Vasuti és Hajózási Hetilap, 1932 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1932-09-01 / 36-39. szám

2 Klubunk hegyaljai kirándulása írta: Bartók Lipót. Klubunk ezidei harmadik belföldi propaganda-kirán­dulása siker tekintetében méltóan csatlakozik az első ket­tőhöz. Ezúttal a világhírű tokaji bort termő és természeti szépségekben bővelkedő Hegyaljára vittük kiránduló tagtársainkat. Szeptember 3-án reggel indultunk el és Miskolcon át délben érkeztünk Sárospatakra. Az állomáson Glósz Nán­dor állomásfőnök, a református kollégium tanárai közül azok, akik társaságunk kalauzolását vállalni szívesek vol­tak, valamint dr. Iczkovits Vámos, a Bodrogközi Gazda­sági Vasút jogtanácsosa és dr. Moskovits Artur fogadták társaságunkat. Az állomásról mindjárt a ref. Kollégium nagy étkező termébe vonultunk, hol kitűnő ebéd várt reánk. Itt kóstoltuk meg kirándulásunkon először a nagy­szerű tokaji bort. Ebéd után a Kollégium tanárainak, név szerint Erdélyi László, dr. Gulyás József, dr. Jákob Károly, Szabó Ernő, Szabó Gyula és dr. Tárczy Árpád kitűnő vezetésével megtekintettük a négyszázéves, nagyhírű kollégium termeit, érdekes és értékes gyűjteményeit, a régiségtárat, éremtárat, de különösen az unikumokban oly gazdag kollégiumi könyvtárt és ebben a többek között a sárospataki lengyel Bibliát, a lengyelek legrégibb nyelv­emlékét. Ezért a remek kódexért a világ legelső gyűjte­ményei versengenek és mesés összegeket ígértek már érte a Kollégiumnak. Azután Elekes Imre kollégiumi igazgató vezetésével megtekintettük a kollégiumi parkban lévő mintaszerű, modern angol internátust, mely a legnagyobb kényelemmel felszerelt nagy háló-, étkező-, fürdő-, torna- és korrepetáló termeivel egyike hazánk legelső intézetei­nek. A társalgási nyelv az intézetben az angol, de a többi világnyelveket sem hanyagolják el. • A Kollégium után a regényesen szép Rákóczi-várba vonultunk. Itt is a Kollégium tanárai és dr. Moskovits Artur és dr. Iczkovics Vilmos kalauzoltak bennünket és szak­szerű, sok érdekes történelmi epizóddal tarkított magya­rázatokkal tették tanulságossá a várbeli sétánkat. Majd a hegyaljai bortermelők vár alatti sok százéves borpincé­jének szövevényes földalatti utain mentünk végig és szives vendéglátóink az ott felhalmozott kitűnő borokból (sza­morodni, aszú) bőséges »kóstoló«-val láttak el bennünket. Azután megtekintettük még a református tanítóképezde modern épületét és 6 óra után búcsút véve a sárospataki kedves kalauzainktól, a bodrogközi vasúttal Sátoraljaúj­helyre utaztunk Нип és Hajózási HFTM8P 36—39. szám. A magyar vasutas- és hajóstársadalom nagycenk-soproni Széchenyi zarándoklata Szeptember 21-ike, Széchenyi István születésének évfordulója ez évben hétköznapra esett és igy, hogy ezen kartársaink minél nagyobb számban vehessenek részt, szeptember hó 18-án Széchenyi születésnapjához legköze­lebb eső vasárnapon tartottuk meg immár hagyományossá váló zarándokutunkat. Kirándulásunknak gyönyörű nyá­­riasan meleg idő kedvezett, úgy hogy reggel hét óra tíz perckor, az induláskor, közel ezer vasutas és hajós töltötte meg a megengedett maximális tengelyszámig kihasznált vonatunkat. Elnökünket ez idén hivatalos külföldi utazása megakadályozta abban, hogy a zarándokúton részt vegyen, azonban meleghangú táviratban üdvözölte a társaságot és felkérésére alelnökünk, dr. Lenn Ottó miniszteri tanácsos, a Máv­ elnökhelyettese vezette a zarándoklatot. A vona­ton a notabilitások között ott láttuk : Dormándy Géza szkv. tábornokot, a Dgt. és Mpv. igazgatóját, Ney Ákos miniszteri tanácsos, Máv. igazgatót, Pasterczyk Antal és Szerbák Elek miniszteri tanácsosokat, Hegyi Imre, Lux Ernő, Gyenes Kálmán, Brunner Vilmos és Vető Sándor Máv. igazgatóhelyetteseket, Gámán Gábor, Balás Károly és Ujhelyi Sándor Máv. üzletigazgatókat, Wünscher Frigyes és Nógrády Ferenc Ksad., Jaross Jaroszláv Dszav., Bakonyi János és Spanyol Sándor Bhév. igazgatókat, Langsch József Mstv. igazgatóhelyettest, Allodiatorisz Károly, Csia Sándor, Udvarhelyi Károly, Végh László és Sztankóczy László máv. osztályvezető főfelügyelőket, Sáfrány Sán­dort, az istvántelki főműhely főnökét, Homola Rezsőt, a Nyugati p.-u. főnökét, Wolf Istvánt, Budapest-Duna­­part p.-u. főnökét, Gavora Jenőt, Budapest déli p.-u. fő­nökét, dr. Horváth Zoltánt, a Beszká rt. főtitkárát stb. És ott volt a magyar közlekedési tisztikar javának, valamint a vasutas- és hajósvállalatok alkalmazottainak olyan lelkes tömege, amilyent csak egy ilyen valóban ünnepi alkalom tud összegyűjteni. A vonaton ott volt még a Máv. zenekara, a Beszkárt. zenekara és dalárdája, valamint a »Visszhang« zenekara és dalárdája is. Vonatunkat Nagycenken Haidh Károly udvari taná­csosnak, a Gysev. vezérigazgatójának, klubunk alelnöké­­nek vezetésével Holl Jenő és Petz Antal Gysev. igazgató­, Ripka Károly ny. Gysev. igazgató és a Gysev. tisztikara és személyzete, Sopron vármegye és város közönsége ré­széről pedig vitéz Simon Elemér főispán és nagytömegű ünneplő közönség várta. Haich Károly és vitéz Simon Elemér szívélyesen üd­vözölték a zarándoklatot vezető alelnökünket és kialakult a hatalmas tömeg felvonulása a kripta felé. Mintegy 15— 20 perces sétaút után a zarándokok a nagycenki temető­ben levő Széchenyi-sírbolt előtt voltak. Az ünnepséget a zenekarok »Nemzeti hiszekegy«-e nyitotta meg. Majd, a község plébánosának távollétében, Szent-Iványi Béla piarista tanár és jószágkormányzó valóban tüzes magyar szavakkal nyitotta meg az ünnepséget és üdvözölte a zarándoksereget. Utána ünnepi szónokunk, Ney Ákos miniszteri tanácsos, Máv. igazgató lépett a szószékre. Költői szárnyalású és nagy szónoki készséggel előadott emlékbeszédét lapunk vezető helyén egész terjedelmében közöljük. Az emlékbeszéd után a zenekarok a Himnuszt ját­szották, majd kezdetét vette a sír megkoszorúzása. Dr. Lenn Ottó a Máv., Haich Károly a Gysev., Dormándy Géza a Dgt. és Mpv., dr. Langsch József a Mftv., dr. Horváth Zoltán a Beszkárt., dr. Grenczer Mihály a Voge., Kovách Jenő a Máv. sportliga, végül dr. Szerbák Elek a rendező Magyar Vasúti és Hajózási Klub koszorúját helyezte el Széchenyi István sírjára. Az ünnepség lezajlása után a társaság beutazott Sop­ronba, ahol a pályaudvaron Thurner Mihály polgármester köszöntötte a zarándokokat, akiknek nevében a zarán­doklat vezére, dr. Lenn Ottó lendületes szavakkal válaszolt az üdvözlésre. A városban a közel ezer főnyi zarándok­csapat tizenkét helyen ült ebédhez. Ebéd után a zarán­dokok csapatokra oszolva bejárták a várost és alig tudtak betelni a város fekvésének természeti szépségével, vala­mint történelmi és kulturális érdekességeivel és értékeivel. Zenekaraink és énekkaraink a zarándoklat vezérének, vala­mint a Széchenyi-kultusz két kiváló munkásának, a vár­megye főispánjának és a város polgármesterének szere­nádot adtak, majd pedig a város különböző pontjain hang­versenyeztek. A valóban emelkedett kitűnő hangulatnak csak különvonatunk indulása vetett véget. A Gysev­ állo­másának tágas perronja zsúfolásig megtelt a zarándokok­tól búcsúzó lelkes soproniakkal s a perron és a különvonat közönsége egy páratlanul szép nap kedves emlékével vált el egymástól.

Next