Vas Népe, 2000. december (45. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-30 / 304. szám

Sinkovits Imre - A lassan mögöttünk ha­gyott XX. századból elfeledném a kétszeri országvesztést. Elfe­ledném a kommunista diktatúra okozta testi, szellemi sebeket és az áldozatokat. Átörökíteném ebből a századból 1956 szelle­mét, eszmeiségét, valamint az országot a második világháború után újjáépítő magyar emberek lelkesedését, akaratát, erejét. És átörökíteném az 1990-ben vér­­telenül kivívott szabadságot, azt a nemzeti egységet, amely ugyan sokarcú, de hazáját isme­rő, szerető, féltő emberek kö­zössége. És mivel a piramis leg­alján a család áll, az ő gyarapo­dásukat kívánom. Erkölcsi, szellemi, anyagi értelemben egyaránt. Boldoguljon minden tisztességes, munkával kenyeret kereső honfitársam. De a kopor­sókészítő szakma ne legyen jö­vedelmezőbb foglalkozás, mint a bölcsőfaragóé, s akkor lesz elég ifjú magyar ember, hogy folytassa Szent István Magyar­­országának megőrzését, gyara­podását, további emelkedését. uns nCPE Mit vinne át a XXI. századba? Érdemes elgondolkodni azon, mit adott az elmúló század az embe­riségnek, a magyarságnak, csa­ládunknak s nekünk magunknak. Mit kellene megőrizni, átörökíteni belőle. A század „mérlegének” elkészítését olyan ismert szemé­lyiségektől kértük, akik kötődnek megyénkhez. Kérdez: Némethy Mária Schrammel Imre Az 1933-ban Szombathelyen született keramikus­­művész tavalyig az Iparművészeti Főiskola rektora volt, a genfi Nemzet­közi Kerámia Akadémia alelnöke.Kossuth-díjas (1991), emellett számos kül­földi díj tulajdonosa. Vendégtanárként tanított a Föld több országában. Most a leendő Nemzeti Szín­ház szobrászati díszítésén dolgozik. - A természettudományok eljutottak egy olyan pontra, hogy a Földön lévő életnek a na­gyon lényeges sajátosságait meg tudták fogalmazni. Ez az emberi gondolkodásban alapve­tő mérföldkőnek számít. Azt gondolom, ennek feltétlenül to­vább kell mennie a következő évszázadba. Nem azokra a rossz hozadékaira gondolok, amelyek a globalizáció túlhajtását, vagy a környezetszennyezést jelenti, hanem amit mindez hozott az emberi gondolkodásban. Rövi­den: ez a század a hiedelmekkel szembe a tudást állította. Ez per­sze átmegy magától is a XXI. századba, de ebben a mostani­ban én ezt tartom a legpozitívabbnak. Rendkívül fontos, hogy Magyarország végre találja meg a helyét az Európai Közösségben. Annak a folyamatnak, ami elindult, nagyon drukkolok. Remé­lem, a következő évezredben ez olyan formában folytató­dik, ami ennek az országnak hosszú távra szóló megállapo­­dottságot hoz. Ebbe beleértem a határok virtuális feloldását is. A környező magyarság a nagy kö­zösség része lesz, ha a határnak nem lesz akkora jelentősége, mint most. A tudomány előretö­rése természetszerűleg hozott komoly válságot a művészeti ol­dalon. Én azt várom, de ennek még csak a csírái vannak meg ebben a században, hogy a mű­vészet éppen a tudományos gon­dolkodás segítségével megtalál­ja a saját feladatát. Azt hiszem, ez a környezetvédelemben je­lentkezik majd. Vukán György A neves zongoraművész, zeneszerző lemezfelvétellel zárja az évet, és azzal kezdi is. Január 5-én és 6-án triójával a Zeneaka­démia nagytermében ad estet klasszikus és jazzművekből (a jegyek elő­vételben elkeltek). Tavasszal a Modern Táncszínház adja elő új művét. Ellátogat Szom­bathelyre is, a jazzfesztiválon lép közönség elé. — Szeretném továbbvinni a hitemet, szüleim emlékét, mind­azt, ami jó volt. Ez az én életem­ben nem volt túl sok. Olyan ha­zában kellett élni, amely meg volt szállva, és sok volt az em­bertelenség. Orvosként szeret­ném eljuttatni a találmányomat az emberekhez (erre komoly esély van). Az életemben legtöbbet je­lentett a zene. Szeretném, ha emberek, és nem gépek zenélné­nek a következő évezredben is. A gép csak segítgessen. A mos­tani századvégen olyan igények merülnek fel az emberekben, amilyenekre korábban nem is gondoltunk. Sajnos legkevésbé arra van igény, hogy az emberek önmagukat formálják, önmagu­kat legyőzzék. Nem szeretném átvinni a szá­zadból azt az igyekezetét, ahogy másokat próbálunk legyőzni. Fontosabb önmagunkban keres­ni a hibát. Summázva: a XX. századból a szeretetet vinném át. A másokért való élet szépsé­gét. Papp Lajos A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szívklinikájának igazgatóját elsősorban zalaegerszegi szívsebész­ként ismerték meg és tisztelik sokan megyénkből.­­ Első helyen említem, hogy a jövőben is el kellene kerülni a harmadik világháborút. A nuk­leáris energia felfedezése áldás lehetne az emberiségre, de átok­ká vált. Állandó fenyegetettsé­get jelent. Az orvostudomány hatalmas vívmányai közül a leg­borzasztóbbak azok az ember által Isten dolgába történő be­avatkozások, mint a génterápia, a klónozás. Ha a jövő században ezeket ugyanúgy az anyagi ér­dek determinálja, mint a XX.­­ban, ahol nem a tudományért van a tudomány, akkor szörnyű lesz. A XVIII-XIX. század ku­tatói, a nagy fiziológusok, a nagy „élettanászok” gyakor­latilag anélkül, hogy a modern technikával rendelkeztek volna, a nagy dolgokat felfedezték. Ez a század a technika százada és az elembertelenedés százada. Átvinni kellene és ki is telje­síteni az emberséget és az isten­hitet. Ezek nélkül az emberiség nagyon súlyos csapásoknak néz elébe. Az anyagi világ helyett a lelki világ újbóli felfedezését re­mélem a jövő századtól. Az or­vostudományban az utóbbi tíz évben rájöttünk arra, hogy nem mindent old meg a sebészkés, nem mindent oldanak meg a gyógyszerek. Sőt! Egyre inkább hisszük, tudományosan bizo­nyítani is tudjuk, hogy a hitbéli dolgoknak, a szellemvilágnak, a lelkivilágnak óriási jelentősége van a beteg gyógyításában, gyógyulásában is. Ezeket kellene átörökíteni a következő századba. Mindab­ból, ami ebben a században bor­zalom volt, abból csak a tanulsá­got kellene átvinni. A Tihanyi Bencés Apátság perjele többször járt Szombathelyen a Kato­likus Továbbképző Inté­zetben. A Pannonhalmi Hittu­dományi Főiskolát, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar és orosz szakát is el­végezte a szerzetes. - Könnyebb volna arra vá­laszolni, mit nem vinnék át: az erőszakot, a diktatúrákat, a kiszolgáltatott­ságot, emberek és embercso­portok megalá­zását. Nem vin­ném át a fasiz­must, a kommu­nizmust, a nihilizmust. Ha át lehetne valamit vinni, a magam számá­ra átvinném szüleimet, jó barátaimat, a fényképezőgé­pemet, Thomas Mann regé­nyeit, Németh László írásait, Kosztolányit, József Babitsot, Attilát... Mindenki számára átvinném az újrakezdés bátorságát és ere­jét, amit háborúk, elnyomott forradalmak, kiszolgáltatottság ellenére meg lehetett tapasztalni századunkban, egészen a közel­múltig. Azonkívül átvinném Mahat­ma Gandhi erőszakmentessé­gét, a teizéi szerzetesközösség alapítójának, Roger Schutznek sugárzó, ifjúságot megszólítani képes személyiségét, Kalkuttai Teréz anya szegényeket és hal­doklókat szolgáló szeretetét, II. János Pál pápa határozott kiállá­sát az emberi élet és a békesség ügye mellett. A győri vértanú­püspök, Apor Vilmos bátorsá­gát. Szeretném, ha mindenki tud­ná: az anyagi javak mennyisége nincs összefüggésben az élet minőségével. Átvinném mindazt, ami az „emberi minőséget” szolgálja. S egy mondatot az orosz Gor­kijtól, sokszor előadott Éjjeli menedékhely (1902) című drá­májából, figyelmeztetésül: „Az ember több annál, hogy csak jól­lakjék!” A magyarság XX. századi történelmének fényes napja: 1956. október 23. Az elmúló század a technika százada. A magyar autógyártás első produktuma a Phönix (1904) volt. A képen Csonka János az általa tervezett autóban A Trianon után elcsatolt területekről érkezett menekülők tömege sokáig vagonokban lakott Korzenszky Richárd

Next