Vas Népe, 2010. május (55. évfolyam, 101-124. szám)
2010-05-29 / 123. szám
14*VAS NÉPE Várostörténet a korongokon Ha beütjük az utca nevét és a házszámot, előugrik az épület régmúltja, és a tervrajz egyben korrajzként is szolgálhat Kozma Gábor kozma.gabor@vasnepe.hu Helyi védelem alatt álló épületek - ezt a szerény címet viselte pár hete a Vas Megyei Levéltár egyik rendezvénye. Az alcím árulkodott igazán: DVD-bemutató Szombathely építészeti értékeiről - kattintson. De ennél sokkal többről volt és van szó: történelmi pillanatokat írt az intézmény a multimédiás adathordozó megalkotásával. Tíz éven át tartó kutatás, gyűjtés, rendszerezés, szervezés, a technikai háttér kiépítése, majd a fantasztikus mennyiségű adatanyag összefésü ___lése után lett igazán kerekké az a korong, amelyen nemcsak a város építészete, hanem kulturális és történelmi miliője is megjelenik. ____ „Arról is könyvet lehetne írni, hogy mi mindent kellett ezért a decens kis korongért megmozgatnunk” - árulja el dr. Tilcsik György, a vasi levéltár igazgatója. „Nem csak tervrajzokat, műhelyi védelemnek indult, aztán kiteljesedett és országos figyelmet keltett szaki dokumentumokat raktunk fel, helyet kaptak az eszközön a város múltjáról árulkodó adatsorok is. Köztük korabeli képeslapok, ebből mintegy ötszáz, valamint két film is. Magánszemélyek, cégek, művészeti intézmények támogattak a megye, a város önkormányzata mellett. Valóban történelminek tartom a korong megszületését, mert innentől kezdve egy helyen és könnyedén elérhetők ősforrások és dokumentációk Szombathelyről, így más alapokra helyeződik az információ, ennek elérhetősége.” A DVD menüpontjai önfeledt böngészésre is alkalmat adnak. Várostérképpel nyithatunk, majd az utca, a házszám beírásával lehívhatjuk a keresett építményeket. Mondjuk a saját házunkat, Katt, és megtudhatjuk, ki tervezte az épületet. Azt is, hogy milyen szakmai pályát futott be, milyen közegben alkotott. Láthatjuk a részletes alaprajzot, a tervrajzokat. Valósággal lenyűgöz, ahogy kibontakozik egy-egy ház sorsa, építészeti röntgene. Ennél jóval több is: a galériába sűrített képeslapok például elvisznek a polgári hangulatú városba, ahol felfénylenek a maradandó építészeti remekek (püspöki palota, a Legát-ház, a Geisztházak, a Gagarin úti villák). A térképeken ott az a város, amely a 19. század második felét uralta. Olyan gyors kapitalista fejlődést tudhatott magáénak, hogy Nyugat Királynőjévé koronázták... „Irigylem a vasi kollégákat, mivel meghatározó jelentőségű anyaggal és eszközzel álltak elő. Olyannal, amivel mi is szeretnénk élni. Ezért felajánlok néhány millió forintot a folytatás és az anyag országos integrálása érdekében” - jelentette ki dr. Mezős Tamás, a KultuFotó: Kiss Teodóra Iális Örökségvédelmi Hivatal elnöke. „Hihetetlenül nagy a lemaradásunk az építészeti értékek védelmében. Számmal kifejezve 150 éves a hátrány. Négy-ötszázezer olyan épület akad az országban, amelynek 10-12 százaléka érdemesíthető lenne a műemléki védelemre. Vagyis 40-50 ezer építményünk. Ezzel szemben most 13 ezer 214 műemléket tartunk nyilván az országban. A lemaradás mellett ott a pusztulás is. Nos, amit most ez a város, megye és levéltára tett az őket segítőkkel egyetemben, az előtt nyugodtan meghajolhat a hazai szakmai közvélemény. Ez a sokrétű adatbázis megelőzheti a további vesztés és értékeltüntetés folyamatát.” Tilcsik György is ezen értékeket tartja a lemez lényegének. Szeretné kollégáival egyetemben folytatni a munkát, új elemekkel bővítve az adatbázist. „Litkei Tamás kiváló építészünk mondta, hogy e pillanattól kezdve nincs feloldozása a szakmájának, ha hibázik. Hiszen ott van egy korongon minden szükséges adat, segítség a munkához. Mi ezt úgy fordítjuk le, hogy megérte tíz éven át dolgoznunk.” Valóban: a szombathelyi levéltárosok és segítőik az adathordozóval elérték, hogy értékén mérjék az időt. Csak egy kattintás, máris jövőépítő jelenné válik a múlt. A közönség nagy figyelemmel hallgatta a multimédiás eszköz születésének tízesztendős előtörténetét (nagy kép). Építészek, egyesületi vezetők, lokálpatrióták, levéltárosok gondolták úgy, hogy meg kell alkotni egy átfogó adatbázist Amely egyben megőrzi a múlt dokumentumait is. Erről már dr. Tilcsik György, a Vas Megyei Levéltár igazgatója szólt (kis képünkön) Hirdetés Wifárea következetes anya Kevesen hittek abban, hogy a Várkonyi-Bochkor házaspár hosszú ideig élhet békében. A megzabolázhatatlan fenegyereknek kikiáltott Bochkor Gábor azonban úgy tűnik, megszelídült felesége és kislánya, Nóri mellett. A pár ugyan néha összeakasztja a bajuszát, de csak komoly dolgokról szoktak vitázni. A gyereknevelésben azonos az álláspontjuk: a szigorúság helyett a következetességre törekednek, s ez a módszer ez idáig remekül bevált. Alföldi Róbert nem foglalkozik az őt ért politikai támadásokkal, 2013-ig szól a szerződése, és addig maradni is szeretne. Azt mondja, minden vádat cáfolnak a számok: 2009-ben először zárt pozitív mérleggel a Nemzeti Színház és növelték a nézőszámot is. MIT OLVAS HOLNAP? Joshi Bharat sorsáról döntöttek Vége Joshi Bharat beszélgetős műsorának, a TV2 megelégelte az ORTT-vel folytatott küzdelmet, és levette a képernyőről a sorselemző show-ját. Az indiai származású médiaszereplő mégsem keseredett el. Megérti a döntést, és készül az új feladatra, amelyet a tévécsatornánál szánnak neki. Amíg nincs új munkája, addig több ideje van a családjára és a magánpraxisára is, mert szerinte az emberek továbbra is igénylik az útmutatásait. Keresse a vasárnap nyitva tartó árushelyeken. A Vas Népe előfizetői kézbesítőjüknél is megrendelhetik! Az örök gyerek, aki imádja Szombathelyt Hatévesen már Tordy Géza mellett állt a Vígszínház színpadán. A Harry Potterben az ő hangján szólal meg a gonosz Draco Malfoy. És, bár nem erre a munkájára a legbüszkébb, azt mondja, csajozás közben mindig bejön a Malfoy-sztori. Borbiró András gyerekszínészből lett színész. A Weöres Sándor Színház színésze, aki huszonhárom évesen is egy nagy gyerek. Most már egy kicsit a miénk is. hét?vége 2010.05.29. SZOMBAT Életünk, Talpig Vasban öltve Kozma Gábor kozma.gabor@vasnepe.hu@ Még a szellemi aranykorban mondta volt Rózsa Béla, eltűnődve egy homályba vesző kisfröccs látványán, hogy egészen kiváló íróval hozta össze a sors. Kár, hogy főszerkesztő, tette aztán hozzá Béla, és jót hörpintett. Talpig Vasban, ezt a címet viseli Pete György legújabb, illetve első könyve, amely a napokban jelent meg a Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára sorozat 12. epizódjaként. Minden bizonnyal nem múlóan, mert szerzőnk jóval több a kötetbe foglalt írásoknál - a könyv ő maga. Pete György amúgy legenda. Amikor a hetvenes években feleségével, Marikával Szombathelyre jött „az Életünket megváltani”, még nem sokan gondolták úgy, hogy meg is teszi. A szakminisztériumban akkor az a Pozsgay Imre volt a főnök, aki már nem számított Kádár-katonának, viszont látványosan tisztelte az Élet és Irodalomban „...mert mi nyomasztja a magyart, barátaim, Erdély”- sorokat leíró Illyés Gyulát. A megyében pedig olyan kvalitás fogadta, mint Gonda György, aki máig mélyen érdemei alatt szerepel, hm, mondjuk így, a helyi köztudatban. Pete szerkesztő úr már akkor talpig vasba öltözött, amikor közölte az Életünk ajtajában sorban álló, Majakovszkij emlőin nevelkedett potentátokkal: írni tudni kell, ti meg nem tudtok. Ebből hatalmas botrányok kerekedtek, azonnal a közfigyelem tárgya lett, és kivívta az állambiztonsági osztály tartós figyelmét. Amit még azzal is megnövelt - ha már fröccs, legyen nagy -, hogy sorra vette maga mellé a problémás egyedeket. Mindenekelőtt azt a Molnár Miklóst, aki nehéz természetével minden pillanatban kifejezte: nem alkuszik és nem enged az általa tartott minőségből. Vagy Péntek Imrét, a jeles költőt és majd Ambrus Lajost. Pete György mélyen hallgatott, amikor kioktató, de őszinte baráti beszélgetéseket folytattak vele; igazad van Gyuri, de tudod, hogy van ez. Csak a legvégén bökte ki: hogy van ez? Könyve számos olyan írást rejt, ami egyszerre szól a korabeli közállapotokról és szól önmagáról, a mindig filózó, tépődő emberről. Mert bár nagy cinizmussal áldotta meg az Úr, ehhez keretül azért méltó tehetséget is adott. Ha sorra vesszük írásait, vagy a vele készült interjúkat, akkor bizony igazolódnak hű szellemi társa és barátja, Rózsa Béla szavai: jelentős író veszett el benne. Érezhette ezt. Akik körbevették, azok viszont tudták: olyan szellemi vezérsíkokat alkot borozói beszédeiben, amelyek azonnal érvényes irodalmi szöveggé válnak. Váltak volna, ha valaki leírta volna. Leginkább ez a valaki Pete György lehetett volna. Ha a volna... így most csak egy töredéket tudhatunk magunkénak sziporkáiból. Ezért is hála a szelíd kényszerítőnek, dr. Gyurácz Ferencnek, a sorozatszerkesztőnek. Aki szintén ahhoz a szellemi holdudvarhoz tartozott, amely a Pete György főszerkesztette Életünk című irodalmi folyóirat sajátja volt. Kisugárzott, elért a Patkánykirályig. Mielőtt kirekesztő elitizmussal vádolná meg valaki szerzőnket, gyorsan ide írjuk, minő helyi erőket szabadított fel, vagy éppen menedzselt és publikált: Böröczki Mihály, Szilágyi Ákos, Lőrinczy Huba, Molnár Miklós, Tábori Ottó, Ambrus Lajos, Gyurácz Ferenc. Azért ez nem egy rossz névsor. A Talpig Vasban című kötet mindenki számára izgalmas olvasmány. Mert nem álságos, de igaz. Pete György a hetvenes évek második felében hagyta ott a minisztériumot azért hogy „gatyába rázza" az Életünk című folyóiratot Abba is rázta. Főszerkesztése alatt nemzetközi hírű lett a lap, és szerzőnk ismert közéleti férfiú. Most végre kiszorítottak belőle egy könyvet Fotó: Benkő Sándor