Vas Népe, 2001. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-01 / 27. szám

2001.februári. CSÜTÖRTÖK KRÓNIKA Föléledt a régi szobor Zephyrus és Flóra alakját egy fénykép alapján készítik el újra Körmend, Budapest (tm)­­ Illyés Antal szobrász műhe­lyében elkészítette a körmen­di Batthyány-kastély kertjét díszítő­ szoborcsoport Zephy­­rust és Flórát ábrázoló párját. Az agyagból alkotott szobrot a napokban zsűrizték. A körmendi Batthyány-kas­tély kertjét értékes szobrok dí­szítették a XIX. század végén. A kor divatja szerint a késő barokk és a klasszicizmus idején szoká­sos, antik szellemben készült szobrok mitológiai jeleneteket ábrázoltak. A várkert hátsó ré­szében egy klasszicista obe­­liszkhez vezető út bejáratának két oldalát díszítették a szobrok. Jobboldalt Zephyrus és Flóra, baloldalt Pomona és Vertum­­nus. A szobrokat 1786-ban Jo­han Martin Fischer osztrák szobrász faragta. Alkotásai szo­morú véget értek, több szobrát már a XIX. század végén elbon­tották, a maradékot a II. világhá­ború után döntötték le. Csodával határos módon Pomona és Ver­­tumnus szobra - a zöldség- és gyümölcstermesztés római is­tenei, a tavasz és ősz ábrázolásá­nak allegorikus alakjai - túlélte a pusztulást. Szoborkompozíci­ós párjuk azonban elpusztult. Zephyrus a lágy nyugati szél (vagy szellő?) istene, amely a ta­vaszt, a sarjadást hozza. Felesé­ge Flóra - ősi itáliai, szabin is­tennő - a virágoknak, a virulás­­nak, az ifjúságnak védelmezője. Serdülő ifjúként szokták ábrá­zolni, kötényéből virágot hint. A körmendi önkormányzat a millennium tiszteletére újra el­készítteti a szoborcsoportot. Pá­lyázati pénzt nyertek a tervhez, és saját költségvetésükből is szánnak rá megfelelő összeget. Illyés Antal szobrász kapott megbízást a szobor újraformálá­sához. Stílusban a másik szobrot kellett követnie, egyetlen fény­kép maradt az eltűnt szoborcso­portról, az is hátulról és oldalról ábrázolja a mitológiai jelenetet. Szabó Ferenc körmendi al­polgármester és a­­Képzőművé­szeti Lektorátus háromtagú zsű­rije hétfőn megnézte a mű agyagból készített változatát. Az alpolgármester szerint méltó párja lesz a megmaradt szobor­nak, nagy a stílusbeli hasonló­ság, a zsűri is elfogadta a szo­borváltozatot. A közel két és fél méteres szobrot ezután műkő­ből öntik ki, a formát még fino­mítják. Az agyagból készült szobor mellett Szabó Ferenc alpolgármester Kistérségi pályázatok Térségi körkép (edz) -Sárvár Város és Kistérsége Területfejlesztési Társulás az elmúlt évben öt pályázatot nyújtott be, amelyek közül hármat bíráltak el kedvezően. Ennek eredményeként a kis­térség hatezer euró és más­fél millió forint támogatást kapott a turizmusfejlesztési program elkészítéséhez a PHARE CBC Kisprojekt Alapjából. A Földművelés­­ügyi és Vidékfejlesztési Mi­nisztérium 3,5 millió forint erejéig finanszírozta a kis­térség vidékfejlesztési prog­ramjának elkészítését. A Nyugat-dunántúli Regioná­lis Idegenforgalmi Bizottság pedig 100 ezer forintot biz­tosított a kistérséget bemu­tató képeslaptömb elkészíté­séhez. A PHARE CBC Kis­projekt Alapjához további két pályázatot is benyújtot­tak, ám ezek eredménytelen­nek bizonyultak, így nem ju­tottak támogatáshoz a kistér­ségi iroda eszközbeszerzésé­hez, valamint a környék ter­mészeti értékeit feltáró prog­ramhoz. A függetlenség napja és ára Nem a kormány kedvencei - Az MVSZ vezetői újraépítkeznek Szombathely (kor) - A me­gyeszékhelyen nyilatkoztak tegnap a Magyarok Világ­­szövetsége vezetői elszánt küzdelmükről. Mint ismert, az Országgyűlés a Fidesz és a kisgazdapárt sza­vazataival megvonta az anyagi támogatást a Magyarok Világ­­szövetségétől, így a legnagyobb magyar civil szer­vezet anyagilag elle­hetetlenült. Sárközy Csaba, az MVSZ megyei elnöke erről is szólt, amikor be­mutatta a szervezet vezetőit, így Patru­­bány Miklós elnököt és Király Zoltán el­nökhelyettest a sajtó képviselőinek. Az MVSZ elnöke hangsúlyozta, hogy az alkalmazottak el­bocsátása után - a kormány javaslatára 250 millió forintot vontak el a világszer­vezettől - beköszön­tött a társadalmi munka ideje. Hang­súlyozta, hogy már­cius 15-ére olyan programmal jelentkeznek, amelyből már nem hiányoznak az önfenntartás elemei sem. „Az MVSZ kovász, fórum és intéz­mény, ezt mondtam akkor is, amikor 1996-ban elnökhelyet­tessé választottak. Nos, ez töb­beknek nem tetszett, és a leg­utóbbi választás után nem tud­tak beletörődni vereségükbe. Lázítottak, csaknem szétzilálták a szervezetet. A demokratiku­san megválasztott vezetők a tag­sággal együtt azt mondják: az MVSZ él, és élni is fog. Úgy is megfogalmazhatnánk, hogy el­jött a függetlenség napja. Ami örvendetes, ám vele érkezett számos gond is.” A szevezet ve­zetői szerint már csak azért is érthetetlen a kormány elutasító magatartása, mert az MVSZ „megbüntetése” kirí eddigi lé­péssorozatából. „Valószínűleg a tizenkettek címen elhíresült társaság békétlen és rosszindu­latú információi alapján döntöt­tek”, hallottuk. Király Zoltán elnökhelyettes részletesen szólt a tizenkettek bomlasztó szerepéről, s arról, hogy egy új, nyílt és becsületes világszervezet formálódik. „A siófoki közgyűlés már erre adott példát, muníciót mindnyájunk­nak”, fogalmazott. Reméli, hogy a szervezetről kialakult kedvezőtlen kép rövidesen vál­tozni fog. Kérdésre válaszolva Patrubány Miklós kijelentette: 50 százalék esélyt lát a külhoni magyar állampolgárságra (a té­mára később visszatérünk). Sárközy Csaba (balra) mellett Patrubány Miklós és Király Zoltán Városi címre pályázó nagyközség A Répcelak nagyközség vá­rossá nyilvánításának kezdemé­nyezése című kiadvány létre­hozásában közreműködött dr. Németh Kálmán polgármester, Varga Jenő alpolgármester, Bo­kányi Kálmánna jegyző, vala­mint Hollósi Szabolcs képvise­lő. A szerzők a kezdeményezés indokaiként leszögezik: Répce­lakon az utóbbi évtizedekben látványos fejlődés ment végbe. Lényegesen megnőtt a lakók lét­száma, teljesen kiépült az infra­struktúra, s mára a település a vonzáskörzet központjának szá­mít. A városi rang elnyerése a fejlődés további lehetőségeit hordozza, vélik a nagyközség vezetői. A képviselő-testület ta­lán az országban egyedülállóan úgy döntött, hogy helyi népsza­vazáson kérdezi meg a polgáro­kat: legyen-e város Répcelak? A tavaly őszi voksoláson a válasz­tópolgárok 46 százaléka jelent meg, s a szavazók 65 százaléka a városi cím megpályázása mel­lett döntött. E támogatottság mellett az októberi testületi ülé­sen hoztak határozatot a képvi­selők a pályázat beadására. Répcelak térségi szerepének növekedését meghatározták a kedvező közlekedési adottsá­gok, a munkalehetőség. Az idők során erre épülve az oktatási, az egészségügyi és a kulturális vonzása is növekedett. A nagy­község egy olyan képzeletbeli kör közepén fekszik, amelynek 25 kilométeres sugarában nincs város. A megyei területfejlesz­tési program is kívánatosnak tartja a várossá nyilvánítást. A társadalmi és gazdasági fejlett­ségen kívül ezt a városhiányos térség is indokol­ja, s az is, hogy Vas megyében kevés a város, 26 falura jut egy. Dr. Németh Kál­mán polgármester információi szerint a BM illetékesei - akik már átnézték a pályázatot - a cím elnyerésére érdemesnek tartják a települést. A legköze­lebbi dunántúli nagyközség ugyanis, amely szintén a városi rangra pályázik, az Tét. VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Ellátható-e a vagyonőrzés maroklőfegyver nélkül? ■ Némethy M. Szombathely - Több ezer­rel is csökkenhet a maroklő­fegyverek száma, ha az Or­szággyűlés elfogadja majd a kormány által javasoltakat. Az előterjesztés értelmében megszűnne az országgyűlési képviselőknek, a kormányta­goknak és a polgármesterek­nek a tisztség betöltésével együtt járó lőfegyvertartási joga. A vagyonőrzéssel fog­lalkozó szervezetek eseté­ben viszont a jövőben csak az értékszállítók tarthatnának fegyvert, más vagyonőröktől ezt a lehetőséget elvonnák, hangzott el a kormányszóvi­vő tájékoztatójában. - Mi a véleményük erről a javaslatról? - kérdeztük az egyik vagyonőrzéssel foglal­kozó szombathelyi kft. szak­emberétől, Dóka Pétertől. - Nem lenne jó, ha minden vagyonőrtől el kellene venni a fegyvert. A fegyvernek bi­zonyos visszatartó ereje van, ezt mindenki tudja. Igaz vi­szont, hogy más egy élelmi­szereket árusító boltban a va­gyonőr helyzete, és más egy nagy értékeket kínáló, rabló­kat vonzó helyen. Például a bankokban fegyveres rablás esetén fegyvertelen őr nem szállhat szembe a rablókkal. Ez reménytelen helyzet. Nem tartom jogosnak, hogy polgármesterek, képviselők, kormánytagok tartsanak fegyvert, erre nincs igazán szükségük, szerintem felesle­ges az náluk. Luxus. - Ha mégis elfogadnák így a törvényt, akkor mi lenne a következménye? - Elsősorban az, hogy a bankok és más, fokozott ve­szélynek kitett intézmények iszonyúan sok pénzt költené­nek a biztonsági rendszerük kiépítésére. Egy modern va­gyonvédelmi technika ma már nagyon sokba kerül. Ka­merák, kettős beléptetési rendszer, ez a minimum. Olyan zsilipert ajtók kellené­nek, ahol az egyik ajtó bezá­rni, a másik csak azután nyí­lik ki, ha közben ellenőrizni lehet, ki lép be. A biztonsági őr eldöntheti, hogy beenge­di-e az illetőt, vagy nem. Ilyen helyen nincs lehetősé­ge a rablónak menekülésre. G­LOSSZA Az ember mindent kibír Már százezerre becsülik az indiai földrengés áldozatainak számát. A sokkoló képek özönében a szenvedés és a fájdalom keveredik a nyomorúsággal. Két hét után is túlélőket emelnek ki a betonromok alól. Szinte biológiai csoda, hogy élelem és víz nélkül életben maradnak emberek, romoktól körülzártan, félig vagy egészen eszméletlenül, de élnek, vannak, lélegez­nek, mozognak. „Európai ember ezt nem élné túl, ilyen sokáig nem bírná ki” - hallom a magyar katasztrófavédelmi szakem­ber szájából. A szegény indiaiak, akik a földrengés sújtotta vidéken elképesztő nyomorúságban élnek, akkor is, amikor nem reng­és nyílik meg a föld a talpuk alatt, pedig még ezt is kibírják. Szegény indiaiak, akiknek élelmezési problémáik vannak, akik nem akkor esznek, amikor éhesek, nem akkor isz­nak vizet, amikor szomjasak, hanem amikor meg tudják sze­rezni. „Hozzászokott a szervezetük a nélkülözéshez” - mond­ja az európai segítő. Mintha hozzá lehetne szokni az éhezés­hez, a szomjúsághoz, az élet alapvető dolgainak folytonos hiányához. Milyen sokat hallunk a világ megosztottságáról (fejlett és fejletlen, Észak és Dél, Kelet és Nyugat), és milyen keveset tudunk a le- és elmaradottak nyomoráról! A világ egyik felén élő emberek a túlsúlyuktól szenvednek, a másik felén az alultápláltságtól. Nyilván nagyon sok összetevője lehet annak, ki, és mennyi ideig marad életben, ha rádől a ház. A legjobb szervezettel is azonnal meghal az ember, ha rossz helyre esik, agyonnyomják a törmelékek, s talán a gyengébbel is megmarad, ha van lelkiereje, kitartása. Az indiaiak filozófi­­ájából, életszemléletéből is meríthetnénk, földrengésszerű hétköznapjaink túlélése érdekében. -tria- Kezdődik a népszámlálás Lakatos Ferenc karikatúrája

Next