Vas Népe, 2016. december (61. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-28 / 304. szám

2016. DECEMBER 28., SZERDA KULTÚRA Időutazás Rózán Eszterrel: Tilosban Krimivel jelentkezett az immár háromkötetes szerző Hazai pályán KONCERT A moziban zárja az évet az Ocho Macho Ölbei Lívia olbei.livia@vasnepe.hu Szombathely - Sok min­dennel foglalkozik, mű­velődésszervező, fejlesztő biblioterapeuta, újságíró és író: Rózán Eszter. Azt mondja, most, a har­madik regénye megjelenése után valahogy mintha meg­változott volna számára a szó értelme: mást jelent kimonda­ni azt, hogy „író”, mint ko­rábban. Az első regényt (Maroknyi heroin, 2014) még lehet ne­vezni próbálkozásnak. A má­sodik (Amanda, 2015) már komoly próbatétel, de az igazi a frissen megjelent harmadik, Tilosban címmel, szintén a szombathelyi Szülőföld Kia­dótól. Rózán Esztert egyre többen aposztrofálják írónő­nek a környezetében is. És mi tagadás, jólesik neki. Eszter mindehhez az a típusú kollé­ga, kedves ismerős, akivel jó találkozni színházban, tárlat­nyitón, író-olvasó találkozón, vagy az utcán, kutyasétáltatás közben. Derű, árad belőle, nyugalom, mosolygó érdeklő­dés. A Tilosban című új Rozán­­regényt kézbe venni is jó. Hi­szen a könyv bizonyos szem­pontból még mindig tárgy, amely az első pillanatban kül­lemével, tapintásával vonzza magához a tekintetet. A címe - Tilosban - máris titkokat sejtet, és az sem csalódik, aki krimire tippel. (Hány nagy könyv mélyén rejlik krimi a világirodalomban!) A borítón (Büki László fotója nyomán) zöldellő bozót, bokor mélyén régimódi fényképezőgép, ti­losban jár, ha tetszik. Vajon hogyan került oda? És hon­nan? A regényben természete­sen fény derül erre a titokra is. A szerző nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a Tilosban kötet megírásába belefogott. Több szál, több idősík (jelen­kor, ’50-es évek, ’80-as évek), rengeteg szereplő; a sorsok persze - akár görög sorstragé­diákat idézve - egyszer csak egymásra mutatnak, összeér­nek. (Emlékszünk Oidipusz király történetére, aki mene­kült a családi átok elől, de ki­térni nem tudott előle. Rózán Eszter ennyire nem feszíti túl a húrt, de épp eléggé megfe­szíti.) És ha már krimi: nem­csak az idősíkok váltakoznak a regényben, hanem a narrá­torok személye is. Bizonyos szempontból olyan ez a könyv, mint egy vallomásfü­zér: ki-ki bemutatkozik, val­lomást tesz, hogy aztán a mo­zaikdarabkákból kikerekedjen az­­ igazság? (A főhős, Vali a nyitófejezetben Sydney-ből érkezik haza. Mint mondja, a jelentős időeltolódás miatt tu­lajdonképpen visszafelé uta­zott az időben. (Ezt „teszi” maga a könyv is.) Ha regény, akkor - mondani se kell - fik­ció. Azért nem marad el a kö­telező bejelentés, hogy „a könyvben szereplő személye­ket a képzelet hozta létre, bár­mely valós személyhez való hasonlóság a véletlen műve”. De itt nem pont következik, hanem vessző - és egy talá­nyos „ámbár...” Talán mások­nak is volt egy ilyen szigorú orosztanáruk. Talán mások is küzdenek depresszióval. Ta­lán mások életében is fölbuk­kan egyszer csak a volt férj. Talán mások is beleszerettek már valakibe, aki... És a kis­város, amelynek Fő terén kör­benézve ott a templom, amott a szökőkút, még arrébb a Strucc Hotel? Rózán Eszter nemcsak prózát ír, hanem verset is. Például haikut. A Napút című folyóiratban például előbb Talán mások is beleszerettek már valakibe, aki... megmutatja a „reális képet”, aztán a haikut, amely a lát­­ványból-élményből született, így: „Ott áll a domb tetején, integet. A győzelem jelével mutatja, sikerült. Mennyit ál­modozott róla a balesete óta, hogy valamikor majd újra jár­ni fog, és ismét képes lesz fel­menni a kacskaringós utakon. Hosszú, vörös haja lobog a szélben. Körülötte pillangók kergetőznek. Ma minden csu­pa békesség. Visszafelé indul. Könnyű nyári ruhája alól egy pillanatra elővillan a műláb.” Ebből ez a haiku lett: „vágyak helye, domb / büszkén feszít a fényben / életet hirdet”. Vagy: „Égett avar szaga ter­jeng a levegőben. Itt a nagy őszi kertrendezés ideje. A nap lassan nyugovóra készül, de kertünkre még nem borul ho­mály, mert a közepén máglya ég. Férjem szorgosan gyűjti a faleveleket. A tölgyfa alatt ha­lomba gyűjti, mielőtt tűzre rakná. A szomszéd érdeklőd­ve figyeli erkélyéről, ahogy a halom egyre nő. Hirtelen megmoccan a dombocska. Rémülten nézek férjemre, amikor egy apró sün kidugja a fejét.” És a haiku: „kosár a fűben / lassan hamvadó pa­rázs / megmenekült sün”. Lehet, hogy így pároló­dik regénnyé a megélt való­ság is. Nagy Ildikó nagy.ildiko@vasnepe.hu Szombathely - Hazai szín­padon, a Cinema Café­ban búcsúztatja az óévet december 30-án az Ocho Macho. Aztán stúdióba vonulnak, készül az új le­mez. Pörgős évük volt a fiúk­nak: a 2015-ben a Sziget fesztivál nagyszínpadáig jutó Ocho Macho az idei évet Hol­landiában kezdte, ahol az Eu­­rosonic Noorderslag Fesztivá­lon zenéltek. Utána sem áll­tak meg: talán nem is volt olyan jelentős fesztivál Magyaror­szágon, ahol ne ját­szottak volna. Az or­szághatár sem jelentett nekik akadályt: az idén négyszer léptek fel Erdélyben, ahova - a nagy távolság ellenére - mindig örömmel és szívesen mentek, hiszen nagy szeretet­tel fogadták őket. És bár azt pontosan nem tudják, hány kilométert „tekertek” a zene­kari buszba, a banda frontem­bere, az élő zene egyik hazai nagyköveteként is meg-meg­­nyilvánuló Kirchknopf Gergő jól emlékszik arra, amikor a Hargitán túlról kellett Sop­ronba sietniük a Volt feszti­válra. És bár a novemberi bu­dapesti nagykoncertjüket ugyancsak az idei év nagy do­básai között emlegetik, a fi­úkról itt, Vas megyében min­denki tudja, hogy a hazai fel­lépések is nagyon­ fontosak számukra. Nem felejtik, hon­nan indultak, így nem telik el úgy év, hogy ne hallhatná-lát­hatná őket élőben a kőszegi közönség. Hagyomány az is, hogy az óévet hazai színpa­don búcsúztatják: december 30-án, pénteken a Cinema Caféban játszanak vasi rajon­góiknak, akik először hallhat­nak majd néhányat az új da­lok közül. Merthogy az új év új lemezt hoz a zenekarnak: januárban stúdióba vonulnak, és márciusban is legfeljebb addig jönnek elő, amíg kire­pülnek Londonba, ahova elő­ször - de reményeik szerint nem utoljára - hívták őket koncertezni. Jövőre egyébként fény­­technikában is „brillíroznak” majd a fiúk, koncertjeiken ugyanis egy profi cég gondos­kodik majd a látványról. Az új lemezről egyelőre annyit árul el Gergő, hogy re­ményeik szerint nem fognak benne csalódni a rajongók, már csak azért sem, mert a dalok az El mundo fantástico hangulatát idézik majd: lesz bennük napsütés, vidámság, minden, ami a jó kedvhez kell. Addig is: készüljön mindenki a 30-ai huppogásra! Kezdés 21 óra­kor, a bemelegítést a kőszegi Big Boxra bízták. Jövő márciusban irány London: először, de remélhetőleg nem utoljára Rozán Eszter a bemutatón És íme a harmadik regény Huppogós buli pult alól. Itt, a Cinema Caféban zárja az esztendőt az Ocho Macho pénteken este VAS NÉPE ' . RÖVIDEN A rock katonái újra együtt lesznek Szombathely (bú)­­ Hagyo­mányos óévbúcsúztató rock­bulit tartanak ma az Agora­­ Művelődési és Sportházban. Öt csapat lép fel: 16.40-kor a Cool Head Klan kezd, őket 18 órakor a Rudán Joe Band követi. 19 órakor az Ossian szólítja a rock katonáit. 20.30-tól a Kárpátia ad kon­certet, végül 22 órakor a jövő­re 45 éves Lord gondoskodik arról, hogy szóljon a rock. Óévbúcsúztató hangverseny Szombathely (WNI) - Óévbú­csúztató hangversenyt tarta­nak a Bartók Teremben hol­nap és holnapután 19 órától a Savaria Szimfonikus Zenekar közreműködésével. A zene­kart Bíró Péter vezényli. Má­­di Piroska és Arany Tamás lesznek a bérleten kívüli, szil­veszteri gálahangverseny szó­listái. Petky 70 kiállítás a Jurisics­várban Kőszeg (VII) - Petky 70 cím­mel nyílik kiállítás a Jurisics­­vár lovagtermében január 3- án, kedden 17.30-kor. A kár­pátaljai származású képző- és iparművész Petky Péter mun­káiból összeállított tárlatot Tóth Csaba festőművész, főis­kolai docens nyitja meg. Átadják a városmakettet Szombathely (bú)­­ Holnap 15 órakor a Fő téren, a Császárkő szomszédságában hivatalosan is átadják a megyeszékhely ma­kettjét, amelyet karácsony előtt az Őrvidék Házban mutattak be a közönségnek. további képek, információk racity Vas Népe Online Lánykérés a Gyilkos-tó közepén Kollégánkkal, Budai Szombathely (m­) - Van élet a színház után? Ha van, milyen? És mi volt előtte? Erről faggatta Sza­bó Tibor a Café Frei szín­padán kollégánkat, Budai Dávidot. Erre mondják, hogy akasztják a hóhért. Hiszen az újságíró azt szokta meg, hogy ő kérdez. Márpedig Budai Dávid - akárhogy is fáj ez a kertészeknek, a bolti pénztá­rosoknak és a színészeknek - újságíró. Na jó, színész is, ezért aztán könnyen bele tu­dott helyezkedni abba a má­sik szerepbe, pláne, hogy egykori Weöres Sándor szín­házbéli kollégája, Szabó Tibor faggatta. Dávid több mint két éve a Vas Népe újságírója, de ne­künk, kollégáknak is tartoga­tott meglepetéseket. Mert bár tudtuk, hogy kertészeti kö­zépiskolában tanult, láttuk a Weöres Sándor Színházban színészként, a budapesti, nyolcadik kerületi éjjel-nap­pali bolt pénztárosaként nem találkoztunk vele. Mint ahogy nem tudtuk azt sem, hogy ti­zenévesen Csücsök volt a be­ceneve, és annak idején feke­te öves tékvandós volt, aki, ha úgy hozta az élet, egy bok­­szolóba is simán „beleállt”­­mondjuk nem árt, ha ezzel jö­vendőbeli interjúalanyai is tisztában vannak. Amúgy Budai Dávid a szerkesztőség legszelídebb és legeredetibb figurája, és mi, akik ismerjük, nagyon is el tudjuk képzelni azt a nyári délutánt, amikor Erdélyben, a Gyilkos-tó közepén egy csó­nakban megkérte a kedvese, Pusztai Fanni kezét, mond­ván: ott úgysem mer nemet mondani. És ha már Fanni: az élet férfidolgai után az élet női dolgai sem maradnak ti­tokban, a Café Frei házi szín­padán jövő januárban Bálint Éva vele beszélget majd egy csésze kávé mellett. Mert Fanni a másik remek példa arra, hogy a színház után is van élet. Dáviddal beszélgetett Szabó Tibor a Café Frei színpadán Kávé és mese habbal. Budai Dávid és Szabó Tibor a Café Frei színpadán beszélgettek az élet férfidolgairól

Next