Vasuti és Közlekedési Közlöny, 13. évf. (1882)

1882-12-06 / 145. szám

145. szám. Tizenharmadik évfolyam. Vasati és közlekedési közlöny. TARTALOM. A vasúti hivatalnokok helyzete. — Kinevezés. — Az osztrák-magyar vasutak kárbiztositási szövetkezete. — A közmunka és közlekedésügyi ministernek jelentése a m­ .k. államvasutak részére beszerzendő 600 darab különféle teherkocsi tőketörlesztési hányadának az 1883 évi költségbevezetésbe leendő utólagos felvétele tárgyában. — Gépészeti szakirodalmunk. — Különfélék. — Vegyesek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztői iroda, VI., váczi kö­rnt 21. sz. (Ipar-udvar) II. ke m. Siófizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » fél évre 6 » Kiadó hivatal: VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) 11. em­. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. A vasúti hivatalnokok helyzete. Ahhoz, hogy valaki valamely vaspályához gyakornokká felvétessék, érettségi vizsgáról vagy kereskedelmi Akadémiáról felmutatható bizonyítványnyal kell bírnia, melynek megszerzéséhez 18—24 év szükségeltetik, mondjunk középszámításként 22 évet. Rendszerint egy év ismét leperdü­l, míg a szakvizsgák letevése és sikeres gyakorlati kísérletek után 600 frtos hivatalnokká nevezik ki a most már 23 éves ifjút. Öt év múlva előlép 700 frtba, de minthogy az előléptetési összegnek 50°/0-ja 12 részletben levonatik nyugdíjalapra, mi­által a teljes 700 frt élvezetéhez csak a 6-ik évben jut el 29 éves korában, a 800 frt élvezéséhez 35 éves, a 900 frthoz 41 éves korában és végre eléri az 1,000 frtot 47 éves korában, a midőn már nagyon is közel áll a válponthoz, hol kimerülve nyug­díjaztatja magát. Hogy a 600—700 frtos évi d­íjazás mennyire nem áll arányban azon terhes szolgálattal, súlyos felelősséggel és gyakran erőnket meghaladó követelményekkel, a­mely a külszolgálatban folytonosan vállainkra nehezül, azt szakember előtt fölösleges fejtegetni. Hiszen a vasutas — szolgálata természeténél fogva — egyik lábával a börtönben, másikával a sirban áll szüntelenül; csak a véletlen szeszélyének egy hajszálán függ oly esély be­következése, mely vagy a sirba, vagy a börtönbe viheti minden ébersége és lelkiismeretessége daczára is. S ha 50 éve körül a Scylla és Charibois veszélyei között sikerült, bár meggör­nyedve, bárkáját a nyugalom révébe juttatni, nyugdíjaztathatja magát 500—600 frttal! Három évtizednyi folytonos küzdelem után mily gyönyörű Eldoradónak néz el­be családjával, főleg ha még iskoláztatandó gyermekekkel is bír! Ötven év, más viszonyok közt a férfikor helének mond­ható,­ a vasúti alkalmazottnál azonban gyakran egy évi szolgálat is j­obban elcsigázza, kiszivattyúzza az életerőt, mint más természetű foglalkozásnál 4—5 évi munkálkodás; ehhez még a 600—700 ortoni tengődés! Csak egy kis non putarem — betegség, sza­porodás, vagy halálozás üssön a családba, már akkor a megélhetés gondjai idegbontó súlylyal nehezednek a kenyérkereső családfőre. Ezért mondom én, hogy 50 év leőrlése után már elő­szeretettel révedez — még a sivár kikötő felé is — a rokkant, kit nem az évek száma, hanem a szakadatlan viharrali küzde­lem tett roncsosá. Tudom, hogy azt fogják panaszainkra mondani, hiszen ez mind igaz lehet, de hát az ország mostoha pénzügyei még most nem teszik lehetővé újabb kiadásokkal járó bajok orvoslását. Pedig hát van mód, melylyel segíteni lehet ezrek állapotán, a­nélkül, hogy e tekintetben a kiadás szaporíttatnék, sőt ellenkezőleg meg­takarítás is áll be. Javítható lenne az aránytalanul díjazottak mostoha sorsa az által, ha a rendszeresített 5 évi előléptetés le­sz a 11 i­t­ta­­n é­s 1 évre, illetőleg az 50% levonás tartamának betudásával 2 évre mindaddig, míg az illető eléri az 1,000 frtos díj­­­ázást; már 1,000—2,000 frtig az elő­léptetés 3, illetőleg 4 évre szállíttatnék le; végül 2,000-3,000 frtig megmaradhatna az 5 évi előléptetés. E javaslatnál mellőzhető minden érvelés, mert hogy a 600 — 700 forintos hivatalnok ép ugy várjon 5 évet az elő­léptetésre, mint a 2,000—3,000 frtos hivatalnok, ez oly fonák­ság és amazok türhetlenül nyomott helyzetét oly hosszúra nyújtja, mely előbb-utóbb elkeseredést fog szülni, s melynek meg­oldása csak is az idő kérdése. E reformmal tehát hamarább kiegyenlítődnék azon arány­talanság, mely a díjazás és felelősség közt osztatlanul magaslik ki. Igaz, hogy e módozat szerint a kiadás szaporodnék , de ennek ellenében nem csak a felszaporodott kiadás lenne fedezve, hanem időről időre megtakarítás is rendszeresít­tetnék a követ­kező módon: Ugyanis az »illeték-felszámítási utasítás« alapján a vasúti hivatalnokok fizetésének maximuma évi 4,000 frt. Szállítsuk le ezen összeget—míg a pénzügyi calamitás tart — 3,000 frtra. Természetesen ez intézkedésnek nem lenne visszaható ereje, vagy­is tényleg senki érdekét nem érintené.­­ A 3.000 frtos hivatalnokok, ez ideiglenes korlát­emelés indokául látván egy­részről a társulat és az ország megzavart pénzügyeit, más rész­ről a mostoha anyagi viszonyokkal küzdő pályatársaiknak ez által czélba vett segélyezését, szó nélkül, sőt a czél magasztos­ságától áthatva — önérzetes megnyugvással fogadnák ezen újítást, mely mint mondom, amúgy is csak ideiglenes jellegű lenne. — De tovább menve, az eddigi előléptetés fokozata 600—1,400 frtig: 100 frt; már 1,400—2,200 frtig: 200 frt; 2,200—2,800 frtig : 300 frt; végül 2,800—4,000 frtig: 400 frtra emelkedik. Ha az évi díjazás maximumaként megállapíttatik a 3,000 frt, akkor egyúttal az előléptetés fokozata is akként szabályozandó, hogy jövőre fokozat nélkül minden egyes előléptetés csak 100 frt legyen, tekintet nélkül a fizetés nagyságára. Mért is részesüljön épen a magasabb fizetéssel bíró hivatalnok egy-egy előléptetés által kettős, háromszoros nagyságú összegben, holott kényelmes és biztosított existentiája mellett a teljes mellőztetést is könnyen nélkülözheti. A leírt módon tehát nemcsak az első pontban felmerült kiadási szaporulat lesz fedezve, hanem okvetlenül még meg­takarítás is áll be. Fenti soraimban rámutattam a sajgó sebekre, melyek a társadalomnak jelentékeny számú tagjait égetik. De a módot is felmutattam, melylyel rázkódtatás nélkül gyorsan és gyöke­resen orvosolható a kórállapot. Kór­állapotnak, anomáliának mondható a helyzet, főleg ha tudomással bírunk egyik vasútnak bizonyára nem magában álló azon igazgatósági­­körrendeletééről, mely a nősülhetés feltételeit 900 frt évi fizetéshez, vagy ezen összegnek megfelelő női hozományhoz köti. Kétségtelenül fel­ kell tennünk a vaspálya igazgatóságáról, hogy alapos oka volt ily éles korlátok emelésével a társulat érdekeinek védelmére kelni. De másrészről, ha az 5 évi előléptetés számítási pozitivitással igazolja be, hogy a leg­kedvezőbb esetekben is a hivatalnok 900 frt fizetéshez s ezzel kapcsolatosan a nősülhetési feltétel eléréséhez csak 41 éves korában juthat el, akkor mondható-e ez állapot tűrhetőnek továbbra is? És nem-e barbárnak s elítélen­dőnek kell tartanunk oly intézményt, mely az országnak, a nemzetnek, a haladásnak hátrányára ily természetellenes meddőségre kárhoztat annyi szép ifjú életet, főleg most, midőn szaporodás tekintetében gróf Széchényi István mondásaként, oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkos­nak is meg kellene kegyelmeznünk. A jelzett reform által rendszerint 25—30 éves korban eljuthatni a 900 frtos rubikonhoz, a nősülhetés feltételéhez. Az előadottak után befejezhetőnek vélem soraimat, azon reménynek adva kifejezést, hogy nézeteim fejtegetése méltányló figyelemben fog illetékes helyen részesittetni s nem fog okot szolgáltatni ferde magyarázatokra! Egy hivatalnok.

Next