Vas Népe, 2010. május (55. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-29 / 123. szám

14*VAS NÉPE Várostörténet a korongokon Ha beütjük az utca nevét és a házszámot, előugrik az épület régmúltja, és a tervrajz egyben korrajzként is szolgálhat Kozma Gábor kozma.gabor@vasnepe.hu Helyi védelem alatt álló épüle­tek - ezt a szerény címet viselte pár hete a Vas Megyei Levéltár egyik rendezvénye. Az alcím árulkodott igazán: DVD-bemuta­­tó Szombathely építészeti érté­keiről - kattintson. D­e ennél sokkal több­ről volt és van szó: történelmi pillanato­kat írt az intézmény a multimédiás adathordozó megalkotásával. Tíz éven át tartó kutatás, gyűjtés, rend­szerezés, szervezés, a tech­nikai háttér kiépítése, majd a fantasztikus mennyiségű adatanyag összefésü­ ___­lése után lett igazán kerekké az a korong, amelyen nemcsak a város építészete, ha­nem kulturális és tör­ténelmi miliője is megjelenik. ____ „Arról is könyvet lehetne írni, hogy mi mindent kellett ezért a decens kis ko­rongért megmozgatnunk” - árulja el dr. Tilcsik György, a vasi levéltár igazgatója. „Nem csak tervrajzokat, mű­helyi védelemnek indult, aztán kiteljesedett és országos figyelmet keltett szaki dokumentumokat rak­tunk fel, helyet kaptak az esz­közön a város múltjáról árul­kodó adatsorok is. Köztük korabeli képeslapok, ebből mintegy ötszáz, valamint két film is. Magánszemélyek, cé­gek, művészeti intézmények támogattak a megye, a város önkormányzata mellett. Való­ban történelminek tartom a korong megszületését, mert innentől kezdve egy helyen és könnyedén elérhetők ősforrá­sok és dokumentációk Szom­bathelyről, így más alapokra helyeződik az információ, en­nek elérhetősége.” A DVD menüpontjai önfe­ledt böngészésre is alkalmat adnak. Várostérképpel nyit­hatunk, majd az utca, a ház­szám beírásával lehívhatjuk a keresett építményeket. Mond­juk a saját házunkat, Katt, és megtudhatjuk, ki tervezte az épületet. Azt is, hogy milyen szakmai pályát futott be, mi­lyen közegben alkotott. Lát­hatjuk a részletes alaprajzot, a tervrajzokat. Valósággal le­nyűgöz, ahogy kibontakozik egy-egy ház sorsa, építészeti röntgene. Ennél jóval több is: a galériába sűrített képesla­pok például elvisznek a pol­gári hangulatú városba, ahol felfénylenek a maradandó építészeti remekek (püspöki palota, a Legát-ház, a Geiszt­­házak, a Gagarin úti villák). A térképeken ott az a város, amely a 19. század második felét uralta. Olyan gyors kapi­talista fejlődést tudha­tott magáénak, hogy Nyugat Királynőjévé koronázták... „Irigylem a vasi kollégákat, mivel meghatározó jelentő­ségű anyaggal és esz­közzel álltak elő. Olyannal, amivel mi is szeret­nénk élni. Ezért felajánlok né­hány millió forintot a folyta­tás és az anyag országos integ­rálása érdekében” - jelentette ki dr. Mezős Tamás, a Kultu­Fotó: Kiss Teodóra Iális Örökségvédelmi Hivatal elnöke. „Hihetetlenül nagy a lemaradásunk az építészeti ér­tékek védelmében. Számmal kifejezve 150 éves a hátrány. Négy-ötszázezer olyan épület akad az országban, amelynek 10-12 százaléka érdemesíthe­tő lenne a műemléki védelem­re. Vagyis 40-50 ezer építmé­nyünk. Ezzel szemben most 13 ezer 214 műemléket tar­tunk nyilván az országban. A lemaradás mellett ott a pusz­tulás is. Nos, amit most ez a város, megye és levéltára tett az őket segítőkkel egyetem­ben, az előtt nyugodtan meg­hajolhat a hazai szakmai köz­vélemény. Ez a sokrétű adat­bázis megelőzheti a további vesztés és értékeltüntetés fo­lyamatát.” Tilcsik György is ezen ér­tékeket tartja a lemez lénye­gének. Szeretné kollégáival egyetemben folytatni a mun­kát, új elemekkel bővítve az adatbázist. „Litkei Tamás ki­váló építészünk mondta, hogy e pillanattól kezdve nincs fel­­oldozása a szakmájának, ha hibázik. Hiszen ott van egy korongon minden szükséges adat, segítség a munkához. Mi ezt úgy fordítjuk le, hogy megérte tíz éven át dolgoz­nunk.” Valóban: a szombat­­helyi levéltárosok és segítőik az adathordozóval elérték, hogy értékén mérjék az időt. Csak egy kattintás, máris jö­vőépítő jelenné válik a múlt. A közönség nagy figyelem­mel hallgatta a multimédiás eszköz születésének tízesz­tendős előtörténetét (nagy kép). Építészek, egyesületi vezetők, lokálpatrióták, le­véltárosok gondolták úgy, hogy meg kell alkotni egy átfogó adatbázist Amely egyben megőrzi a múlt do­kumentumait is. Erről már dr. Tilcsik György, a Vas Megyei Levéltár igazgatója szólt (kis képünkön) Hirdetés Wifárea következetes anya Kevesen hittek abban, hogy a Várkonyi-Bochkor házas­pár hosszú ideig élhet békében. A megzabolázhatatlan fenegyereknek kikiáltott Bochkor Gábor azonban úgy tűnik, megszelídült felesége és kislánya, Nóri mellett. A pár ugyan néha összeakasztja a bajuszát, de csak komoly dolgokról szoktak vitázni. A gyereknevelésben azonos az álláspontjuk: a szigorúság helyett a következetességre tö­rekednek, s ez a módszer ez idáig remekül bevált. Alföldi Róbert nem foglalkozik az őt ért politikai támadások­kal, 2013-ig szól a szerződé­se, és addig maradni is szeret­ne. Azt mondja, minden vádat cáfolnak a számok: 2009-ben először zárt pozitív mérleggel a Nemzeti Színház és növel­ték a nézőszámot is. MIT OLVAS HOLNAP? Joshi Bharat sorsáról döntöttek Vége Joshi Bharat beszélgetős műsorának, a TV2 meg­elégelte az ORTT-vel folytatott küzdelmet, és levette a képernyőről a sorselemző show-ját. Az indiai származá­sú médiaszereplő mégsem keseredett el. Megérti a dön­tést, és készül az új feladatra, amelyet a tévécsatornánál szánnak neki. Amíg nincs új munkája, addig több ideje van a családjára és a magánpraxisára is, mert szerinte az emberek továbbra is igénylik az útmutatásait. Keresse a vasárnap nyitva tartó árushelyeken. A Vas Népe előfizetői kézbesítőjüknél is megrendelhetik! Az örök gyerek, aki imádja Szombathelyt Hatévesen már Tordy Géza mellett állt a Vígszínház színpadán. A Harry Potterben az ő hangján szólal meg a gonosz Draco Malfoy. És, bár nem erre a munkájára a legbüszkébb, azt mondja, csa­jozás közben mindig bejön a Malfoy-sztori. Borbiró András gyerekszínészből lett színész. A Weöres Sándor Színház szí­nésze, aki huszonhárom éve­sen is egy nagy gyerek. Most már egy kicsit a miénk is. hét?vége 2010.05.29. SZOMBAT Életünk, Talpig Vasban öltve Kozma Gábor kozma.gabor@vasnepe.hu@ Még a szellemi aranykorban mondta volt Rózsa Béla, eltű­nődve egy homályba vesző kis­­fröccs látványán, hogy egészen kiváló íróval hozta össze a sors. Kár, hogy főszerkesztő, tette az­tán hozzá Béla, és jót hörpintett. Talpig Vasban, ezt a címet viseli Pete György legújabb, illetve első könyve, amely a napokban jelent meg a Ma­gyar Nyugat Történeti Kis­könyvtára sorozat 12. epizód­jaként. Minden bizonnyal nem múlóan, mert szerzőnk jóval több a kötetbe foglalt írásoknál - a könyv ő maga. Pete György amúgy legen­da. Amikor a hetvenes évek­ben feleségével, Marikával Szombathelyre jött „az Éle­tünket megváltani”, még nem sokan gondolták úgy, hogy meg is teszi. A szakminiszté­riumban akkor az a Pozsgay Imre volt a főnök, aki már nem számított Kádár-katoná­nak, viszont látványosan tisz­telte az Élet és Irodalomban „...mert mi nyomasztja a ma­gyart, barátaim, Erdély”- so­rokat leíró Illyés Gyulát. A megyében pedig olyan kvali­tás fogadta, mint Gonda György, aki máig mélyen ér­demei alatt szerepel, hm, mondjuk így, a helyi köztu­datban. Pete szerkesztő úr már akkor talpig vasba öltözött, amikor közölte az Életünk aj­tajában sorban álló, Maja­kovszkij emlőin nevelkedett potentátokkal: írni tudni kell, ti meg nem tudtok. Ebből ha­talmas botrányok kerekedtek, azonnal a közfigyelem tárgya lett, és kivívta az állambizton­sági osztály tartós figyelmét. Amit még azzal is megnövelt - ha már fröccs, legyen nagy -, hogy sorra vette maga mel­lé a problémás egyedeket. Mindenekelőtt azt a Molnár Miklóst, aki nehéz természe­tével minden pillanatban kife­jezte: nem alkuszik és nem en­ged az általa tartott minőség­ből. Vagy Péntek Imrét, a je­les költőt és majd Ambrus Lajost. Pete György mélyen hallgatott, amikor kioktató, de őszinte baráti beszélgetéseket folytattak vele; igazad van Gyuri, de tudod, hogy van ez. Csak a legvégén bökte ki: hogy van ez? Könyve számos olyan írást rejt, ami egyszerre szól a ko­rabeli közállapotokról és szól önmagáról, a mindig filózó, tépődő emberről. Mert bár nagy cinizmussal áldotta meg az Úr, ehhez keretül azért méltó tehetséget is adott. Ha sorra vesszük írásait, vagy a vele készült interjúkat, akkor bizony igazolódnak hű szel­lemi társa és barátja, Rózsa Béla szavai: jelentős író ve­szett el benne. Érezhette ezt. Akik körbevették, azok vi­szont tudták: olyan szellemi vezérsíkokat alkot borozói beszédeiben, amelyek azon­nal érvényes irodalmi szöveg­gé válnak. Váltak volna, ha valaki leírta volna. Leginkább ez a valaki Pete György lehe­tett volna. Ha a volna... így most csak egy töredé­ket tudhatunk magunkénak sziporkáiból. Ezért is hála a szelíd kényszerítőnek, dr. Gyurácz Ferencnek, a soro­zatszerkesztőnek. Aki szintén ahhoz a szellemi holdudvar­hoz tartozott, amely a Pete György főszerkesztette Éle­tünk című irodalmi folyóirat sajátja volt. Kisugárzott, elért a Patkánykirályig. Mielőtt kirekesztő elitiz­mussal vádolná meg valaki szerzőnket, gyorsan ide írjuk, minő helyi erőket szabadított fel, vagy éppen menedzselt és publikált: Böröczki Mihály, Szilágyi Ákos, Lőrinczy Hu­ba, Molnár Miklós, Tábori Ottó, Ambrus Lajos, Gyurácz Ferenc. Azért ez nem egy rossz névsor. A Talpig Vas­ban című kötet mindenki szá­mára izgalmas olvasmány. Mert nem álságos, de igaz. Pete György a hetvenes évek második felében hagyta ott a mi­nisztériumot azért hogy „ga­tyába rázza" az Életünk című fo­lyóiratot Abba is rázta. Főszerkesz­tése alatt nemzet­közi hírű lett a lap, és szerzőnk ismert közéleti férfiú. Most végre kiszorítottak be­lőle egy könyvet Fotó: Benkő Sándor

Next