Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)
1874-01-01 / 1. szám
. A keleti vasúttársulat ugyanis egy bankkonsortiumnak a fent érintett 30 millió másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket 15.200.000 frtért elzálogosította. Ezen kölcsön kamatokkal és bankári díjakkal együtt ma már mintegy 17 frtra rúg. A bankkonsortium ezen 30 millió kötvényből 20 milliót viszont az osztrák nemzeti banknál 9,380,000 frtért zálogosított el. A kormány miután a bankkonsortium és később az osztrák nemzeti bank ezen kölcsönt csak azon feltétel alatt adta meg, hogy a társulat ezen előlegezési műveletét a kormány helybenhagyja, mindkét rendbeli egyezmény iránt helybenhagyólag nyilatkozott. A társulat ezen 30 millió másodsorozatú kötvények alapján véli beszerezhetőnek azon 21.405,750 frtot, melybe a pályaépítési költségei a társulati értékek eladásából befolyt összegeken felül kerültek , amely 21.405,750 frtban az állam által adott előlegek és a szóban forgó előlegezési kölcsön is benfoglaltatik. És csakugyan a társulat ezen hiányzó 21 millió 405.750 frtot más úton be nem szerezheti ; az e czélból szükséges pénzműveletnek egyedüli alapját csak ezen Ilod sorozatú kötvények képezik, mert ezeken kívül a társulat más értékkel nem bír. Ezen az építés folytathatása czéljából elzálogosított kötvényekre a visszaváltás ideje elérkezett, a már úgy is meghosszabbított fizetési határidő ez év végén lejár s a bankkonsortiurának a keleti vasúthoz küldött 1. évi november 30-ról kelt nyilatkozata szerint, ez nem hajlandó a fizetés határidejét még továbbra meghosszabbítani, sőt nem fizetés esetében a kötvények bármi — és így esetleg a kikötött áron alóli — eladásának veszélye forog fenn. Ilyen körülmények között miután a keleti vasúttársaság f. év decz. 1-én a minisztériumhoz felterjesztett nyilatkozata szerint — magán segíteni semmi úton sem képes — a minisztérium azon czélból hogy az általa nyújtott előlegek behajtása biztosíttassák, továbbá hogy a keleti vaspálya a teljes tönkrejutástól megóvassék, a rögtöni intézkedés szükségét hangsúlyozza, és ezen intézkedés megtételére hívja fel a képviselőházat. Kétségtelen, hogy míg a bizottságok a képviselőháztól nyert utasítás alapján tüzetesen és szigorúan megvizsgálják a keleti vasút ügyét keletkezésétől kezdve a legújabb mozzanatokig és a képviselőház ez ügyben határozatot nem hoz, addig a keleti vasút ügyének végleges rendezésére nézve semmi irányban sem történhetik elhatározó lépés, másrészt azonban nem lehet tagadni, hogy nagyon fontos állami érdekek követelik azt, hogy a keleti vasút, mely jelen válságos helyzetének súlya alatt leroskad, ha a kormány támogatásban nem részesül, ezen veszélytől megóvassék. Az állam hitelére nem közönyös az, hogy az elzálogosított Ilod sorozatú kötvények a jelen pénzviszonyok nyomása alatt, valamely nagyon alacsony áron elvesztegettessenek, mert a papírok, melyek elsősorban a részvényeket terhelik, az állam által elvállalt kamatbiztosításból kapják kamatjaikat; de ez értékeknek jelenleg elárverezése már azon jelentékeny összegre rugó előlegeknél fogva sem közönyös az államra nézve, melyeket a minisztérium a maga felelőssége alatt a társulatnak nyjtott. Kétségtelenül fontos tekintetek harczolnak ezek szerint a mellett, hogy a társulat ezen kölcsönt, mely egyedül tette lehetségessé a pálya tettleges kiépítését és így az elsőbbségi kötvények jóhiszemű tulajdonosait azon veszélytől mentette meg, hogy a kamatbiztosításból kötvényeik évi kamatjait megkapják, meghosszabbíthassa azon időt, mely azon értékeknek kedvezőbb pénzviszonyok között leendő értékesítése által ezen vállalatot azon csapástól mentse meg, hogy tőkéjének egy részét ismét elveszítse. A vállalat tartozásait, a teljes kiépítésére még szükséges összeget, a consortiumtól felvett kölcsönt, valamint a kormány által saját felelősége alatt nyújtott előlegeket egyedül a másodsorozatú kötvények értékesítéséből térítheti csak vissza, — amire csak akkor van kilátás, ha ezen kötvények elárusítása nem történik a jelenlegi súlyos hitelviszonyok között. — Ez a társulat pedig csak azon esetben kerülheti el, ha az előlegezési külcsön meghosszabbíttatik. A társulat maga ezt nem képes kieszközölni. Csak a kormány támogatása biztoníthatja ennek keresztülvitelét. A támogatást a bizottságok azon fontos okoknál fogva, melyet a kölcsön meghosszabbítása mellett szólnak, nem vélik megtagadhatónak, azon esetre, ha az államra semmi újabb terhet nem ró. Az állam további terheltetését a bizottságok semmi körülmények között sem vélik megengedhetőnek. A bizottságok tehát az ellen, hogy e kormány a társulatot ezen előlegezési üzlet rendezésében támogassa a fentebb előadott okoknál fogva nem tesznek kifogást azon feltétel alatt hogy ezen támogatás semmi esetre se járjon az államkincstár további terheltetésével. Ezenfelül azonban a bizottság szükségesnek tartják annak kijelentését, hogy a kormánynak adandó ezen felhatalmazás a keleti vasút ügyének bármely irányban rendezésére nézve nem képez előzetes elvi elhatározást. Azon kívül kijelentendőknek tartják a bizottságok, hogy a képviselőház által a fentebbiek értelmében hozandó határozat által semmi tekintetben sem mond véleményt a keleti vasút ügyében követett eljárásra és senkit azon felelősség alól nem old fel, melyet az eddigi történtek az illetékre rónak. A bizottságok tehát a következő határozati javaslatot terjesztik a képviselőház elé : A képviselőház hatalmazza fel a minisztériumot, hogy a keleti vasúti társulatot előlegezési üzlete rendezésében támogathassa, oly módon azonban, hogy ezen támogatás az államkincstárra nézve semminemű újabb terheltetéssel ne járjon. A ház azoban kijelenti, hogy ezen felhatalmazás a keleti vasút kérdésének bármily irányban eldöntésére nézve elvi határozatot nem képez, úgy az eddig követet eljárás felett semmi irányban véleményt nem tartalmaz s az addig történtekre nézve senkit a felelőség alól fel nem ment. A bizottságok alatt idezárva bemutatják a Zsedényi Ede és Bánó József bizottsági tagok által előterjesztett különvéleményt. Budapesten, deez. hó 16. Csengeri Antal sk., a pénzügyi bizottság elnöke. Korizmics László s. k., a vasúti állandó bizottság elnöke. Széll Kálmán s k., az állandó pénzügyi bizottság előadója. Különvélemény. Miután az 1866. XLV. törvényczikk 8. szakaszában említett, mértföldenkinti 46,450 frtnyi tiszta jövedelmen és 600 frtnyi évi törlesztési hányadon kívül az állam a magyar keleti vasút részére semminemű más előleget, segélyt vagy jövedelmet nem biztosított, a pénzügyi és vasúti együttes bizottság többsége azonban, az államkincstár minden további terheltetése nélkül ugyan de mégis a ház által felhatalmazandónak véli a kormányt, a keleti vasút bizonyos zálogügyének rendezésére és eszerint az eddigi előlegezések, a képviselőház által elrendelt részletes vizsgálat nélkül, már előre helybenhagyottaknak tünnek elő. Miután továbbá a törvényhozás, ezen vizsgálat befejezése előtt, a keleti vasúti részvénytársulatot, pénzügyi viszonyainak rendezésében, saját tekintélyének veszélyeztetése nélkül, véleményünk szerint, még csak erkölcsileg sem támogathatja . Alulírottuk a közös bizottság többségének véleményét el nem fogadván, azt indítványozzák: határozza el a ház, hogy f. é. február 12. lu68. 17. a. hozott határozat értelmében járjon el a közös bizottság, és az elrendelt vizsgálat befejezése után, részletes, és okadatolt, egyszersmind a jelen zálogügyre vonatkozó jelentését haladéktalanul terjessze a ház elé. Kelt, Budapesten, 1873. dec. 16. Zsedényi Ede s. k. Bánó József u. Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. A gácsországi küldemények továbbítása tárgyában a m. kir. államvasutak igazgatósága állomásait figyelmeztette, miszerint mindazon esetekben, melyekben a követendő útirány a szállítólevelen kijelölve nincsen, mindig a rövidebb, illetőleg legolcsóbb irány választandó. Például a távolság Budapestről Lembergre Miskolczon át tészen 84.8 mértföldet, Ruttkán át 119.8 mértföldet, tehát az útirány Miskolczon át 35 mértfölddel rövidebb. A díjak 200 mázsa gabonáért a jelenlegi ezüst árkelet-pótlék hozzászámításával tesznek ugyanezen útirányban Miskolczon át 226 frt 33 krt, Ruttkán át 329 frt 99 krt, tehát Miskolczon át 103 frt 57 krral kevesebb. Hasonlólag mindazon esetekben, melyekben a felekre nézve előnyösebb útirány felett kétség támad, a kétely ily számítás által megoldandó. De oly esetben is, hol a feladó tévedésből vagy tudatlanságból, netalán a számító levelen a költségesebb és hosszabb irányt is kijelölné, ajánlja állomásain az illető közegeknek, a feleket, ahol az csak lehetséges, ezen körülményre figyelmeztetni A podgyász visszkereset körüli késedelmes eljárásának elejét veendő, a m. kir. államvasutak igazgatósága elrendelte, miszerint podgyász-pénztárnokat a podgyászt visszkereső fél nevét, állását s lakhelyét az első alkalommal a minta visszkereset bendatik és megindittatik, mindjárt feljegyezzék, a ha 8 — 14 napig sem a podgyász meg nem érkezik, sem pedig annak hollétéről tudomást nem vesznek, ugy a visszkereset kárpótlási igényének írásbeli benyújtására szólítsák fel, és ezen beadványt az igazgatóságnak visszkereseti hivatalához