Vegyipari Munkás, 1948. január-november

1948-01-01

1948 január VEGYIPARI MUNKÁS Egy év távlatából lezárult egy év a szakszervezeti munkákból 1947 év bezártával. És most egy rövid visszapillantást teszünk az elvégzett munkákra, hogy mit is végeztünk és mik voltak a hiányosságok. 56 helyi csoportunk van vidéken és 21 beszelőhely, 65 000 taglétszámmal, az ország minden részére szétessen egymástól, amely eléggé megnehezíti a szervezési munkák elvégzését, a munkaerő hiányossága is hozzájárult ehhez a nehéz feladathoz. É S ha tekintetbe vesszük a vidéki csoportok igényét és poltikai szomjúságvágyát, ezt a két adottságot, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy az elvégzett munkánk nem kielégítő és még nagyon sok tennivalónk van. 1947. évben központunk részéről már egy tervszerű munkát igyekeztünk beállítani, úgy, hogy minden helyi csoportot lelátogassunk és ellenőrizzük szakszervezeti munkájukat, valamint szervezeti életüket. Az elmúlt esztendőben az 56 helyi csoport közül nem volt egy sem ahol szakszervezeti gyűlést nem tartottunk volna és a csoport munkáját nem segítettük volna megerősíteni, kivéve egy-két befizetőhely van, ahova még nem tudtunk eljutni, viszont a kapcsolatunk elég szoros a levelezésen keresztül, ezekkel a kis üzemekkel is. 1947 év volt az, amikor megláttuk azokat a nehézségeket és hiányosságokat és ezt igyekeztünk kiküszöbölni éspedig olyképen, hogy állítottunk be területi titkárokat. Ki kell emelni a szegedi helyi csoport életét szakszervezeti és kulturális vonalon is. 1946 kulturversenyén ők nyerték el a kulturvándorzászlót, a budapesti nagyüzemekkel szemben. A csoport vezetősége jó munkája itt hozta meg a gyümölcsét, amiben nagy része volt a csoport titkárának. A vidéki csoportok közt az egyik legjobban működő csoport, amely képes megoldani a nehéz problémákat önállóan is, érezvén a többi szervezett munkások erejét a hátuk mögött és ezzel a szellemmel viszik előbbre a munkásosztály harcát. Felsorolhatnék itt még egy néhány jól működő csoportot és az ellenkezőjét is feltárhatnám, ahol egész gyengén és rosszul működnek, ahol a szakszervezetet harmadrendű kérdésnek tekintik, úgy a csoport vezetősége, mint a bizalmi testület; még azt sem tudják a munkások, hogy ki a főbizalmi, mint ahogy ezt a mezőhegyesi cukorgyárban történt. A szakszervezeti élet mindig a csoport vezetőségén, az üzemi bizottságon és a bizalmi testületen épül fel és ezek vannak hivatva arra, hogy szervezett és osztálytudatos munkásokat neveljenek, ami a legtöbb helyen hiányzik. Ezen a téren is megteszünk mindent, hogy ezeket a hiányosságokat pótoljuk az oktatás által. Még így is nehéz a kérdés megoldása, mert nem minden esetben jár sikerrel, mikor egy vagy két elvtárs az iskola elvégzése után azt hasznosítaná, tovább adná tudását, hanem megtartja magában és így elvész a munkástársai között, megint csak nincs, aki vezetné a munkásosztály harcos szervezeti ügyét és aki merné vállalni a felelősséget. Ez a" jelenség megmutatkozik egy másik oldalon is, ahol elnyomják az iskolát végzett elvtársat, igyekeznek lehetetlenné tenni, fél az a. b., hogy többet tud mint ők és a legközelebbi választáson őt válasszák meg üzemi bzottsági tagnak. Ezeket a jelenségeket ki kell küszöbölni, hogy ha egészséges szervezeti életet akarunk felépíteni. A szervezési munkánkat még szorosabbá akarjuk kiépíteni, közvetlen a tömegekkel meg akarjuk erősíteni mindenütt a csoportok szervezeti életét. Ez azt a célt szolgálná, hogy emelné a vegyipari munkások szellemi nívóját és ezen keresztül átéreznék annak a nemes célnak a jelentőségét, kitűztük magunk elé célul a hároméves tervet, ezzel megvalósítjuk úgy a vegyipari, mint az egész nemzet jobblétét. Ehhez tehát az szükséges, hogy minden üzemben, gyártelepen, műhelyben megteremtsük a munkafegyelmet, mert csak a több termelésen keresztül tudjuk a dolgozók igényeit elégíteni, az életnívójukat emelni. Ezt eredményezték a cukorgyárak dolgozói, több cukrot gyártottak mint 1945—46-ban, ezzel már hozzájárultak a hároméves terv egyik szakaszának a megvalósításához. A többi iparágakban is a többtermelés legyen a célunk és ezt csak úgy tudjuk megvalósítani hogy ha az első és legfontosabbat vesszük, a szakszervezetünk döntő befolyását a gazdasági életbe. Ezt a döntő kérdést a bizalmi testületen, a szakszervezeti vezetőkön keresztül és az ü. b.-ok jó együttműködésével tudjuk megvalósítani, amit kitűztünk magunk elé célul, hogy felépítjük a dolgozók igaz népi demokráciáját. Sásdi Ferenc Szabadszervezkedés és bizalmiak! 1947 augusztus 31. volt a demokrácia második erőpróbája, mely erőpróbán a demokratikus erők döntő fölénnyel nyerték meg csatájukat. Ezzel egyidejűleg szakszervezeti mozgalmunk is lényegesen megerősödött. A szervezett dolgozók mind jobban érzik, hogy befolyásuk mind nagyobb és nagyobb méreteket ölt az állam irányításában, sorsaik intézésében. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy most már megpihenhetünk babérjainkon, hanem ellenkezőleg, sokkal intenzívebbé és aktívabbá kell kiépítenünk szakszervezeti mozgalmunkat. A szakszervezetek az egységes munkásosztály legerősebb szervezete, mely nemcsak kommunistáknak és szociáldemokratáknak a szervezete, hanem minden demokratikusan gondolkodó magyar dolgozónak. A magyar szakszervezeteknek és nem- kevésbbé a Vegyipari Szakszervezetnek is sok nehézséggel kellett meg küzdeni az ostrom után. Munkánkat megnehezítette még az a körülmény is, hogy soraikba befurakodtak olyanok is, akik nem értettek egyet Szakszervezetünk célkitűzéseivel és annak mikénti megvalósításával. Szervezetünk kapuját a jövőben is nyitva tartjuk ugyan, de nem engedhetjük azt, hogy ott meghúzódjanak olyanok, akik szervezetünk egységét akarják megbontani Döntő feladat hárul itt a bizalmiakra, bizalmi testületekre; ők a szervezet tartó oszlopai és nekik kell jó példával előrejárni. Munkájukat, ha helyesen akarják elvégezni, példát kell merítsenek az 1947-es választásokból, ahol a reakció egy táborba lett tömörítve és így nem volt nehéz megállapítani, erőnket hová kell fordítani és kiket kell felszámolni, így az önkéntes tagságnál is hitűnik, hogy ki az, aki nem szimpatizál a Szakszervezettel és célja a szervezetek egységének megbontása. Helytelen volna velük szemben ugyanúgy eljárni, mint ahogy a múltban tették a szervezett dolgozókkal, hogy internálták, börtönbe vetették, száműzték őket. Nem, nekünk meg kell velük értetni, hogy amit a szakszervezeti mozgalom fejlesztéséért, erősítéséért tesz, azt saját magáért és családja boldogabb jövőjéért teszi. És meg kell még magyaráznunk ezt egy egyszerű példával, hogy míg egy fale nem gyökerezik, addig az gyümölcsöt nem is hozhat, tehát szakszervezeti mozgalmunk is csak akkor érheti el eredeti és végső célját, ha a munkásosztály széles rétegébe gyökeret ver az a gondolat, hogy céljaink eléréséhez egy egységes, megbonthatatlan szakszervezeti egység szükséges. Ennek megvédése érdekében nem riadunk vissza attól sem, ha tudatosan rendbontó elemeket kell eltávolítanunk az üzemekből. Fő feladatunk, minden szakszervezeti funkcionáriusnak az önzetlen és fáradhatatlan munka, oktatás, felvilágosítás, mert munkatársaink sok esetben nem rosszindulatból, hanem éppen a tájékozatlanságból és a reakció demagóg szóvivőitől hagyják magukat befolyásolni. Szilágyi Sándor. A Magyar Cukoripar Rt szerencsi és selypi cukorgyára termelő munkával gyarapítja az országot 3 Forradalmi megmozdulás a Neményi gyárban 1948 január 2-án összeültek a Neményi gyár ifjúmunkásainak legképzettebbjei, hogy megbeszéljék az ifjúság gyári problémáit, megbeszél,jék a háromhónapos tervet. Meglepő volt az a munkalendület, amivel a 48-as évet megkezdték. Mindenki agyában az forrt, hogy lehetne megteremteni a gyári ifjúság szervezeti életének kiépítését, biztosítani a sportolást, szórakozás, kultúra és tanulás lehetőségeit. Nem lesz könnyű feladat, de ha ifjúmunkás lendülettel fogtak hozzá, sikerülni fog. Az O. B. elnök, Thály elvtárs megnyitó szavaiban biztosította az elvtársakat az Ü. B. legmesszebbmenő támogatásáról. Most ifjúmunkás társaim, rajtatok a sor. A háromhónapos terv kidolgozása és végrehajtása a Titokmérőtök lesz, hogy mennyire szerettek a munkásosztályt, ifjúmunkás társaitokat. Új munka, új emberek, ez jellemzi azt az időszakot, mikor hozzá fogtak a terv végrehajtásához. Üzemi ifjúmunkások, kik dolgoztak az udvaron, fakirakásnál, a papírgépeken és midenütt a gyárban, segítsetek a SZIT vezetőségnek. Új munka kezdődik, új munkalendület kell hozzá és Ti, akik száznál többen dolgoztok a gyárban, ez a Ti feladatotok lesz. Ha meghalljátok a tervet, örömmel fogtok hozzá, mert még ilyen nem volt gyári ifjúságunk történelmében. A Szakszervezeti Ifjúsági Vezetőség figyelemmel kíséri az ifjúság fejlődését és hiszi azt, hogy három hónap múlva jelenthetitek Radnai elvtársnak azt, hogy a tervet végrehajtottuk, de nemcsak végrehajtottuk, hanem felül is múltuk. Fel a munkára, a terv végrehajtására, ifjúmunkás társaim. Egy ifjúmunkás. NAGEL n övén yo í aj gyár Bpesl, XIII., Béke-u. 137 Telefon: 200—506 Figyelem! Megjelent a Vegyipari Munkások Szakszervezetének jubiláris évkönyve. Minden vegyipari dolgozó érdeke, hogy elolvassa ezt az évkönyvet, kell, hogy minden vegyipari dolgozó kezébe kerüljön ez az évkönyv, mert megismeri ezen keresztül a vegyipari munkások 50 éves küzdelmét, a jelenlegi feladatokat, a felszabadulás óta szakszervezet által elvégzett munkát és minden vegyipari munkásra nézve szükséges tudnivalókat. A könyv megrendelhető a szakszervezet kultúrosztályán és a pénztárnál, ára 2,5 forint.