Vas Népe, 2007. március (52. évfolyam, 51-76. szám)
2007-03-06 / 55. szám
2007. MÁRCIUS 6., KEDD KULTÚRA KIÁLLÍTÁS Merklin Tímea merklin.timea@vn.pl.hu Erzsébet, PárizsRózsás fantázia A kis herceg, a Homo Ludens Zenés Színpad bemutatóján Megnyílt Molnár C. Pál (1894-1981) kiállítása a szombathelyi Vitalitás Galériában, amelynek kirakatában a festő egy olyan 1917-ből való önarcképe látható, amely a megszólalásig hasonlít Petőfi Sándorra. A festményt az unoka, Csillag Péter választotta „cégévül”, mivel közeleg március 15., és nagyapja eszményképe Petőfi volt. A Molnár C. Pál kiállítás a festő munkáival Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója előtt is tiszteleg. A jubileumhoz - amire a Magyar Nemzeti Bank külön érmet nyomtat, a Magyar Posta bélyeget bocsát ki, az MTA konferenciát rendez - a Vitalitás Galéria is hozzáteszi a magáét: Sill Aba Ferenc révén kölcsönözték a tárlatra a ferences templomból azt a négyrészes oltárképet, amely Szent Erzsébet életének pillanatait ábrázolja. (A kiállítás után Marosfalvi Antal restaurálni viszi őket, mert szinte feketék a gyertyakoromtól.) A tárlatot - Szent Erzsébetvonatkozása miatt - dr. Veres András megyés püspök vezette be, szólva arról a felmérésről, amelynek eredménye nemrégiben látott napvilágot: Magyarországon mindössze tíz településen neveztek el közterületet Szent Erzsébetről. Kun Béláról viszont 62, Leninről 118 településen vannak terek, utcák elnevezve. Nem Szent Erzsébetnek valt szüksége arra, hogy róla közterületeket nevezzenek el, hanem nekünk élőknek van szükségünk rá, mert élete fontos erényekről ad tanúbizonyságot - mondta a püspök. - Emlékezünk rá mint hűséges feleségre, aki szerelemmel szerette a férjét, és közösen keresték a boldogságot, a szeretetben való növekedést. Ma, amikor a házasság intézménye válságba jutott, és a női méltóságot megalázzák, nagy szükség van Szent Erzsébet példájára. Emlékezünk rá mint édesanyára is, aki három gyereket szült, és amikor a férje meghalt, példaszerű áldozatossággal nevelte őket. Mivel a család is sok veszélynek van kitéve ma, a szolgáló szeretet szentjét tiszteljük Erzsébetben. A hozzá fűződő rózsa-csoda az egész világ emlékezetében megőrződött. Ezért a művészi ábrázolások rózsával együtt jelenítik meg őt. A rózsa arra is figyelmeztet, hogy királyi származása ellenére a legalantasabb munkát is elvégezte, mert szolgálni akart. Molnár C. Pál azon kiváló művészek közé tartozik, akik valóban értették Szent Erzsébet titkát. (A rózsa-legenda röviden úgy szól, hogy Erzsébet kora valami lenyűgözően rejtélyes, az embernek muszáj engedelmeskednie nyeret osztott a szegényeknek, s hogy ki ne derüljön, mi van a kötényében, amikor számon kérték, mit csinál, imádkozni kezdett, s mire a kötényét kitárta, a kenyerek rózsává változtak.) Molnár C. Pál Tompapusztán született, ahol édesanyja (lévén francia-svájci származású) nevelőnőként franciára tanította a helyi földesüli László László gyerekeit, így szinte beépült a családba, amely sokat tett azért, hogy Molnár C. Pál felemelkedhessék - mondta Kratochwill Mimi művészettörténész a megnyitón. - Ifjúként az aradi főreálgimnáziumban tanult, első lett egy rajzpályáza A Vitalitás Galéria kirakatában mintha Petőfit látnánk, pedig Molnár C. Pál portréja 1917-ből jön, s ez eldöntötte a pályáját. A 20. század elején virágzott a nagybányai művésztelep, de Molnár C. Pálnak esze ágában sem volt oda menni. Párizsba vágyott. Jótevői (a László család) jóvoltából ki is jutott. Kiállításai voltak európai nagyvárosokban, szépen vásárolták a műveit. Külföldön is talált mecénást, egy idős hölgyet, aki meghallotta, hogy a festő édesanyja francia-svájci, s ezért pártfogásába vette. A hölgy közreműködésével beköltözhetett a Louvre-ba, és egy 8x4 méteres Tiziano-képet kezdett másolni. Saját kútfőből is festett, naplóiban feljegyezte elképzeléseinek alakulását. Távol álltak tőle az izmusok, bár a szürrealizmussal kacérkodott. Meglátta az olasz újhullámosok műveit, és nem mert egy ideig festeni, mert úgy érezte, az ő titkos elgondolásait valósítják meg. Később meghívták a Római Magyar Intézetbe. Rómában nemcsak az ókori művészek hagyatékát fedezte fel, hanem az egyházművészetet is. Sok pályázatot nyert ebben a témában, sőt világhírre tett szert. Szent Ferenc születésének 700. évfordulójára csodálatos fametszetet készített (nem úgy, mint Dürer, aki rajzról tette át a fára az ábrázolásokat, hanem - zseniálisan - rögtön a fába karcolt). Ugyanakkor ízig-vérig modern, a világra kíváncsi ember volt, naponta készített újságrajzokat, amelyek a kor szellemét viselik magukon, és amelyekből a Vitalitás Galériában is látható néhány. Ölbei Lívia olbei.livia@vn.plt.hu Szombathely - Ötletesen alkalmazott videotechnika, gyönyörű jelmezek, jó összjáték - ez a Homo Ludens Zenés Színpad legújabb előadása, amely Saint-Exupéry és A kis herceg nyomán készült. Dramaturgiailag a legalkalmasabb - ráadásul szerencsére keveset idézett - pillanatot, mondatot emeli ki és teszi meg kezdőpontnak az ötletért és A kis herceg színpadra alkalmazásáért felelős Németh Gyöngyi: „Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék.” Vagyis Antoine de Saint-Exupéry közismert, és a Homo Ludens-produkcióban is ismertnek feltételezett meséjében a narrátornak, még pontosabban a sivatagban balesetet szenvedett pilótának a ki tudja, honnan előtermett kisfiú kérésére meg kell rajzolnia azt a bizonyos bárányt. Vagyis: a történetnek működnie kell. A mondat mindehhez vasárnap este egyszer csak önálló életre kelt az MSH Rendezvényházban, amely ezúttal kamaraszínházi arcával fordult a közönség felé. A lelátó karéját ilyenkor szép és hatásos függönyrendszer választja el a földszinti küzdőtértől, ahol nagyjából 300 néző foglalhat helyet. (Vasárnap majdnem voltak is ennyien.) A színpad mérete természetesen nem változik. Azon lehetne vitatkozni, hogy ez akkor most tényleg kamaraszínház, vagy nem — inkább nem... -, de ez nem a mérlegelés helye. A lényeg az, hogy a helyszín - mint a történet - működik. Mert „ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék”. És abban is van valami lenyűgözően rejtélyes, hogy a zömmel nem hivatásos táncosokkal- énekesekkel-, egyesületi formában működő Homo Ludens Zenés Színpad látványban - díszlet, kellék: W. Farkas László, Wallner Gábor —, összmunkában, élményben már megint mit hozott létre. A társulati tagok szabadidejüket áldozzák föl a tánc, az együttlét, a színpad kedvéért- de láthatóan jókedvű, nekik maguknak is örömöt hozó, önként vállalt áldozatról van szó. Egyébként olyan az énekes táncfantáziaként meghatározott előadás, mintha óriási, színes képeskönyvet nézegetnénk. Kecskés Szabolcs fantáziája nyomán - a videotechnika és -grafika előnyeinek felhasználásával — a színpad hátterében két dimenzióban, mégis tökéletes illúziót keltve kel életre Saint- Exupéry mesés valósága: a sivatagtól az erős érzelmeket keltő, csillagokkal teleszórt bársonyos égboltig. A jelenetek énekes - főszereplőit mindig a jobbnál jobb jelmezeket viselő, sokszor átöltöző tánckar ötletes koreográfiái kísérik. (Az előadás koreográfusai: Ostgola Zsuzsanna, Németh Gyöngyi, Szarka Zoltán, Süle Edina, Wallner Anett.) A táncos címszerepet a táncos Szarka Zoltán kapta: kellő ámulattal nézi végig a Föld nevű bolygó furábbnál furább figuráit. (A kis herceg tekintetének fényében derül ki igazán, hogy mennyire furáb.) Wallner Anett ezúttal a kígyó szerepében vonzza magához a nézői figyelmet. A zene- és dalszövegszerző szerepét ismét Kondor Tamás vállalta. Ha innen nézzük az énekes táncfantáziát, nevezhetnénk musicalnek vagy érzelmes rockoperának. (A veszteségtől a remény - a kis herceg nevetését ígérő csillagos ég - felé forduló majdnem-finálé egyenesen a Hairt lezáró napfény-himnuszt idézi.) Mondjuk még meg, hogy az előadásban működtetett hang- és fénytechnika az MSH Rendezvényházé, és mondjuk meg föltétlenül azt is, hogy A kis herceg-fantáziát rendezőként Németh Gyöngyi és Ostgola Zsuzsanna jegyzi. (Ők ne tudnák, mit jelent felelősnek lenni a rózsádért? Azért a bizonyosért, amelyik csak abban különbözik az összes többi rózsától, hogy figyelmet fordítottál rá. Éppen te - és éppen rá.) A festőt az egyházművészet, de a mindennapok is érdekelték Virágkoszorúban az MSH Rendezvényház színpadán. A kis herceg szerepében a koreográfusként is közreműködő Szarka Zoltán Csak az emberi hanggal Ma 40 éve halt meg Kodály Zoltán zeneszerző, zenetudós Budapest (mti) Ma negyven éve, 1967. március 6-án halt meg Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző, népzenekutató, zenetudós, akadémikus. A zene szeretetét családjából hozta magával. Kodály (1882-1967) Budapesten magyar-német szakra iratkozott be az egyetemen, emellett a Zeneakadémia zeneszerzés szakán is tanult, 1904-ben diplomázott. A következő évben kezdte el a népdalgyűjtést, Bartók Bélával közös kiadványa Magyar népdalok címmel 1906- ban látott napvilágot. Hamarosan kinevezték a Zeneakadémia tanárává, zeneelméletet, aztán zeneszerzést tanított. A modern zene népszerűsítésére és a népdalgyűjtésre irányuló Bartókkal közös — törekvései azonban rendre elakadtak a közönség közönyén és a hivatalos körök ellenállásán. Elszigeteltségéből 1923-ban a Psalmus Hungaricus nemzetközi sikere emelte ki. Aztán jött a Háry János (1926), a Székely fonó (1932) , a Galántai táncok (1933) . Zeneelméleti tevékenységének jelentős állomása volt A magyar népzene monográfiája (1937). A II. világháború után részt vett a demokratikus megújulásban. 1951-től jelentek meg A magyar népzene tára sorozat kötetei, a kiadásra Bartók és Kodály még 1913-ban tett javaslatot. Kodály korszakalkotó munkát végzett a magyar népzene feltárásában. Meggyőződése volt, hogy csak az emberi hang lehet a széles körű zenekultúra alapja. Felismerte az ifjúság zenei nevelésének fontosságát - kórusmozgalom -, a szolfézs jelentőségét. A Kodály-módszer ma világszerte ismert, elismert módszer a zenepedagógiában. „Csak az emberi hang lehet a széles körű zenei kultúra alapja" VAS NÉPE • 7 RÖVIDEN Csajkovszkij Jandó Jenővel Szombathely (VIV) A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar Filharmónia-Raiffeisen-bérletében ma 19.30-tól Csajkovszkij két nagyszabású műve hangzik el a HEMO nagytermében (Akacs Mihály utca 7.). A népszerű b-moll zongoraversenyt, valamint az V. szimfóniát Berkes Kálmán vezényli, az esten zongorán közreműködik Jandó Jenő. Könyvek, írók társaságában Szombathely (VN) - A Szépírók Társasága mutatkozik be a Berzsenyi könyvtárban március 8- án (csütörtökön) 17 órától. A könyv utóélete című délután vendége lesz Farkas Zsolt, Garaczi László és Kukorelly Endre. A beszélgetőtárs Varga Virág irodalomtörténész, akit (szép)íróként is tisztelhetünk. Mezzoszoprán zongorával Sárvár (VII) A Kossuth Lajos Művelődési Központ hívta meg Magyar Szilviát (mezzoszoprán) és Pék Mariannát (zongora) március 7-ére a Nádasdy-várba. A koncert 18 órakor kezdődik a díszteremben, a megszólaltatott szerzők között van Muszorgszkij, Liszt, Chopin, Kodály. Czeizel Endre a Szalonban Szombathely (VN) - A Művészetek Háza Láncreakció című sorozata március 14-én 19 órakor folytatódik a Szalonban: a képzőművész Barabás Márton vendége Czeizel Endre genetikusprofesszor lesz, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a genetikai tudományos ismeretterjesztés területén. Az esten a tehetség mibenlétéről, felismeréséről is szó esik.