Vegyipari Dolgozó, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-09 / 1. szám

Az 1964-65-ös oktatási év megszervezése az OGV Ruggyantaárugyárában Minthogy az utóbbi évek­ben gyárunk műszaki beren­dezéseinek színvonala igen nagy mértékben fejlődött, és e korszerű termelőeszközök megfelelő kihasználásához el­engedhetetlenül szükségesnek bizonyult a dolgozók szakmai tudásának, általános művelt­ségének és világnézeti tájéko­zottságának állandó és foko­zott emelése, üzemünk kul­­túrnevelési bizottsága a VDSZ és a NIM közös határozata alapján kidolgozta munkater­vét. Az első és legfontosabb te­rületnek az általános iskolába való szervezést tekintettük, miután felmérés alapján megállapítottuk, hogy üzemünk 40 éven aluli dolgo­zói közül 616 nem rendelke­zik 8 általános iskolával. Míg az elmúlt évek felmérései csak­ számszerűek voltak, az idén először sikerült megva­lósítanunk, hogy név szerint és osztály szerint tudjunk azokról, akik nem rendelkez­nek 8 általános iskolával. E névsorok birtokában kezdtük el a szervezést. A műhelybizottsági titká­rok és a bizalmuk, valamint a KISZ-propagandisták egyé­nenként foglalkoztak az érde­keltekkel, felhívták figyelmü­ket a továbbtanulás fontossá­gára, és igyekeztek rábírni őket az iskolába való beirat­kozásra. Ezenkívül plakáto­kon és az üzemi újságban is felhívtuk a dolgozók figyel­mét a továbbtanulás jelentő­ségére és a jelentkezési lehe­tőségekre. E nagyarányú szer­vező- és propagandamunka eredményeképpen 26 dolgo­zót tudtunk bevonni az álta­lános iskolai oktatásba. Hogy ez a 616-hoz viszonyítva mi­ért ilyen kevés, annak az az oka — ami a bejáró dolgozók kulturális helyzetét vizsgáló felmérésünkből kitűnik —, hogy a 8 általánost el nem végzettek javarésze vidéki. Probléma a nagyarányú fluk­tuáció is, melynek eredménye, hogy újabb és újabb, 8 általá­nost nem végzett dolgozók ke­rülnek üzemünkbe. Az iskolai oktatást követő továbbképzést továbbra is el­sősorban a munkásakadémia­­előadássorozatokkal valósítot­tuk meg. Négy munkásakadémiát indítottunk. A szervezésnél figyelembe vet­tük a különböző felkészültsé­gű és különböző munkaterü­leteken dolgozó hallgatók igé­nyét. A karbantartás és a gépgyár dolgozói számára a már két év óta jól bevált mű­szaki munkásakadémia II. évfolyamát, a villanyszerelő műhely dolgozói részére a ta­valyi sorozat II. évfolyamát indítottuk el. A gépgyári mun­kásakadémiára 45, a villany­szerelőkére 28 személy irat­kozott be. Egy új egészségügyi sorozatot indítottunk az ék­szíj, a fonal és a laticel nő­dolgozói számára. A negyedik sorozatot, amely a filmművé­szettel foglalkozik, a KISZ- fiatalok számára rendezzük. Mind a négy munkásakadé­mia előadásait filmekkel il­lusztráljuk, hogy ezzel is von­zóbbá tegyük ezeket. Ez év­ben két szakszervezeti politi­kai iskolát indítottunk: I. és II. évfolyamot. Az egyikre 19, a másikra 34 hallgató jár. A politikai iskolákra azokat a dolgozókat vontuk be, akik semmiféle oktatásban nem vesznek részt. Az előadók ki­választásánál figyelembe vet­tük, hogy megfelelő képzett­séggel rendelkezzenek. Az előadásokat diafilmm­el il­lusztráljuk. Újból megszerveztük a nagy érdeklődésre számot tartó nyelvtanfolyamokat. Jelenleg 5 nyelvtanfo­lyam működik. Egy kezdő, egy középhaladó és egy haladó német, valamint egy kezdő és egy középhaladó angol, összesen 73 részvevővel. Ezenkívül az MSZBT szer­vezésében működik egy hala­dó és egy társalgó orosz nyelvtanfolyam, az előbbi 5, a másik három részvevővel. Működik még üzemünkben eg­y műszaki rajztanfolyam a rípgyár és a karbantartás dolgozói részére 70 fővel, és egy mérnöktovábbképző tan­folyam, kb. 80 hallgatóval. Az üzemünkbe kihelyezett technikumok és szakmunkás­képző tanfolyamok szervezését és lebonyolítását az üzem ok­tatási csoportja végzi, így eb­ben a munkában a szakszer­vezeti bizottság csak az agi­­tációs és a propagandamun­kában segédkezett. Szocialista brigádjaink ez évi vállalásának megtételénél a kultúrbizottság segítségére volt a brigádoknak, és felhív­ta a figyelmüket az oktatás, illetve a továbbtanulás jelen­tőségére és arra, hogy kultu­rális vállalásaik megtételénél elsősorban a tagok továbbta­nulására helyezzék a hang­súlyt. Meg kell azonban álla­pítanunk, hogy ennek ellené­re a kulturális vállalások még mindig nem voltak elég konk­rétak, nem minden brigádnál voltak a tagokra lebontva, és elenyészően csekély számban vállalták a VIII. általános is­kola elvégzését. Ennek azon­ban egyik oka az, hogy tanterem hiányában nem tudtuk megszervezni az üzembe kihelyezett álta­lános iskolát. Amennyiben a tanteremprob­léma megoldódna, úgy na­gyobb lehetőség nyílik ar­ra, hogy a váltott műszakos dolgozókat — s ez vonatkozik üzemünk majdnem minden dolgozójára — nagyobb szám­ban be tudjuk vonni az okta­tásba. A bejáró dolgozókkal való foglalkozás terén is beszámol­hatunk egy kisebb eredmény­ről, minthogy kapcsolatunk van a nagykátai járási műve­lődési házzal és üzemünk Nagykátán lakó dolgozói kö­rében agitációs és propagan­datevékenységet fejtünk ki a járási művelődési ház mun­kásakadémiáira, összegezve az elmondotta­kat, megállapíthatjuk, hogy az 1964/65. évi oktatási munka megszervezése és indítása po­zitív eredménnyel zárult. Hubletzky János Készülnek a Zalai Kőolajipari Vállalatnál a szakszervezeti választásra Ritkán adódik esemény a gyárunkban, amely olyan ér­deklődésre tarthatna számot, mint a szakszervezeti válasz­tás. Jól beindított gépezetként működik minden. Megtörtént a jelölő bizott­sági tagok és a bizalmiak megválasztása, és e hónapban lesz a vezetőségi választás. Erről beszélgetünk Negye­dei János szakszervezeti bi­zalmival, a kazánházban. Hogyan készült fel, mint bi­zalmi, a választásra? —, kér­dezzük. — Mindenekelőtt beszélget­tem csoportom tagjaival, tu­datosítottam a választás jelen­tőségét és időpontját, valamint azt, hogy csoportom minden egyes tagja vegyen részt a vá­lasztáson. A bizalmi választás előtt írásos beszámolót készí­tettem. Ebben összefoglaltam kétéves munkámat (két éve vagyok a kazánházban bizal­mi) és röviden beszéltem te­vékenységemről. — Szó volt a tagdíjfizetésről, amely min­dig 100 százalékos volt; a se­gélykérelmek elintézéséről, az üdülésről, jutalmazásokról stb. Megemlítettem azt is, hogy a tisztasági versenyben három esetben első, és egy esetben második helyezést ért el a ka­zánház. Végül, de nem utolsó­sorban a szocialista brigád­­mozgalom helyzetéről számol­tam be. Mindezek az eredmé­nyek azt mutatják, hogy jó a kollektíva, és a kazánházban mindenki szervezett dolgozó. Ezután lemondtam tisztségem­ről, de a dolgozók újból meg­tiszteltek bizalmukkal. Milyen az érdeklődés a jan­­­nuári vezetőségi választások­­ iránt, és mint újraválasztott a bizalmi, mit tesz ennek érdekében? — Az érdeklődés a dolgozók körében jó. Ez várható is volt, mert ahol a szakszervezet megfelelően törődik az embe­rek jogos érdekeivel, mint ná­lunk is, ott a dolgozók sem­­ közömbösek a szakszervezeti választás iránt. Mint bizalmi, azon vagyok, hogy a legjob­bak kerüljenek az új vezető­ségbe, mert ez a bizalminak is csak jó. Ugyanis jobban sze­retjük hallani azt, ha dicsérik a szakszervezetet, mint azt, hogy elégedetlenek a munká­jával ... Meg kell mondani, hogy e téren megkönnyíti dol­gunkat az a részleges írásos anyag, melyben az eddig vég­zett tevékenységről az szb re­szortonként beszámol. Ez minden propagandánál jobban segít. Mint bizalminak, milyen kí­vánsága van az új évben? — Az, hogy jól menjen a szakszervezeti munka, a dol­gozók öntudata minél jobban formálódjék és mindenekelőtt, hogy továbbra is béke legyen. Dr. Szalay Gyula üzemi tudósító A Mechanikai Művek kiváló bizalmija kemény arcélű, magas fia­talember: Motill János, a Mechanikai Művek szakszer­vezeti bizalmija. A már or­szágos hírnévre emelkedett olajkályhagyártó­ üzemrész­­ben dolgozik, de jól ismeri a gyár többi olajfűtéses beren­dezését is. Kissé zavart mosollyal fo­gadja kérdéseimet. Hamar ki­derül, hogy nem szokta meg a nyilvános szereplést, de az­tán hamar feloldódik. Termé­szetesen az is segít, hogy nem vagyunk idegenek egymás számára, hiszen jónéhány ke­ményen ledolgozott évet tu­dunk magunk mögött. — Hány ember tartozik bi­zalmi körzetéhez? — Az üzem nagy létszám­mal dolgozik és jelentős fej­lődés várható az új típusok beindításával. Ebből követke­zik, hogy a bizalmi ténykedés is szélesedik. Jelenleg 70 tag bizalmija vagyok Emellett a gimnázium esti tagozatát vég­zem. És elmondja, hogy felkere­sik bérügyekkel, személyi problémákkal, termelési kér­désekkel, segélyügyekben, közvetlen a termelést gátló akadályok elhárítása érdeké­ben. Egy kis sóhaj kíséreté­ben mondja, hogy a megoldás nagy igyekezetet kíván, és nem koronázza mindig siker fáradozását, rendszerint a té­ma természete miatt. Ilyenkor aztán elhangzik a súlyos bírá­lat: a bizalmi lehetne jobb is. A szakszervezeti bizottságon azonban kiderül, hogy ezek a szavak túlzott szerénységből fakadnak. A legtöbb problé­mát időben eljuttatja az ille­tékesekhez, és az eredményes megoldásért sokat fáradozik. Erényei közé tartozik, hogy szoros kapcsolatot tart az üzemvezetővel, és nemcsak jogának, de kötelességének is érzi, hogy az üzem munkakö­rülményeinek megjavításáért állást foglaljon. Műszaki ve­zetőink most már a korszerű­sítéssel fokozzák a termelé­kenységet, automatizálással, új technológiák alkalmazásá­val. Dicséretes dolog, hogy sokrétű elfoglaltsága mellett gondja van ilyen átfogó kér­désekre is. És ezt a sokrétű feladatot munkája mellett kell ellátnia, önkéntelenül felvetődik a kérdés, akkor milyen eredménnyel végzi munkáját? A választ megadja a válla­lat személyzeti osztálya: orcle­­veles kiváló dolgozó és igaz­gatói dicséretet is kapott. A dolgozók véleménye szerint pedig a kiváló bizalmi címet is kiérdemelte. Boblik Ottó A Munka Törvénykönyvének módosítása Ma dolgozóink többségét ko­­­­moly mértékben foglalkoztatja , a múlt év végén megjelent­­ törvényerejű rendelet, mely a Munka Törvénykönyvének egyes rendelkezéseit módosí­totta. Egy rövid cikk kereté­ben lehetetlen minden felme­rült kérdésre válaszolni, ezért itt csak a munkaviszony fo­lyamatosságának és ennek visszaszerzésének egy-két rész­letével kívánunk foglalkozni. Tervünk az, hogy a Vegy­ipari Dolgozóban rendszeres tájékoztatást adunk a módosí­tott Munka Törvénykönyvé­nek egyes fejezeteiről. A munkaviszony folyama­tosságát nem szakítja meg a munkaviszony megszűnése, ha a dolgozó 30 napon belül új munkaviszonyba lép. Megsza­kad a folyamatosság azonban, ha a munkaviszony fegyelmi elbocsátással, bírói ítélettel, a dolgozó jogszabálynak meg nem felelően történő kilépé­sével vagy a dolgozó felmon­dásával szűnt meg. A dolgozó felmondása esetén is folyama­tos marad azonban a munka­­viszony, ha azért mondott fel, mert más helységbe he­lyezték — ha ez nem fegyel­mi úton történt — és ezt kö­vetően új munkahelyén 6 hó­nap alatt lakást nem kapott; házasságot kötött vagy házas­társát más helységbe helyez­ték és annak lakóhelyére kí­ván költözni; terhes lett, il­letve szült és legkésőbb gyer­meke harmadik életévének be­töltéséig mond fel; öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra, vagy baleseti járadékra szer­zett igényt. Az okokat a felmondáskor a dolgozónak be kell jelentenie és valódiságukat hitelt érdem­­lő módon igazolni kell. (Pél­dául: házasságlevél, tanácsi igazolás, terhesség esetén or­vosi igazolás stb.) A 30 napos elhelyezkedési határidő tekintetében az új jogszabály azoknak a dolgo­zóknak kedvezőbb helyzetet biztosít, akik az újbóli munka­­viszonyba lépésben önhibáju­kon kívül akadályozva van­nak. Ilyen akadályoztatás ese­tén a 30 napos elhelyezkedé­si határidő megfelelő mér­tékben meghosszabbodik. Pél­dául: a három napot megha­ladó keresőképtelenséget oko­zó betegség, a rokkantsági nyugdíjban töltött idő stb. tartamával. Az elvesztett folyamatos munkaviszonyt vissza lehet szerezni. Ha a dolgozó folya­matos munkaviszonya a 2 évet eléri, kérelmére minden ko­rábban figyelembe nem vett munkaviszonyban töltött ide­jét be kell számítani. Abban az esetben viszont, ha a dol­gozó előző munkaviszonyát a jogszabálynak nem meg­felelően szüntette meg, ha egy éven belül kétszer vagy többször. illetve ilyen évet követő évben akárcsak egy­szer is felmondással szüntet­te meg és ez nem a már is­mertetett okok valamelyike miatt történt, továbbá, ha munkaviszonya fegyelmi el­bocsátással, vagy bírói íté­lettel szűnt meg, a beszámí­tási kedvezmény csak három­évi folyamatos munkaviszony­ban töltött idő után illeti meg. Az új rendelkezés vala­mennyi dolgozó számára te­hát lehetővé teszi a felté­telek biztosításával —, hogy visszaszerezhesse munkavi­szonyának folyamatosságát. A régi szabályozás szerint, ha a dolgozó munkaviszonyának folyamatosságát elvesztette, úgy ennek visszaszerzésére nem volt lehetőség, még ab­ban az esetben sem, ha ugyanegy vállalatnál huza­mosabb időn keresztül be­csületesen, jól dolgozott. Például, ha a dolgozó 1954- ben már 10 éves folyamatos munkaviszonnyal rendelke­zett és ekkor a vállalattól hozzájárulással kilépett, de ezt követően 30 napon be­lül bármilyen okból nem tudott elhelyezkedni (új mun­kaviszonyba lépni), úgy a folyamatosság szempontjából elvesztette előzetesen mun­kaviszonyban töltött 10 évet és új munkahelyén a kezdő fiatal munkavállalókkal azo­nos helyzetbe került. Ez be­folyásolta szabadságának mértékét, a jubileumi juta­lomra való jogosultságát. Sok esetben azonos elbírá­lás alá estek az önkényes ki­lépő és fegyelmi úton elbo­csátott dolgozókkal. Felhívjuk az olvasóink fi­gyelmét, hogy a módosított Munka Törvénykönyvvel kap­csolatos kérdésekkel keres­sék meg lapunk szerkesztő bi­zottságát. Fokozott munkamegosztást a szakszervezeti életben A küszöbön álló újraválasz­tások előkészítése és megbe­szélése során a szakszervezeti funkcionáriusok sok éves ta­pasztalatából sok értékes gon­dolat kerül napvilágra, ame­lyeket jól lehet hasznosítani a következő idők minél ered­ményesebb szakszervezeti te­vékenysége javára. A szakszervezeti funkcioná­riusokat — mint ismeretes — többnyire olyan dolgozókból választják, a­kik üzemi mun­kájuk területén is megelége­désre látják el feladatukat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az a néhány dolgozó, aki üzemi és társadalmi munkáját egyaránt becsülettel akarja teljesíteni — erősen túl van terhelve. Ez a tény nem vitat­ható, ha fennáll az (márpedig ennek fenn kell állnia), hogy az üzemi munkaidőt teljes ér­tékű munkával, teljes mérték­ben ki kell tölteni, tehát társa­dalmi munkára csak ezen túl juthat idő. A funkcionáriusok tevékenységét viszont többnyi­re azok bírálják legélesebben és a legkevesebb megértéssel, akik semmilyen társadalmi munkában nem vesznek részt, így nem is alkothatnak ma­guknak igazságos képet arról, hogy a kettős feladat vállalá­sa a lelkiismeretes társadalmi munkásnak szabad ideje rová­sára jelent lekötöttséget. A munka megosztásával te­hát nemcsak a funkcionáriu­sok terhe csökkenne, de több megértéssel is találkoznának, ha a közösségért folyó mun­kába többen kapcsolódnának be. Különös gonddal kellene megválasztani a szakszervezeti bizalmiakat — mint a szak­­szervezeti tevékenység gerin­cét —, lehetőleg úgy, hogy minden szorosan vett munka­helynek (műhely, osztály stb.) legyen meg a maga bizalmija. A szorosan vett munkahe­lyen a bizalmi jobban megis­merheti a csoportjába beosz­tott dolgozókat, gondjaikat, sa­játos munkahelyi és munka­ügyi, termelési problémáikat, és így konkrétabb problémá­kat, kérelmeket vagy javasla­tokat tárhat a szakszervezeti bizottság ülései elé. Ülés után pedig tájékozta­tást adhat a dolgozóknak a felmerült kérelmek, javasla­tok elintézéséről, egyszóval az ülésen elért eredményekről, határozatokról. Ez egyre önállóbb tevékeny­ségre szoktatná a bizalmikat, de egyben növelné a dolgozók bizalmát is a szakszervezettel szemben. A szakszervezeten belü megalakítandó albizottságok tekintetében nem lehet egysé­ges, minden vállalatra egyfor­mán érvényes előírásokat fel­állítani, ezek szükségességét a vállalatok természete szabja meg. Vagyis: bizonyára van olyan üzem, ahol elsőrendűbb az egészségügyi albizottság lét­rehozása, másutt esetleg a re­habilitációs bizottságot, a ter­melési vagy a kultúrbizottsá­­got kellene megfelelően meg­erősíteni és így tovább. Tehát olyan albizottságokat és olyan létszámmal kellene létrehozni, amelyekre az egyes vállalatoknak, a gyakorlati ta­­pasztalatok szerint az üzem és a dolgozók közös érdekeinek megfelelően, leginkább szü­ksé­ge van. Gauland Mártonna, az Alkaloida üzemi tudósítója Nyugdíjasok összejövetele a Szegedi Gázműben A Szegedi Gázmű szakszer­vezeti bizottsága első alkalom­mal rendezett nyugdíjas-talál­kozót. A vállalat vezetőségével egyetértésben uzsonnával egy­bekötött baráti beszélgetésre hívta meg a nyugdíjasokat. A baráti találkozót Sprok Imre, szb-titkár nyitotta meg Melegen üdvözölte a vendége­ket, s köztük Jenei József elv­társat, a SZOT ezüst fokozatú kitüntetését viselő nyugdíjast. A gázmű életében hosszú időt eltöltött és megfeszített munkát végzett dolgozókat arra kérte az szb-titkár, hogy továbbra is segítsék az üzem munkáját, nem utolsó sorban a szakszervezeti munka fejlő­dését. Szavait azzal zárta, hogy jó egészséget és hosszú életet kívánt a vendégeknek. Ekkor már a frissen sült kolbász illata csapta meg a vendégek orrát, és a díszesen megtérített asztalra került az uzsonna. A sült kolbász, hozzá sör és nem utolsó sorban a dí­szes torta. Mindenki jó étvágy­­gyal fogyasztotta, s közben a poharak összecsendülése is sű­rűn hallatszott. Az uzsonna végén a vállalat igazgatója, Szekeres István szólt a vendégekhez és ismer­tette az előttünk álló név gaz­da­sáeri feladatokat, s az üzem fejlődését a jövőben. Megem­lítette nam­i munkáink közül az Ülésről érkező földgázve­­zeték évítését, a víznőzös bon­tó évítését, a levegős földgáz­­bontó évítését és a dolgozók szakmai képzését. A nyuadi­­jasok senk­ségét kérte, hony tapasztalataikat adják át a fia­talabb­ nemzedéknek. Beszé­dét azzal fejezte be, hogy megköszönte a hosszú időt az üzemben eltöltött emberek helytállását. Koccintottak a vendégek,­­ a régi időkről, a nehéz mun­káról indult a beszélgetés. Perjés Sándor nyugdíjas fő­mérnök elmondta a gyár töré­netét és életét. Az embe■ munkakörülményeit, hogy fő­képpen töltötték fiatal életül, a magántulajdont képezi gázgyárban, majd arról szó, hogy a felszabadulás, bogin, változtatta meg ezt a munk­osztály javára. Érezhető le, hogy a gyár köztulajdonba k­erült, s a munkások körülm­é­nyei gyökeresen megválto­zak. A nehéz fizikai műv­e mindinkább háttérbe szorult A baráti beszélgetés a ké p­­esti órákba nyúlt, majd PA** János párttitkár búcsúszó­­után ért véget. Sorok Imre, szb-titkár Üdvözlet a felszabadult Kuba dolgozóinak A Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezetének központi veze­tősége a szervezett dolgozóit nevében táviratban üdvözöld a kubai testvérszakszervezet központi vezetőségét és tagsá­­gát felszab-.'tallásuk évfor­mája alkalmából. VÖLGYIPARI DOLGOZÓ

Next