Vas Népe, 2002. június (47. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-06 / 130. szám

2002. június 6. CSÜTÖRTÖK Egy zűrzavaros évad után Igazgatóváltás, műsorváltozások a soproni Petőfi Színházban ■ Erős D. Zoltán Sopron - Május 26-án stíl­szerűen a Zűrzavaros éjsza­ka című előadással zárult a vasi színházbarátok által is nagy számban látogatott soproni Petőfi Színház, 2001/2002-es évadja. Ám nemcsak az éjszaka, ha­nem szinte az egész évad kissé zűrzavarosra sikere­dett Sopronban. Az első őszi bemutató, Ken Ludvig Vegyes­ párosa még semmi rosszat nem sejtetett. A produkció fergeteges sikert ara­tott, amiben nagy szerepe volt Mikó István és Straub Dezső remek komédiázásának. Ám a Ferk­ai Tamás rendezte Cse­resznyéskerttől már mást várha­tott a közönség, hiszen néhány előadással a premier után a bér­letes előadásokon igencsak fog­híjas volt a nézőtér. Pedig a sop­roni publikum már többször is bizonyította, nemcsak a köny­­nyedebb műfajok, hanem a klasszikus darabok iránt is fo­gékony, feltéve persze, ha olyan a produkció. A Mágnás Miska azonban, ha ma már kissé poros is, garantálja a sikert. Nem volt ez másképp a Mikó István által színre vitt elő­adásban sem, amelyben különö­sen Győri Péter, Zalai Tamás, Ráthonyi Hajni és Nyírő Bea nyújtott emlékezeteset. Ám egyfajta kritikaként is felfogha­tó, hogy a második felvonásra azért már több bérletes nem volt kíváncsi. □ Távozott az igazgató Ezt követően robbant az első bomba: Mikó István bejelentet­te, hogy távozik a színház éléről, s ekkor tudatták a közönséggel azt is, hogy a bérletben eredeti­leg szereplő Amadeus helyett az Egerek és emberek kerül a színre. Mikó azonban nem állt le, rendezett, játszott tovább. S némi gyógyírt jelentett a közön­ségnek az általa színre vitt Apá­cák, amelyben öt hölgy, Rátho­nyi Hajni, Pasqualetti Ilona, Keresztes Ildikó, Nádorfi Krisz­tina és Sárvári Diána bizonyí­totta a csapat erejét. S bár sokan bosszankodtak az Amadeus bemutatójának elma­radása miatt, ám el kell ismerni, az évad legjobb előadása kere­kedett a Halasi Imre rendezte Egerek és emberekből. Ez jó­részt Kőszegi Ákos, Boros Zol­tán, Tándor Lajos kiemelkedő alakításának volt köszönhető. Nem okozott csalódást Schil­ler Ármány és szerelme sem, amelyet Szejke István vitt szín­re. Közönségsikert aratott az az­óta a színház művészeti vezető­jévé kinevezett Valló Péter által rendezett A peleskei nótárius is, ebben Hacser Józsa, Mikó Ist­ván és Sinkó László produkció­jának volt nem kis szerepe. □ A „leváltott” Hamlet , hogy a végére is maradjon egy csattanó. Újabb változás történt a bérleti előadásokban: Shakespeare Hamletje helyett Caragiale Zűrzavaros éjszakáját mutatta be a társulat. Ám amíg az Amadeus és az Egerek és em­berek egyenrangú cserének tűnt, ez már nem volt az. Nem beszél­ve arról, hogy az Árkosi Árpád rendezte előadás is kissé zűrza­varosra sikeredett. A szünetben ezért sokan el is távoztak, így nem láthatták a második részt, ami pedig már jobb volt, mint az első. Hogy a háttérben nincsenek rendben a dolgok, sajnos érző­dött az előadásokon is. A színé­szek szokatlanul sokat hibáztak, látszott, nem tudnak teljes ener­giájukkal szerepükre koncent­rálni. Elmaradt az évad legjobb színészét megválasztó közön­ségszavazás is, s kiszámíthatat­lan volt a bérleti előadások idő­pontja. Megesett, hogy hónapo­kig nem volt egy adott bérletben előadás, aztán egy hónapon be­lül három is. □ Kisebb társulat_____ Az évad második felében a társulat kétharmada már úgy lé­pett színre, hogy tudta, búcsúzik a soproni közönségtől. A jövő évadtól már nem a Petőfi Szín­ház tagja mások mellett Mikó István, Boros Zoltán, Benkő Péter, Keresztes Ildikó, Konrád Antal, Győri Péter, Hacser Jó­zsa, Sinkó László, Urbán Ande­rn, Ráthonyi Hajni. A csökkentett létszámú társu­latban jelentős változások tör­téntek. Az ősztől Sopronban ját­szik többek között Andai Kati, Kaszás Attila, Papp Zoltán, Söp­­te Andrea. Vendégként fellép majd Bálint András, Derzsi György, Kováts Adél, Kulka Já­nos, Szilágyi Tibor, Szinetár Dó­ra is. Egy-egy produkció erejéig visszatér egykori sikerei színhe­lyére Szombathy Gyula és Tro­­kán Péter. Összeállt már a mű­sorrend, amely jelentősen nem tér el a korábbiaktól, ám az el­múlt évad nyolc előadása helyett csak hat szerepel a nagyszínház programjában, ám ehhez kombi­nált bérletben kínálnak három kisszínházi bemutatót is. Hogy a közönség miképpen fogadja majd a változásokat, az részben a bérletmegújítások során, rész­ben pedig már az új bemutatók tükrében az ősszel dől el. Az elmúlt évadban többször remeklő Boros Zoltán (balra) is távozik a társulattól Versírók, előadók sikere Megyei találkozóvá fejlődött a Weöres Sándor-szavalóverseny Ostffyasszonyfa (br)­­ Nyolc éve hirdette meg elő­ször a Weöres Sándor-sza­­valóversenyt és irodalmi pá­lyázatot két falu, Csönge és Asszonyfa közös iskolája. Az idei versenyre a megye 19 iskolájából érkeztek diá­kok, tanárok, szülők. A múlt hét végén tehetséges gyerekek töltötték meg az ostf­­fyasszonyfai Petőfi Sándor Mű­velődési Házat. A megye tizen­kilenc általános iskolájában vál­lalták a szavalók felkészítését a pedagógusok. Kilencven diák állt a zsűri elé a hagyományos Weöres Sándor-szavalóverse­­nyen. Életkoruk szerint négy csoportban versengtek az általá­nos iskolások. Szabadon választ­hattak költeményt a 19. és a 20. század magyar irodalmából. A kötelező verset korcsoporton­ként változtatták a verseny szer­vezői. Az 1-2. osztályosok Szé­kely Magda Kirándulás esőben című versét mondták kötelező feladatként: Mészáros Petra (Ke­­menesmihályfa), Szakács Lúcia (Sárvár) és Kovács Alexandra (Sárvár) kapott díjat. A 3-1. osztályosok Zelk Zoltán Este jó, este jó című versével szerepel­tek: Földi Borbála (Ostffyasz­­szonyfa), Nyikos Dávid (Szom­bathely), Tömböly Martin (Já­­nosháza) végzett az első három helyen. Az 5-6. osztályosok Pe­tőfi Sándor egy családi témájú versével állhatták ki. A nyerte­sek: Pissinger Andrew, Kocsis Csaba, Csejtey Flóra (Sárvár, ka­tolikus iskola). A 7-8. osztályo­soknak Szabó Lőrinctől kellett a kötelező verset kiválasztaniuk. A díjazottak: Győri Boglárka (Celldömölk), Pethő Boglárka (Celldömölk), Noszek Kata (Kő­szeg). A szervezők és a szponzorok jóvoltából tizennyolc versmon­dó kapott különdíjat a zsűritől. Emléklap, kerámia minden résztvevőnek ju­tott. Az iskolát fenntartó önkor­mányzatok ven­dégül is látták a diákokat, a taná­rokat. Az irodalmi pályázat kereté­ben 27 kisdiák próbálkozott meg a versírással. (Tá­voli városokban is visszhangra ta­lált a felhívás.) Az idén a család, a szeretet téma­körével lehetett pályázni. Az al­sósok nyertesei: Takács Tünde (Sárvár) és Ri­deg Enikő (Karcag). A felső ta­gozatosok legjobbjai: Dudás Dorottya (Kiskunhalas), Boká­nyi Virág (Celldömölk), Csóka Bettina (Szombathely). A nyer­tesek a díj átvételekor elő is ad­ták versüket. Díjáért indul egy verskedvelő kisdiák KULTÚRA VAS NÉPE . Néprajzosok találkozója Szorosabbra fűzik a kapcsolatot az anyaországi intézményekkel ■ Forgács Bernadett Szentgotthárd - Két na­pon át adtak találkozót egymásnak szlovén nép­rajzosok a Szlovén Kultu­rális és Információs Köz­pontban. A szakemberek többek között abban álla­podtak meg, hogy szoro­sabb kapcsolatot tartanak fenn az anyaországi intéz­ményekkel. A konferenciasorozatot a Szlovén Néprajzi Társaság ta­valy indította útjára: a szlové­niai és a határon túl élő szlo­vén néprajzosok Olaszor­szágban találkoztak, az ott élő szlovének néprajzi és mú­zeumi gyűjteményeit tekin­tették meg, és tanácskoztak róluk. Szentgotthárdra har­minc szlovéniai szakember érkezett, hogy a környéken élő szlovénség helyzetéről váltsanak szót. Kirándulást tettek a Rába-vidéken: Felső­­szölnökön megtekintették a régi paplakban rendezett ál­landó kiállítást, amelyet az itt szolgálatot teljesítő papok emlékének szentelt Mukicsné Kozár Mária néprajzkutató. Kétvölgyön Doncsecz Károly fazekasműhelyét, Szentgott­­hárdon a Pável Ágoston Mú­zeumot keresték fel. A tanács­kozás másnap előadásokkal folytatódott. Martina Repine az olaszországi, magyaror­szági és ausztriai szlovén nép­rajzi gyűjteményekről be­szélt. Olaszországban a szlo­vén néprajzkutatást az állam nem finanszírozza, nincs hi­vatásos néprajzos, a munkát műkedvelők végzik, s az ösz­­szegyűjtött tárgyi emlékeket magángyűjteményekben he­lyezik el. Az ausztriai szlové­nek külön intézménnyel ren­delkeznek, míg ha­zánkban, a szombathe­lyi múzeum munkatár­sa, Mukics­né Kozár Mária látja el ezt a feladatot, az intéz­mény támogatásával. Hírnök Katalin a Pável Ágoston Mú­zeum szlovén gyűjteményét mutatta be, Mukics Ferenc, a szentgotthárdi szlovén rádió főszerkesztője az adásokban fellelhető néprajzi elemekről beszélt. A konferencia - amelyen részt vett dr. Grósik Imre, a Magyar Néprajzi Társaság fő­titkára is - végén a résztvevők megállapodtak abban, hogy létrehoznak a pannon tér­ségben egy regionális népraj­zos kutatási csoportot. Fel­vetődött az is, hogy kétolda­lú együttműködés keretében olyan határon átnyúló kutatá­si programokat készítsenek, amelyekkel a PHARE-hoz is pályázni lehetne. Döntöttek arról, hogy a határon túli nép­rajzi gyűjteményekről közös katalógust adnak ki. A Szlo­vén Néprajzi Társaság képvi­selői jelezték, hogy az ottani gyerekek keveset tudnak a ha­táron túl élő szlovének­ről - ez el­len a szak­emberek­nek tenniük kell vala­mit. A ta­nácskozók megállapodtak abban, hogy a határon túli néprajzosok szo­rosabbra fűzik a kapcsolatot az anyaországi intézmények­kel és egymással is, valamint vándorkiállításokat szervez­nek a határon túli szlovének­ről. A vándorkonferencia jövő­re az ausztriai szlovéneknél folytatódik: az ott elhangzó előadásokat a tanácskozás után nyomtatásban is megje­lentetik. Folytatás Ausztriában

Next