Vasuti és Közlekedési Közlöny, 13. évf. (1882)

1882-01-27 / 12. szám

különfélék. A vámilletékeknek ezüstben történő fizetése vagy biztosításánál a törvény értelmében beszedendő arany árkeretpótlék f. é. február havára tizennyolcz százalékkal lett a m. kir. pénzügyministerium által megállapítva. A felső Duna hajózhatóvá tétele iránti mozgalom. A dunai és keleti forgalom érdekében alakult würtembergi egylet — mint a „P. L."-nak Ulmból írják — újabban ismét a Duna medrének Ulm és Regensburg közt a bajor kormány általi szabályozását sürgeti, hogy a gőzüzem számára eddig használhatlan e vonalrészen legalább Jaquel-féle rendszer szerinti vonták vagyis oly hajók közlekedhesse­nek, melyek maguk megrakva, körülbelül csak 1 m. mélyjárattal birnak, s a többi közt Magyarország és Francziaország folyóin és csatornáin már igen kitűnőknek bizonyultak. A bajor kormány félve a versenytől, mely e vonalrész hajózhatóvá tétele által saját állam­vasutaira nézve felmerül, nem igen érdeklődik a szabályozás gyors végrehajtása iránt, s ezért valószínűleg nagy pressió lesz szükséges arra, hogy tétlenségéből kilépjen. A német kereskedelmi gyűlés annak idején tudvalevőleg, a következő­ határozatot hozta : „A gyűlés a lánczhajózás berendezését a Dunán Passautól Ulmig a kor sürgős követelményének nyilvánítja és elhatározza, hogy a bajor és würtem­bergi kormányok a Duna folyammedrének megvizsgáltatására és a Passautól Ulmig létesítendő dunai lánczhajózási vállalat lehető erélyes támogatására felkérendők."­­ Eddig ugyan ezen irányban még semmi sem történt, de minden jel arra mutat, hogy e kérdés már legközelebb megoldatik. Az osztrák-magyar Lloyd a déli vasúttal egyesülve gőzhajózási járatokat indít kisérletkép — mint ezt már említettük — Triesztből egyrészt Észak-Amerikába, másrészt Brasiliába és Laplata államokba. E hó 25-én indul az első gőzös M­e 11 e 1­6. kapitány parancsnoksága alatt Észak-Amerikába. E gőzös 2,200 tonna hordképességgel bír. A trieszt-északamerikai vonalon Bari, Messina, Palermo, Barcelona, Malaga, Cadix, Lissabon és New­ York kikötők fognak általa érintetni. Február 25-én pedig fog az első gőzhajó Brasiliába és a Laplata államokba indulni, útjában Bahia, Catario, Tunis, Barcelona, Gibral­tar, Mogadore, St.­Vincent, Pernambuco, Bahia, Rio-Janeiro, Santos, Montevideo és Buenos-Ayres kikötőket érintve. A vállalkozó két szállító­ intézet, a­ Lloyd és a déli vasút, e járatokra mérsékelt díj­tételeket állapítottak meg. A franczia közmunka-ministérium a nagy vasút-társulatokhoz — a „France" szerint — köriratot intézett, melyben azokat a következő javaslatok elfogadására szólítja fel: 1) a jelenlegi személyszállítási díjszabásoknak 50%,­­ 2) az árutarifáknak 25%-kal való leszállí­tása, és 3) az áruk legrövidebb utáni szállításának kötelezettsége. Az állam ez engedményekkel szemben a maga részéről lemondana a vasúti forgalmat jelenleg terhelő adók beszedéséről. A társulatok 14 nap alatt nyilatkozattételre utasíttattak, s a fenjelzett javaslatok elfogadása, vagy el nem fogadása szerint fog a kormány további határozatokat hozni. VEGYESEK. Az éjszak amerikai forgalmi viszonyok. A dolog természetében feküdt, hogy az Egyesült Államok óceáni kikötőinek e világrész forgalom gyálhelyeivé kellett válni. Az utóbbi évtizedekben azonban mind tisztábban fejlődő változás észlel­hető e tekintetben, a­mennyiben a belvidéki városok is szem­mel láthatólag bámulatos jelentőségre vergődtek. Ez áll különö­sen Chigagóra, de a többi kereskedelmi piac­okra nézve is, melyek a Missouri és Mississippi nagy kiterjedésű medenczéje közt vannak elszórva. E medencze fontossága az amerikai ki­viteli kereskedelem, főkép pedig Közép-Amerika gabona kivite­lére mind jobban kitűnik; az e folyam beszakadásánál az at­lanti óczeánba volt homokzátonyoknak, az ennek folytán híressé vált E­a­d s kapitány által történt eltávolítása okozta, hogy a most mélyen járó óczeáni gőzösök New­ Orleansig, s vízen fel­felé még tovább is akadálytalanul eljuthatnak. Ez által azon­ban Éjszak-Amerika összes gabonaforgalma, mely eddig vagy vasúton vagy az éjszaki nagy tavakon át vezető víziúton haladt, egyszerre egészen más irányba tereltetett. Még New­ York eddigi hatalmi állása is veszélyezettnek látszott, a­miért is kereske­dőinek egy bizottsága lett azon kérdés tanulmányozásával meg­bízva, váljon a Mississippi újonnan megnyitott vízi útja képes lesz-e a két versenyvonalnak hosszabb időre ellentállani. E bizottság igen komolyan foglalkozott e kérdéssel, s nagy gond­dal vizsgálván át a minden oldalról rendelkezésére bocsájtott adatokat, előleges eredmény gyanánt megállapította, hogy a szállítási részleteknek a gabonatermelő helyekről a new-orleansi tengeri hajókba sokkal olcsóbbaknak kellene lenni, mint a vasúti fuvardíjaknak New-Yorkig a tengeri hajókba való átrakodás beszámításával. Különösen azon körülmény volt e tekintetben döntő, hogy New­ Orleansban ép most építettek és helyeztettek üzembe, az eddig szerkesztett legnagyobb úszó elevátorok, úgy hogy az átrakodási költségek és határidők minimumra voltak s pedig annál is inkább leszállithatók, mert itt a gabona nem zsákokban, hanem szabadon rakatik a hajókba. A bizottság munkálatai már befejezvék s ez idő szerint az valószínűleg már zár-meetingjét is megtartá. Hogy mily nagy terjedelmű ez óriási folyam területe, az alábbi egybeállításból látható, mely a fő­folyam és 33 mellékfolyójának hosszát mutatja, a­menn­yiben azok hajókázhatók. Mississippi 3458, Missouri 5007, Ohio R. (river) 1634, Red R. 1578, Arkansas R. 1414, White R. 1246, Tennessee R-1262, Cumberland R. 1440, Yellowstone R. 758, Washita R-630, Wabash R. 584, Alleghany R. 520, Osage R. 581, Minne­sota R. 472, Sunflower R. 434. Illinois R. 432, Yazoo R. 362, Black R. (Ark) 179, Green R. 320, St. Francis R. 288, Talia­hatchie R. 280, Wisconsin R. 256, Deer Creck R. 186, Sensas R. 179, Monongahela R. 176, Kentucky R. 168, Bartholowen R. 160, Kauawha R. 150, Muskinguen R. 150, Chippdva R. 144, Jova R. 128, Big Hatchie R. 120, St. Croix R. 104, Rock R. 104, Black R. (La.) 98, Macon R. 96, Boeuf R. 85, Big Horn R. 80, Clinton R. 80, Little Red R. 78, Big Cypress and Lake R. 70, Big Black R. 56, Danchitte R. 53. A hajózható víziutak hálózatának egész kiterjedése tehát 25,600 k­m., vagyis több mint az oroszországiak kivételével, valamennyi európai folyók összes hajózható hossza. Tény ugyan, hogy a Mississippi alsó részein ma még korántsem mozognak oly árú­ tömegek, mint az európai főfolyamokon, a Szajnán, Dunán vagy Raj­nán, de tekintetbe veendő, hogy a Mississippi tartományok még igen gyéren laknak s jelenleg úgyszólván csaknem kizá­rólag mezőgazdasági termékeket szolgáltatnak, míg az ipar nyers terményeinek forgalma még hiányzik. Nem tarthat azon­ban már sokáig és ez is meg fog változni, mert a gabona eladásából jövő pénz, láthatólag jelentékeny iparágakat is nevel. Ezek gyártmányai a közben nagy buzgalommal építeni kezdett vasútvonalakat nagy forgalmú mennyiségekkel fogják táplálni. A Missouri és Mississippi, a földgömbön a maga nemében egye­dül álló e vizitit-hálózat jelentősége a vasutak kiépítésével kétség­telenül még emelkedni fog. Az amerikaiak legalább erről meg vannak győződve, s ezért mindazon államokban, melyekre a hatalmas hálózat kiterjed, a szükséges folyamjavítási és m­élyí­tési munkálatokat már meg is kezdék, mert a nagy esőhiányban szenvedett múlt nyáron újból kitűnt, hogy e folyamok még koránt sem képeznek megbízható víziutakat. Itt tehát most azon rendkívül tanulságos eljárás észlelhető, hogy vasutak és viziutak egyidejűleg és egyenlő buzgalommal oly számmal és terjedelemmel építtetnek, mint az eddigelé sehol, még Franczia­országban sem történt. A viziúton terveztetik a földtermények kivitele külföldre, hogy onnan az ipar fél- és egész gyártmá­nyainak alakjában ismét visszakerüljenek. Az európai viszonyok előrehaladt fejlettségének szempontjából a sín- és víziút közti ily kölcsönös viszony némileg elmosódik ugyan, de azért e két forgalmi eszköz itt még sohá nem váland egymásnak verseny­társává. Nálunk csak kissé nehezebb az ellentétes áramlatok menetét felismerni. Ki azonban e két közlekedési út nálunk már ezerszeresen összeszőtt szálait követni képes, s vigyáz, hogy össze ne kuszálódjanak, az a modern közlekedésügynek a sín- és víziút közti viszonyban még rejleni látszó talányát meg­oldotta. Míg e kettő közt a küzdelem folyik, a megoldás lehetetlen. Egy harmadik forgalmi eszköz, a távírda fog különben még hozzájárulni, hogy Éjszak-Amerika középállamainak víziút­hálózatát a nagy világforgalom közvetítésére teljesen képessé tegye. St.­Louisban ugyanis a Mississippi medrében távirda­kábel lerakását czélzó vállalat alakult, mely kábel St.-Paul-ból kiindulva, New­ Orleansig vezetne és körülbelül 3200 k­m. hosszú lenne. Kétségtelen, hogy a kábel e víziút összes hajózási for­galmának a legjobb szolgálatokat tenné s itt hasonló és ép oly fontos szerepet viselne, min­t a villamos távíró a vasutaknál teljesített. 90 Szerkesztői üzenet. S. R. urnák. Czikkét sajnálatunkra nem közölhetjük. A­mit ön mond, az mind igaz, az ügy feszegetése azonban nézetünk szerint nem igen használna a magyar hivatalnokoknak. Tehát csak türelem. J. N. B. urnák. Czikkét, miután új eszméket nem tartalmaz, bár igen szépen van írva, sajnálatunkra nem közölhetjük.

Next