Vegyipari Dolgozó, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

f11ig PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZER­VEZETÉNEK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM ARA: 30 FILLÉR 1965. SZEPTEMBER „A magyar dolgozók eredményei elismerésre méltók" Francia bauxitbányász szakszervezeti delegáció tapasztalatai Szakszervezetünk elnöksé­gének meghívására augusztus hónapban Franciaországból szakszervezeti delegáció tar­tózkodott hazánkban. A dele­gáció tagjai voltak: Marcel Dumur, Robert Pardeau, Noel Bousquet és Michel Marcel elvtársak. Magyarországi tar­tózkodásuk során bauxit- és szénbányákba látogattak, meg­tekintettek néhány rendelőin­tézetet. Látogatásaik során be­szélgetéseket folytattak a dol­gozókkal, tanulmányozták a szakszervezeti munkát. A delegáció elutazása előtt megkértük Marcel Dumur elv­társat, a delegáció vezetőjét, hogy összegezze lapunk olva­sói számára magyarországi ta­pasztalataikat. — Nagy örömmel látogat­tunk el az Önök országába — kezdte a beszélgetést. — Most, itt-tartózkodásunk végén, el­mondhatjuk, hogy nagyon hasznos volt számunkra a ma­gyarországi látogatás. Megis­merkedtünk a magyar bauxit­bányászok munkájával, életé­vel, találkoztunk a bányászok­kal munkahelyükön, családjuk körében, láttuk szórakozni, üdülni őket. A szakszervezetek nagy jogkörrel rendelkeznek Tapasztalatainkat röviden így tudnám összegezni: hatal­mas az a fejlődés, amelyet a magyar nép az utóbbi két év­tizedben megtett. Jártunk Bu­dapesten, az ország fővárosá­ban és vidéken is többfelé. Örömmel és megelégedéssel tapasztaltuk, hogy mind a főváros, mind a vidéki terüle­tek napról napra gyarapod­nak, szépülnek. Amerre jár­tunk, mindenütt építkezése­ket, új gyárak telepítését lát­tuk. Saját szemünkkel győződ­tünk meg arról, hogy nagy­arányú iparosítás folyik, a mezőgazdaság is jelentősen fejlődik. A magyar szakszervezeti mozgalom — mint tapasztal­tuk — jelentős jogokk­al ren­delkezik. Örömmel vettük tu­domásul, hogy a szakszerveze­ti bizottságok a termeléssel, a dolgozók élet- és munkakörül­ményeivel kapcsolatos kérdé­sekben véleményt nyilváníta­nak, részt vesznek az e te­rületek fejlesztésére irányuló munkában. Természetesen szocialista vi­szonyok között nemcsak a megtermelt fogyasztási javak elosztásából kell hogy kive­gyék részüket a szakszerveze­tek, hanem erőteljesen kell, hogy segítsék a közvetlen termelő munkát is, hiszen ami­kor a többtermelést szorgal­mazzák, azzal is a dolgozók érdekeit képviselik. A tanulás korlátlan lehetőségei Nagyszerűnek tartjuk azt az erőkifejtést, amit a párt, az állam a szakszervezeti moz­galom tesz a nép nevelése, ál­talános műveltségének növe­lése, a művelődés lehetőségei­nek bővítése érdekében. Üze­mekben, de kis falvakban is művelődési otthonok állnak a dolgozók rendelkezésére, ahol tanulhatnak, művelődhetnek, szórakozhatnak. Úgy tapasz­taltuk, hogy a dolgozók élnek is a lehetőségekkel, amit bi­zonyít, hogy az utóbbi évek­ben nagyon sokan tanultak, különböző tanfolyamokat, is­kolákat végeztek. Vélemé­nyünk szerint e területen a magyar dolgozók lehetőségei korlátlanok és a tanulás anya­gilag is lehetséges, nem kerül túlzott megerőltetésében a csa­ládnak a gyermekek tanítta­tása. Nálunk, Franciaország­ban más a helyzet. Tanulni csak az tanulhat, akinek pén­ze van. Például egy 2 gyer­mekes családban, amellett, hogy a gyermekek ösztöndí­jat­­ kapnak, taníttatásuk mégis a szülők keresetének több mint 20 százalékába ke­rül. Vannak megoldandó problémák Nagy örömmel tapasztaltuk azt az őszinteséget, amellyel látogatásaink során találkoz­tunk. Az üzemekben nem tit­kolták el előttünk a gondokat, a problémákat sem. őszintén elmondták, hogy sok kérdés vár még megoldásra. Vélemé­nyünk szerint jó, ha a vezetők látják a fejlődés során jelent­kező és megoldásra váró prob­lémákat, hiszen ezek ismereté­ben súlyozni tudnak, s így fontossági sor­rendben tudják biztosítani a megoldást. Ami az élet- és munkakörül­mények alakulását, a dolgozók szociális ellátottságát illeti, úgy gondolom, leghelyesebb, ha rövid összehasonlítást te­szünk a magyar és a francia dolgozók helyzete között. Szo­ciális ellátottság szempontjá­ból Magyarországon a dolgo­zók helyzete lényegesen jobb, mint a francia munkásoké. Nálunk igen magasak a lak­bérek, a dolgozók keresetük­nek mintegy 15—20 százalékát fordítják erre a célra. Az egészségügyi ellátás, a társa­dalombiztosítás nincs megold­va. Nálunk a dolgozók béré­ből 11 százalékot vonnak le társadalombiztosítás és nyug­díjhozzájárulás címén. Ennek ellenére a francia munkások csak betegségük harmadik napjától kezdve kapnak táp­pénzt, s akkor is mindössze a minimumbér 50 százalékát fi­zetik ki táppénz címén. Bal­eset alkalmával sem jobb a helyzet. Ilyenkor ugyanis a balesetet szenvedett dolgozó 28 napig kapja minimumbérének 50 százalékát táppénzként, ez után felgyógyulásáig a mini­­mum­bér 66 százalékát. Ma­­gyarországon — amint hallot­tuk — a társadalombiztosítási járulékot a munkáltató fizeti, s baleset alkalmával a bal­esetet szenvedett dolgozó — ha nem az ő hibájából követ­kezett be a baleset — fizeté­sének 100 százalékát megkap­ja. Ahol minden a pénz Nincs nálunk kielégítően megoldva a dolgozók egész­ségügyi ellátása, orvosi kezelé­se sem. Minden a pénz! Ha a dolgozó megbetegszik, kény­telen magánorvoshoz fordul­ni, aki busásan megfizetteti vele az orvosi kezelés költsé­geit. Mi több ízben kezdemé­nyeztük már, hogy szervezett keretek között létesítsünk or­vosi rendelőintézetet, de ilyen­kor nagy vitáink voltak, és erőfeszítéseink legtöbbször eredménytelenek maradtak. Az orvosok ugyanis nem akar­ják elvállalni a létrehozandó intézményekben a közreműkö­dést. Mint mondják, ezekre nincs szükség, hiszen ők úgyis a betegek rendelkezésére áll­nak. örömmel láttuk Magyaror­szágon, hogy a dolgozók jól megérdemelt pihenőjüket az ország legszebb helyein, gyö­nyörű, minden kényelemmel berendezett üdülőkben tölthe­tik, s mindezért — mint hal­lottuk — kétheti üdülés esetén fizetésük csekély hányadát, mindössze 196 forintot téríte­nek. Ha nálunk egy bauxitbá­nyász a feleségével együtt üdüléssel akar eltölteni két hetet nem luxushelyen, leg­alább kéthavi fizetésének megfelelő összegbe kerül. A munkaruha vonatkozásá­ban is hasonló a helyzet. Ná­lunk mindent, amit a munkál­tató biztosít, ki kell fizetni. Lehetne folytatni az össze­hasonlítást, de úgy gondolom, hogy ez a néhány adat is bizo­nyítja a szocialista társadalmi rendszer fölényét. Végezetül megköszönöm, hogy szakszervezetük lehető­vé tette látogatásunkat, ami tovább erősítette a magyar és a francia bauxitbányászok kapcsolatait. Bízom abban, hogy kapcsolataink a jövőben tovább mélyülnek, többször nyílik mód arra, hogy kölcsö­nösen kicseréljük tapasztalata­inkat, és ezeket hasznosítsuk a magyar­ és a francia mun­kásosztály javára. B­L. A 15. BÁNYÁSZNAPOT ÜNNEPELTÉK A BAUXITBÁNYÁSZOK Több mint 6 millió forint hűségjutalom Az immár hagyományossá váló bányásznapot szeptember első vasárnapján a bauxitbá­nyászok is megünnepelték. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat dolgozói a bányászna­pi ünnepséget Nyírádon tartot­ták meg. Az ünneplő bányászokat Kurbel Sándor elvtárs, a Me­gyei Pártbizottság tagja a szakszervezetek Veszprém me­gyei tanácsának vezető titkára köszöntötte, értékelte munká­jukat, tolmácsolta a társada­lom, a párt, az állam megbe­csülését, s további eredményes munkát kívánt. A Fejér megyei Bauxitbánya Vállalat dolgozói ünnepségü­ket Iszkaszentgyörgyön tartot­ták meg. Itt a bányászokat Szennai István, a Magyar Alu­míniumipari Tröszt műszaki vezérigazgató-helyettese kö­szöntötte. Az ünnepségeken mindkét helyen a munkában élenjáró dolgozók részére kitüntetése­ket és jutalmakat adtak át. A bauxitbányászatban a dol­gozók részére több mint 6 mil­lió Ft-ot fizettek ki hűség­juta­­lom címén. Az ünnepségeket színvona­las kultúr- és sportműsorok követték, ahol a bányászok, a bányaipar dolgozói, család­tagjaikkal együtt ünnepeltek, szórakoztak. Munkaidőcsökkentés az Óbudai Gázgyárban Budapest Főváros Tanácsa Közmű és Szolgáltatási Igaz­gatóságának, a Fővárosi Gáz­művek igazgatójának, szak­­szervezeti bizottságának, párt­­bizottságának előterjesztése alapján szakszervezetünk el­nöksége megtárgyalta a mun­­kaidőcsökkentés további kiter­jesztésének lehetőségét a Fő­városi Gázművek óbudai üze­ménél. Az elnökség hozzájárult a Fővárosi Gázművek óbudai gyáregységénél a heti 40 órás munkaidő bevezetéséhez olyan munkakörökben, amelyekben az alaprendelet ezt már enge­délyezte, és más gyáraknál már életbe is léptették. A 635 dolgozót érintő munkacsökken­tés létszámfedezetét a vállalat saját erőből munkálja ki mű­szaki fejlesztéssel, munkaszer­vezéssel és egyes üzemegysé­gekben foglalkoztatott létszá­mok leépítésével. A munkaidő­csökkentés bevezetéséhez a vállalat nem kap külön bér­alapot, a meglevő béralapjából kell biztosítania a plusz-lét­szám bérfedezetét. A munka­időcsökkentés bevezetése 1965. szeptember 1-től érvényesít­hető. Szakszervezetünk elnöksé­gének döntése különösen jelen­tőségteljes a jelenlegi időszak­ban, mert a létszámcsökken­tés, a munkaerőpótlás és a ter­melés biztosításának egyensú­lyát képes volt a Fővárosi Gázművek vezetősége megol­dani, és a létszám biztosítását olyan eszközökkel fenntartani, amelyek az iparvezetés gyár­­korlátában nemigen fordultak elő. Reméljük, hogy elnökségünk határozata elősegíti a vállalat­nál a gazdaságosabb, termelé­kenyebb munka fokozását, a létszám stabilizálását és egy­ben a dolgozóknak is jelentős eredmény, hogy­ a jelenlegi kö­rülmények között heti 18 óra helyett 40 órás, ötnapos mun­kahéten dolgozhatnak. A felszabadulási munkaverseny nyomában A vegyipari tröszt vállalatai túlteljesítik vállalásaikat A vegyipari tröszthöz tarto­zó vállalatoknak a felszaba­dulási munkaverseny során tett vállalásokat eredménye­sen megvalósítják. Mit vállaltak? A jóváhagyott önköltségi tervvel szemben 0,2 százalé­kos önköltségcsökkentést, 3 százalékos exportterv túltel­jesítést és a teljes termelési terv hetven millió forinttal­­ való túlteljesítését. A túltel­jesítésnél elsőrendű szempont­ként jelentkezett a népgazda­sági igény, tehát olyan ter­mékekből történjen túlteljesí- t tés, amelyre a népgazdaság­nak szüksége van. Hogyan teljesítik? A vállalat 0,2 százalékos költségmegtakarítással szem- l ben a megtakarítás 2,3 szá­zalék, a féléves exporttervvel szemben 31,4 százalékos túl­teljesítés jelentkezik, a teljes termelési értékterv pedig 225 millió forinttal lett túlteljesít­ve. Az első fél­évi jó eredmé­nyek elsősorban a nitrogén­­műtrágya és szuperfoszfát ter­melés túlteljesítéséből szár­maznak. A második félév nehezebb feladatok elé állít­ja a vállalatokat. Az önkölt­ségcsökkentés valószínű nem­­ lesz ilyen nagyarányú, hiszen a harmadik negyedévi nagy le­állások, különböző más terme­léskiesések költségromláshoz vezetnek, ezért a belső tarta­lékok eredményesebb feltárá­sával, takarékosabb gazdálko­dással kell elérni, hogy a tröszt vállalatai túlteljesítsék az önköltségcsökkentésre tett vállalásaikat. Ez lesz a máso­dik félév során a legfontosabb feladat, amellett persze meg­felelő gondot kell fordítani arra, hogy a termelési terv teljesítésénél a jelenlegi szín­vonal tartható legyen és az exportterv túlteljesítésének lehetőségei biztosítva legye­nek.­­ A termelési tanácskozások a vállalások teljesítéséhez rendkívül sok segítséget ad­tak. A vegyipari tröszt vál­lalatai, majd kivétel nélkül, lelkiismeretesen hajtották végre a termelési tanácskozá­sokról szóló határozatot, be­vonták a dolgozókat a vállalá­sok teljesítését gátló problé­mák megoldásába. Számos jó javaslat született, amelyet nem egy helyen naplóba rög­zítettek és alkalmaztak a vál­lalatoknál. Különösen sok jó javaslat segítette a takarékos gazdálkodás kialakítását, melynek elsősorbani eredmé­nye az a nagyobb költségmeg­takarítás, melyet a tröszt vál­lalatai elértek. Hozzájárult mindehhez, hogy az intézkedési tervekbe foglaltak nagy része teljesít­ve lett, a szakszervezeti bi­zottságok is megfelelőbben mozgósítottak erre. Bár a vállalásokat teljesí­tették, sőt túlteljesítés is mu­tatkozik, mégsem lehetünk elégedettek a dolgozók tájékoz­tatásával. A verseny során egy sor jó kezdeményezés is szü­letett, melyek igen sokszor megakadtak egy-egy szocialis­ta brigád, vagy üzem határain belül, nem is beszélve arról, hogy nem jutottak túl a gyár kapuján. Ilyenek közé tarto­zik például a Péti Nitrogén Műveknél alkalmazott anyagi ösztönzési rendszer, amely nagyobb jogot és önállóságot ad az üzemvezetőknek és mű­vezetőknek, biztosítja, hogy a munkások konkrétan megis­merjék feladataikat, azt hogy mit kell tenni ahhoz, hogy na­gyobb keresethez jussanak. Ez a kezdeményezés az egyén és a népgazdaság érdekeit is egyaránt szolgálja. További kezdeményezések is születtek a szocialista bri­gádok munkájának megjaví­tására, a műszaki fejlesztésre, az anyaggal való takarékos­ságra. Miért maradjanak ezek egy gyár kapuin belül, amikor másutt is hasznot húzhatná­nak belőle. Az eredmények további fo­kozásához nélkülözhetetlen, hogy mind a központi, közép­szervi, mind a vállalati szak­­szervezeti munkában lényege­sen több gondot fordítsunk a felszabadulási verseny nyilvá­nosságára, az elért eredmények terjesztésére, a jó kezdemé­nyezések terjesztésére. T. Gy. Szocialista brigádok külföldi utazásai • Szakszervezetünk szerve-­­­zésében augusztus és szeptemb­­ per hónapban szocialista bri­gádok vezetői és tagjai ré­szére több utazás történt. Augusztus 20-tól augusztus 26-ig a kőolajfeldolgozó ipar­ágból 34-en­ vettek részt a Német Demokratikus Köztár­saságba szervezett úton. Augusztus 21-től 27-ig az alumíniumiparban dolgozó szocialista brigádok tagjai közül 29-en utaztak a Szov­jetunióba. Augusztus 26-tól 31-ig szin­tén a Szovjetunióba látogatott el a gyógyszeripari üzemek­ben dolgozó szocialista brigá­dok 29 főből álló delegációja. Augusztus 28 és szeptember 2 között a nehézvegyipar üzemeiben dolgozó szocialis­ta brigádok 42 tagú delegá­ciója utazott a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba. Szeptember 4—9 között a gumiipari üzemekben dolgozó szocialista brigádok 42 főből álló delegációja látogatott el Csehszlovákiába és Lengyelor­szágba. A szocialista brigádok kül­földi utazásaik során megis­merkedtek a meglátogatott ország történelmi emlékeivel, természeti szépségeivel, és utazásuk során ellátogattak egy-egy testvérüzembe, ahol tanulmányozták a szocialista brigádok munkáját, életét. A látogatásokon a brigádok köl­csönösen kicserélték tapaszta­­­­lataikat. Több földgáz, jobb minőségű benzin A kőolajiparra és a gázipar­ra az utóbbi években rendkí­vül sokrétű feladat hárul. Az ország energiamérlege mind nagyobb százalékban tolódik el a cseppfolyós és gáznemű szénhidrogének felé, ugyan­akkor a növekvő gépesítés, a mezőgazdasági géppark fejlő­dése, a gépjárművek számá­nak rohamos növekedése az üzem- és kenőanyagok tekin­tetében egyre nagyobb köve­telményeket támaszt a kő­olaj- és gáziparággal szemben. Az utóbbi években feltárt földgázkincs lehetővé teszi, hogy az ipari fogyasztókon kí­vül jelentős mértékben ne-­­ véljék a lakossági fogyasztást is. 1965-ben mintegy 130 mil­lió köbméter földgázt tervez­tek a lakosság felhasználásá­ra, amely 1970-ben 450 millió köbméterre emelkedik. E terv m­egvalósulásához jelentős úgynevezett kapcsolódó beru­házás szükséges. A kőolajipar a vezetéképítéssel mindent megtesz azért, hogy e kitűzött programot megvalósítsa. A hazánkban felhasználásra kerülő energiahordozók kö­zött eddig igen kis mértékben szerepelt a cseppfolyós pro­pán-bután gáz. A jelenleg fo­lyamatban lévő nagy beruhá- s zások Hajdúszoboszlón lehe­tővé teszik nagy mennyiségű­­ propán-butángáz termelését.­­ Különösen a lakosság szem­pontjából fontos ez a gáz, mert nagy részben háztartási igényeket elégít ki, ami rend- l kívül nagy előny mind ké- I nyelmi, mind gazdaságossági­­ szempontból. Az 1964. évi termeléshez ké­­­­pest 1970-re a felfutás ötszö-­­ rős lesz. A 270 ezer gázfo-­r­gyasztó száma öt év alatt 1 millióra nő. Ehhez az szüksé- I ges, hogy a tervidőszak alatt­­ modern letöltő telepek léte­süljenek automata­ berendezé­sekkel. Ez évben már üzemelni kezd a Hajdúszoboszlói Föld­gázfeldolgozó üzem, amely nagy mennyiségű cseppfolyós gázt bocsát a fogyasztók ren­delkezésére. A Szőnyben megépített új benzinreformáló üzem révén lehetővé válik az alacsony oktánszámú benzin kémiai úton való átalakítása maga­sabb oktánszámú üzemanyag­gá. Az üzem működése lehető­vé tette, hogy ez év elejétől az ÁFOR 92-es oktánszámú szu­perbenzint hozzon forgalom­ba a korábbi 85-ös oktánszá­mú helyett, s a normálbenzin oktánszámát is 70-ről 72-re emeljék. A kőolajipar sok más fel­adata mellett segítséget nyújt a mezőgazdaságnak is a nö­vényvédelem területén, kü­lönféle ásványolajú növény­védő szerek gyártásával. A DDT tartamú növényvédő szerekkel szemben a kártevők egy része ellenállóvá vált, ezért a kőolajipar kikísérlete­zett egy növényvédő pasztát, amely lindánt is tartalmaz, mint kontakt idegmérget. Ezt „Lard-Tox L” néven permete­ző szerként hozza forgalomba. A kőolajipar nemcsak ter­meli az energiahordozókat és kenőanyagokat, hanem gon­doskodik helyes felhasználá­sáról is. Az ÁFOR vállalat kezelésében három szakta­nácsadó szolgálat működik: a tüzeléstechnikai, a kenéstech­nikai és a korróziós szolgálat Mindegyik a maga területén helyes szakmai irányítással és felvilágosítással nagy mérték­ben csökkenti a felhasználók önköltségét és segíti megóvni a gépek állagát. Tarr András

Next