Vas Népe, 2001. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-14 / 62. szám
G VAS NÉPE ÜNNEP 2001. március 14. SZERDA Állandóan csak elfutni van kedvem Kulka János szerepekről, találkozásokról, ünnepekről és arról, hogy hamarosan utoléri magát . Ölbei Lívia - Shakespeare Athéni Timonjában, a Radnóti Színházban - a kritikák szerint - elegáns, ironikus, kívülálló Apemantust játszik. Úgy képzelem, hogy az „életben” is ilyen. Azt hiszem, sokkal szenvedélyesebb, szélsőségesebb vagyok annál, mint amilyennek látszom. Ezzel együtt többnyire igyekszem uralkodni magamon, megpróbálom ésszel helyre tenni az indulataimat - nyilván ettől tűnik úgy, hogy van bennem valamifajta józanság, hűvösség. Kívülállás biztos, hogy nincs. Inkább az a baj, hogy sokszor túlságosan is mélyen megélek látszólag teljesen jelentéktelennek tűnő helyzeteket. Ami pedig az Athéni Timont illeti: Azt a szegény, mezítlábas „filozófust”, akit én játszom, általában - bár nem láttam Timon-előadást - indulatos, mérges figuraként szokták megjeleníteni a színpadon, aki megveti, ezért vég nélkül ostorozza a költekező, léha Timont. Számomra az előadásban ő egy tisztánlátó, józan ember. - Volt, aki azt jósolta, nem éri meg a tavaszt ez az előadás. De megérte, és én örülök ennek, mert nagyon bátor előadásnak tartom az Athéni Timont. Zsótér Sándor rendhagyó, egyéni szemléletéről ismert rendező, úgyhogy tényleg tartottunk attól, hogy talán elriasztja a közönséget, de szerencsére nem így történt. Biztos van persze, áld nem fogadja el, túl vadnak, túl szélsőségesnek - túl mainak tartja -, de másoknak meg sokkal közelebb hozza a darabot, mint egy hagyományos interpretáció. - Milyen érzés, ha önt dicsérik, az előadást viszont nem? - Sok öröm nincs benne. Bár tulajdonképpen egyszerűen látom ezt a problémát - lehet azt is mondani, hogy kissé ironikusan viszonyulok hozzá. Kétszer kaptam meg a színikritikusok díját, és mivel véleményem szerint ők egy nagyon összetartó, szűk szakmai társaság, nyilván nem fognak önmaguknak ellentmondani azzal, hogy a kétszeri elismerés után egyszer csak olyan nagyon csúnyákat kezdenek írni rólam... Tanácsként még annyit mondhatok, hogy soha nem szabad személyes sértésnek venni egy rossz kritikát. - A nyári zsámbéki Bánk bán - mint előadás - megosztotta azokat, akik látták. - Nem nagyon szerette senki - nekem nagyon nagy élvezet volt részt venni benne. Pont az okozta a legnagyobb örömöt, hogy olyan Bánk bán jött létre, amilyent nem nagyon játszottak még. Szerintem nagyon nagy dolog, hogy a magyarok kissé poros, kissé nehézkes, de mindenféleképpen nagyra becsült nemzeti drámáját —, amelyet nemegyszer politikai célokra is felhasználtak, sikerült annyira lecsupaszítani, hogy megláthattuk benne három-négy ember egyéni tragédiáját. Izgalmas volt mindezt végiggondolni, minden egyes cselekedet mögött felmutatni az emberi érzelmeket, féltékenységet, vágyat, lelkiismeret-furdalást. És bebizonyítani, hogy a Bánk bán - a nehézkessége ellenére - igenis egy nagyon jól játszható, komoly magánéleti dráma. - Pedig ön nem is Bánk bán, hanem Tiborc szerepére vágyott. - A rendező, Bocsárdi Laci azt gondolta, hogy ez a Bánk illik hozzám - hozzám illik -, és én elfogadtam a döntését. - Nem bánta meg? - Egyáltalán nem, nagyon jó munka volt. Annak különösen örülök, hogy együtt dolgozhattam Maia Morgensternnel, akihez fogható intenzitású, sugárzású személyiséget keveset láttam. Szó is van róla, hogy a nyáron felújítanánk az előadást. Hiszen tavaly eljátszottuk Zsámbékon háromszor, és soha többet - ami azért elég nagy luxus, a belefektetett munkához képest. Bár a helyszínt kicsit szerencsétlennek tartom, az a hatalmas tér, a gyönyörű rommal - kis hangyák lehettünk előtte... - Arról is volt szó, hogy őszszel beköltöznek a Bánk bánnal a Thália Színházba. - Azt hiszem, főleg pénzhiány miatt úszott el ez a terv. - Zalaegerszegen is túl hamar szakadt meg a Hegedűs a háztetőn-széria. Pedig Bagó Bertalan katartikus előadást rendezett a musicalből: benne ön csinált ferjéből drámai hőst. - Azért nagyon szomorú vagyok - és nem is értem. Körülbelül úgy ért véget, olyan kurtán-furcsán, váratlanul, mint a My fair Lady. Pont Szombathelyről kapott levelet a zalaegerszegi színház, hogy a közönség szeretné látni újra, de a „ráadásra” már nem került sor. A Hegedűs...-t harmincegynéhányszor eljátszottuk, aztán kész. Én vendég voltam Zalaegerszegen, pontosan nem ismerem a belső állapotokat, de azt tudom, hogy mostanában súlyos pénzügyi válságon esett át a színház, aminek bizonyára köze volt ahhoz, hogy a Hegedűs... lekerült a műsorról. Pedig jó állapotban volt az előadás. - Ilyenkor dühös, szomorú, elmegy a kedve? - Csöndben abban bízom, hogy a Hegedűs...-nek - egyszer, valahogy lesz folytatása. De általában, hogy is mondjam, fatalista vagyok. Szerintem minden előadásnak megvan a maga sorsa. Ha a Bánk bánnak ez jutott, akkor lehet, hogy valami miatt így is van rendjén. Persze, sajnálok darabokat, amelyek a szívemhez nőttek, és nem futhatták ki magukat anynyira, amennyire kellett volna, amelyeknek nem volt idejük arra, hogy „beálljanak”. A Hegedűs... fejlődőképes előadás volt. - A Ványa bácsi, gondolom, már egy „beállt" előadás. - Nekem. - Nem feltétlenül rossz értelemben mondom, de már régóta játsszák. - Pont az benne a jó, hogy azt hiszem, egy elég pontosan elemzett, végiggondolt előadásról van szó, amely minden este hagy annyi szabadságot, hogy egymásnak is örömet szerezhessünk vele. Még most is, túl a századik előadáson. - Lassan hozzáöregszik a szerepéhez. - Négy éve mutattuk be, és még mindig négy évig kellene játszanunk, hogy annyi idős legyek, mint Ványa bácsi. Pont mostanában beszélgettünk arról, hogy az elején milyen furcsa volt a színpadról beordítani, hogy „negyvenhét éves vagyok”. De mindjárt utolérem magam. - Azt mondják, hogy Valló Péter a Ványa bácsiban napjaink jellegzetes - sértődött, kiábrándult - értelmiségi figuráját vitte színpadra. - Szerintem a Ványa... egy becsapott, érzelmeitől vezérelt gyermeki lélek tragédiája - ha ezt egyáltalán így össze lehet foglalni. - Ha jól tudom, ön kétszer találkozott Csehovval: a Cseresznyéskertben Trofimovot játszotta - most pedig Ványát. - Várjunk csak: Trofimov, Ványa... És volt még egy méltatlanul rövid időt - mindössze tizenkét előadást - megért Három nővér Kaposváron, Jeles András rendezésében. Különös, nagyon jó munka volt. Csehov az egyik legjobban szeretett szerzőm, tényleg olyan nagy boldogság találkozni vele. Furcsa dolog ez: telik az idő, és az ember rájön arra, hogy nem minden évben adatnak meg ilyen különleges, nagy találkozások... - Azt hallani, hogy különös viszonyban van az ünnepekkel. Nem állít például karácsonyfát. - Az csak egyszer fordult elő. Szállodában laktam egy évig, és abszurdnak tartottam, hogy ott díszítsek fenyőt. De azóta viszszatértem a rendes kerékvágásba. - Március 15-én kitűzi a kokárdát? - Tudja, amikor fiatal voltam, olyan hősies vállalkozás volt kokárdát tűzni március 15- én. Most meg, hogy lehet, és főleg, hogy olyan sok helyen lát az ember nemzetiszínű zászlót... Nem, nem biztos, hogy lesz kokárdám, - így tavasszal nincs kedve fölkerekedni és elfutni , mint tizenhárom éves korában, amikor egészen az újszegedi Füvészkertig jutott? - Állandóan csak elfutni van kedvem. De például most sikerült is. Eljöttem Pestről már tegnap reggel, és meg sem álltam az Őrségig. - Tényleg, a ház... - Nincs már meg a házam, sajnos, csak az emlékek vannak. De a Vadász-tó partján ma hihetetlenül szép volt a tavasz. Szombathely - Külön ajándék, amikor egy-egy előadás végén újra kijön a színpadra és mosolygó szemmel meghajol: Kulka János legutóbb Csehov Ványa bácsijának címszerepét játszotta az MMIK-ban. A Radnóti Színház előadását Valló Péter rendezte. Ványa bácsi: egy becsapott, gyermeki lélek tragédiája Fotó: Horváth Csaba Történelmi táncszínház A Magyar Állami Népi Együttes jubileumi műsora a Tavaszi Fesztiválon . Merklin Tímea Serfőző Sándor, a Magyar Állami Népi Együttes igazgatója úgy látta: a sportház „fantasztikus hely” - kis átalakítással (a játéktér megnagyobbításával, a szükséges fénytechnika alkalmi idetelepítésével) megfelel a műsornak. A „Táncos magyarok” az együttes millenniumi műsora (létrejöttét a Kormánybiztosi Hivatal és a NKÖM is támogatta), 2000-ben az Erkel Színházban mutatták be. A szombathelyi bemutató szervezése már az elmúlt évben megkezdődött, minthogy az együttes szeretné, ha Magyarországon minél többen látnák, legalábbis minden iskolás gyerek, hiszen a produkció táncai áttekintik az egész magyar történelmet. Ezért lesz Szombathelyen az esti előadást megelőző délutáni matiné március 21-én, ahol a megye különböző pontjairól érkező gyerekek a produkció rövidített változatát láthatják. A „Táncos magyarok” utaztatásának szervezése folyamatban van, az itteni Tavaszi Fesztivál előtt Nagykanizsán mutatják be. Április 2-án pedig az Operaházban, ahol díszelőadás lesz, hiszen a Magyar Állami Népi Együttes idén 50 éves. A közelmúlt történetéhez hozzátartozik, hogy megszűnt önálló gazdasági intézmény lenni, a Hagyományok Háza színpadiművészeti tárához tartozik, de az alapító okiratban rögzítettek szerint a bejáratott nevet tovább használja. Mihályi Gábor karigazgató - aki a Táncos magyarok és a Naplegenda című koreográfiákért az elmúlt évadban a Magyar Táncművészek Szövetsége nívódíját kapta - elmondta, hogy a Naplegendát is szeretnék elhozni ide, mert a sportház „nagyon alkalmas hely. Csak a panorámát kell megnyitni a színpadon, hogy elférjen a húsz táncoló pár”. A Tavaszi Fesztivál keretében most érkező Táncos magyarok az 1000 év magyar tánctörténetének vázlata. Azok a nagy stílusok, amiket a művészettörténet felvonultatott, megjelentek a táncban is a kora középkortól, a reneszánszon, a romantikán át a mai világig. A délutáni matinéműsorban nem a történelmi részt szűkítették, hanem a mai arculatot bemutató táncképek száma kevesebb. A tánctörténet pontosan leírja, milyenek voltak a táncok; a nehézség az, hogy sehol nincs megmutatva, hiszen akkor még nem voltak olyan technikai eszközök, amiken rögzíteni lehetett volna - mondta Mihályi Gábor. - A Vas megyéhez is kötődő dr. Pesovár Ernő volt a szakértő, akinek segítségével kiválogattuk azokat a mozdulatokat, amik a különböző korokból parasztláncainkban megmaradtak. Ezeket a táncrészleteket aztán némi koreográfusi leleménnyel - történelmi szempontból - öszszeraktuk úgy, hogy életszerű legyen. A Táncos magyarok és a Naplegenda című produkciók már nem az együttes régi, paraszti folklórt éltető profilját mutatják, hanem azt az új arculatot, ami inkább táncszínházat jelent. A Naplegenda kifejezetten dinamikus, mai hangzású zenére (folk és jazz ötvöződik benne) a hagyományos lépéseket színházi megoldásokkal tálalja. Szombathely - Terepbejárásra érkezett a Művelődési és Sportházba a Magyar Állami Népi Együttes vezetősége, hogy a két intézmény műszaki emberei a Tavaszi Fesztivál Táncos magyarok című bevezető műsora színpadra állítási lehetőségeiről tárgyaljanak. Táncos magyarok Misztérium ajándékba Eger (él) - A „Kultúrával a Nyugat kapujában - Nemzeti Fesztivál 2000” színházi bemutatóján Vas megyét a Sitkei Színkör (Soltis Lajos Színház) képviselte. Méghozzá szép sikerrel: Katona Imre Misztérium a Szent Születésről című drámája - a szerző rendezésében - osztatlan sikert aratott a szakmai zsűriben (amely hivatalos sorrendet nem állított fel). Bérczes László, a budapesti Bárka Színház művészeti vezetője például kijelentette, hogy a Misztérium... „messze magasan kiemelkedett a fesztivál produkciói közül”. A szakmai sikeren túl más hozadéka is volt szereplésnek (amit az MMIK és a Megyeháza támogatása tett lehetővé): a Magyar Rádió hamarosan rögzíti az előadást. A felvételt - amelyből CD is készül - karácsonykor hallhatják a Kárpát-medence magyarjai.