Vas Népe, 2020. augusztus (65. évfolyam, 179-203. szám)
2020-08-15 / 191. szám
6 IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET i. onyvmcs A TIZENKETTES BŰVÖLETÉBEN Ágoston Szász Katalin ISTEN VELED, LACI BÁCSI! Lövétei Lázár László verseivel még tizenévesen találkoztam először, amikor egyik születésnapomra ajándékba kaptam Siklódy Ferenc grafikussal közösen kiadott, Tizenkét vers, tizenkét grafika című kötetét. Már csak ránézésre is gyönyörű a limitált példányszámban megjelent kiadvány: elegáns, sötét kartonkazetta, homokszínű borító, négyzetes forma, merített papír - egyszóval már külsőre is elvarázsolt, és még inkább a magában foglalt versek. Nem olvastam még addig olyan lírát, ami ennyire hagyományos, mégis ennyire modern lett volna (általában a végletek érvényesülnek benne). Azóta foglalkoztat, hogy miféle lángoló harag és egyszerre miféle meghitt rezignáltság fűti ezt a költői hangot. A József Attila-díjas költő legújabb verseskönyve az Előretolt Helyőrség íróakadémia gondozásában megjelent Miféle harag című eklogagyűjtemény. A borítón Szentes Zágon munkáját: felhőket vagy sivatagot, egy-két apró életjelet, fejjel lefelé fordított világot láthatunk. A kötet két ciklusa tizenkét-tizenkét verset tartalmaz. Az első, Zöld címmel ellátott ciklus 2011-ben már megjelent önálló kötetként. A második ciklus a Sivatag címet viseli és 2016-2018 között született verseket tartalmaz. Míg az első rész mondhatni szabályosan követi az eklogairodalom hagyományát, a második rész kibővíti a műfaj értelmezhetőségét. Az ekloga gyökerei az időszámításunk előtti harmadik századba nyúlnak vissza: a görög Theokritosz hexameterben írott versei a természetközeli létezés bőségét és békéjét dicsérik. Az egykor Alexandriában élő és alkotó költő monologikus vagy gyakran dialogikus költeményeinek megszólalói a falusi, vidéki életre vágyakoznak. Ahogy Babits is megjegyzi: „A mezei idill a városi ember lírájából született meg.” A bukolikus hagyomány következő és legnevesebb éltetője Vergilius volt, aki a pásztori díszlet közé költők és filozófusok gondolatait helyezte. Tíz, gondosan megválogatott versét Eclogae címmel adta ki, innen származik a műfaj megnevezése - az ógörög eklogé kifejezés szemelvényt, válogatást jelent. A pásztori költészet következő virágkorát a reneszánsz idején élte. A magyar irodalom is bővelkedik eklogákban, Balassi Bálinttól Csokonai Vitéz Mihályon át elér a sor Radnóti Miklósig. Lövetei Lázár László nem ijed meg sem az elődei, sem a saját maga által teremtett lírai hagyományoktól. Költészete már a kezdetektől fogva a kötött, szabályos, kimunkált formát részesíti előnyben, és témáiban - bár teszi ezt a gúny és hányavetiség álruháját magára öltve - a szépség, a tisztaság, a gyermeki naivitás eszméit keresi. Az első ciklus Nulladik eclogája rögtön a bukolikus idill felvázolásával indít: „[Pásztor] Kötve hiszem, hogy a kecskeszagú lájf ennyire fontos / lenne... De itt is »történülhetnek« csuda-dolgok / egyszer még patanyomból is szürcsöltem az állott, / nyári esővizet... [Költő] Ezt nevezem szépséges idillnek! / El ne felejtsd! hiszen éppen ilyen dolgokra vadászok! / Most haza kell mennem, mert várnak a könyvben a költők...” A költőn és pásztoron kívül megjelennek a halász, a vadőr, a laptop és az obeliszk megszólalók is, a verseknek pedig több esetben is van alcímük, úgymond műfajmegjelölésük: némelyik álom, némelyik tanmese. A Sivatag ciklusának kezdőlökését a Lövétei költészetében régóta jelen levő Arany János-i örökség adja meg: „Hej, az Élet nevű város!... / Minden útja kilencsávos... / S a lakója?! / Isten a megmondhatója...” Az ezután következő klíma-, „ökovécé”- és más eklogák leplezetlen öniróniával utalnak vissza a Zöld ciklus téziseire: ilyen az, amikor a facebookozó költő tőzsdei nagyhatalommá kívánna válni, vagy amikor az egyszerű olvasó megörül, hogy „LLL-t érdekli a földszag...” A vezércikk megfeddi a költőt túlzásba vitt bölcselkedéséért, a Föld Szelleme pedig Ádámot és Évát a szitkozódásért. A párbeszédekbe ezúttal a politika, a röpcédula és a kocsmaasztal is bekapcsolódik. A ciklust és a kötetet záró költemény a rímes szimultán verselés hagyományához tér vissza és már-már derűsen rezignált eleganciával oldja fel az eklogák filozófiai feszültségeit: „így is lehet csinálni / élet halál akármi / hol volt hol nem nagymese / úgyse érti senki se // úgyse érti senki se / minek jöttem én ide / sziklaország fenyvesek / úgyse érti senki meg” Lövétei Lázár László címeit, sorait, számait a tizenkettes ősi tökéletességére fűzi fel. Lírája nemcsak magába öleli a világot és annak minden természetközeli és távoli aspektusát, de rendelkezik az önreflexivitással, hogy mindezt kívülről lássa és láttassa. És minden komplexitásán és intertextualitásán túl egyszerűen nagyon szép is. Lövétei Lázár László: Miféle harag. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 201g helyőrség Farkas Wellmann Endre Nemrég még kéziratot küldtél, örömmel közöltük. A régi természetességgel megy minden tovább - gondoltam, vártam az újabb verseidet. Arról volt szó, hogy hamarosan még küldesz. 1994 óta ez volt a természetes kommunikáció közöttünk, ekkor ismertelek meg Kolozsváron egy izgalmas Bretter-körön, amelynek te voltál a meghívottja. Aztán leveleztünk, de következett még számtalan szép alkalom a találkozásra is: Sepsiszentgyörgy, Budapest, meg persze Kolozsvár,kiállításmegnyitók, rendezvények az árkosi kastélyban, sok-sok írótábor, amelyeken mindig éjszakába nyúlóan beszélgettünk-borozgattunk. Sokat tanultunk tőled, nemcsak én, személyesen, de a nemzedékem is, a régi, kolozsvári helyőrségesek, akiket mindig szeretettel emlegettél a barátaid között, akik sosem kérhettünk tőled lehetetlent, akiknek jó tanácsokat — és nem utolsósorban példát adtál. Azok közül való vagy, akik a pályánk legelején felkaroltak, a kolozsvári helikonos mesterek mellett, aki hittél bennünk és az első perctől teljes kollegialitással és kasztbéli bizalommal kezeltél bennünket. Igen, Laci bácsi, igazából a nagy hitedet csodáltam mindig, s tán ez is fog leginkább hiányozni a némaságból, amit most magad után hagysz, ahogyan hinni tudtál a szó erejében, mágiájában, az írástudó lét küldetésében. Fegyelmezett alkotó voltál és kedves, bohém jó barát. Mindenben érvényes és hiteles példa volt az életed, a szavaid, ha megszólaltál, és az írásaid, ha épp azokat olvastuk. A rajongásod az írott szóért, a kultúrába vetett hited, ami az utolsó percig elkísért. Hálásak vagyunk azért az ötven évért, amit az írói pályán töltöttél, és külön hálás vagyok azért, hogy negyedszázadon át a barátomnak tudhattalak. Sokat beszélgettünk a halálról is, fontos dolgokat mondtál róla. Én bízom benned. Tudom azt is, hogy az a bizalom, amivel egykor a barátaid közé fogadtál, most, hogy elmentél közülünk, felelősséggé változott, majd segíts odafentről felnőni a feladathoz, továbbvinni azokat az értékeket, amelyekben te magad is hittél, és éltetni azt a nagy hitet, ami téged mozgatott itt, a Földön, hetvenkét éven keresztül. Fotó: Király Farkas szinnaz MINT A KIÜRÜLT TEMPLOMOK, MELYEKBEN MADARAK FÉSZKELNEK Bonczidai Éva Vannak színházi előadások, melyekért érdemes több száz kilométert utazni - ilyen a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Eltűntek című produkciója is, melyet a Gyulai Várszínház Erdélyi hetén láthattunk. Az a fajta előadás ez, amelyen még kacarászunk is, miközben alig száz percben elősettenkednek a gyermekkori emlékeink, a családi legendáriumok agyonmondott történetei, felszínre kerül az a múlt is, amelyik nem a sajátunk, hanem a hozzánk közel állók emlékeiből férceltük össze. Olyan előadás ez, amelytől mondhatnéka támad a nézőnek: legszívesebben az egész társulatot megvendégelné, és hajnalig traktálná őket a maga történeteivel. Olyan torokszorítóan szép, mint a kiürült templomok, melyekben madarak fészkelnek. Tétje van az előadás első pillanatától ezt érezzük. Olyan dolgokról szól, melyekhez közünk van. Kultúraközi párbeszéd a kortárs dráma tükrében címet viseli az a projekt, melynek jegyében több mint egy évtizede visz színre előadásokat a marosvásárhelyi független társulat. Mindennek Sebestyén Aba rendező a motorja, a migráció témában készült előadások drámai alapanyaga is az ő felkérésére született. Két írót, két nőt kért fel arra, hogy az elvándorlás téma kapcsán drámát írjon: egyik szerző kivándorló - a Borderline szerzője, Kincses Réka Berlinben él; a másik szerző, Elise Wilk itthon maradt, és itthon írt izgalmasan építkező drámát az erdélyi szászok elvándorlásáról. Ez utóbbi alapján készült az Eltűntek című előadás. Ennél erdélyibb aligha lehetett volna ez a produkció: a szász drámaíró román nyelven írt szövegét magyarul (Albert Mária fordításában) vitte színre egy független társulat. A Yorick Stúdió történetében ez az első olyan előadás, amelyben Sebestyén Aba nemcsak rendezőként, hanem színészként is a közönség elé áll. Talán ezért is érezzük nagyon személyes ügynek ezt az előadást, de az érintettség érzékelhető a Kathit alakító Szilágyi Enikő esetében is, aki 1989-ben hagyta el szülőföldjét. Elise Wilk drámája egy erdélyi szász család történetét meséli el Románia történelmének három kulcsfontosságú eseményéhez kapcsolódva. Az első rész 1989-1990-ben játszódik: a forradalom előtt az életveszélyt és az otthonmaradt családtagokat is érintő megtorlást vállalva/kockáztatva szöktek meg az emberek, 1989 után pedig a szászok tömegesen vándoroltak ki Németországba. A második rész 1944-1945- be viszi el a nézőt, ekkor a németeket szovjet munkatáborokba deportálták. A harmadik rész pedig 2007- ben játszódik - Románia ekkor csatlakozhatott az Európai Unióhoz. Szilágyi Enikő mindhárom részben Kathit alakítja, az ő figurája köti össze ezt a három korszakot. Az első részben nagyszájú, szókimondó, de bölcs asszonyt ismerünk meg, ő a család tartóoszlopa. A másodikban fiatal lány, akit a vőlegénye rábeszél, hogy menjen férjhez egy román férfihoz, mert ha román neve lesz, nem viszik el Szibériába. Kathi szerelmét elhurcolják, és nem tér vissza többé. De viszik Kathi húgát is, aki visszajöhet, Kathi pedig kilép a formális házasságból, és egész életét annak szenteli, hogy a hazatért húga és családja mellett álljon. A harmadik részben már egy szenilis öregasszonyt látunk, akit meglátogat a Németországból hazatérő unokaöccse. Szilágyi Enikő apró gesztusokból, hanglejtésekből elképesztően változatos mimikával pontosan és következetesen építi fel karakterét, ezért hisszük el azt is, amikor - több mint hatvanévesen - huszonéves lányt alakít. A többiek minden részben másmás szerepet játszanak - kiválóan -, a felvonások elején újra és újra bemutatkoznak, miközben körbeforgatják azt a ketrec-szerű kockát, mely a családi otthon tere a színpadon. Az otthon egyik oldala csüngő láncokból álló „vasfüggöny”, a másik oldalán fehér ajtó látható - az általuk határolt térben pedig furcsán hétköznapi, kisiklott életek telnek generációk óta. Minden felvonáshoz egy-egy narrátor is társul: az elsőben Kathi évtizedek óta halott vőlegénye kalauzol, a másodikban Edgar, Kathi húgának még meg nem született gyermeke, az utolsóban Edgar halott veje - ezek a lét és nemlét határán tébláboló figurák ismerik a teljes történetet, azokat a vonatkozásokat is, melyeket az élő családtagok olykor nem is sejthetnek. Bonyolultnak hat ez az összetett viszonyháló, de a precíz ritmusban, mégis játékosan formálódó történet magával ragadja a nézőt - Cári Tibor zenéje is számos kapcsolódási lehetőséget kínál. Különösen az utolsó rész - az időben legközelebbi - kísérti sokáig a nézőt. Talán mert ezek a figurák ma is köztünk élnek: a sokszor sértett itthon maradottak, akik az öregeket gondozzák; az irritáló akcentusú, affektáló hazalátogatók, akik valamiféle felsőbbrendűség-érzéstől fűtve életvezetési tanácsokat osztogatnak; a kegyes adományként haszontalan vackokat küldők és a fiatalok, akik iszonyúan unják a százszor hallott sérelmeket és dicső tetteket, de még hisznek abban, hogy ők kimaradhatnak a patthelyzetek körkörösségéből. Aki elmegy, nincs többé - eltűnik, mint sokan őelőtte. Hova tart annak a családnak a története, amelynek a mindennapjaiba a várakozás vegyül várni, hogy megszólaljon a telefon, várni, hogy pár napra hazajöjjön mindenki? Mit keresnek a visszatérők, akik már egyszer mindent hátrahagytak? És a maradók? Ők mit őriznek? A helyet, ahol bolyonghatnak azok az árnyak, akiket még nem felejtettek el? 2020. augusztus