Vasuti és Közlekedési Közlöny, 14. évf. (1883)

1883-04-08 / 41. szám

41. szám. Budapest, 1883. Április 8. Tizennegyedik évfolyam. Vasuti és közlekedési közlöny. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. TAITALOM. Osztrák vasuti Ügyek. — A dorozsma-szegedi vontató pálya közigazgatási bejárása. — A keleti vasuti csatlakozások. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesitések. — Hirdetések. Szerkesztői Iroda: VI., váczi körút 21. sz. (Ipar udvar) II. em Előfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » fél évre 6 » Eladó hivatal: VI., váczi körút 21. sz. (Ipar udvar) II. em. Osztrák vasuti ügyek. Bécs, 1883 márczius 25-én. Az üzlet terén a húsvéti ünnepek alkalmából beállott csend a többi közt egy kegyeletes tárgy érintésére is tért enged. A vasuti alkalmazottak eskü-mintája az állami alaptörvények iránti feltétlen engedelmességet ígérő fogadalma is tartalmazza ; e törvényeket azonban csak a legkevesebben ismerik ; legalább is egy kivonatát azoknak kellene az eskü letételére kötelezetteknek kézbesíteni, mint ez az üzleti rendtartás és üzletszabályzat tekintetében lett azért elrendelve, mert az azokban foglalt határozmányok pontos megtartására is kötelesek, mi nélkül a hivatalos eskü üres, inkább káros formalitássá válik. A vasúti tarifa-enquêteben részes érdekeltekkel szemben — írja a félhivatalos »Fremdenblatt« — eddig még egy oldalról sem emeltethetett, s nem is emeltetett a szemrehányás, hogy javaslataik az elérhetőség határain túl mentek volna, sőt az elért kedvező eredményre épen az volt leginkább döntő befolyással, hogy mértéket tudtak tartani. A faiparosok — úgy látszik — más szempontokból akarnak kiindulni, s ha félre nem ismerjük is a fakereskedelem és faipar nagy fontosságát erdőkben gazdag hazánkra nézve, úgy látszik, mintha ez urak teljesen elfelejtették volna, hogy a vasutak is iparágat képeznek, mely nem kevésbé fontos érdekek képviselésére van hivatva. A faiparosok részéről a haszon-, köteg- és tüzelőfára vonatkozó tarifák tekintetében tett javaslatok igen messze menők, s 10 — 20%-kal alacsonyabbak az állami vasútüzlet olcsó tarifáinál, sőt még a fára és ásványszénre vonatkozó díjtételek egyenlővé tételét is kívánják. Még a lakás előtt sem kell bizonyítani, hogy ez a két czikknek sem természete, sem értéke által nincsen indokolva, s díjszabásilag sem vihető keresztül. A fa érdekeltek a fagyártmányok számára a haszonfára érvényes díjszabási tételeknek 25°/C-kali felemelését, s a tengeri forgalomban tüzelő és haszonfára alkalmazandó díjtételeknek egyenlővé tételét követelik. Minden pályaudvaron legyen megengedve előzetes bejelentés és tonnánként 1 frt 20 kr fizetése mellett, mindennemű fát 4 hónapon át lerakva hagyni, kiköttetvén, hogy a fa 4 héten át fekvésmentesen maradhasson a pályaudvarokon. Végül azon kívánatuknak is adtak kifejezést, hogy a pályaudvarokon hídmérlegek állíttassanak fel. E javaslatok lealkuvásra látszanak készítve lenni, s javaslattevők nem fognak csodálkozhatni, ha az nagy mérvben meg is történene. Önként érthető, hogy ily eljárás nem igen emelheti az enquéte-tanácskozmányok értékét. (A félhivatalos még hozzátehette volna, hogy egy más czikk számára sem nyújtottak a vasutak annyi kedvezményt, mint épen fára.) A tarifa enquéte IX. osztálya által a refactiákra vonatkozólag — utolsó levelünk szerint — elfogadott javaslat a következőkép hangzik : Refaetiák engedélyezése külön állami jóváhagyáshoz köttessék, mi mellett az állami felügyeleti hatóságnak a következő alapelvek szolgáljanak zsinórmértékül : 1. A belföldi forgalomban engedélyezett refaeliák legalább 3 nappal életbeléptetésük előtt közzéteendők, s csakis a kivitel számára adott refaellák közzétételétől lehet eltekinteni. 2. Egyesek javára szolgáló monopóliumok elkerülése czéljából a különféle árúnemek számára közös egyetértéssel megállapítandó a feladási mennyiség azon minimuma, melyre az engedélyezett mindennemű mérséklések alkalmazhatók. 3. Refaetiák csak olykér alkalmazhatók, hogy hasonló czikkek után és hasonló feltételek mellett, valamennyi ugyanazon forgalmi irányban fekvő állomáson a kisebb útirányért ne fizettessék nagyobb díjtétel, mint a hosszabbért. 4. Gondoskodni kell, hogy a refaellák engedélyezése által a belföldi forgalom a külföld javára ne károsíttassék. 5. Rendkívüli sürgősség eseteiben, midőn attól tarthatni, hogy a belföldi érdekelt fél a fuvart, vagy szállítást elveszthetné, a vasút valamely refacttát az állami felügyeleti hatóság rögtön kikérendő utólagos jóváhagyásának fentartása mellett is engedélyezhet. (A ministériumban most tanácskozások folynak a fölött, hogy miként volnának ez alapelvek kötelezőkként elrendelhetők.) Az arlbergi vaspálya insbruck-landecki vonalrészén i. é. július 1-én fog a másodrendű üzem megnyittatni. E vonal legfontosabb és legtöbb időt igényelt műtárgya, az oetzi völgyben levő nagy híd már február végén teljesen befejeztetett, s ez idő szerint már az anyagvonatok által az épitési munkálatok nagy előnyére használtatik is. A landeckst.-antoni és langen bludeni hegyi vonalrészeknek 1884 őszére tervezett megnyitását előreláthatólag szintén semmi sem fogja akadályozni. A munkálatoknak e meglepően gyors haladása a cs. k. vasutépitészeti igazgatóság kitűnő erőinek köszönhető, kiknek főnöke, Lott igazgató csak e napokban hunyt el. A magyar vasutak kárbiztosítási szövetkezetének 1882 évi zárszámlája iránt igen érdeklődnek a biztosító és vasut-intézetek, miután újabban tudvalevőleg az osztrák vasutak is beléptek a magyar szövetkezetbe. A 47,527 frt 57 kr. kiadási összeggel 192,715 frt 23 krnyi díjösszeg, tehát több mint négyszerese azon díjaknak áll szemközt, melyek a már lejárt vagy még ezután lejáró szerződések értelmében a szövetkezetben álló igazgatóságok által a biztosító intézeteknek lettek volna fizetendők. Hogy utóbbiaknak 30 frton aluli szállítási károk czimén 12,485 frt 60 krt maguknak kellett viselni, a kedvező eredményen csak keveset változtat. A szállítási károk úgyis általában kevesbedni fognak, ha az árukezelés szigorúbban lesz eszközölve; az áru el nem tűnhet, sem pedig — természetes minőségétől eltekintve — nem csorbulhat; ily károknak egyáltalában nem kellene biztosítás tárgyát képezni; bizonyára czélszerű volna, ha mindazon állomások, melyeken bizonyos időtartama alatt, s a fel- és leadási árának bizonyos megállapított mennyisége mellett, csak kevés vagy épen semmi veszteség, vagy hiány nem fordul elő, jutalomban részesíttetnének, amidőn is azután a szállítási biztosítások teljesen mellőzhetők volnának. Egy külön osztály szervezése a fémipar számára terveztetik a bécsi technológiai múzeumban, mi a vasutakra nézve különösen akkor volna kiválóan előnyös, ha azzal örömtőtan-technikai tanműhely is köttetnék elméleti és gyakorlati oktatással össze, melyen nemcsak megfelelő előképzettséggel bíró ifjak volnának használható szerelőkké, előmunkásokká stb. képezhetők, hanem a már szolgálatban lévő alantabb rangú műszaki személyzet is elsajátíthatná magának a hiányzó elméleti ismereteket. E czél a fennálló gépiparos iskolákban, jelenlegi szervezetük s tanrendszerük mellett, csak igen tökéletlenül érhető el, mert azok legfeljebb is csak elméleti előképzést nyújtanak, míg a gyakorlati oktatás ott valamely bizonyos iparos czélra való kiképzés igényeinek csak igen gyönge surrogatumát adja. A műhelyszolgálatra előkészítő tanműhelyben legalább is a lakatos, kovács stb. mesterségek, valamint a gőz- és segédgépekkel való kezelés volna tanítandó. Habár a bécsi iparmúzeum is használhat a fémipar nyersterményei és gyártmányaiból álló gyűjteményeivel, laboratóriumával stb. a vasútigazgatóságoknak, attól egyébként is nagy mérvben lévén igénybe véve — nem követelhetni, hogy a fenn említett osztály szervezéséhez részéről is hozzájáruljon; e kiadás különben is a kereskedelmi ministériumot illetné.