönségnek mutatták be ügyességüket, tudásukat. A ha­tárvadászok lőttek, harcoltak, elfogtak, „fegyveres támadót” szereltek le. Aztán a század pa­rancsnoka katonái segítségével ínycsiklandozó gulyást főzött a falu népének. Vajon milyenek lehetnek „éles” helyzetben, hogy telik egy-egy éjszakai jár­őrözés a határ mentén? A rábakethelyi laktanyában egy csoport éppen szolgálatba indul este nyolc körül. Míg meg­érkeznek szolgálati helyükre — ezúttal Bajánsenyére —, pa­rancsnokuk, Papp Ferenc szá­zados mesél a Rába határvadász századról. Elmondja, hogy a sorkatonák mellett hivatásosok és szerződésesek dolgoznak a századnál. Utóbbiakkal megha­tározott időre kötnek csak meg­állapodást. Jelenleg a sorkato­nák vannak többségben, ami át­meneti állapot, hisz augusztus­ban vonultak be az utolsó sorkötelesek a határőrséghez. A századot rövidesen hivatásosok töltik meg. A Rábát öt éve ala­pították, ma már ez az egyetlen feltöltött határvadász század a megyében. Papp Ferenc maga is alapító, két éve hivatásos, vezető beosz­tásban. Kemestaródfán kezdte pályafutását parancsnokhelyet­tesként, azután Felsőszölnökre került, majd megalakítása óta a határvadász század parancsno­ka. Fiatal kora ellenére történel­mi események részese lehetett: ott volt a vasfüggöny felszedé­sénél — ő végezte az úgyneve­zett rekultivációt —, részt vett a határőr helyőrségek felszámolá­sában, köztük a sajátjában is. Bár Fejér megyéből került ide, úgy ismeri a határvidéket, mint a tenyerét. Jött a délszláv háború, a barcsi bombázás után szület­tek meg a határvadász századok, ilyen alakulatok nem voltak még a határőrségnél. Gyorsan mozgósítható, gyorsan bevethe­tő csapatokra volt szükség a ha­tárőrizeti feladatokra. Papp Fe­renc századával kétszer is járt a háború idején a déli határokon. A baranyai bevetés után a szá­zad ma elsősorban határrendé­szeti feladatokat lát el, a határ­őrizeti kirendeltségeket erősíti. A migráció egyre erősödik, a ta­valyihoz képest nőtt a mozgoló­dás a határokon, bár a keleti után ez már „csak” második szűrő­ként működik. Nagy akciókról nem számol­hat be a parancsnok, az átmeneti időszakban — míg a hivatásos századok felállnak — az itt ma­radókat igyekeznek kiképezni, felkészíteni. A „mobil” század bárhol megjelenhet a megyé­ben, de a Rába inkább Kör­mendtől délre dolgozik. A ha­tárvadászok kvalifikáltabbak az „átlagkatonánál”, de nem dzsungelharcos-típusúak. Van­nak köztül kigyúrt srácok, légi­óból érkezettek is, de az összkép elég vegyes. A parancsnok sze­rint a bekerülő sorállomány egy­re gyengébb fizikailag, lelkileg is. Persze gond a hivatásosokkal is adódhat, a családtól sokat vannak távol, a foglalkozás sem veszélytelen. A mindennapi munkát a kirendeltségekkel együtt végzik, terepen, ahol csa­patot kell bevetni. Általában rendezvényekhez, vonatok, bu­szok érkezéséhez igazodik a munkaidő. Mivel egy századot nappal nehéz elrejteni, a szolgá­lat este kezdődik. Persze mind a száz ember nem dolgozik egy­szerre, három hónapos terv alapján váltják egymást. A ha­társértők szervezetten mozog­nak, a vadászok pedig inkább a megjelenésüket, a bekerítést használják eszközként. Elfogást ugyanis csak a kirendeltség jár­őre hajthat végre, a vadász „csak” feltartóztatja a határsér­tőt. Vizsgálati munkát nem vé­geznek. A század segítségét oly­kor a rendőrség is igénybe veszi, például eltűnt személyek felku­tatásánál. De ha 2-3 fős fegyve­res csoportot kell becserkészni, akkor is a vadászokat hívják. A század életében a „csúcs­pontot” Papp Ferenc szerint a baranyai bevetés jelentette, an­nak ellenére, hogy fegyveres konfliktus nem történt, az éles helyzetben rengeteg tapasztala­tot szereztek. A parancsnok ek­kor sem bánt kesztyűs kézzel katonáival, a század mégis na­gyon együtt volt, felmérték a ve­szélyt, igazi bajtársakká váltak. Időközben megérkezünk Ba­jánsenyére, ahol a szolgálat váltja egymást. A délutánosok kissé fáradtan, de jó hangulat­ban táraznak ki, ellenőrzik fegy­vereiket, mielőtt teherautóra ül­nek. A jókedv kissé alábbhagy, amikor a parancsnok közli: egyikük rajta hagyta a világítást az autóján. Az egyik bekötőúton két fiatal katona álldogál, a szá­zados kivilágítatlan terepjáróját méregetik. Amikor felismerik őt, feszes kaptákba állnak, sza­bályosan bejelentkeznek. Ezen az éjjelen a dandártábornok ép­pen a környéken vadászik — közismert e szenvedélye —, így ma már ez a második „meglepe­tésük”. Amúgy az őrségi utak, erdők csendesek, a határsértők ma nem adnak munkát a vadá­szoknak... Fotó: Szendi P. 1997. szeptember 1. HÉTFŐ Emelkedő távhődíj, presztízsberuházások • Némethy M. Júliusi nyári szünet után gyűl­tek össze tanácskozásra a városi képviselők csütörtökön Kősze­gen. A napirendben felsorolt ügyek megvitatása előtt többen azt nyugtázták örömmel, hogy az idegenforgalom pezsgése jelle­mezte ezen a nyáron a várost. Kál­mán József képviselő kiemelte, hogy végre volt olyan rendezvény is (operaelőadás), amely nem üt­között nyelvi korlátba, ezért vol­tak rá kíváncsiak külföldiek is. Eltelt egy fél év, ezért a nyári szünet utáni munkájukat az idei­ év költségvetésének áttekintésé­vel kezdték meg a képviselők. Az írásban kiküldött anyagok olvas­tán optimisták lehettek, hiszen az önkormányzat többletbevételek elérésével, pályázatokkal, takaré­kossággal próbált lefaragni az ez évre tervezett 130 millió forintos hiányból. Ez a bizakodás azonban csak addig tartott, amíg Básthy Tamás polgármester tájékoztató­jából kiderült: sikertelenül folya­modott a város kiegészítő támo­gatásért az állami költségvetés­ből. 67 millió forintot szer­­tek volna kapni — nem kaptak. 817 önkormányzat pályázott a pénzre, közülük 89-et—köztük Kőszegét is — elutasították. A kormányzat a kistelepülések kisebb igényeit elégítette ki, ők örülhetnek a pénznek. A város elmúlt félévi gazdál­kodásáról összességében azt álla­pították meg, hogy a bevételek elegendő forrásnak bizonyultak a kiadások fedezésére. Az intézmé­nyek közül egyedül a Központi Általános Iskoláról hangzott el, hogy — mivel az összevonás után új helyzet alakult ki — meg kell vizsgálni gazdálkodását. A Gázszolgáltató Rt. július 1- jétől emelte a gáz árát. (Az alapdí­jat 9,69 százalékkal, a gáz árát 13,16 százalékkal), ezért a Kősze­gi Távhőszolgáltató Kft. 12,43 százalékos hődíjemelést terjesz­tett a képviselők elé, amit ők egy­hangúlag megszavaztak, így Kő­szegen a távhőszolgáltatás együt­tes (fűtés+meleg víz) alapdíja évente 202,44 forint légköbméte­renként. A hődíj lakossági fo­gyasztó részére 833,6 forint/Gt. Kuntner Ferenc képviselő kezdeményezésére csütörtök óta külön szabályzat szabályozza az önkormányzat építési beruházá­sait. A szabályzat részletesen elő­írja, hogyan kell ezeket a beruhá­zásokat előkészíteni, jóváhagyni, megvalósítani. A szabályzat meg­alkotására az Oroszlános kút megépítése körüli anomáliák ösz­tönözték a képviselőt. Utólag megvizsgálta ennek építését, s azt tapasztalta, hogy a kút felállításá­val kapcsolatos iratanyagokat nem lehetett megtalálni az irattár­ban, csak a pénzügyi osztályon ki­fizetett számlák alapján tudta megállapítani, kik működtek köz­re a kút felállításában. Básthy Ta­más polgármester a berházási hi­bák két állatorvosi lovának nevez­te Kőszeg két tavalyi beruházását. Az egyiket, az Oház-kilátót „nosztalgiaberuházásnak”, a má­sikat, az Oroszlános kutat pedig „presztízsberuházásnak” említet­te, utalva arra, hogy mindkettő esetében a körülmények kénysze­re alatt cselekedett a város. A kút felállítási költségének jó részét Kőszeg németországi testvérvá­rosa, Vaihingen adományozta a városnak, így azt gyorsított tem­póban, határidőre kellett felállíta­ni. Az emiatti kapkodás is, meg a hivatalban tapasztalható fluktuá­ció is hozzájárult a hibákhoz, a be­ruházás nem kellő előkészítésé­hez. Azért, hogy hasonló eset ne forduljon elő, az ügyben — a vá­ros jegyzőjének vezetésével — vizsgálat indul.

Next