Vas Népe, 2019. február (64. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-07 / 32. szám

2019. FEBRUÁR 7, CSÜTÖRTÖK KULTÚRA VAS NÉPE 13 Amikor a fal végképp leomlik Mi szép: a celli Liliomfi-társulat, amint a végén elénekli Petőfi Sándor Színészdalát CELLDÖMÖLK Az ördögbe a besorolásokkal, mégis, amint azt jól tudjuk, a Soltis Lajos Színház reper­toárszínházként működik. Úgyhogy a múlt év végén bemutatott Liliomfi-elő­­adást február 10-én, vasár­nap 18 órától ismét meg­nézheti, akinek szerencséje van: a Koptik Odó utcában. Tizennégy éven felülieknek ajánlja a társulat az előadást, ami azt jelzi, hogy a színház­nézéshez alkalomadtán bizo­nyos érettség is szükségelte­tik. Mert bár úgy emlékszünk Szigligeti Ede bűbájos - bár társadalmi - vígjátékára, mint a színpadi játék, az elemen­táris játékosság apoteózisá­­ra; azért van itt sok más is. (Közben persze a játékosság sem hiányzik, sőt.) Főleg, hogy a rendezést ismét a bu­dapesti K2 Színház két erős­embere, Benkó Bence és Fá­bián Péter jegyzi. De nemcsak a rendezést, hanem az átiratot is. Erősen a mából szól ez az előadás (ahogyan azt a korábbi celli Benkó-Fábián-rendezé­­seknél már megszokhattuk). De hát ha színház, honnan szóljon. A legszebb szegény szín­háztól jutunk el addig, hogy „szegény színház”­ így vagy úgy: hangsúlyosan színház: itt minden csupa jelzés­­ így válik nagyon igazivá. Mariska - egészen pontosan Bányai K. Mária, vagyis a játékosságot a legjobbkor a legszebb lírára váltó Boznánszky Anna - és a csodálatos-epekedő Kamilla - azaz Ecsedi Erzsébet - szo­báját mindössze egy jelzésfal, vagyis egy létra választja el Liliomfi és Szellemű - Pesti Arnold és Ivák Bence - szo­bájától. De a szereplők termé­­­szetesen szigorúan betartják közlekedési szabályokat; ha esetleg mégsem, rögtön elhangzik a figyelmeztetés: „Fal!” Ez a jelzésfal rögtön megidéz egy másik vígjátékot Színészek, mesteremberek és a játék múlhatatlan öröme és egy másik celli előadást: Nagy Péter István Shakes­­peare-rendezését. Ez a Szent­­ivánéji álom, amelyben a mes­teremberek olyan buzgón épí­tik, játsszák a falat, de odavi­szik még a holdat is. Nemcsak a fal, hanem a játéköröm - a színház nyers, gyönyörű örö­me - is összeköti a két vígjá­tékot. Bár a Liliomfi-előadás - amelyben a vándorszínészek épp a Liliomfit próbálják - egy bizonyos rétegében mintha éppen „arról szólna”, hogy miképpen lehet fogást találni Szigligeti Ede sokat játszott darabján. Falak itt is vannak bőven: társadalmi falak meg generációs falak­­ meg érzel­mi falak. Meg falak a vidék és a főváros között. Mígnem aztán a boldog fi­náléban kiderül, hogy Mariska és Liliomfi azt találta meg a másikban, aki elől olyan ve­hemensen menekült. És persze Kányai Sissi - Nagy Zsuzsi - és Gyuri pincér - Pillér Ádám - is egymásra talál, miköz­ben a háttérben csodálatosan húzza a Soltis Lajos Színház állandó zenekara. De aztán mégsem adják ilyen könnyen­­ Szigligetit sem. A Liliomfival (a darabbal) való küzdelemben egy mellékes, ráadásul ironi­kus félmondatban elhangzik egy röpke utalás Petőfi Sándor (ó, a csillagot választó vándor­­színész!) Színészdalára, mint valami olyasmire, ami fölött eljártak már a daliás idők. Aztán hopp: a boldog finá­lé egyszer csak átcsap az el­lenkezőjébe. Jelzés vagy nem, jönnek az erős emberek (kicsit mások, mint Fábián Péter és Benkó Bence), és szó szerint széthordják a szereplők mögül a színházat. Az ablakjelzést meg az ajtójelzést­­ meg a falat. Az öreg Schwartz - és micsoda szúrás, hogy éppen Nagy Gá­bor, a Soltis Lajos Színház ve­zetője kapta meg ezt a hatásos kis szerepet, hozzá az újgaz­dagságot jelző bundát­­, szó­val az öreg Schwartz bosszúja ez: ha nem kellett a fia Kányai fogadós lányának, ha elveszett a frigy, akkor vesszen, persze törvényesen, a színház is. Na, ekkor jön elő megint a Színészdal. Láss csodát: irónia sehol. Csak kiállás van, csak dac van és vállalás. Vannak ilyen kivételes, érvényes pil­lanatok (bár szívesen marad­nánk az iróniánál). „Minden művészetek / Fején a korona : / A mi művészetünk, / Ellen ki mondana?” Hát, az biztos, hogy ezekben a pillanatokban végképp leomlik az a bizonyos negyedik fal játéktér és néző­tér között. DL Boznánszky Anna, Ecsedi Erzsébet, Pesti Arnold, Ivák Bence. Két szoba, két ablak - így működik a színház. Szigligeti Ede társadalmi vígjátéka a Koptik Odó utcában­Fotó: Benkő Sándor WLSZ: Terror-premier Pénteken egy különös bírósági tárgyalás kezdődik SZOMBATHELY De nem­csak megkezdődik, hanem döntést is kell hozni a Már­kus Emília Teremben. A kö­zönség közreműködésével. Ez Ferdinand von Schirach drámája, a Terror, Jordán Tamás rendezésében. Zárt tárgyalás lesz. A német sztárügyvédből lett drámaíró, Ferdinand von Schirach (1964) - aki többek között Klaus Kinski család­ját is képviselte - 45 éves ko­rában kezdett el írni. Ügyvédi tapasztalatait feldolgozó köny­vei azonnal a bestsellerlisták­ra kerültek, és világszerte több millió példányban adták el őket. Két „esetgyűjteménye” (Bűnös? - 11 meglepő eset; Ártatlan? - Újabb meglepő bűnügyi esetek) és egy regé­nye (Collins nem beszél) ma­gyarul is megjelent. Első színpadi művét, a Ter­rort 2015 októberében egy idő­ben mutatta be a Deutsches Theater Berlin és a Schaus­spiel Frankfurt. Azóta német. A közönség valódi részvételével svájci, dán, szlovén, osztrák, japán, izraeli, venezuelai szín­házak tűzték műsorukra, fo­lyamatosan nagy népszerű­ségnek örvend. A Lufthansa Berlin és Mün­chen között közlekedő utas­­szállítóját eltéríti, és egy telt házas futballstadion felé kor­mányozza egy terrorista. Lars Koch vadászpilótának dönte­nie kell: lelője-e a repülőgé­pet a fedélzetén 164 emberrel, hogy megmentse a stadion­beli hetvenezret? A történte­ket Ferdinand von Schirach darabja egy bírósági tárgya­lás keretei között dolgozza fel. A nézők az esküdtek szerepét kapják: feladatuk, hogy figyel­jenek meg mindent, és a végén szavazzanak a látottak­ hallot­­tak alapján a vádlott elítélésé­ről vagy felmentéséről. Ferdinand von Schirach első színpadi műve az emberi döntés felelősségét állítja kö­zéppontba, arra a kérdésre ke­resi a választ, vajon van-e kü­lönbség élet és élet között, ha azt a számok, a mennyiség fe­lől nézzük. Hozhatunk-e dön­tést a halálról a nagyobb tra­gédia elkerülése érdekében? Ki a felelős? Magyarországon a Weöres Sándor Színház a harmadik teátrum, amely bemutatja a Terrort, csatlakozva ezzel ah­hoz a világszerte több tucat színházhoz, ahol a nézők - a szerző elképzelésének meg­felelően - már döntöttek Lars Koch bűnösségéről. (A ter­­ror.theater oldalon megtekint­hető, hogy melyik országban hogyan ítélte meg a közönség Lars Koch döntését: felmen­tette vagy elítélte a vadászpi­lótát.) Bemutató: február 8-án 19 órakor a Márkus Emília Te­remben. Jól gondoljuk meg, mire voksolunk. Ha van jó döntés. VN Szabó Róbert Endre, Kiss Mari, Kelemen Zoltán, Kálmánchelyi Zoltán, Balogh János Fotó: Benkő Sándor ORSZÁGOS INNOVÁCIÓS FÓRUM Innovatív KKV-k a sikeres Magyarországért ••• ••• ••• • • ••• •****•* •••••••••• ••••••••••• •••••••••• • ••• •••••••• Nemzeti Kutatási, Fejlesztési És Innovációs Hivatal További információ és regisztráció: www.nkfih.gov.hu • •• • •• • •• M­agyar Kereskedelmi és Iparkamara Az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal 2019. február 5. és március 6. között országos, 25 helyszínen megvalósuló konzultációt tart a helyi és térségi vállalkozások, tudásközpontok és szakmai szervezetek bevonásával. Az összes megyét érintő rendezvénysorozat célja Magyarország újjászerveződő innovációs ökoszisztémájának megalapozása, és a megújuló KFI rendszerrel, pályázatokkal kapcsolatban felmerülő javaslatok, igények felmérése. A rendezvényeken való részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. IOVACIOS ES TECHNO Minisztérium > I

Next