Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2003 (4. [13.] évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 2. szám

konferencia MENTÁLHIGIÉNÉ ÉS PSZICHOSZOMATIKA 2003. 4. (13.) évf. 2. szám szaival értelmez, illetve korrigál. Célja az egész személyiség korrekciója, nemcsak tüneti terápia. Günter Ammon úttörő munkáját azzal szeretném érzékeltet­ni, hogy amikor Kansasbe került, a több mint 600 beteget ápo­ló állami kórházban borzasztó viszonyok uralkodtak, amit leg­inkább a norvég matróz példája jellemez. A betegek módszeres átvizsgálása során találkoztak egy fiatalemberrel aki szkizofré­­nia kórismével „futott”. Előzményéből kiderült, hogy annak idején ittas állapotban szállították a kórházba, beszédét sem angolul, sem németül nem tudták értelmezni, és ezért szkizof­­rén szósalátának minősítették. Az eltelt évek alatt a „beteg” hospitalizálódott és teljesen hasonult a többi pszichotikus be­teghez. Csak a részletes reexploratio tárta föl, hogy nem pszi­chotikus betegről van szó, hanem egy hospitalizációs ártalmat szenvedett páciensről. Ebből az elhanyagoló, konzervatív cus­­todialis intézményrendszerből építette ki Günter Ammon hu­mánus és hatásos miliő­­terápiás rendszerét. A fentiek alapján láthatjuk, hogy a dinamikus pszichiátria ideál normája az a pszichoterápiás klinika, ahol a gyógyszeres alapkezelés mellett mindenkinek egyéni és csoportos pszicho­terápiára van lehetősége különböző kreatív csoportokban és miliő­terápiás feladatokban való részvétellel. Ugyanakkor a betegektől állapotuknak megfelelő szintű öntevékenységet és önellátást is elvárnak: a betegek saját maguk ellátásában, a háztartási feladatok ellátásában aktívan részt vesznek. Günter Ammon a munkaterápiát külön nem hangsúlyozza, mert termé­szetesnek veszi, hogy a mindennapi feladatok elvégzése a pá­ciensek teljes bevonásával történik. (Ezt általában is el lehet mondani, hogy főleg a nyugat európai addiktológiai osztályo­kon, de még egyetemi gyeremek­pszichiátriai klinikán is jóval nagyobb mértékben bevonják a betegeket a mindennapi mun­kába, mint az Magyarországon szokás). Ugyanakkor a munka közös megtervezése és együttes végrehajtása is a terápia integ­rált része. Az a kérdés, hogy mit tudunk megvalósítani ezekből egy általános kórház aktív felvételes pszichiátriai osztályán. Saját sokéves tapasztalatomból jól ismerem az általános kór­ház pszichiátriai osztályának korlátait, ugyanakkor a rehabili­tációs pszichiátriai szakkórház pozitív lehetőségeit is. Az a határozott véleményem, hogy különösen a hosszabb időt (3 héten túli időt) pszichiátriai osztályon töltő betegek esetében, minden lehetőséget meg kell ragadnunk foglalkoztatásukra. A gyógyszeresen elérhető optimális remissziónál mindig maga­sabb az a szint, amit rendszeres foglalkoztatással el lehet érni. Az is szembetűnő, hogy a munka fontossága hogyan rangso­rolja a betegeket egy képzeletbeli ranglétrán a pszichiátriai osz­tályon. Természetesen önbecsülésük is ennek arányában nö­vekszik. Pszichotikus betegek vonatkozásában leginkább a kreatív terápiás csoport használhatja ki a konstruktív agresszió pozitív hatását. Mindig nagy élmény súlyosan gátolt vagy időn­ként kifejezetten alacsony intellektusú pszichotikus betegek nagyon kifejező festményeit vagy gyurmázott kisplasztikáit látni. A terápiás csoportnak a konkrét alkotás mellett nagyon lényeges szerepe, hogy az introvertált szociálisan izolált beteg­nek állandó, sokrétű érintkezési felületet, stimulatív hatásokat és korrekciós lehetőségeket biztosít. Ugyanakkor a beteget ter­mészetes módon önálló aktivitásra is készteti. Szabályozott keretben visszajelzésre is lehetőséget ad. Olyan reakciók kana­­lizálását is biztosítja, amire hagyományos ellátási formák kö­zött nincs lehetőség. A másik lehetőség a rendszeres nagycsoport, amit hiányos személyi feltételek mellett is kivitelezhető. Hatékonyságához viszont fontos annak demokratikus vezetése, illetve a betegek agressziójának magunkra vonása a szó jó értelmében, vagyis merjen kritikus lenni, kifogásait, negatív élményeit is tudja­­merje elmondani. Ne kelljen tartania a személyzet esetleges megtorlásától. A bántó közléseket a csoport igazítsa ki, ne pe­dig a személyzet. A miliő­terápiás munkának természetesen megvannak a maga tárgyi minimum-feltételei: néhány foglal­koztató teremnek, csoport-szobának, tornateremnek és nagy­csoport-térnek mindenképpen rendelkezésre kell állnia. Befejezésül még egy hatótényezőt kell kiemelnem. Nagyon sok pszichiátriai osztály alkalmaz a gyógyszeres bázis­terápia mellett különböző szocioterápiás és csoport­terápiás módsze­reket - eltérő hatékonysággal. A lényeg a módszerek integrálá­sában van. A rendszeres személyzeti megbeszéléseken, Bálint­­csoportokon a betegekkel kapcsolatos diagnosztikus és tüneti tapasztalatokat meg kell beszélni, és személyre szabott, komp­lex terápiás tervet kell készíteni. A Bálint-csoport egyben lehe­tőséget ad a személyzet tagjaiban keletkező frusztrációk, ag­resszív feszültségek konstruktív feldolgozására is. Kappéter István dr. A konstruktív agresszió pszichiátriai otthonban 1998 óta ismertem meg alaposabban Günter Ammon személyi­ségelméletét. A múlt évig aggályaim voltak azzal kapcsolatban, hogy vajon a konstruktív agresszió fogalma nem vezet-e ah­hoz, hogy az állatvilágban elfogadott és természetesnek tartott agresszív viselkedésformákat az emberi társadalmakban is meg­alapozottnak fogadjuk el. Az Egyesült Államok elleni terrortá­madások és az arra adott reagálás átgondolása után jöttem rá, hogy a valóság álszent szépítése, ha nem nevezzük konstruktív agressziónak azt, ha valaki elfogadható cél érdekében, indo­kolt mértékben és emberséges módon erőt vesz másokon, vagy önmagán. A Pest Megyei Pszichiátriai Betegek Otthonában dolgozom 1991 óta. Többször, legutóbb 2000-ben a Hardi István szer­kesztésében megjelent „Az agresszió világa” című könyvben írtam arról, hogy a pszichiátriai otthonban hogyan tudjuk mi­nimalizálni a destruktív agressziót. 1991 és 1999 közötti idő­szakra vonatkozóan összesítettem az adatokat a destruktív ag­resszióról. Megnéztem, hogy a betegek mennyi destruktív hetero- és auto-agresszív cselekedetet követtek el oda kerülé­sek előtt és később, az Intézetben. Ezen adatok szerint­­ az adekvát gyógyszerelés, a rendszeres munka, a különböző fog­lalkoztatások és a személyzet destruktív agressziójának a csökkentése mellett - a pszichiátriai otthonban a lakók dest­ruktív agressziója csökkent. Most arról adok számot, hogy 34

Next