Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)
1874-02-05 / 6. szám
6. szám. Budapest, 1874. Február 5. Ötödik évfolyam. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztési iroda : Előfizetési dij: Kiadó-hivatal : Házhozhordással vagy pristai küldéssel egész évre 8 ft . Király utca a 45. ez I. em. 1ů ̋ félévre . 46 . Király utcaa 45. ez. I. em. Tartalom. A közmunka és közlekedési minisztérium egyesítése a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériummal. III. — A közutak fenntartásának a municzipiumok részére való átadása, és az utvám kérdése. — Elkésett vonatok menesztése. — Az osztrák-magyar vasutak statistikája. III. Keleti vasut. — Vasúti hirek. — Kormányrendeletek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — A magyar korona területén épülő államvasutak épitési haladásának 1873. évi dezember havi táblázatos kimutatása. — Hirdetések. A közmunka és közlekedési minisztérium egyesítése a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériummal. nr. A kérdés, melyet a földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztérium egyesítésénél a közmunka és közlekedési minisztériummal ki nem kerülhetünk, az , mily teendők néznek egyátalában ezen minisztériumok elé a legközelebbi jövőben, akkor tudniillik, ha e kérdést nem elszigetelt kérdésnek tekintjük, hanem kapcsolatosan állami őszes életünk megindult reorganisatiójával, s az ezzel együtt megindult centralizáczió vagy deczentralizátiónak körülményeink közt oly véghetetlenül fontos kérdésével. Ez alkalommal erre a kérdésre törekszünk válaszolni, jövő czikkünkre, mely egyszersmind utolsó is lesz, hagyván azon kérdés fejtegetését, mik lesznek a teendők akkor, ha a két minisztériumnál minden változás nélkül megmaradnak ugyanazon és mindazon agendák, amelyek jelenleg láttatnak el azokban. Sok mondatott el ez irányban, — készségesen elismerjük,— a sajtóban, az országgyűlésen és mindenek felett a 21-es bizottságban; azonban azt gondoljuk mégis, hogy egyes konkrét kérdéseknél csak egy szempontból s apróra szedve tárgyalni azokat mégis elég érdekes, annyival inkább, mert egy pár, azt hiszüik, életre való eszmét sikerül regpendíteniins. A megyék jövő természete okvetlenül a nagyobb autonómia felé hajlik. E nagyobb autonómiának köre azonban jövőre nem a politikának annyira vagyó mezeje lesz, mint addig volt, hanem egyes konkrét közgazdasági kérdések eldöntésében való nagyobb szabadság. A megyei házi pénztárak, úgynevezezett domestikáknak visszaállítása kétség kívül elég fontos közgazdasági tényező mármagában véve is, azonban azt gondoljuk, hogy e fontos közgazdasági tekintet még nagyobb világítást nyer azon tényben, hogy egyúttal azon tevékenységi körök is — éspedig nagy mértékben, — tágulnak, amelyekre a megyék önmegadóztatási joga tényleg igénybe fog vétetni. Okokat lehet felhozni ezen áramlat mellet és ellene. Mi itt nem érezzük magunkat hivatva e kérdés felett egész hosszában nyilatkozni, de annyit igenis merünk állítani, hogy a józan nemzetgazdaságban az öntevékenység nagy szerepet játszik, s így a mi részünkről a közgazdasági teendőkben az öntevékenységet pártoljuk. Nézetünk tökéletesen az e tekintetben, ami — mondhatni, — az összes közvélemény nézete. Közgazdasági téren óhajtjuk megvalósulva látni a megyék öntevékenységét. Ez elvből kiindulva két tény áll előttünk. Egyik az, hogy a központi kormánynak teendői épen azon arányban fognak kevesbedni, amint a megyéké növekedni fog. Amit adunk a megyéknek, azt egyenes logikával épen a minisztériumoktól vesszük el A másik az, hogy épen a közgazdasági téren működő minisztériumok teendői fognak igen természetes módon megapadni. Ezek a minisztériumok pedig a földművelés-, ipar és kereskedelmi minisztérium, és a közmunka és közlekedési minisztérium épen elsősorban. Ezek fognak teendőikből legtöbbet átruházni a törvényhatóságokra. Nem szeretjük a frázisokat, és így apróra szedjük a dolgot. Az útépítészeti osztály teendői igen megcsökkenek. Az államutak kezelése és fentartása igen nagy mértékben át fog menni a törvényhatóságok gondjai alá. A kezelés és építés nagy része már most is ott van, s ahol buzgóság és szakértelem egyesülve volt a megyében, ott a közlekedésügy nem is siratni való állapotban van. Ismerünk megyéket, ahol a megyei utak legkevésbé sincsenek roszabb, — hanem jobb, — állapotban, mint az állami utak. A középítészeti osztály a legutóbbi időkben anélkül is meglehetősen szünetel, — és mi a nélkül is azok közé tartozunk, kik nem látjuk át, mire való az államnak azért, mert esetlegesen épít, állandó bureaut szervezni be, és miért ne volna jobb esetenként az illető építtető minisztériumnak oly mérnököt ad hoc bízni meg, akiben bizalma van. Ez osztály tehát nem képezne semmi akadályt sem, mert ez nem számít. A vízépítészeti osztály egy része foglalkozik a vízszabályozó társulatokkal, amelyeknek céljuk az ármentesítés,— ennélfogva a föld javítása. Ez a rész tehát egyenes kapcsolatban áll a földmiveléssel, úgyhogy méltán lehet csodálni, hogy került az ide? A másik rész a vízi perek végleges eldöntésével foglalkozik; ez a rész—ha a justice administrative nem létesíttetik külön, — jogosan csak a belügyminisztériumot illetheti. A hajómalmok stb. ügye még természeténél fogva is nehezen választható el az ipar minisztériumától, hiszem minden kérdésénél az iparjogosítványról van szó- különben mindez ügyek végleges rendezésénél sok jut a megyére majd e teendőkből is. A vasúti osztály nagyon természetesen legfontosabb. A tendenczia — legalább a mennyire gr. Lónyay Menyhért felette becses uj munkájából ki tudjuk venni, — itt is az, hogy a viczinál vaspályák építése a megyékre bizassék, vagy legalább is