Vasuti és Közlekedési Közlöny, 12. évf. (1881)
1881-10-14 / 123. szám
123. szám. Budapest, 1881. Október 14. Tizenkettedik évfolyam. Vasuti és közlekedési közlöny. Előfizetési díj: Szerkesztői iroda : Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. ^^ hivatal: « » » » fél évre 6 » VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. ára 20 kr. TARTALOM. Bolgár vasuti politika. György Endre. — Kinevezés. — A magyar államvasutak üzletjövedelmi feleslegének beszállítása. — Buda-esztergomi vasut. — Budapestsalomehii vasut. — Osztrák államvaspálya-társaság. — igazgatási, forgalmi és hivatalos értesítések. — Hirdetések. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Bolgár vasuti politika. Vittorio Serravalie, október 10-én. Haymerle b. ismeretes sürgönye minden kétségen kívül helyezte az osztrák-magyar monarchia felfogását a berlini szerződés X. czikkelyének magyarázata tárgyában. Nem is férhetett ahoz semmi kétség, hogy a monarchia érdekeinek oly frappáns megsértését, — mint a minő a szófiai kormány akkori felfogása által czéloztatott, — nem tűrheti el. Nem kutatva azon indokokat, a melyek a Hirsch b. féle társaságnak szerezték meg ugyanezen szakaszban a biztosítékot a fényes portával szemben, — a második kikezdés nyíltan kimondja, hogy a bolgár fejedelemség substituáltatik mindazon kötelezettségekben, amelyeket a magas porta vállalt magára Ausztria-Magyarországgal szemben a területén fekvő vasutak befejezése, csatlakozása és üzletére nézve (»par rapport à l'achevement, et au raccordement ainsi qu'à l'exploitation des lignes ferrées situées sur son territoire«). Ezen kötelezettség pedig a Savfet pasa és Zichy gr. között létrejött jegyzékváltás szerint a pirot-szofia-tatárbazardziki vonalra nézve fennállván, Bulgária kötelezettsége, —a mint Haymerle b. ismeretes sürgönye igen találólag megjegyzi, — épen azon nemzetközi szerződés alapján áll fenn kétségbe vonhatatlanul, amely szerződésnek köszönheti a bolgár fejedelemség egész existentiáját. Nem akarok visszamenni az ugyanezen szakaszban érintett Conférence á quatre tárgyalásaira. Lesz még idő arra visszatérni — félek tőle, nagyon sokszor. Hanem elfogulatlanok előtt kétségkívül feltűnő lehetett kezdettől fogva, hogy a magas portának kedvező hangulatával szemben — egészen kivül hagyva itt a figyelmen a salonichii csatlakozás kérdését, hol a Konstantinápolyból hangoztatott argumentumok csakugyan komolyabb elbírálást igényelnének, mint ahogy azt a bécsi sajtó fölületességeiben találjuk, — a nehézségek e vonal ellen mindig bolgár részről emeltettek, s az 1881. márcz. 1. ülésen a monarchiánk által bemutatott szerződés-tervezet nyilt vagy hallgatag oppoziczióban mindig Szófia felől részesült. Egy nagy nemzetközi vonalról van itt szó, Budapest és Konstantinápoly között. A berlini szerződés 38. czikkelye alapján 1880 ápril 9-én megköttetett a szerb vasúti konvenczió, s ennek alapján Szerbia megkötötte a szerződést Bontouxval, a magyar kormány pedig elrendelte a budapest-zimonyi vonal kiépítését. Voltak bangok, amelyek sokalták a sürgős megoldást, s e felfogásban csztozván én is, volt alkalmam előhozni azon kételyeket is, amelyek az internationális vonal létrejövetelét a szerb konvenczió pótsoraiból kifolyólag fenyegetik. Ez így szól: »A ma aláírt konvenczió feletti tárgyalások kezdetétől fogva a szerb fejedelmi kormány nagy súlyt fektetett arra, hogy a Nistel Piroton át a szerb-bolgár határhoz Bellova felé konstantinápolyi irányban vezetendő vasút kiépítésére a 2. czikkben kikötött határidő csak azon naptól számíttassék, melyen e vonal csatlakozása a Bulgáriával kötendő szerződés által biztosítva lesz, mert a szóban levő vonal értéke, nem lévén csatlakozása a bolgár részvonalhoz, semmi arányban sem állana az építésére szükséges pénzügyi áldozatokkal. A cs. és kir. kormányok e pénzügyi tekinteteket méltányolván, a szerződő felek abban állapodtak meg, miszerint közösen oda fognak törekedni, hogy a berlini szerződés által Bulgáriára rótt kötelezettség értelmében a bolgár részvonal kiépítése idejekorán biztosíttassék. Azon esetre azonban, ha a Bulgáriával kötendő szerződés a jelen konvenció ratifikáczióinak kicserélése napjától számítandó egy év alatt minden várakozás daczára sem jönne létre, a szerződő felek abban állapodtak meg, hogy a Nistől Piroton át a szerb-bolgár határig tervezett vasút építésére nézve a határidő azon naptól kezdve lesz számítandó, melyen e vonal csatlakozása a Bulgáriával a konvenczió által biztosítva lesz, hogy azonban Szerbia ez esetben a szóban levő vonalnak ez időponttól számítandó három évi határidő alatti kiépítésére és a nemzetközi forgalom számára leendő átadására magát kötelezi. Az egy év elmúlt, a bolgár konvenczió ma sincs meg, sőt ezen szöveg alapján a szerb kormány a Nistől Pirotig vezető vonalrész kiépítését sem biztosította. Ha e felfogás helyes — és a külügyministérium ugyanezen felfogást fejezi ki a Conférence á quatre elé 1881 márcz. 1-én terjesztett vasuti szerződési tervezetben, — úgy egy furcsa helyzettel állunk szemben. Meglesz, — ha ugyan a fényes porta nehézségei legyőzetnek — a salonikii csatlakozás, de mindannyiunkra nézve, akik a salonikas csatlakozásnak végtelenül alárendelt jelentőséget tulajdonítunk csak a Konstantinápolyival szemben, teljesen fognak állani mindazon aggályok, amelyeket Szerbiára nézve is méltányosnak talált a konvenczió pótjegyzőkönyvében külügyi kormányzatunk. Kiépítünk egy drága vasutat — nem akarok itt visszamenni a budapest-zimonyi vasút kérdésére, — a csatlakozás kedvéért, s az lesz Nisen túl zsákpálya, mert a nis-piroti részt már Szerbia sem köteles kiépíteni a bolgár konvenczió előtt, annak háta mellett pedig ez idő szerint a fényes porta nehézségei vannak a salonikii csatlakozás meglehetősen csodálatos junctimára nézve. E kérdéssel már egyszer azonban foglalkozván, csak a legújabb fázisra térek át. Haymerle b. ismeretes sürgönyének alapja a bolgár kormánynyal szemben az volt, hogy Bulgária az ő existentiáját biztosító berlini szerződés 10. czikke szerint kötelezve lévén e csatlakozás kiépítésére, ezt ki kell építenie minden esetre, ha épít mást is, az az ő dolga. Ezen szerződésszerű csatlakozás azonban minden áron kiépítendő. Ezen jogi álláspontot most már elismeri Bulgária is. Majdnem egyidőben két hír kezd Bulgáriából kifele szállingózni. Az egyik szól a pénzügyi nehézségekről, melyeket a mondva csinált alkotmányos korteskedések ígéretei hoztak felszínre, amely, ha megvalósul, igen könnyen elképzelhető fegyver lesz a szófiai német egyetemi külügyminister úr előtt a szerződés húzására és halasztására, annál inkább, mert a fiatal külügyminister úr már nem is egészen járatlan utakon fog járni, Zankoff már előre is élesítvén ezen fegyvert. Csodálatos módon együtt jó a másik hír is, nevezetesen a ruscsuk-szófiai vasútról, amely természetesen orosz vállalkozóknak és természetesen a fiatal állam kamatbiztosítéka mellett építtetnék. Hogy a pénzügyi zavarokat mily komolyan kell venni Bulgáriában, arról elég lesz ennyi adalék, és összehasonlítása azon a különbözetnek, melyet Midhát vagy akár Edhem pasa idejében és ma jövedelmez a tized. Pozitív tudomásom van róla, hogy az új fejedelemség csupán tizedéből csupán a Dunán felfelé 300 hajó gabonát adott el a múlt évben. Ily tények mellett aligha lesz komoly a pénzügyi zavar. Hanem az új államtanács ugyancsak rosszul működik, ha a pénzügyi zavar elhárítását a ruscsuk-szonai vonaltól várja. Abból ugyan aligha lesz jövedelem. Ruscsuk nevezetes pont ugyan a bukarest-várna-konstantinápolyi forgalomban, de a ruscsuk-várnai vasút belforgalma majdnem semmi Rasgrad, Jenibazár, Sumla és Pravady daczára is. Hát a ruscsuk-szófiai vonal mi lesz? Bjela, Plevna és Orhanie semmi forgalommal nem bírnak; a dunai trace a folyó versenyével küzdene; a végpont hiánya oly nyomorulttá teendi a pályát, hogy üzleti hiány is biztos, s az államkincstár fizetheti a garanciát. Hogy ez biztos ellenszer e a pénzügyi zavarok ellen, arra feleljen meg a szófiai államtanács bölcsessége. Hanem azt a csodát, mely szerint ugyanazon állam pénz-