Vas Népe, 2001. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-02 / 28. szám
8 VAS NÉPE HÁTTÉR A színészfejedelem halálára Ma délután három órakor temetik el az Óbudai Temetőben Sinkovits Imrét . Szenkovits Péter Sinkovits Imre soha nem felejtette el, hogy dunántúli ősei, amiként mindig is említette őket, kisemberek voltak. Altisztek, kéményseprők, erdőkerülők, gazdálkodók. Édesapja 1927-ben költözött Körmendről Budapestre, édesanyja a Pinkamindszent melletti Strémből való. Ő már Budapesten, 1928. szeptember 28-án látta meg a napvilágot. Gyerekkorában sok időt töltött Körmenden, Vince nagyapjának térdén üldögélt, hallgatta a meséket a csodaszarvasról, Árpádról, Csaba királyfiról. Kitörölhetetlenek voltak ezek az emlékei, ezért olykor-olykor viszszahúzta a szíve a Rába-parti városba. Sok minden szeretett volna lenni: kertész, erdész, mezőgazdász, pap, tanító. Aztán szép lassan beleszeretett az önképzőköri, cserkésztábori szereplésekbe. Észrevette: föl tudja kelteni mások figyelmét. Egy alkalommal így vallott e sorok írójának: „Vonzott a játék. Színésznek lenni, hatalom. Tőlem függ, hogyan közlöm a közönséggel Vörösmarty, Shakespeare, Arany János és a többiek gondolatait. Rajtam, a szuggesztivitásomon, a hitelességemen múlik, hogyan jutnak el a nézőkhöz. Amikor ez szépen lassan megérett bennem, akkor kezdtem el gondolkodni a hatalom fölött érzett felelősségérzetemen.” Mindezeken a nyári szünidők idején is morfondírozott, amikor cséplőgépnél dolgozott. Ronda melónak érezte, de megkereste vele az öttagú család egész évi kenyerét. Az Árpád Gimnázium kiválósága a színművészeti főiskolán Abonyi Géza kezei alá került, aki így figyelmeztette tanítványait: - A művészet szent őrjöngés. Megváltó gyötrelem. Tör, zúz és rombol, hogy a romokból új világot építsen. Az ifjú Imre olykor kuncogott a mesteren, de utóbb belátta, nagyon is igaza van. „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni...” S hányszor, de hányszor megtapasztalhatta ezt a saját bőrén. Az élet színpadán is. Huszonnyolc éves volt 1956-ban. Október huszonharmadika számára is a megváltással és a feltámadással volt egyenértékű. „Úgy éreztem akkor, hogy nemcsak Ady, Petőfi, Batsányi szavaival tudok hatni, hanem a saját szavaimmal is. A felnőtté válásomat ezzel a dátummal keltezhetem, s az azt követő napokkal.” A Nemzeti Színház ifjú titánját a József Attila Színházba száműzték büntetésül 1957- ben. De a gályapadot laboratóriummá varázsolta (Németh László után szabadon). Gellért Endre, Major Tamás, Marton Endre (az egyébként kiváló nemzetis mesterei) intelmei itt nem nyomták agyon, végre-valahára a saját lábára állt, és egy életre megtanulta: nem bújhat ki a saját bőréből, mindig önmagát kell adnia. „A legváltozatosabb szerepekben is az én élményeim, tapasztalataim, felismeréseim lélegeznek. Ezeket az élményeket azonban meg kell szerezni.” 1963-tól ismét a Nemzeti oszlopa lett. Fölsorolhatatlanok színialakításai éppúgy, mint filmen, tévéjátékban, rádióban, pódiumon nyújtott remeklései. Bánk bán, de Tiborc is, VII. Gergely pápa (a hetvenes évek közepén széchenyis osztálytársaimmal együtt láttam a Nemzetiben, beleborzongtunk) és Dózsa György is; utóbbi szerepformálásáért a megújult soproni teátrum közönsége ünnepelhette 1975 áprilisában (három egymást követő estén is). Az ember tragédiájában is minden volt: statiszta, a Föld szelleme, rabszolga, elítélt, prágai udvaronc, az Úr hangja, Ádám, Lucifer. Vagány, jó humorú tizedest játszott a többiekkel, miközben a tábornonok tábornoka volt, s Törppapa hangjaként is óriás. Illyés Bartókját pedig soha senki sem mondta el olyan megrázóan e honban, ahogyan ő. Mózese életében legendává vált: „a hit, a hűség tarthatja fenn nemzetünk...” Németh László szavait tettekre fordította le, sok-sok eklézsiát teremtett. Mindig is felelt azért, hogy a „nézőtéren ülő, s az országban élő tisztességes, becsületes magyar embereknek, egyfajta példát tudjak mutatni, meg tudjam erősíteni őket a hitükben, fel tudjam rázni őket a keserűségből, a reménytelenségből”. Nemzeti Színház már nincs, és még nincs, de amíg él Sinkovits Imre emléke, addig lesz Nemzeti, bennünk, gyermekeinkben, unokáinkban. Valamennyiünkben. 2001. február 2. PÉNTEK Rudolf Péterék megjelenítik Karády titkait Budapest (mti-press) - Két olyan mozifilm is született az elmúlt évben, amelyekben fontos szerep jutott Rudolf Péternek. Az Üvegtigris, majd a Bacsó Péter-féle Karády-film, amelyben az övé az egyik főszerep. A Karády-film forgatókönyvének alapjául G. Dénes György (Zsüti), a legendás szövegíró emlékiratai szolgáltak. - Karády legendája rám is hatott- mondja Rudolf Péter-, de nem hittem, hogy a mai napig ilyen élénken él az emberek emlékezetében. Mikor kiderült, hogy film készül róla, és én leszek az egyik főszereplő, a boltban, az utcán számos ismeretlen szólított meg engem és feleségemet, Nagy-Kálózy Esztert, aki Karády Katalint kelti életre. - Könnyű volt azonosulni Zsüti figurájával? - A forgatás előtt és közben is nagyon sokat beszélgettünk Zsütivel, akinek Karády többször megmentette az életét. Sikerült hazahozatnia őt az orosz hadifogságból is! Zsütihez hasonlóan bennem is nagyon erős az életösztön, úgy érzem, elpusztíthatatlan vagyok. - Mi a titka Karády mai napig töretlen népszerűségének? - Nálam sokkal okosabb emberek is sokszor elemezték már a legenda születésének folyamatát. Azt gondolom, a közönség szereti azonosítani a színészt a szerepével, illetve esetenként önmagával. Ha nagyon aktuális akarok lenni, erre példa a Zámbó Jimmy személyét övező, elképesztő érdeklődés. Lepje meg partnerét, szeretteit, ismerőseit vagy esetleg plátói szerelmét Valentin napon egy kedves üzenettel! Február 14-én egy csokorba szedve jelentetjük meg olvasóink jókívánságait. Hirdetését feladhatja bármelyik ügyfélszolgálati irodánkban a vidám családi hirdetések árán. - Szombathely, Berzsenyi tér 2. - Celldömölk, Kossuth u. 15. - Körmend, Szabadság tér 5. - Kőszeg, Fő tér 4. - Szentgotthárd, Hunyadi u. 21. - Sárvár, Árpád u. 7-9. Grafikai kínálatunk számos új motívummal bővült, kérje gyűjteményünket ügyfélszolgálati irodáinkban. A hirdetések leadási határideje: 2001. február 8. 12 óra PANNON LAPOK TÁRSASÁGA