Vasuti és Közlekedési Közlöny, 3. évf. (1872)
1872-08-08 / 32. szám
32. szám. Fest, 1872. augusztus 8. Harmadik évfolyam. IFOIfI Szerkesztési iroda: Fönt 7. szám földszint. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési díj: Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 frt. félévre . 4 . Kiadóhivatal: Fönt 7. szám földszint. Tartalom: A közlekedésügyi miniszter legújabb intézkedése. — Vasúti hálózatunk legújabb része. — Mi által érhető el a hazai vasúti szakerők számának növelése. — Miskolcz-aradi vasut. — Vasúti üzletszabályzat, érvényes a magyar korona területén fekvő összes vasutakon. — Vasúti hirek. — Gőzhajózási hirek. — Posta- és távirdaügy. — Hivatalos. — Névjegyzéke a m. kir. vasutépitészeti igazgatóság létszámából a m. kir. vasutépitészeti főfelügyelőséghez átveendő tisztviselőknek és napidijasoknak. — Hirdetések. A közlekedésügyi miniszter legújabb intézkedése. —1 —. A jelenlegi közlekedésügyi miniszternek jutott osztályrészül életbe léptetni legnagyobb részét a közlekedésügy terén időről időre felmerült kívánalmaknak, melyekre elődje alatt csakis előkészítő intézkedések történtek és történhettek. Ide számítjuk többek közt a magyar nyelvnek a vasúti üzletekben való használása s a közlekedési intézeteknek hazai szellemben való vezetésére vonatkozó rendeletet, az egyöntetű jelzésnek behozatalát, és mint legújabbat azon intézkedést, mely szerint a hazai vasutakon már a következő téli idényre foganatba vétessék a személykocsiknak fűtése. Régi panaszát képezi már az utazó közönségnek azon körülmény, miszerint a zordon téli hideg ellen a vasutakon védve nincsen, s különösen hosszabb utakon e tekintetben annyi kellemetlenségnek van kitéve, mikép sok esetben még érdekeinek mellőzését és ennek következményeit is készebb eltűrni, mint télen útra kelni. Azelőtt, midőn még a vasutoni utazás nem volt oly általános, s midőn még a fönnálló társadalmi viszonyok oly gyakori személyes közlekedést nem igényeltek — a vasúti kocsik fűtésének kérdése még nem volt oly égető mint jelenleg, amikor a fennebbi mellett még azon körülmény is igen súlyosan esik latba, hogy évről évre a személyközlekedés leginkább amaz osztályokban szaporodik, melyeknek utazói nincsenek azon helyzetben, hogy költséges ruhaneműek által a zord idő kellemetlenségei és veszélyei ellen legalább némileg óvhatnák magukat. És épen azért, amint elismeréssel fogadtuk egyrészt azon törekvést, melyet vasúttársulataink a lefolyt télen az ajánlott különféle fűtési módok megpróbálása körül tanúsítottak — másrészt üdvözölnünk kell a közlekedésügyi minisztérium azon intézkedését is, mely a kérdésben határozott álláspontot foglalva kijelenti, mikép a kísérleteknek s az ezekkel indokolt halogatásnak ideje lejárt, és a legközelebbi télen már tettleg foganatosítani kell minden vasúton s minden kocsiosztályban a fűtést, mint ezt már maga az országgyűlés is ismételve sürgette. A közönség tehát meg lehet nyugtatva, mert kívánalma végre beteljesült s ha itt-ott lesznek is észlelhetők még némi hiányok, — általában, ugy hiszszük, megelégedéssel fogja tapasztalni a változást. Váljon maguk a vasúttársulatok szintén ily megelégedéssel veendik-e a miniszteri rendeletet — nem tudjuk, sőt nyíltan kimondjuk, mikép alig hiszszük. És ezen nem csodálkozunk. Tekintetbe kell ugyanis venni nemcsak azon körülményt, hogy a kocsiknak átalakítása és fűtésre való berendezése, valamint maga a fűtés is tetemes költségeket igényel, hanem figyelembe kell venni azon nem kicsinylendő tényt is, mikép a miniszteri rendelet maga a jelenleg foganatosítandó fűtési módot — mely szerint az I. és II. osztályú kocsik hévpalackokkal, a III. és IV. osztályúak pedig köpenykályhákkal lesznek fűtendők — csak ideiglenesnek tekinti, azon reménynek adván kifejezést, hogy a folytonosan haladó tudományos búvárlatok által lehetővé fog válni egy minden igénynek megfelelő fűtési mód végleges megállapítása. S ha e szempontból tekintjük a kérdést, a fönnebb jelzett feltevés nagyon valószínűvé válik , mert jól tudják a vasutak, hogy alig fog eltelni egy két év, midőn egy újabb rendelet újabb és ismét költséges változást fog kötelességükké tenni. Létetett ugyan mind az osztrák-magyar birodalom területén, mind a külföldön is számos újabbnál újabb kísérlet egy minden kocsiosztályban egyaránt czélszerűen alkalmazható fűtési módszer feltalálása iránt — de nem a kívánt sikerrel. A sokat emlegetett s olyannyira feldicsért új találmány — a tömített vegyszénnek fűtése czélszerűtlennek bizonyult, a gőzzeli fűtés igen bajos kivitelű s a megkísértett többi módszerek is legjobb esetben sikerrel csak egyik vagy másik kocsinemben voltak alkalmazhatók, ugy hogy az osztrák-magyar birodalom vasutainak igazgatói a nemrég Pesten tartott tanácskozmányban bel- és külföldi vasutakon tett különféle fűtési kísérletek eredményének beható megvizsgálása után azon nézetre jutottak, hogy eddigelé még legczélszerűbb az I. és II. osztályú személykocsikat hévpalackokkal, a III. és IV. osztályúakat pedig köpenykályhákkal fűteni. A miniszteri rendelet ugyan e szempontból indul ki, s csak abban tér el a vasúti igazgatók nézetétől, hogy a hévpalackokkali fűtést, daczára azon tetemes költségeknek, mikbe ily fűtési eszközök megkívántató mennyiségének beszerzése kerül, nem fogadja el véglegesnek, hanem csakis ideiglenesnek tekinti. Minthogy azonban a vasúti kocsik fűtésének követelése már azon stádiumba lépett, mikép tovább csakugyan nem halasztható annak teljesítése, a minisztérium eljárását minden tekintetben helyeslendőnek találjuk, mert a közönség igényei ez ügyben csakugyan méltányosak és pedig oly mérvben, mikép azok kielégítésére számtalan tekintetnél fogva még áldozatokkal is kell törekedni. Midőn tehát a közlekedési viszonyok javításában a kormány részéről tett ez ujabb lépést örömmel hozzuk tudo-