Vas Népe, 2016. december (61. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-28 / 304. szám
2016. DECEMBER 28., SZERDA KULTÚRA Időutazás Rózán Eszterrel: Tilosban Krimivel jelentkezett az immár háromkötetes szerző Hazai pályán KONCERT A moziban zárja az évet az Ocho Macho Ölbei Lívia olbei.livia@vasnepe.hu Szombathely - Sok mindennel foglalkozik, művelődésszervező, fejlesztő biblioterapeuta, újságíró és író: Rózán Eszter. Azt mondja, most, a harmadik regénye megjelenése után valahogy mintha megváltozott volna számára a szó értelme: mást jelent kimondani azt, hogy „író”, mint korábban. Az első regényt (Maroknyi heroin, 2014) még lehet nevezni próbálkozásnak. A második (Amanda, 2015) már komoly próbatétel, de az igazi a frissen megjelent harmadik, Tilosban címmel, szintén a szombathelyi Szülőföld Kiadótól. Rózán Esztert egyre többen aposztrofálják írónőnek a környezetében is. És mi tagadás, jólesik neki. Eszter mindehhez az a típusú kolléga, kedves ismerős, akivel jó találkozni színházban, tárlatnyitón, író-olvasó találkozón, vagy az utcán, kutyasétáltatás közben. Derű, árad belőle, nyugalom, mosolygó érdeklődés. A Tilosban című új Rozánregényt kézbe venni is jó. Hiszen a könyv bizonyos szempontból még mindig tárgy, amely az első pillanatban küllemével, tapintásával vonzza magához a tekintetet. A címe - Tilosban - máris titkokat sejtet, és az sem csalódik, aki krimire tippel. (Hány nagy könyv mélyén rejlik krimi a világirodalomban!) A borítón (Büki László fotója nyomán) zöldellő bozót, bokor mélyén régimódi fényképezőgép, tilosban jár, ha tetszik. Vajon hogyan került oda? És honnan? A regényben természetesen fény derül erre a titokra is. A szerző nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a Tilosban kötet megírásába belefogott. Több szál, több idősík (jelenkor, ’50-es évek, ’80-as évek), rengeteg szereplő; a sorsok persze - akár görög sorstragédiákat idézve - egyszer csak egymásra mutatnak, összeérnek. (Emlékszünk Oidipusz király történetére, aki menekült a családi átok elől, de kitérni nem tudott előle. Rózán Eszter ennyire nem feszíti túl a húrt, de épp eléggé megfeszíti.) És ha már krimi: nemcsak az idősíkok váltakoznak a regényben, hanem a narrátorok személye is. Bizonyos szempontból olyan ez a könyv, mint egy vallomásfüzér: ki-ki bemutatkozik, vallomást tesz, hogy aztán a mozaikdarabkákból kikerekedjen az igazság? (A főhős, Vali a nyitófejezetben Sydney-ből érkezik haza. Mint mondja, a jelentős időeltolódás miatt tulajdonképpen visszafelé utazott az időben. (Ezt „teszi” maga a könyv is.) Ha regény, akkor - mondani se kell - fikció. Azért nem marad el a kötelező bejelentés, hogy „a könyvben szereplő személyeket a képzelet hozta létre, bármely valós személyhez való hasonlóság a véletlen műve”. De itt nem pont következik, hanem vessző - és egy talányos „ámbár...” Talán másoknak is volt egy ilyen szigorú orosztanáruk. Talán mások is küzdenek depresszióval. Talán mások életében is fölbukkan egyszer csak a volt férj. Talán mások is beleszerettek már valakibe, aki... És a kisváros, amelynek Fő terén körbenézve ott a templom, amott a szökőkút, még arrébb a Strucc Hotel? Rózán Eszter nemcsak prózát ír, hanem verset is. Például haikut. A Napút című folyóiratban például előbb Talán mások is beleszerettek már valakibe, aki... megmutatja a „reális képet”, aztán a haikut, amely a látványból-élményből született, így: „Ott áll a domb tetején, integet. A győzelem jelével mutatja, sikerült. Mennyit álmodozott róla a balesete óta, hogy valamikor majd újra járni fog, és ismét képes lesz felmenni a kacskaringós utakon. Hosszú, vörös haja lobog a szélben. Körülötte pillangók kergetőznek. Ma minden csupa békesség. Visszafelé indul. Könnyű nyári ruhája alól egy pillanatra elővillan a műláb.” Ebből ez a haiku lett: „vágyak helye, domb / büszkén feszít a fényben / életet hirdet”. Vagy: „Égett avar szaga terjeng a levegőben. Itt a nagy őszi kertrendezés ideje. A nap lassan nyugovóra készül, de kertünkre még nem borul homály, mert a közepén máglya ég. Férjem szorgosan gyűjti a faleveleket. A tölgyfa alatt halomba gyűjti, mielőtt tűzre rakná. A szomszéd érdeklődve figyeli erkélyéről, ahogy a halom egyre nő. Hirtelen megmoccan a dombocska. Rémülten nézek férjemre, amikor egy apró sün kidugja a fejét.” És a haiku: „kosár a fűben / lassan hamvadó parázs / megmenekült sün”. Lehet, hogy így párolódik regénnyé a megélt valóság is. Nagy Ildikó nagy.ildiko@vasnepe.hu Szombathely - Hazai színpadon, a Cinema Caféban búcsúztatja az óévet december 30-án az Ocho Macho. Aztán stúdióba vonulnak, készül az új lemez. Pörgős évük volt a fiúknak: a 2015-ben a Sziget fesztivál nagyszínpadáig jutó Ocho Macho az idei évet Hollandiában kezdte, ahol az Eurosonic Noorderslag Fesztiválon zenéltek. Utána sem álltak meg: talán nem is volt olyan jelentős fesztivál Magyarországon, ahol ne játszottak volna. Az országhatár sem jelentett nekik akadályt: az idén négyszer léptek fel Erdélyben, ahova - a nagy távolság ellenére - mindig örömmel és szívesen mentek, hiszen nagy szeretettel fogadták őket. És bár azt pontosan nem tudják, hány kilométert „tekertek” a zenekari buszba, a banda frontembere, az élő zene egyik hazai nagyköveteként is meg-megnyilvánuló Kirchknopf Gergő jól emlékszik arra, amikor a Hargitán túlról kellett Sopronba sietniük a Volt fesztiválra. És bár a novemberi budapesti nagykoncertjüket ugyancsak az idei év nagy dobásai között emlegetik, a fiúkról itt, Vas megyében mindenki tudja, hogy a hazai fellépések is nagyon fontosak számukra. Nem felejtik, honnan indultak, így nem telik el úgy év, hogy ne hallhatná-láthatná őket élőben a kőszegi közönség. Hagyomány az is, hogy az óévet hazai színpadon búcsúztatják: december 30-án, pénteken a Cinema Caféban játszanak vasi rajongóiknak, akik először hallhatnak majd néhányat az új dalok közül. Merthogy az új év új lemezt hoz a zenekarnak: januárban stúdióba vonulnak, és márciusban is legfeljebb addig jönnek elő, amíg kirepülnek Londonba, ahova először - de reményeik szerint nem utoljára - hívták őket koncertezni. Jövőre egyébként fénytechnikában is „brillíroznak” majd a fiúk, koncertjeiken ugyanis egy profi cég gondoskodik majd a látványról. Az új lemezről egyelőre annyit árul el Gergő, hogy reményeik szerint nem fognak benne csalódni a rajongók, már csak azért sem, mert a dalok az El mundo fantástico hangulatát idézik majd: lesz bennük napsütés, vidámság, minden, ami a jó kedvhez kell. Addig is: készüljön mindenki a 30-ai huppogásra! Kezdés 21 órakor, a bemelegítést a kőszegi Big Boxra bízták. Jövő márciusban irány London: először, de remélhetőleg nem utoljára Rozán Eszter a bemutatón És íme a harmadik regény Huppogós buli pult alól. Itt, a Cinema Caféban zárja az esztendőt az Ocho Macho pénteken este VAS NÉPE ' . RÖVIDEN A rock katonái újra együtt lesznek Szombathely (bú) Hagyományos óévbúcsúztató rockbulit tartanak ma az Agora Művelődési és Sportházban. Öt csapat lép fel: 16.40-kor a Cool Head Klan kezd, őket 18 órakor a Rudán Joe Band követi. 19 órakor az Ossian szólítja a rock katonáit. 20.30-tól a Kárpátia ad koncertet, végül 22 órakor a jövőre 45 éves Lord gondoskodik arról, hogy szóljon a rock. Óévbúcsúztató hangverseny Szombathely (WNI) - Óévbúcsúztató hangversenyt tartanak a Bartók Teremben holnap és holnapután 19 órától a Savaria Szimfonikus Zenekar közreműködésével. A zenekart Bíró Péter vezényli. Mádi Piroska és Arany Tamás lesznek a bérleten kívüli, szilveszteri gálahangverseny szólistái. Petky 70 kiállítás a Jurisicsvárban Kőszeg (VII) - Petky 70 címmel nyílik kiállítás a Jurisicsvár lovagtermében január 3- án, kedden 17.30-kor. A kárpátaljai származású képző- és iparművész Petky Péter munkáiból összeállított tárlatot Tóth Csaba festőművész, főiskolai docens nyitja meg. Átadják a városmakettet Szombathely (bú) Holnap 15 órakor a Fő téren, a Császárkő szomszédságában hivatalosan is átadják a megyeszékhely makettjét, amelyet karácsony előtt az Őrvidék Házban mutattak be a közönségnek. további képek, információk racity Vas Népe Online Lánykérés a Gyilkos-tó közepén Kollégánkkal, Budai Szombathely (m) - Van élet a színház után? Ha van, milyen? És mi volt előtte? Erről faggatta Szabó Tibor a Café Frei színpadán kollégánkat, Budai Dávidot. Erre mondják, hogy akasztják a hóhért. Hiszen az újságíró azt szokta meg, hogy ő kérdez. Márpedig Budai Dávid - akárhogy is fáj ez a kertészeknek, a bolti pénztárosoknak és a színészeknek - újságíró. Na jó, színész is, ezért aztán könnyen bele tudott helyezkedni abba a másik szerepbe, pláne, hogy egykori Weöres Sándor színházbéli kollégája, Szabó Tibor faggatta. Dávid több mint két éve a Vas Népe újságírója, de nekünk, kollégáknak is tartogatott meglepetéseket. Mert bár tudtuk, hogy kertészeti középiskolában tanult, láttuk a Weöres Sándor Színházban színészként, a budapesti, nyolcadik kerületi éjjel-nappali bolt pénztárosaként nem találkoztunk vele. Mint ahogy nem tudtuk azt sem, hogy tizenévesen Csücsök volt a beceneve, és annak idején fekete öves tékvandós volt, aki, ha úgy hozta az élet, egy bokszolóba is simán „beleállt”mondjuk nem árt, ha ezzel jövendőbeli interjúalanyai is tisztában vannak. Amúgy Budai Dávid a szerkesztőség legszelídebb és legeredetibb figurája, és mi, akik ismerjük, nagyon is el tudjuk képzelni azt a nyári délutánt, amikor Erdélyben, a Gyilkos-tó közepén egy csónakban megkérte a kedvese, Pusztai Fanni kezét, mondván: ott úgysem mer nemet mondani. És ha már Fanni: az élet férfidolgai után az élet női dolgai sem maradnak titokban, a Café Frei házi színpadán jövő januárban Bálint Éva vele beszélget majd egy csésze kávé mellett. Mert Fanni a másik remek példa arra, hogy a színház után is van élet. Dáviddal beszélgetett Szabó Tibor a Café Frei színpadán Kávé és mese habbal. Budai Dávid és Szabó Tibor a Café Frei színpadán beszélgettek az élet férfidolgairól