Vasuti és Hajózási Hetilap, 1929 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-30 / 20-26. szám

20—26. szám VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI HETILAP: Őket ez nem érdekli ! Valami formában vissza kell tehát állítani a helyi hajózást, akár szubvenció segítségével, akár kevesebb régievel rövidebb útvonalon, vagy pedig kisebb, vagy ritkábban járó hajókkal. * Ha a külföldi nagyobb városokat járjuk, térkép, vagy Baedeker segítségével — bármily régiek is azok — biztosan tudunk tájékozódni. Párisban a Rue de la Paix-t biztosan nem fogják Clemenceauról elnevezni, hanem szobrot fognak neki emelni, ha arra érdemesnek tartják és a trafalgarnál nagyobb és sorsdöntőbb csatáról sem fognak elnevezni teret Londonban. Nálunk ellenben minden héten elkeresztelnek egy utcát, vagy teret valakiről. És ha még valami rendszert követnének ! Pl. a Terézvárosban levő Hunyadi-térbe torkolló utcát neveznének el Hunyadi-utcának, ehelyett a Józsefvárosban neveznek el egyet, egy másikat pedig Budán elneveznek Hunyadi János-útnak. Petőfiről előbb a Terézvárosban neveznek el utcát, azután a Belvárosban, de akkor sem a hasonló nevű tér közelében, stb. A villamosok viszonylatszámait is folyton cserélgetik, vagy közlekedésének irányát változtatják. Ha rendszeres idegenforgalmat akarunk, akkor ezt nem szabad tovább folytatnunk, hanem arra kell törekednünk, hogy ezek a köztudatba menjenek át. Éppen elég nehézséget okoz az idegeneknek a magyar utcanevek elolvasása és megtanulása ! * Szinte lehetetlen, hogy illetékes tényezők elnézzék — mint azt nemrégiben tették nálunk, — hogy az autótaxik hónapokig, sőt évekig szaladgáljanak olyan taxamérőkkel, amelyek más összeget mutatnak, mint amennyit tényleg fizetni kell. Ezzel az idegeneket igen könnyen becsapásoknak tesszük ki, vagy legalább is teljesen felesleges fejszámolási műveletekkel zaklatjuk őket, és mindez kétségtelenül nem tesz kellemes benyomást a külföldiekre. Mindezek talán aprólékos, sőt jelentéktelen körülménynek látszanak. Holott meggyőződésem szerint lényeges, sőt fontos dolgok, mert ilyen részleges és jelentéktelennek látszó dolgokból tevődik össze az a valóban nagyvárosi légkör, melyben az idegen jól érzi magát és amely a külföldit idevonzza. k. gy. Klubunk tavaszi külföldi kirándulásai A kirándulási bizottságunk ez idén két kisebb, olcsóbb kirándulást rendezett, hogy azoknak a klubtagok és családtagjaiknak, kik a két-háromhetes külföldi kirándulásainkon nem vehetnek részt, alkalmuk legyen a közeli külföld megismerésére. Az ellátás, elszállásolás, kalauzolás ugyanolyan elsőrendű volt, mint a nagy kirándulásainkon, amellett a résztvételi díjat sikerült annyira mérsékelni, hogy sok útitársunk csodálkozva kérdezte, hogy hogyan sikerült ezt elérnünk. Velencei kirándulásunk. Első kirándulásunkat 1929 május 22-én Veneziába rendeztük. A D. Sz. A. vasút igazgatósága lekötelező előzékenységgel az egész útra két gyönyörű Pullmann-kocsit bocsátott rendelkezésünkre, melyekben a társaság — négyesével egy fülkében — kényelmesen helyezkedett el. Este 18-15 órakor indult el vonatunk s nemsokára az étkezőkocsikban részünkre külön felszolgált estebédet költöttük el. Vacsora után nyugovóra térve, másnap reggel 7 órakor az olasz határra, Postumiába (Adelsberg) értünk. Az állomás éttermében már várt reánk a meleg reggeli, melynek elfogyasztása után ismét folytattuk utunkat. Miután vonatunk a karszton átfutott, megpillantottuk a végtelen tengert, majd a Miramare-kastélyt és 9-30-kor Triesztbe érkeztünk. Egyórai tartózkodás után — mely alatt a vállalkozóbb természetűek autókon bejárták a várost és annak kikötőjét —tovább utaztunk. Magyar vérrel itatott földön, a Doberdo fensík mellett a Tagliamento és Piave folyókon (mely utóbbit az olaszok szentnek neveztek el) áthaladva, megilletődve gondoltunk hőseinkre. Majd Mestrénél elhagytuk a szárazföldet és a négy kilométer hosszú hídon áthaladva, vonatunk 14 órakor a lagúnák örökszépségű városába érkezett. Az ebédet még a vonat étkezőkocsijában fogyasztottuk el. Veneziába érve, szállodánk emberei átvették poggyászainkat, mi pedig vaporettóra szállva a Canale Granden végighajóztunk és a Riva dei Schiavonin lévő Hotel Savoia e Principessa Yolanda-ban a részünkre fenntartott szobáinkat foglaltuk el. Gyönyörű idő lévén, délután hajóval kirándultunk a Lidóra, hol sokan megfürödtek, mások a tengerbe nyúló Stabilimentóban kávé vagy fagylalt mellett nézték a fürdőzőket. Este visszatértünk a városba és vacsora után többen a Szent Márk-téren hullámzó embertömeg közé vegyültek, mások a holdvilágos éjjelen gondolába ülve, egy-két órát a vizen töltöttek. Másnap reggel 9 órakor megnéztük a Szent Márktemplomot, ezt a bizánci stílusban épült, szinte csipkeszerű műremeket, majd a Doge-palota belsejének és mesés műkincseinek megtekintésére indult a társaság. Magyarul beszélő vezető beható magyarázata mellett, alaposan megtekintettük a palota termeit és a híres festményeket és bepillantást nyertünk Velence fénykorának mesés történetébe. Nem minden borzongás nélkül mentünk keresztül a Doge-palotából a földalatti börtönökbe és kínzókamrákba vezető Sóhajok-hídján. Délután ugyancsak magyar vezetőnkkel a város főbb utcáit, nevezetesebb épületeit tekintettük meg. A hatalmas Frari templomban Tizian leggrandiózusabb műveinek egyikét, az oltár felett elhelyezett Mária mennybemenetelét, Bellini Madonnáját, Tizian és Canova síremlékét, a St. Giovanni e Paolo templomban, Velence Pantheonjában pedig a Doge-k remek síremlékeit csodáltuk meg. Este a csodásan kivilágított és fellobogózott Szent Márk-téren nagy — reánk magyarokra szomorú — ünnepség zajlott le. Az olasz hadüzenet évfordulóját ünnepelték. A hatalmas tér közepén a több, mint száz tagból álló városi zenekar hangversenyezett. Természetesen az olasz himnuszszal és a Giovinezzával vezették be a különben szép klasszikus műsort. Beláthatatlan ujjongó tömeg hullámzott fel és alá s a késő éjjeli órákig éltették a királyt és Mussolinit. Másnap, szombaton az Academia di Belle Arti képtárát néztük volna meg, de az rendezés alatt lévén, ez a megtekintés elmaradt, így az egész napot és a másnapi délelőttöt mindenki ízlése és tetszése szerint tölthette el. A legtöbben Páduába rándultak ki, ahová a lagúnák szigetei között hajóval Fuzináig, onnan villamosvasúttal szép vidéken át vezet az út. Néhányan a napot a Lidón töltötték, mások pedig a Merceria üzleteit látogatták és velencei emlékeket vásároltak.