Vas Népe, 2016. január (61. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-02 / 1. szám
4 • VAS NÉPE HITELET 2016. JANUÁR 2., SZOMBAT A mi szentévi kapunk JUBILEUM Teljes búcsút nyerhetnek az ide zarándokoló katolikus hívek Szombathely (nm) - Négy művészt kértek fel a szombathelyi székesegyház új kapujának elkészítésére. Egy azonnal visszalépett, három pályázott. Veres Gábor szobrászművész pályázatát fogadták el. Milyen lett az új kapu? Mi a cél vele? A jubileumi Szent Márton-évre megújult a szombathelyi székesegyház főbejárata. Az új kaput Veres András megyés püspök áldotta meg december 13-án, az irgalmasság szentéve egyházmegyei megnyitása során. A megyés főpásztor akkor a beszédében hangsúlyozta: - Nagyon szép ez a kapu, tán még Rómában is megirigyelnék. Nem túlzott. A székesegyház megújult középső kapuja valóban gyönyörű. Rajta Szent Márton életének eseményei láthatók, amelyeket Veres Gábor szobrászművész készített el. Látható Szent Márton születése, aztán amikor megosztja köpenyét a koldussal, megkereszteli édesanyját, amikor kiűzik Savariából az ariánusok, megörökítette albengai miséjét és a szent halálát is. Milyennek képzeljék azok, akik még nem látták? A Szombathelyi Egyházmegye honlapján pontos adatokat közöltek a kapuról. Eszerint a közel 3,5 méter magas kétszárnyú kapura került fel a hat dombormű. A kis domborművek 42-szer 42 centiméteresek, egyenként húsz kilogrammosak. Ezekből négy van. A nagyobbak 42- szer 82 centisek, egyenként negyven kilót nyomnak. Ezekből kettőt készített Veres Gábor. A lemezborítással és a domborművekkel együtt a tölgyfából készült kapu összsúlya 520 kiló. A gyönyörű kapu belső oldalára bronz lemezburkolat és profilozás készült. A komoly súlyú kapu használatát nagyban segíti a méretezett pántokon túl a pántok tengelyében a burkolaton elhelyezett kúpos persely, ami a nyitását segíti elő. A bronzkapunak komoly szerepe van, mert egyben ez az Irgalmasság kapuja is az egyházmegyében. Ferenc pápa hirdette meg az Irgalmasság évét. Aztán az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnökéhez intézett levelében bemutatta az Irgalmasság Rendkívüli Szentéve kapcsán a jubileumi búcsú elnyerésének feltételeit. Eszerint „teljes búcsút nyerhetnek mindazok a hívek, akik megtérésük vágyának jeleként elzarándokolnak a szentévi kapuhoz. A bronzkapun Szent Márton életének fontos eseményei láthatók amelyeket a székesegyházakban vagy a megyés püspök által meghatározott más templomokban nyitnak meg, illetve akik a négy nagy római bazilika valamelyikébe zarándokolnak, szentgyónásukat elvégezték és szentmisén vesznek részt, továbbá elmondják a Hiszekegyet és imádkoznak a pápáért és a pápa szándékára.” Azok az idősek, betegek és mindazok akik nem tudják elhagyni a lakásukat, elnyerik a teljes búcsút, ha megáldoznak, vagy ha a tömegtájékoztatási eszközök révén kapcsolódnak be a szentmisébe és a közös imádságba. A székesegyházi kapu a mi szentévi kapunk. A majdnem 3,5 méter magas kétszárnyú kaput tavaly decemberben áldotta meg dr. Veres András megyés püspök Ami a szív, az a templom Az elődök a szegénység ellenére nagyon össze tudtak fogni, úgy éltek Ostffyasszonyra (nm) -Egy uniós pályázatnak köszönhetően megújult a Nagyboldogasszony templom és környezete, s megjelenhetett a templomról egy kiadvány is. - Engem személyesen nagyon megérintett a plébánia irattárában őrzött kézirat, a Historia Domus Parochiae Ostffyasszonyfaensis, melyet Hatt András plébános írt 1934-től 1957-ig. Összegzi az esztendők nevezetes történéseit, a küzdelmeket a fennmaradásért. Leírja a második világháború előzményeit, a háborút, a Rákosi-rendszert, az 1956-os megrázó eseményeket s azt, hogy mindezek milyen közvetlen hatással voltak az Ostffyasszonyfán élők mindennapjaira. Felfoghatatlan az a képesség, amivel a történelmi kort az akkori információs közegben Hart András plébános így tudta érzékelni - összegezte véleményét a kiadvány szerkesztője, Gregorich Ferenc. Ő a mának szóló fontos üzenetnek, példának tartja, amit a régi egyházközségi jegyzőkönyvekből kiolvasott: legfőképpen azt, hogy elődeink a szegénység ellenére óriási aktivitással és összefogással élték meg az életüket, s pontosan dokumentálták a velük történteket. „Ami a szív az ember életében, az a templom a falu világában... A templom a Mennyei Atya rendelője, ahol mint isteni orvos gyógyít, és mindazt felírja, mint receptet, ami lelkünk sebeit gyógyítja” - olvasható a kiadványban Takács Ferenc plébános találó megállapítása. Az ostffyasszonyfaiaknak már régóta - az első feljegyzések szerint 1347 óta biztosan - van templomuk. Az Szent Vencel tiszteletére épült, de a késő középkori források említenek egy Szent Mihály templomot is. Ez utóbbi feltehetően a vártemplom vagy várkápolna lehetett. A vár pusztulása után csak azt állították helyre, s ezt kapták vissza 1732-ben a faluban élő katolikusok. Attól az időtől lett a búcsú napja Nagyboldogasszony ünnepe. A falu egy része és a régi földesúri család, az Ostffyak evangélikus hiten maradtak, de templomuk csak a szomszédos Csöngén volt egészen 1914-ig, mert akkor épült meg ebben a faluban is az evangélikus templom. A katolikus templom nehéz időket élt át. „...csak két falu áll... nem lehet ránézni a lélek szomorúsága nélkül” - áll egy feljegyzésben XVIII. század elejéről. Házaknál, szobákban misézett akkor a kenyéri plébános. Aztán 1765. augusztus 15-én újjáéledt az egykor híres Ostffyasszonyfán a templombelső régóta őrzi több történelmi korszak emlékét templom. Szentélyét és sekrestyéjét is az alapjaitól kezdve felépítették. 1775- ben az ostffyasszonyfaiak a győri püspöktől papot kértek, mert „Kenyéri messze van, sok az öreg és ruhátlanok vannak, oly messze a kemény télben nem mehetnek”. A templom teljes felújítása során a Steffek Albin által 1958-ban készített falfestményeket is restaurálták. Steffek Albin 1893-ban született Szombathelyen, sok templomot festett ki, olvasható róla az Artportál lexikonban. Az ostffyasszonyfai templom mennyezetén Urunk születésének hírül adása is látható a festményen