Vas Népe, 2019. július (64. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-06 / 155. szám

10 VAS NÉPE Hétvégé 2019. JÚLIUS 6., SZOMBAT ORBÁN RÓBERT vasnepe@vasnepe.hu Szentmárton és Operint mára teljesen beolvadt Szombathelybe, már semmi sem mutatja, hogy vala­ha önálló települé­sek voltak. Lassan ez lesz a sorsa Szöllősnek is. A címben olvasható kifejezés egy 18. századi feljegyzésben szerepel. Nem biztos, hogy mindenki azonnal tudja, hol kell keresnie ezt a bizonyos vépszől­­lősi Pityervárat. A megoldás: a Pityervár azonos a Körmendi úton ma is álló Nagypityer ven­déglővel. Vépszőllősnek Gyöngyös­­szőllőst nevezték alkalman­ként az Erdődy-uradalom kasz­­nárjai, gazdatisztjei. A nevet csak ritkán használták, főleg akkor, ha fontosnak látták, hogy megkülönböztessék többi Szőllős nevű falutól. No­s persze meg azért is, mert ez a település a vépi birtokközpont­hoz tartozott. A Szombathely­ről kivezető út mellett több ven­déglő is volt. A Pityer talán a legrégebbi közöttük. Az egyko­ri leírás szerint hat tagból állt, de ennek ellenére ne tévesszük össze az ugyancsak a Körmen­di út mellett álló „Hatlábúval”. Mit jelent a Pityer? Van, aki úgy véli pacsirtát. Akad, aki azt mondja, aki bemegy a Pityerbe és elkezd pityizálni, az előbb utóbb pityókás lesz. Szőllős területe egészen a Pityerig terjedt, sőt még egy kicsit azon túl is. A régi idők óta ismert csárda az Erdődyek tulajdona volt. Bérbe adták és az iratokból úgy tűnik, jól jö­vedelmezett. Az árendásnak kötelezettséget kellett vállalnia arra, hogy egész nap étellel­­itallal fogadja a vendégeket. Az ő feladata volt a vendéglő­vel átellenben lévő Perint-híd karbantartása is. Az Erdődy uradalom monyorókeréki (ma Eberau, Burgenland) és vépi központja között elég nagy volt a forgalom. Aki Ják felől érkezett és Vépre tartott, az nem ment be Szombathelyre, hanem itt kelt át a hídon és ment tovább Szől­­lősön át Vépre. Ezen a rövidebb kocsiúton is úgy illett, hogy kétszer megpihenjenek. Előbb Jákon, majd a pityervári Csár­dában. Ma már sem a híd, sem a régi utak nincsenek meg. Va­lószínűleg a Monyorókerékkel való szorosabb kapcsolatnak tudható be az, hogy az 1700-as években megnőtt a német ne­­vűek száma. Egy-két családról biztosan tudjuk, hogy onnan telepedett át a faluba. Ha ma megkérdezünk valakit, hogy hol van a Csiti-tó, való­színűleg a benzinkútra gondol, nem pedig a régi lenáztató ta­vakra. Az utóbbiakra ma már csak egy alig észrevehető mé­lyedés emlékeztet, pedig hos­­­szabb időn át hozzátartoztak a település mindennapjaihoz. A tó valószínűleg a Gyöngyös-patak lefejződése volt. Az 1940-es években készült térképen a Csiti-tó felirat mel­lett még valóban egy nedves, vizenyős terület körvonalai lát­szanak, a maiakon viszont már az üzemanyagtöltő piktogramja található. Az 1700-as években a Gyön­gyös szőllősi szakaszán nem csak lisztőrlő malom működött, hanem volt itt kalló is, ahol gyapjút dolgoztak fel. Szőllősnek hosszú időn át nem volt temploma. 1740 körül Róka István uradalmi számtartó Szent Rókus és Szent Sebestyén tiszteletére építtetett kápolnát Szőllős terü­lete egészen a Pityerig terjedt, sőt még egy kicsit azon túl is. Az itteni csárda az Erdődy család tulajdona volt.” a faluban. Ha szerencsésebbek a körülmények, akkor ez az épület idővel talán templommá „bővülhetett” volna. Nem ez történt. Bár Róka végrendeletében is hagyott egy bizonyos összeget a kápolnára, sőt kezdeményezésé­hez mások is csatlakoztak, a do­log zsákutcába jutott. Azt, hogy mekkora volt az épület, nem tud­juk. Nem lehetett kicsi, hiszen ott a szombathelyi ferencesek miséztek is. A kápolna valahol a mai Pásztor utca folytatásában a Gyöngyöstől keletre állt. A falu első „igazi” templo­mát csak 1943-ban szentelték. Szőllős akkor közigazgatásilag már Szombathely része volt. Az épület egy évre rá bombatá­madásban elpusztult. A mostani templom 2005-ben készült el. A helyén, illetve annak környékén egykor uradalmi major volt. Itt állt az a gazdatiszti ház, ahol Éhen Gyula, a város legendás polgármestere született PITYERVÁR Vépszőllősön A szőllősi új templom - e helyen állt egykor Ehen Gyula szülőházaFotó: Szendi Péter Az Erdődyek szőllősi kastélya Fotók: OR A hajdani Pityervár napjainkban Mesélő házak TŰZVÉSZ rázta meg a falut FEISZT GYÖRGY vasnepe@vasnepe.hu Bár napjaink­ban már kevesen emlékeznek rá, de 1935. július 29. Nyőgér község két világháború között élt nemzedéke éle­tének legemléke­zetesebb dátuma volt.* Ezen a forró nyári hétfőn Vas megye egyik legtragikusabb ka­tasztrófája pusztított a község­ben. Ahogy a korabeli tudósító megfogalmazta: „A lüktető élet­től elszigetelten élő falu dolgos életét ezen a napon egy borzal­mas tűzvész dúlta fel”. Délelőtt 10 óra tájban Hébér Kálmán udvarában a betaka­rított gabona cséplése folyt, amikor a Mészáros Lajos csép­lőgépéből kirepülő szikrától Joó Lajos szomszédos udvarban álló szalmakazla lángra kapott. Az erős szél által felszított lángok percek alatt átterjedtek a kör­nyező gazdasági épületekre és mire a cséplőmunkások a füstöt észlelték, az utca déli oldalán álló házak zsúptetői is lángra kaptak. A hatalmas füst- és láng­tenger és a fojtó hőség lehetet­len helyzet elé állította a faluból vödrökkel érkező, tüzet oltani igyekvő embereket, mert a mély nyőgéri kutakban a nagy száraz­ság miatt alig volt víz. A vízhi­ány a Sárvárról érkező tűzoltók munkáját szinte ellehetetlenítet­te. Emiatt az egyik motorfecs­kendőjüket le kellett állítaniuk. A tomboló tüzet a szombathelyi tűzoltóság szervezett egységei, a szomszédos bejcgyertyánosi uradalomból érkező önkénte­sekkel megerősítve délután fél háromra tudták megfékezni. A szombathelyi tűzoltók késő es­tig a helyszínen maradtak, és a parázsló épületek hamvai között járőröztek, nehogy a pusztító tűzvész a mezőlaki esethez ha­sonlóan újból kitörjön. A pusztulás mértékét a köz­ségi elöljáróság egy hét múltán kiadott jelentéséből ismerhetjük meg. Emberéletben nem esett kár, de a mai Petőfi Sándor ut­cában leégett 19 ház, 27 istálló, 19 ház, 27 is­tálló, 10 pajta, 91 disznóól is odalett a tíz­ben 40 pajta, 94 disznóól, 13 faház, 10 kút, 1500 méternyi kerí­tés, 1703 méter mázsa gabona, 2756 mázsa szalma és 1831 mázsa takarmány, 130 öl tűzifa. Mindezeken túl elpusztult 735 baromfi és 50 sertés, a bútorok­ban, gazdasági eszközökben, ruhaneműben és élelmiszerben keletkezett kár majdnem 14 ezer pengő volt. A káresemény összege 115 842 pengőt tett ki. Az érvényes biztosítások ré­vén csak a károk alig felének megtérülésére lehetett számíta­ni. Sárvár járás főszolgabírája ezért indított adománygyűjtést a károsultak javára. A nyőgénie­ket sújtó katasztrófa nagyfokú együttérzést váltott ki. A megye közeli és távolabbi községeiből október végéig pénzben, eszkö­zökben és gabonában folyama­tosan érkező, károsultakhoz el­juttatott adományok igyekeztek enyhíteni a rászoruló nyőgériek kárát.

Next