Vasuti és Hajózási Hetilap, 1929 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-30 / 20-26. szám

2 ш иρ ÉS HIlJÚZsiSI HETILAP 20—26. szám I­I И— ................................................ azt, hogy egyetemi tanár és hallgatója vitatkoznak anél­kül, hogy a nagynevű professzor személyi sérelemnek venné hallgatójának tudományos érvekkel alátámasztott, de az övével ellenkező álláspontját. Viszont a tisztviselői karnak és főként az elnökség­nek lesz a feladata az is, hogy gondoskodjon arról, hogy csak objektív kritika nyilvánulhasson meg és ennek cégére alatt személyeskedés és a szabad vita jogával való vissza­élés ne zavarja meg a komoly munkát. Ezekben körvonalazom én a klub ezirányú feladatait. Dr. Bogsch főfelügyelő úr kezdeményezése bátorított fel arra, hogy ezeket jelen soraimmal a klub igen tisztelt vezetősége és kartársaim elé tárjam. S habár elképzelésem szerint egy-egy előadó-est, vagy csak vasúti, vagy csak hajózási tárgyakkal fog fog­lalkozni, bizonyos vagyok benne, hogy — sok kérdésnek mindkét szakmánál való hasonlatossága — sok hajóst fog vonzani a vasúti előadásokra és viszont­ így is lesz ez helyes, mert nem a merev kettéválasztás, hanem az összefogás, a tudás és az erők összeadása fogják meghozni a magyar közlekedési intézményeknek a háború okozta nehéz viszonyokból való kijutását és a háború előtti időkre emlékeztető felvirágozását, mely szoros előfeltétele a tisztviselői kar egyéni jólétének. Dr. Bogsch főfelügyelő úr kiadta a jelszót, a szellemi fegyverek nemes versenyére hív bennünket. Vegye át a klub vezetősége ezt a jelszót; rázza fel a közlekedési tisztviselőket abból a semlegességből, mellyel nagyrészük viseltetik a szakkérdésekkel, a továbbképzés gondolatá­val szemben. De legyen ebben a jelszóban bátorítás is, hogy azok, kiknek tudásuk, munkakedvük meg volna, szerénységből vagy más okból ne rejtsék véka alá tudásu­kat, mellyel a köznek használhatnának. -------♦------­(Örömmel közöljük dr. Bogsch Aladár kitűnő cikkének ezt a szép visszhangját. Ehhez a magunk részéről most csak annyit fűzünk hozzá, hogy a klub vezetősége elha­tározta, hogy az ősszel, testvérlapunknak, a Vasúti és Közlekedési Közlönynek jubileumát egy magas színvonalon álló szaktudományi előadássorozattal fogja megülni. Ez lesz a kezdet. És ha ezek az előadások sikerülni fognak, ha ezeken az előadásokon a kortársak részéről azzal a szel­lemmel és felfogással fogunk találkozni, amelyet várunk, úgy folytatni fogjuk a munkát és ezzel klubunk munka­­programmja ismét egy oly ponttal fog bővülni, mely méltó a klub hagyományaihoz és méltó a kezdeményezőnek, dr. Bogschnak nemes intencióihoz). Jegyzetek a „Budapest fürdőváros“ kérdéséhez Alig van kérdés, amellyel mostanában annyit foglal­koznának nálunk, mint az idegenforgalom ügyével s ennek kapcsán főleg Budapestnek, mint fürdővárosnak, idegen­­forgalmi gócponttá való fejlesztésével. Nekünk, vasutasok­nak és hajósoknak, akik hivatásunknál fogva közvetve, vagy közvetlenül az idegenforgalom szolgálatában állunk és hivatalból is, de — menetdíjkedvezményeink folytán — privátim is többet utazunk, mint mások, e tekintetben kétféle feladat jut osztályrészül: az egyik, hogy külföldi utainkon minél több külföldit megnyerjünk a hozzánk való utazásra, a másik, hogy külföldön szerzett tapasztalataink­ról itthon beszámolva, az idegenforgalom ügyét, ha bár­mily csekély mértékben is,­­ előbbre vigyük. Ez utóbbi feladatunk szolgálatában állana az alábbi néhány megjegyzésem is, melyek, ha talán nem is érinte­nek nagyfontosságú idegenforgalmi kérdéseket, mégis érdemesek a megszívlelésre. * A közúti forgalom intenzitása tekintetében ma még erősen a nagy nyugati metropolisok mögött vagyunk és még sok idő fog eltelni addig, míg ezeket e tekintetben utolérjük. De éppen a rendelkezésünkre álló idő folytán fogjuk elérni azt, hogy amikorra nálunk valóban nagy lesz a forgalom, addigra kitűnően működő közlekedési rendőr­ségünk lesz, amely a csekélyebb forgalom mellett jól be­tanult. És közönségünkbe is beidegződik addigra a for­galmi rend. Már most szükséges lenne azonban, hogy a jobboldali közlekedés mielőbb bevezettessék. Tudomá­som szerint a kontinensen ma már csak Ausztriában és nálunk van baloldali közlekedés. A mai forgalom mellett talán még nem okozna nagyobb nehézségeket az új rend bevezetése, kérdés azonban, hogy a forgalom növekedésével nem-e járna igen sok szerencsétlenséggel nálunk, ahol úgyis aránylag igen sok az autó-, motorbicikli- és egyéb szerencsétlenség. * Az egyik legnehezebb kérdésünk Budának Pesttel való jobb összeköttetése. Jövendőbeli fürdővárosunk legtöbb fürdője, kirándulóhelye a budai oldalon lévén, a színházak, szórakozóhelyek, üzletek stb. pedig a pesti oldalon, sűrűbb és gyorsabb közlekedésre van szükség a két város között. A meglévő hidakon azonban a közlekedést sűríteni alig lehet. Mindössze három olyan hid van, ahol villamos közle­­kedhetik s ezek már ma is túl vannak terhelve villamosok­kal, amelyek részint a budai Dunaparton, részint a Várhegy körül tesznek óriási, sokszor kacskaringós és időt rabló utakat. A tervezett Óbuda—újpesti és Boráros tér— lágymányosi hidak nagyon keveset fognak segíteni ezen a bajon. A város közepén is kellene még hidakat építeni. De hol? Mindenesetre a Margithíd és a Lánchíd között kellene elkezdeni, mert ott van rá a legnagyobb szükség. . . A közúti villamosvasúti közlekedés problémája is min­dig nehezebbé fog válni. Budapesten már a mai forgalom mellett is alig lehiet villamossal közlekedni, nemcsak a hida­kon, hanem a pesti kis és nagy körutakon és a Rákóczi­ úton sem. Fokozatosan át kell tehát térnünk az intenzívebb autóbuszforgalomra, vagy pedig, bármily nagy áldozatok árán, meg kell építenünk a földalatti gyorsvasutat, s a nyu­gati nagy városok mintájára — legalább is a város bel­területén — ki kell küszöbölnünk a földfeletti közlekedés­ből a villamosokat. * Mindenki érzi, hogy lehetetlen állapot, hogy Budapest­nek, mely a világ egyik legszebb fekvésű városa és éppen a Duna felől nézve nyújtja a legszebb panorámát, ne legyen helyi hajóközlekedése s hogy a gyönyörű Margitszigetet, mely igazán világattrakció, ne lehessen hajón megközelí­­te­ni. Hiába magyarázzuk az idegeneknek, hogy a helyi hajóközlekedés nem volt rentábilis és a főváros, vagy az állam nem támogatja a hajózást megfelelő szubvencióval.

Next