Vas Népe, 2019. július (64. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-06 / 155. szám
10 VAS NÉPE Hétvégé 2019. JÚLIUS 6., SZOMBAT ORBÁN RÓBERT vasnepe@vasnepe.hu Szentmárton és Operint mára teljesen beolvadt Szombathelybe, már semmi sem mutatja, hogy valaha önálló települések voltak. Lassan ez lesz a sorsa Szöllősnek is. A címben olvasható kifejezés egy 18. századi feljegyzésben szerepel. Nem biztos, hogy mindenki azonnal tudja, hol kell keresnie ezt a bizonyos vépszőllősi Pityervárat. A megoldás: a Pityervár azonos a Körmendi úton ma is álló Nagypityer vendéglővel. Vépszőllősnek Gyöngyösszőllőst nevezték alkalmanként az Erdődy-uradalom kasznárjai, gazdatisztjei. A nevet csak ritkán használták, főleg akkor, ha fontosnak látták, hogy megkülönböztessék többi Szőllős nevű falutól. Nos persze meg azért is, mert ez a település a vépi birtokközponthoz tartozott. A Szombathelyről kivezető út mellett több vendéglő is volt. A Pityer talán a legrégebbi közöttük. Az egykori leírás szerint hat tagból állt, de ennek ellenére ne tévesszük össze az ugyancsak a Körmendi út mellett álló „Hatlábúval”. Mit jelent a Pityer? Van, aki úgy véli pacsirtát. Akad, aki azt mondja, aki bemegy a Pityerbe és elkezd pityizálni, az előbb utóbb pityókás lesz. Szőllős területe egészen a Pityerig terjedt, sőt még egy kicsit azon túl is. A régi idők óta ismert csárda az Erdődyek tulajdona volt. Bérbe adták és az iratokból úgy tűnik, jól jövedelmezett. Az árendásnak kötelezettséget kellett vállalnia arra, hogy egész nap étellelitallal fogadja a vendégeket. Az ő feladata volt a vendéglővel átellenben lévő Perint-híd karbantartása is. Az Erdődy uradalom monyorókeréki (ma Eberau, Burgenland) és vépi központja között elég nagy volt a forgalom. Aki Ják felől érkezett és Vépre tartott, az nem ment be Szombathelyre, hanem itt kelt át a hídon és ment tovább Szőllősön át Vépre. Ezen a rövidebb kocsiúton is úgy illett, hogy kétszer megpihenjenek. Előbb Jákon, majd a pityervári Csárdában. Ma már sem a híd, sem a régi utak nincsenek meg. Valószínűleg a Monyorókerékkel való szorosabb kapcsolatnak tudható be az, hogy az 1700-as években megnőtt a német nevűek száma. Egy-két családról biztosan tudjuk, hogy onnan telepedett át a faluba. Ha ma megkérdezünk valakit, hogy hol van a Csiti-tó, valószínűleg a benzinkútra gondol, nem pedig a régi lenáztató tavakra. Az utóbbiakra ma már csak egy alig észrevehető mélyedés emlékeztet, pedig hosszabb időn át hozzátartoztak a település mindennapjaihoz. A tó valószínűleg a Gyöngyös-patak lefejződése volt. Az 1940-es években készült térképen a Csiti-tó felirat mellett még valóban egy nedves, vizenyős terület körvonalai látszanak, a maiakon viszont már az üzemanyagtöltő piktogramja található. Az 1700-as években a Gyöngyös szőllősi szakaszán nem csak lisztőrlő malom működött, hanem volt itt kalló is, ahol gyapjút dolgoztak fel. Szőllősnek hosszú időn át nem volt temploma. 1740 körül Róka István uradalmi számtartó Szent Rókus és Szent Sebestyén tiszteletére építtetett kápolnát Szőllős területe egészen a Pityerig terjedt, sőt még egy kicsit azon túl is. Az itteni csárda az Erdődy család tulajdona volt.” a faluban. Ha szerencsésebbek a körülmények, akkor ez az épület idővel talán templommá „bővülhetett” volna. Nem ez történt. Bár Róka végrendeletében is hagyott egy bizonyos összeget a kápolnára, sőt kezdeményezéséhez mások is csatlakoztak, a dolog zsákutcába jutott. Azt, hogy mekkora volt az épület, nem tudjuk. Nem lehetett kicsi, hiszen ott a szombathelyi ferencesek miséztek is. A kápolna valahol a mai Pásztor utca folytatásában a Gyöngyöstől keletre állt. A falu első „igazi” templomát csak 1943-ban szentelték. Szőllős akkor közigazgatásilag már Szombathely része volt. Az épület egy évre rá bombatámadásban elpusztult. A mostani templom 2005-ben készült el. A helyén, illetve annak környékén egykor uradalmi major volt. Itt állt az a gazdatiszti ház, ahol Éhen Gyula, a város legendás polgármestere született PITYERVÁR Vépszőllősön A szőllősi új templom - e helyen állt egykor Ehen Gyula szülőházaFotó: Szendi Péter Az Erdődyek szőllősi kastélya Fotók: OR A hajdani Pityervár napjainkban Mesélő házak TŰZVÉSZ rázta meg a falut FEISZT GYÖRGY vasnepe@vasnepe.hu Bár napjainkban már kevesen emlékeznek rá, de 1935. július 29. Nyőgér község két világháború között élt nemzedéke életének legemlékezetesebb dátuma volt.* Ezen a forró nyári hétfőn Vas megye egyik legtragikusabb katasztrófája pusztított a községben. Ahogy a korabeli tudósító megfogalmazta: „A lüktető élettől elszigetelten élő falu dolgos életét ezen a napon egy borzalmas tűzvész dúlta fel”. Délelőtt 10 óra tájban Hébér Kálmán udvarában a betakarított gabona cséplése folyt, amikor a Mészáros Lajos cséplőgépéből kirepülő szikrától Joó Lajos szomszédos udvarban álló szalmakazla lángra kapott. Az erős szél által felszított lángok percek alatt átterjedtek a környező gazdasági épületekre és mire a cséplőmunkások a füstöt észlelték, az utca déli oldalán álló házak zsúptetői is lángra kaptak. A hatalmas füst- és lángtenger és a fojtó hőség lehetetlen helyzet elé állította a faluból vödrökkel érkező, tüzet oltani igyekvő embereket, mert a mély nyőgéri kutakban a nagy szárazság miatt alig volt víz. A vízhiány a Sárvárról érkező tűzoltók munkáját szinte ellehetetlenítette. Emiatt az egyik motorfecskendőjüket le kellett állítaniuk. A tomboló tüzet a szombathelyi tűzoltóság szervezett egységei, a szomszédos bejcgyertyánosi uradalomból érkező önkéntesekkel megerősítve délután fél háromra tudták megfékezni. A szombathelyi tűzoltók késő estig a helyszínen maradtak, és a parázsló épületek hamvai között járőröztek, nehogy a pusztító tűzvész a mezőlaki esethez hasonlóan újból kitörjön. A pusztulás mértékét a községi elöljáróság egy hét múltán kiadott jelentéséből ismerhetjük meg. Emberéletben nem esett kár, de a mai Petőfi Sándor utcában leégett 19 ház, 27 istálló, 19 ház, 27 istálló, 10 pajta, 91 disznóól is odalett a tízben 40 pajta, 94 disznóól, 13 faház, 10 kút, 1500 méternyi kerítés, 1703 méter mázsa gabona, 2756 mázsa szalma és 1831 mázsa takarmány, 130 öl tűzifa. Mindezeken túl elpusztult 735 baromfi és 50 sertés, a bútorokban, gazdasági eszközökben, ruhaneműben és élelmiszerben keletkezett kár majdnem 14 ezer pengő volt. A káresemény összege 115 842 pengőt tett ki. Az érvényes biztosítások révén csak a károk alig felének megtérülésére lehetett számítani. Sárvár járás főszolgabírája ezért indított adománygyűjtést a károsultak javára. A nyőgénieket sújtó katasztrófa nagyfokú együttérzést váltott ki. A megye közeli és távolabbi községeiből október végéig pénzben, eszközökben és gabonában folyamatosan érkező, károsultakhoz eljuttatott adományok igyekeztek enyhíteni a rászoruló nyőgériek kárát.