Vasuti és Hajózási Hetilap, 1929 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-30 / 20-26. szám
2 ш иρ ÉS HIlJÚZsiSI HETILAP 20—26. szám II И— ................................................ azt, hogy egyetemi tanár és hallgatója vitatkoznak anélkül, hogy a nagynevű professzor személyi sérelemnek venné hallgatójának tudományos érvekkel alátámasztott, de az övével ellenkező álláspontját. Viszont a tisztviselői karnak és főként az elnökségnek lesz a feladata az is, hogy gondoskodjon arról, hogy csak objektív kritika nyilvánulhasson meg és ennek cégére alatt személyeskedés és a szabad vita jogával való visszaélés ne zavarja meg a komoly munkát. Ezekben körvonalazom én a klub ezirányú feladatait. Dr. Bogsch főfelügyelő úr kezdeményezése bátorított fel arra, hogy ezeket jelen soraimmal a klub igen tisztelt vezetősége és kartársaim elé tárjam. S habár elképzelésem szerint egy-egy előadó-est, vagy csak vasúti, vagy csak hajózási tárgyakkal fog foglalkozni, bizonyos vagyok benne, hogy — sok kérdésnek mindkét szakmánál való hasonlatossága — sok hajóst fog vonzani a vasúti előadásokra és viszont így is lesz ez helyes, mert nem a merev kettéválasztás, hanem az összefogás, a tudás és az erők összeadása fogják meghozni a magyar közlekedési intézményeknek a háború okozta nehéz viszonyokból való kijutását és a háború előtti időkre emlékeztető felvirágozását, mely szoros előfeltétele a tisztviselői kar egyéni jólétének. Dr. Bogsch főfelügyelő úr kiadta a jelszót, a szellemi fegyverek nemes versenyére hív bennünket. Vegye át a klub vezetősége ezt a jelszót; rázza fel a közlekedési tisztviselőket abból a semlegességből, mellyel nagyrészük viseltetik a szakkérdésekkel, a továbbképzés gondolatával szemben. De legyen ebben a jelszóban bátorítás is, hogy azok, kiknek tudásuk, munkakedvük meg volna, szerénységből vagy más okból ne rejtsék véka alá tudásukat, mellyel a köznek használhatnának. -------♦------(Örömmel közöljük dr. Bogsch Aladár kitűnő cikkének ezt a szép visszhangját. Ehhez a magunk részéről most csak annyit fűzünk hozzá, hogy a klub vezetősége elhatározta, hogy az ősszel, testvérlapunknak, a Vasúti és Közlekedési Közlönynek jubileumát egy magas színvonalon álló szaktudományi előadássorozattal fogja megülni. Ez lesz a kezdet. És ha ezek az előadások sikerülni fognak, ha ezeken az előadásokon a kortársak részéről azzal a szellemmel és felfogással fogunk találkozni, amelyet várunk, úgy folytatni fogjuk a munkát és ezzel klubunk munkaprogrammja ismét egy oly ponttal fog bővülni, mely méltó a klub hagyományaihoz és méltó a kezdeményezőnek, dr. Bogschnak nemes intencióihoz). Jegyzetek a „Budapest fürdőváros“ kérdéséhez Alig van kérdés, amellyel mostanában annyit foglalkoznának nálunk, mint az idegenforgalom ügyével s ennek kapcsán főleg Budapestnek, mint fürdővárosnak, idegenforgalmi gócponttá való fejlesztésével. Nekünk, vasutasoknak és hajósoknak, akik hivatásunknál fogva közvetve, vagy közvetlenül az idegenforgalom szolgálatában állunk és hivatalból is, de — menetdíjkedvezményeink folytán — privátim is többet utazunk, mint mások, e tekintetben kétféle feladat jut osztályrészül: az egyik, hogy külföldi utainkon minél több külföldit megnyerjünk a hozzánk való utazásra, a másik, hogy külföldön szerzett tapasztalatainkról itthon beszámolva, az idegenforgalom ügyét, ha bármily csekély mértékben is, előbbre vigyük. Ez utóbbi feladatunk szolgálatában állana az alábbi néhány megjegyzésem is, melyek, ha talán nem is érintenek nagyfontosságú idegenforgalmi kérdéseket, mégis érdemesek a megszívlelésre. * A közúti forgalom intenzitása tekintetében ma még erősen a nagy nyugati metropolisok mögött vagyunk és még sok idő fog eltelni addig, míg ezeket e tekintetben utolérjük. De éppen a rendelkezésünkre álló idő folytán fogjuk elérni azt, hogy amikorra nálunk valóban nagy lesz a forgalom, addigra kitűnően működő közlekedési rendőrségünk lesz, amely a csekélyebb forgalom mellett jól betanult. És közönségünkbe is beidegződik addigra a forgalmi rend. Már most szükséges lenne azonban, hogy a jobboldali közlekedés mielőbb bevezettessék. Tudomásom szerint a kontinensen ma már csak Ausztriában és nálunk van baloldali közlekedés. A mai forgalom mellett talán még nem okozna nagyobb nehézségeket az új rend bevezetése, kérdés azonban, hogy a forgalom növekedésével nem-e járna igen sok szerencsétlenséggel nálunk, ahol úgyis aránylag igen sok az autó-, motorbicikli- és egyéb szerencsétlenség. * Az egyik legnehezebb kérdésünk Budának Pesttel való jobb összeköttetése. Jövendőbeli fürdővárosunk legtöbb fürdője, kirándulóhelye a budai oldalon lévén, a színházak, szórakozóhelyek, üzletek stb. pedig a pesti oldalon, sűrűbb és gyorsabb közlekedésre van szükség a két város között. A meglévő hidakon azonban a közlekedést sűríteni alig lehet. Mindössze három olyan hid van, ahol villamos közlekedhetik s ezek már ma is túl vannak terhelve villamosokkal, amelyek részint a budai Dunaparton, részint a Várhegy körül tesznek óriási, sokszor kacskaringós és időt rabló utakat. A tervezett Óbuda—újpesti és Boráros tér— lágymányosi hidak nagyon keveset fognak segíteni ezen a bajon. A város közepén is kellene még hidakat építeni. De hol? Mindenesetre a Margithíd és a Lánchíd között kellene elkezdeni, mert ott van rá a legnagyobb szükség. . . A közúti villamosvasúti közlekedés problémája is mindig nehezebbé fog válni. Budapesten már a mai forgalom mellett is alig lehiet villamossal közlekedni, nemcsak a hidakon, hanem a pesti kis és nagy körutakon és a Rákóczi úton sem. Fokozatosan át kell tehát térnünk az intenzívebb autóbuszforgalomra, vagy pedig, bármily nagy áldozatok árán, meg kell építenünk a földalatti gyorsvasutat, s a nyugati nagy városok mintájára — legalább is a város belterületén — ki kell küszöbölnünk a földfeletti közlekedésből a villamosokat. * Mindenki érzi, hogy lehetetlen állapot, hogy Budapestnek, mely a világ egyik legszebb fekvésű városa és éppen a Duna felől nézve nyújtja a legszebb panorámát, ne legyen helyi hajóközlekedése s hogy a gyönyörű Margitszigetet, mely igazán világattrakció, ne lehessen hajón megközelíteni. Hiába magyarázzuk az idegeneknek, hogy a helyi hajóközlekedés nem volt rentábilis és a főváros, vagy az állam nem támogatja a hajózást megfelelő szubvencióval.