Vas Népe, 2004. május (49. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-03 / 102. szám

4 VAS NÉPE www.vasnepe.hu KRÓNIKA Csatlakoztunk az Európai Unióhoz Nyolc kocsi kiránduló Ezrek utaztak ingyen a stájer fővárosba (Folytatás az 1. oldalról) Hiszen a megszokott négy helyett nyolc vagonnal indul a grazi személy, de így is foglalt az összes ülőhely. Bevásárlás­ról nem lehet szó, hiszen május elsején Ausztriában az összes üzlet zárva van. A szombathelyiek kirándul­ni mennek Stájerország fővá­rosába: a nyugdíjas házaspár, a két- és a háromgyerekes csa­lád, a kisfiával utazó vasárnapi apuka, a testékszeres, gördesz­kás tinédzserek, vagy a legelső kocsiban kerékpárjuk mellett ülő profi túrázók, és persze a térképet, útikönyvet lapozgató szerelmespárok. A nagy kalan­dot mind hátizsákkal, némi éle­lemmel és türelemmel várják. Ez utóbbira is nagy szükség van, hiszen a százharminchat kilométeres távot a személyvo­nat a menetrend szerint több mint három óra alatt teszi meg. Amikor bedöcögünk a szentgotthárdi állomásra, s ne­gyedóráig semmi sem történik, már sejtjük, hogy - határok nélküli Európa ide vagy oda - némi késést összeszedünk az útlevél-ellenőrzésnél. Hiába lehet már személyi igazolvány­nyal is átlépni a határt, az uta­sok legalább fele - talán meg­szokásból - a kék paszportot mutatja a határőrnek. Szűk fél­órányi várakozás után ismét nekilódul a szerelvény, s meg­érkeznek az osztrák határőrök. Gyorsak, udvariasak, s amíg megyünk két megállót, végez­nek is a dolgukkal. Amelyhez az is hozzátartozik, hogy pe­csételnek. (Sokan csodálkozva figyelték, amint a kiskorúak út­levelébe az évtizedes módi sze­rint beleütötték a bélyegzőt.) Nem nehéz észrevenni, hogy Ausztriába érve gyorsab­ban haladunk, itt már nem dö­cögünk a rossz pálya miatt. A hangosbemondón közölt állo­másnevek hallatán pedig azzal is tisztában vagyunk, hogy ép­pen hol járunk. A halkan suha­nó vagonban a stájer dombokat bámulva gyorsan telnek a per­cek: negyedórás késéssel érke­zünk meg Grazba. A pályaudvar igazán euró­pai: mozgólépcső, internetes kávéház és turisztikai centrum is van itt, így magyar nyelvű, térképpel, képekkel illusztrált Séták a történelmi és modern Grazban című kiadvánnyal a kezünkben nekivághatunk a városnak. Nem tudni, kinek mi marad meg emlékezetében er­ről a napról, de nem tévedünk nagyot, ha úgy véljük: életre szóló élmény az öreg Órato­­ rony, a Mura modem mestersé­ ges szigete, a Művészetek amorf alakú háza, vagy a Fő tér zsongása. Reménykednek A német kisebbség őrzi hagyományait Pornóapáti, Vaskeresztes (tm) - Kétnapos programot szerveztek hazánk uniós csatlakozása alkalmából Pornóapátiban. Május 1-jén a Német Kisebbségi Önkor­mányzatok Vas és Zala Me­gyei Szövetsége ünnepelt. Szabadtéri német nyelvű mi­sével kezdődött az ünnepség szombaton délelőtt. Dr. Wenczl Miklós, a kisebbségi önkor­mányzatok elnöke mondott ün­nepi köszöntőt. „Tízéves előké­szület után május elsejétől ha­zánk is tagja az Európai Unió­nak. A határok 2007-től újra szabadon átjárhatók lesznek. Az asszimilálás előtt álló magyar­­országi németség nagy reményt fűz az uniós tagsághoz, a kap­csolatok egyszerűsödése, a napi találkozás segítheti az anya­nyelv megőrzését, a kisebbségi identitás erősödését. Sokat szenvedtünk történelmünk so­rán, talán egyszer megint az élet napos oldalán járhatunk. Tisztá­ban vagyunk azzal, hogy unióba lépésünk automatikusan nem oldja meg életünk összes prob­lémáját, de ha közösen tevé­kenykedünk, ha összetartunk, sikeresek lehetünk. Aki küzd, az nem elveszett ember. A május elsejei programot a fiataloknak, az óvodásoknak és az iskolások­nak szervezte Vaskeresztes és Pornóapáti német kisebbségi önkormányzata. A jövő nemze­dék sorsa fordul jobbra.” Az óvodások között a por­nóapáti, a vaskeresztesi, a kő­szegfalvi, Szombathelyről a Pi­pitér és a Napsugár óvoda gye­rekei léptek fel. Délután általá­nos iskolások szórakoztatták a közönséget, ők a Zala megyei Szepetnekről, Szombathelyről a Reguly iskolából, s a felsőcsatá­ri iskolából érkeztek. A pornóapáti óvodások a világot jelentő­ deszkákon Három nemzet közös céljai Szentgotthárd (fb) - Euró­pa szívből és észből egye­sült, s hazánk európai uniós csatlakozása az egyetlen ésszerű megoldás az ország újraegyesítésére - mondotta Mandur László, a parlament alelnöke. A politikus a Hármashatár Ba­ráti Kör meghívására érkezett a városba, ahol megbeszélést folytatott a helyi MSZP-sekkel, a lakossági fórum után sajtótá­jékoztatót tartott, majd megnyi­totta a város csatlakozási ün­nepségét. Mandur László nagy örömmel látogatott Szentgotthárdra, mivel szerinte a város emblematikus hely: olyan település, amely jó példával jár elöl a három nemzet együttműködésében. Ez a több évtizedes kapcsolat nemcsak a családok, hanem a társadalmi szervezetek, a gazdasági élet szereplői között is fennáll, s alakí­tóit boldoggá teszi a határon át­nyúló kapcsolatokba vetett hit. Mert csak így, háborúk nélkül, szívből és észből egyesülhetett Európa, s csak azon a módon egyesülhet újra Magyarország is, hogy a határon túli magyar terüle­tek az unió részei lesznek. Az uniós ünnepségekről Mandur László azt mondta: a csatlakozás olyan eredmény, amelyhez mindenki, minden párt, mindkét kormány hozzátett valamit. En­nek is példaértékűnek kell lennie: legyen több olyan közös cél, amely független a pártpolitikai ér­dekektől. A 24 magyar európai parlamenti képviselőnek is együtt kell dolgoznia a közös célokért az Európai Parlamentben. 2004. május 3. HÉTFŐ Diskurzus kávéval, bécsi kiflivel Európa-reggeli, vagyis fórum közéleti és civil szereplőkkel a Fő téren május elsején Szombathely (mt) -Europe Breakfast címmel rendeztek fórumot május 1-jén, szom­baton délelőtt a Fő téren. Kávé és bécsi kifli mellett beszélgettek a résztvevők. Az „Európa kapujában” című program keretében szombaton délelőtt nyilvános reggelit ren­deztek a Fő téren. Légiósok vezet­ték az Art Café teraszára a közéle­ti szereplőket, az európai politiku­sokat, a civil szféra vezetőit, hogy részt vegyenek egy beszélgetés­ben, amelyet dr. Miszlivetz Fe­renc, az ISES igazgatója és Győrffy Gábor, a Nyugat-dunán­túli Regionális Fejlesztési Ügy­nökség ügyvezetője irányítottak. A hosszú asztalokon zsíros ke­nyerek kínálták magukat az arra­­járóknak, de jól jártak, akik meg­álltak figyelni a kihangosított dis­kurzust, mert hamarosan begör­dült a bécsi pékautó, és több száz kiflit osztottak szét a „népivé” bő­vülő reggelin. Akadt, aki hárma­sával gyömöszölte szatyrába a fi­nomságokat, volt, aki tolakodott a kávéért, másokat is odébb lökve, hogy mielőbb kaphasson. De a nagy tülekedésben jóllakhattak a maszatos utcagyerekek is. - Egy hosszú nap reggelijénél ülünk - kezdte a beszélgetést Győrffy Gábor. A Hogy ébred­tek?, Van-e másnaposság? kérdé­sekből Miszlivetz Ferenc arra vá­laszolt, hogy nem másnaposság van benne, hanem „holnaposság”, a holnapra való kihegyezettség. Nem a tegnapi fejfájásról kéne be­szélni, mondta, és nem monoló­gokban, hanem dialógokban, mert egy új birodalomba kerültünk, egy posztnemzeti, posztmilitaris­ta újfajta alakulatba, ahol Nyugat- Pannónia a tudásalapú társadalom egyik központja lehet. A kérde­zők sorra szólították meg az együtt reggelizőket: ki mit vár az EU-tól, ki mit tesz az együttmű­ködésért, hogyan tudjuk érvénye­síteni érdekeinket, mit tudunk hozzátenni a közösség életéhez. Az itteni és az oberwarti polgár­­mester a barátság, a kapcsolatok elmélyítésének igényét fogalmaz­ták meg, hogy Szombathely akár Dél-Burgenland vonatkozásában is betölthesse a város szerepét. A megszólalók a régióban gondol­kodás, a kifelé figyelés, a több­nyelvű kommunikáció kérdéseit érintették, pénz és befolyás szük­ségességét, a közvetlen kapcsola­tok lehetőségét, és nem utolsósor­ban azt, hogy ezentúl kezdemé­nyezők is lehetünk. - Az elmúlt május elsejék nem a nyugodt párbeszédekről szól­tak. Folytassák a beszélgetést - zárta Győrffy Gábor az Európa­­reggelit -, ez legyen, ami szokás­ba jön! Az asztalról zsíros kenyereket lehetett enni, késő­bb begördült a bécsi pék a „finomáruval” Két nyelven több a lehetőség A burgenlandi magyarok együtt várták a bővítés pillanatát Alsóőr (Unterwart) (br)­­Őriszigeten gyűjtött magyar népdalfeldolgozással kezdő­dött pénteken este az unióbővítés ünnepe Alsóőrben. Somogyi Attila, a Burgenlan­di Magyarok Népfőiskolájának vezetője, a citerazenekar alapí­tója, öt fiatal társaságában dalol­va, citerázva alapozta meg a hangulatot. „Terebélyes a diófa teteje, csak egy kislányt nevel­tek a kedvemre”, kezdték az 1957-ben Őriszigeten gyűjtött népdallal, folytatták rábaközi és dél-alföldi nótacsokorral. A Burgenlandban élő magyarok saját méltóságukat, életerejüket is ünnepelték ezen az estén. Örültek, hogy a három civil egyesület első közös meg­mozdulása sikeres: a Magyar Udvar nagytermét zsúfolásig megtöltötték a magyar nyelvüket ápoló, magyar gyöke­reiket vállaló családok. A Bur­genlandi Magyar Kultúregyesü­­let, a Magyar Média és Informá­ciós Központ, valamint a Bur­genlandi Magyarok Népfőisko­lája együtt rendezte a zenés, tán­cos estet. Dr. Plank József, a kultúr­ egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket. Hangoztatta: az unió bővítésével, az osztrák­magyar határ megszűnésével a burgenlandi magyarok lehető­ségei kitágulnak. Horváth Gün­ther, a médiaközpont elnöke örömmel nyugtázta, hogy Bur­genland a bővítéssel az unió szé­léről az unió közepébe került. Őrisziget, Alsóőr, Felsőőr ma­gyar családjai, akik megőrizték anyanyelvüket, most learat­hatják az eredményeket, elő­nyös helyzetbe kerültek, mond­ta elégedetten. Somogyi Attila, a népfőiskola vezetője vissza­pillantott a múltra: Ausztriában sokáig nem ismerték el nép­csoportnak a magyarokat, ma­gyarul beszélő osztrákoknak ne­vezték őket. Mi bizonyítaná job­ban magyar mi­voltunkat, mint a magyar nyelv, amelyet meg­őriztünk, kérdez­te a kétnyelvű, önmagát ma­gyarnak valló fiatalember. Az unióban is magyarok va­gyunk, de aki két nyelvet beszél, megduplázza le­hetőségeit, a népfőiskola eb­ben segít, fűzte hozzá. A burganlandi magyarok nép­zenét, cigányze­nét, citerazenét hallgatva, néptáncot járó fiata­lok csoportjában gyönyörködve jó hangulatban várták meg az éj­félt, Magyarország uniós csatla­kozásának pillanatát. Az Úri Banda citerazenekar magyar népdalokat játszott, énekelt Somogyi At­tila Fotó:Szendi Péter

Next