Vegyipari Dolgozó, 1989 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1-2. szám
Tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége (Folytatás az 1. oldalról.) hogy mit vállalunk a múltból továbbviendőként, és mit nem. Ezzel összefüggésben választ kell adnunk arra is, hogy betöltötte-e feladatát az országos szakszervezeti tanácskozás? Sokféle reagálással lehet e téren is találkozni. Elnökségünk álláspontja: alapvetően betöltötte vállalt feladatát. Javasoljuk, hogy központi vezetőségünk is erősítse meg ezt az álláspontunkat, leszögezve, hogy az országos tanácskozáson elfogadott dokumentumok fő törekvései, a szóbeli bevezető előadás és a zárszó megállapításai találkozik tagságunk, szakszervezetünk tapasztalataival, elképzeléseivel és igényeivel, ezért az abba foglaltakat támogatjuk. Szakszervezetünk részéről történt hozzászólások: Dán, Tamák és Kertész elvtársak mondandója tükrözte szakszervezetünk véleményét, és találkozott az országos tanácskozás résztvevői döntő részének egyetértő véleményével is. Köszönjük szereplésüket. Arról is szólni kell, hogy a tanácskozás vitája egyenetlen volt, esetenként „termelési tanácskozás", máskor „számlabenyújtó" szerepkört is tükrözött. Ebből le kell vonni a tanulságokat. De térjünk vissza, milyen feladat elvégzésére vállalkozott a tanácskozás? — Először is arra, hogy a korszakváltáshoz illően helyesen jelölje meg a szakszervezeti mozgalom alapvető funkcióját, feladatait, a politikai intézményrendszer többi tényezőihez fűződő kapcsolatait, s ezekkel összefüggésben alakítsa ki belső szerveződésének és működésének elveit. Másodszor, határozza meg a szakszervezeti érdekképviselet és érdekvédelem fő irányait. Mindkét kérdéskörben reformértékű dokumentumok kerültek elfogadásra. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a mozgalom átalakulása nem egy aktus eredménye, hanem folyamat, amelyhez a tanácskozás csak a zöld jelzést adta meg, és a vonat csak most indul, de nem mindegy, hogy mozdony leszünk-e, vagy „fékpofa" e „vonatozás" során. Ha valaki azt várta, hogy a tanácskozás után rögtön kézzelfogható anyagi kondíciójavulás következik be, az túlzott elvárásban, mondhatnám úgy is, hogy illúzióban élt. De hitem szerint ennek a fórumnak is szerepe lesz abban, hogy helyzetünk romlása mérséklődjék, majd megálljon, és a későbbiekben előrelépésre is sor kerüljön. Milyen kérdésekben történt korszakos elhatározás? — A szakszervezetek funkciója a munkavállalók érdekképviselete, a tagság érdekvédelme. Mit értünk érdekképviselet alatt? — A stratégiai fejlesztési célok kialakításába, a rövidebb távú gazdasági feladatok kitűzésébe történő „beleszólás" érvényesítését, azaz a munkavállalói tapasztalatok és törekvések képviseletét, a döntési felelősség felvállalása nélkül; — az elosztási viszonyok kialakítása és megvalósítása során a törvényes garanciák melletti munkavállalói érdekek képviseletét, azok érvényesítésének megvalósítását értjük. A szakszervezetek más szervekhez történő viszonyának kialakítása terén is korszakos elhatározások születtek, így: — a szakszervezetek az alkotmány talaján állva, mint a munkavállalók érdekszervezete, tagságuk összetételéből adódóan az ideológiai és politikai pluralizmus, sokszínűség hordozóiként partneri viszonyra törekszenek a párttal, a kormánnyal, más érdekképviseleti szervekkel, az alternatív és az esetlegesen létrejövő autonóm szakszervezetekkel; — stratégiai szövetséget ajánlanak mindenkinek, akinek fontos a munkavállalók érdekérvényesítése, — világos munkamegosztás kialakítását szorgalmazzák a tulajdonosok, a menedzserek és a munkavállalók között. E kérdésről egy kicsit részletesebben is szólnék. A szakszervezetek a munkavállalói érdekeket csak önállóan, szociális partnerként tudják képviselni, érvényesíteni a munkahelyeken, ágazati és kormányzati szinten egyaránt. A szociális partnerszerepünk megvalósulása igényli, hogy a munkáltató — menedzser — érdekek a jelenleginél markánsabban jelenjenek meg, és azt képviseljék a munkahelyek vezetői, kiépüljenek, hatékonyan funkcionáljanak kamarai szervezeteik. , Érdekeltek vagyunk olyan társadalmi-gazdasági és jogi, feltételrendszer kialakításában, amely a munkahelyi vezetőknek nemcsak önállóságot biztosít, hanem érdekeltté is válnak abban, hogy munkáltatói, vezető-irányító funkciójukat hatékonyan, szakmailag felkészülten lássák el. A munkások, a beosztott alkalmazottak és az értelmiségiek nem a veszteséges munkahelyekben érdekeltek, hanem a hatékony termelésben, a rend és a fegyelem megszilárdításában, a társadalmilag hatékony munkavégzés feltételeinek megteremtésében. Másrészt joggal igénylik, követelik, hogy az életmóddal, életvitellel kapcsolatos szükségletek kielégítésének legfőbb forrása a munkabér legyen. Régi törekvéseink megvalósulása irányába tett első lépésnek tekintjük a kormány minapi döntéseit, miszerint a bérek „majdnem" költséggé válnak, ezzel is elősegítve a munkahelyi bérpolitika hatékony kialakítását. Egyúttal változatlanul elengedhetetlennek tartjuk az egymással szerves kapcsolatban álló ár-, bér- és szociálpolitikai reform mielőbbi megvalósítását. S ennek keretében olyan bérrendszer megteremtését, amely lehetővé teszi a teljesítmények szerinti elosztás elvének valóságos érvényesülését. Az ezt szolgáló bérmechanizmus, béregyeztetés kipróbálására szakmánk és alapszervezeteink kezdeményezőleg fogadókészek. Megítélésünk szerint az állami vállalatoknál dolgozók jelenlegi félproletár helyzetének meghaladása mellett lehetséges és szükséges féltulajdonosi helyzetük meghaladása is. Közvetlenül résztulajdonosként is részt kívánnak venni saját viszonyaik alakításában, ezért is érdekeltek a szocialista tulajdonviszonyok differenciált fejlődésében. A tulajdonviszonyok fejlődése lehetővé teszi az állami vállalatoknál olyan önigazgatási, önkormányzati formák kialakulását, amelyeknek működésében és ellenőrzésében a dolgozók közvetlenül is részt vehetnek és érdekeltté is válnak a részvételben, tulajdonuk gyarapításában. Ennek megvalósulása szükségessé teszi a vállalati tanácsok jelenlegi működésének és szerveződésének, feladatainak kritikai felülvizsgálatát, egyúttal hatékony munkahelyi önigazgatási szervezetek megteremtését. E folyamatban a szakszervezetek kezdeményező partnerként is részt kívánnak venni. — A szakszervezetek felépítésében az erős alapszervezetekre épülő — szakzsargonnal kifejezve — alulról építkező szövetségi rendszerben működő mozgalom kialakítására adott „szabad jelzést" a tanácskozás. Itt is csak néhány kérdést emelek ki: — Ki lehet a szakszervezetek tagja: mindenki — tanuló, hallgató, munkanélküli, szövetkezeti tag stb. —, kivéve az a munkáltató — ún. tőketulajdonos —, aki alkalmazottat foglalkoztat. — A szerveződés és működés alapdokumentumai a kidolgozásra kerülő össz-szövetségi szintű alapokmány, a szakszervezetek alapszabálya és az alapszervezeteknél kidolgozható működési szabályok. Ez utóbbit mi ajánljuk alapszervezeteink számára. A szakmai középszervek létrehozásánál is a (kvázi) szövetség kialakítását ajánljuk. Javaslom, hogy a pénzügyi felelősséget is vállalják a középszervek a kongresszusig terjedő kísérleti jelleggel. Itt tartózkodni kell az alapszervezetek önállóságának korlátozásától, de a középszervek minimális működési feltételeit ugyanakkor ajánlatos közmegegyezés alapján biztosítani. — Területi szakszervezeti szövetségek létrehozása ma is vita tárgya. A városi, kerületi stb. szövetségek ott jöjjenek létre, ahol a területen működő alapszervezetek azt indokoltnak látják és a működés feltételeit kialakítják. A megyékben — megítélésem szerint — egy néhány fős apparátus is foglalkoztatható, a szakmák szövetségén alapuló testület működése indokolt. Számos kérdés a megyékben dől el: társadalombiztosítási ellátások, jogorvoslat stb. Ha ezekből kivonulnánk, tagságunk számára dugaszolnánk el egy-egy csatornát. — A szakszervezetek működésében a konszenzus (közmegegyezés), a szolidaritás és a többségi elv helyes arányát kell kialakítani: — konszenzus minden érdekképviseleti kérdésben, — szolidaritás, amiben kéri valamelyik szövetségi tag, vagy valamelyik önkorlátozza magát a többi érdekében, — többségi elv érvényesítése néhány az alapdokumentumban pontosan rögzített kérdésben (például a tisztségviselők választásánál, a szövetséghez tartozás anyagi konzekvenciája terén). — A tisztségviselők választásánál a képviseleti elv legyen a meghatározó. Természetesen, hogy ki a képviselő, azt a tagság adott csoportja döntse el titkosan, demokratikus döntéshozatal útján. Itt szólni kell arról, hogy vissza kell utasítani minden olyan törekvést, amely ki akarja zárni a tisztségviselők sorából a párttagokat, de azt sem lehet támogatni, hogy valakit a párt szervei ráerőszakoljanak a tagságra. Ebben a kérdésben a tagság lehetőleg szélsőségeket kerülő véleménynyilvánítása a meghatározó. Tisztelt Központi Vezetőség! Érdek-képviseleti és érdekvédelmi munkánk nagy csomagjából, amit részben az országos tanácskozás, részben a mi munkadokumentumunk is részletesen tartalmaz, csak néhány kérdést emelek ki: — Javaslom, hogy szakszervezetünk központi vezetősége fejezze ki elismerését az iparág munkavállalóinak azokért az eredményekért, amit a gazdálkodás terén elértek. Ezek az erőfeszítések találkoznak szakszervezetünk törekvéseivel. A munkavállalók beleszólási jogán támogatjuk azt az előretekintő gazdaságfejlesztő, beruházásokkal is alátámasztott struktúraalakító és a termelési szerkezetünket fejlesztő tevékenységet, amely iparágaink, vállalataink, intézményeink döntő részét jellemzi. — Helyeseljük azt a piaci munkát, amely elősegítette, hogy a növekvő minőségi követelmények mellett a konjunkturális lehetőségeket jól használjuk ki. — A kitüntetett brigádvezetőkkel való találkozáson megfogalmazódott, hogy a brigádok nem megtűrt gyermekei életünknek, hanem tiszteletre méltó öntevékeny emberi — munkahelyi kollektívák, amelyek megérdemlik a szakszervezetek tiszteletét. A pozitív törekvések kifejeződnek vállalataink, intézményeink eredményeiben, a dolgozók bruttó átlagkeresetében is, amelyek a népgazdaságban a legfelsőbb régióban helyezkednek el. Tisztelet az eredményekért, de ez egyben figyelmeztető is. Innen történő visszaesés katasztrofális lenne. — E fórumon ismételten szorgalmazzuk, hogy a 11 hónapja húzódó Péti Nitrogénműveket érintő „hercehurca" a lehető leghamarabb, a vállalat hosszú távú perspektíváját biztosítva záruljon le. A dolgozók ezt a bizonytalanságot — joggal — már nehezen viselik. Felkérjük az illetékes kormányszerveket, hogy alakítsanak ki valamiféle — piaci viszonyok irányába jobban ható — megoldást a műtrágyaárak, az ez irányú export körüli diszkrimináció oldására. Hasonlóképpen a gázszolgáltatás terén jelentkező ellentmondások feloldására. — Szakszervezetünk alapállásaként javaslom továbbá elfogadni, hogy szakágazataink nem kedvezményeket, pluszjuttatásokat kérnek, hanem kötöttségektől mindinkább mentes lehetőségeket, a megtermelt, létrehozott javak szabadabb felhasználása terén. Ennek szellemében kezdeti lépésnek tekintjük az importliberalizálás elképzelt, sok kompromisszumot magában foglaló intézkedéseit. Hasonló a véleményünk a bérreformtól még meszsze lévő, de számunkra összességében kedvező irányú bérmechanizmus alakításáról. Szolidáris alapon támogatjuk a minimális béremelés meghatározását, ugyanakkor tiltakozunk mindenféle — különösen szankcionált — fix bérnövekményi plafon kialakítása ellen. — Javasoljuk, hogy munkavállalóink körében 1989-ben lehetőleg ne legyen a létminimum — 3700 Ft — alatt lévő keresettel rendelkező dolgozó (2741 fő). — Erősítsük meg, hogy a közszolgáltatói területen szükségesnek tartjuk az indokolt korrekciók kialakítását. Szükségesnek tartjuk, hogy 1989-ben 9 vegyipari vállalatunknál bevezetésre kerüljön a 40 órás munkahét. Ez az intézkedés valamivel több mint 8 ezer dolgozót érint. A vállalatok az intézkedést saját erőből, költségvetési hozzájárulás nélkül, a jelenlegi teljesítmények biztosítása mellett meg tudják tenni. Tehát csak elvi egyetértés kell. Kezdeményeztük az érintett vállalatok szakszervezeti és gazdasági vezetőinél, hogy 1989. február 1-jéig mérjék fel a veszélyes és ártalmas termelési tényezőknek különösen kitett dolgozói kört, adjanak tájékoztatást a teendő intézkedésekről, különös tekintettel a „hatósági értékű" munka-egészségügyi dolgozói vizsgálatok elvégeztetéséről (OMÜI, Köjál stb). A tájékoztatók alapján összehangolt lépéseket alakítunk ki a biztosítási alapokra helyeződő társadalombiztosítási és más intézkedések terén (szakmai biztosítási pénztárak, veszélyességi besorolások kezdeményezése stb.). A legfelsőbb kormányzati tényezőktől kérjük a robbanóanyag-iparban és az alumíniumkohászatban kohócsarnoki munkakörben dolgozók helyzetének javítását szolgáló intézkedéseket. Az ez irányú huzavona szakszervezetünk számára érthetetlen és elfogadhatatlan. Jelezzük a gyógyszer- és intermediergyártás egyes területein dolgozók — jelenleg vizsgálat alatt lévő — gondjait is. A vegyipar számára életbevágóan fontosak az egyéni védőeszközök. A szakvállalatok (Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat, MÜÁRT) sokirányú intézkedései nyomán az ellátási helyzet kiegyensúlyozottabbá vált. Ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy a legfontosabb importeszközök (szűrőbetétek, saválló ruha stb.) beszerzését évtizedek óta éves alkudozások, nagyfokú bizonytalanság és rendszeres ellátási zavarok jellemzik. Követeljük, hogy a kormány a népgazdaság egészére szükséges 5 millió dollár keretet biztosítsa, és ne irritálja ezzel a dolgozók tíz- és százezreit E kérdés kapcsán szóvá kell tenni, hogy a VDSZ területén a baleseti helyzet nagymértékben romlott. Napjainkig 15 halálos baleset következett be, a tavalyi egész éves 6-tal szemben. Felhívjuk a Borsodi Vegyi Kombinát, a Péti Nitrogénművek, a Dégáz gazdasági és szakszervezeti szerveinek figyelmét, hogy tegyenek meg mindent a halálos balesetek megismétlődésének megelőzésére. Nem értjük, milyen reformlépés az, ha lemondunk a komoly anyagi áldozatok árán megszerzett, jól funkcionáló üzemegészségügyről, mint az alapellátás egyik eleméről. Nemrég vállalt nemzetközi kötelezettségünknek is akkor teszünk igazán eleget, ha a megelőzést, a munkahelyek nagy részére, a munkavállalók mind szélesebb rétegeire kiterjesztjük, s ahol a tárgyi-személyi feltételek adottak, ott a megelőzés és a gyógyítás helyes arányának kialakítására törekszünk. Egyben javasoljuk, hogy vállalataink vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy miként lehetne vállalati állományba venni az üzemegészségügy területén tevékenykedő orvosokat, segédszemélyzetet (MÁV-hoz hasonlóan). Szakszervezetünk működésével kapcsolatos néhány kérdésben a következők megerősítését kérem: — Szakszervezetünk 1988. évi költségvetése a feladatok módosulásának megfelelően alakul. Megtakarítás várható a belföldikülföldi kiküldetéseknél, a karbantartásnál, a külföldi delegációk költségeinél, a gépkocsihasználatnál. Növekedés várható az irodaszer-, papír-, fogyóeszközbeszerzésnél, valamint a tervezethez képest — az elnökség jóváhagyásával — a gépesítést szolgáló állóeszköz-beszerzéseknél, s néhány más tételnél. A szakszervezet megfelelő — 50 millió forintos — kamatozó tartalékalappal rendelkezik. Az 1989. évi költségvetésnél a következő „sarokpontok" alapján történő tervezés megerősítését kérem: — Az alapszervezeteknél marad a bruttó tagdíjbevétel 60%-a, valamint a tanulók, a nyugdíjasok stb. utáni teljes tagdíjbevétel (kb. 1%-os mértékben). Szorgalmazzuk, hogy az alapszervezetek számára rugalmasabb költségvetés legyen kialakítható. A jogszabályi, adóhatósági és számviteli előírásokat be kell tartani, de ezen túl a költségvetési tételek „szabadabbak" legyenek. A kötelező segélyeknél csak a minimumok kerüljenek meghatározásra. Ezekben a kérdésekben a jövő év elején a SZOT-ban döntés születik. A tanintézetek az eddig 60 Ft/tag utáni összeg helyett a dupláját kapják támogatásként. — Az alapszervezetek kulturális, sporttámogatása — kivéve az állami támogatást — megszűnik. (Egyedi döntések alapján eltérések lehetségesek.) — A SZOT-hozzájárulás mértéke most alakul (kb. 11-13%). — Az üzemi függetlenítettek változatlanul vállalati költségekből kapják javadalmazásukat. Az szb-titkárok, a vállalati főosztályvezetők (osztályvezetők) átlagos javadalmazásában részesüljenek (bér-(egyéb juttatások). Az ez irányú intézkedések kialakítása most folyik. — A VDSZ-központban (megszüntetve a területi szervezői munkaköröket) a jövőben maximum 25 politikai és 25 adminisztratív, illetve technikai munkatárs dolgozzon. A politikai munkások elsősorban szakértői tevékenységet folytassanak, és a központ az alapszervezetek szolgáltató centruma is legyen. Ennek meggfelelően a központ munkatársainak bér- és bérjellegű költségei a bruttó tagdíjbevétel 12-13%-a lehet; az eddigi 10% helyett 43%-os társadalombiztosításijárulék-fizetéssel számolva ez a kiadás a brttó tagdíjbevétel 4-5%-a, míg a működési-szolgáltatási költségek (értekezletek, VDSZ-info, VDSZ-fórum, újság stb.) a tagdíjbevétel 18-20%-át tehetik ki. A tervezett kiadások kb. 6—10%-kal nagyobbak a bruttó tagdíjbevételnél, amely kiadási többlet a kamatjárulékokból fedezhető. — Az elnökség jóváhagyásával folyik a VDSZ-központ gépesítő írva és olvasva A Taurus képviseletében