Vegyipari Dolgozó, 1998 (42. évfolyam, 1-8. szám)

1998-01-01 / 1. szám

közötti kapcsolatok rendezettebbé, ki­számíthatóbbá válnak. Ez az érdekük a tulajdonukat megtartani, gyarapítani akaróknak. Ezt igényli már jelenleg is a nemzetközi tőke. Az Európai Unióhoz való csatlakozás szándéka és kényszere ugyancsak a kiszámíthatóság, a rende­zettség, ellenőrizhetőség irányába tereli hazánkat. Ugyanakkor tudatában kell lennünk annak is, hogy keményedni fognak az érdekviták, esetenként nyílt érdekkonfliktusok is jelentkeznek. Eze­ket a feszültségeket nem szabad drama­tizálni, hanem felkészülten fogadni és megoldani kell! Ezért­­ újra kell gondolni a makro­szintű érdekegyeztetetést, - tovább kell alakítani a szakminiszté­riumi illetékességbe tartozó témák közé szervezett érdekegyeztető fórumokat, - a versenyszférában meghatározóvá válnak a munkáltató szervezetekkel tör­ténő folyamatos párbeszédek és meg­egyezések, amelyek érdekében a már megteremetett kapcsolatokat élővé kell tenni (IPOSZ, VOSZ, MMSZ, OKISZ, MAGYOSZ, STRATOSZ) - megbízhatóvá és jogilag szabályozot­tabbá kell tenni a reprezentativitási sza­bályokat, azaz hogy az adott szervezet mekkora támogatottsággal rendelkezik. Ennek megfelelően az 1998. évi­­ üzemi-közalkalmazotti választáso­kon sikeresen kell szerepelnünk, bizto­sítva, hogy az ASZSZ a munkavállalói oldal teljes jogú tagja legyen,­­ a parlamenti választásokon pedig felelős állampolgárként kell mérlegel­nünk,­­ a két választás tapasztalatai alapján - hogy milyen összetételű parla­ment és kormány szolgálhatja jobban a munkavállalók rövid és hosszabb távú érdekeit, a szakszervezetek működési feltételeit.” - mondotta egyebek közt a szövetség 3. kongresszusának bevezető­jében Főcze Lajos, az ASZSZ elnöke. A Debrecenben megtartott 3- kong­resszuson a beszámoló és a programter­vezet elfogadásával kialakították a szö­vetség munkáját hosszú távra meghatá­rozó stratégiai elképzeléseket. Szükség volna ... Hiszen a társadalmi elismertetés, a min­denkori hatalom közvetlen vagy közvet­lenül befolyásolása a polgári demokrá­cia keretein belül csak akkor valósítható meg, ha ez a legnagyobb társadalmi csoport a politikai szervezkedési sza­badságával is élhet. A következő néhány évben, ha ezek­re nem tudunk megfelelő választ adni, akkor a szakszervezetek presztízse még jobban csökkenni fog. - Mit jelent, mit kell jelenítenie szá­munkra és a szakszervezetek számára az Európai Unió tagjának, lenni, mit je­lent részese lenni Európa vegyiparának? - Az Európai Unió felé igyekvő Ma­gyarországnak, úgy a szakszervezetek­nek is egyrészt nagy lehetőség, de nagy kihívás a csatlakozás. Az ország nagyon sokat tett a csatlakozás megvalósítható­sága érdekében, de mindez a dolgozók (munkavállalók) helyzetén, él etért nem javított, inkább rontott. Példa erre a sok közül a társadalombiztosítási rendszer átalakítása, mely ugyan igazodik az uniós követelményekhez, de komoly terheket ró az állampolgárokra. Különö­sen nagy probléma a megélhetés felté­telrendszere, az egyik oldalon az uniós árak a másik oldalon a kelet-európai bérek. Az országnak nincs mozgástere. A szakszervezeteknek az elkövetkező­ben a megerősödésükkel párhuzamosan azon kell munkálkodniuk, hogy az uniós tagság feltételei között előtérbe hozzák a bérből és fizetésből élők pozí­ciójának javítását. Ha a munkaerő árát nem közelítjük az unióbeli országoké­hoz, akkor igen komoly feszültségek alakulnak ki a tagországok között. - Személy szerint Te, mint gyakorló szülő, mint állampolgár, túl az életút felén, Te mit tudsz mondani a jövő év­ezred fiataljainak? A demokrácia győ­zött, a szabad piaci rendszer győzött. Mi az amiben hihetünk? Amiben hinni kell a gyerekeinknek? - A ma élő emberek számára az iga­zán nagy problémát az jelenti, hogy je­lentős részük (mi is) egy másik társadal­mi rendszerben éltük le életünket, ahol a problémák mellett voltak pozitív értékek is. A létbiztonság, az egymás iránti na­gyobb érzékenység ma igen erősen hi­ányzik. Ezek az értékek és velük együtt mások is eltűntek, valami iszonyatos rideg vesz bennünket körül. Ha jól bele­gondolunk, akkor sajnos a világ egészé­re jellemző mindez, egyszerre van jelen a gazdagság és nyomor. Nem lehet azon­ban közömbös számunkra, hogy ez mi­lyen arányt képvisel egy országban. A mi gyerekeink érzékenyebbek lesz­nek az új követelményrendszerekben. Ehhez fognak felnőni. A saját gyermeke­men és az ő korosztályukon keresztül pozitív élményeim is vannak. Egy új ér­tékrendet építenek maguknak, a többség érzi, látja, hogy nem a pénz a legfonto­sabb eszköz az élethez. Fontos az is, hogyan milyen környezetben élnek, mi­lyen rend veszi őket körül. Egy új érték­rendet kezdenek kialakítani, a polgári demokrácia és a piac szorítása között, olyan értékrendet, ahol szabadon élhet­nek. De ehhez még sok időnek kell eltel­ni, ehhez egy generációváltás szükséges. Mindehhez szeretnék hozzáfűzni még egy nagyon fontos gondolatot. Ma Magyarországon a mai piaci pozíciók között egyre kevesebb szó esik,­­ sőt a fogalmat már ki is irtották a szótárakból­­ a dolgozó emberről. Ah­hoz, hogy egy társadalom fennmaradjon, alkotó, dol­gozó emberek kellenek. Nélkülük nincs eredmény, csak beteg társadalom. Ezek­ről az emberekről elfelejtkezik ez a rendszer. Soha, sehol nem hallhatunk arról, hogy XY munkást, vagy dolgozót kitüntettek, megköszönték a munkáját. Csak a politika és annak ideológiája nem képes sokáig fenntartani egy társa­dalmat, szükség volna alkotó munka megbecsülésére is.­ ­ Jó évet zárt Európa vegyipara A szakértők értékelték Európa vegyipa­rának ez évi várható teljesítményét és jövő évi kilátásait. 1997-ben kontinen­sünk vegyipara kedvező konjunkturális körülmények között dolgozhatott. A termelés növekedés fő hordozói a műanyag-alapanyag gyártás és a szerves­­valamint a szervetlen vegyipar voltak. Ez utóbbi hosszú éveken át tartó termelés­­csökkenés és stagnálás után ez évben ér­zékelhető mértékben bővíti kibocsátását. Jelentős változás figyelhető meg a gyógyszergyártásban, 1995-ig bezárólag a gyógyszeripar növekedési indexe sok éven át 2-3-szorosan múlta felül az egyéb vegyiparét. 1996-tól kezdődően a gyógyszeripar termelése megtorpant, el­sősorban azért, mert a társadalombizto­sítási kiadások lefaragása miatt a belföl­di értékesítés Európa-szerte csökkent. A belföldi eladások csökkenése az egész vegyiparra jellemző. A termelés hajtóereje az export látványos közel 10 százalékos bővülése volt. Ezt elősegí­tette az USD erősödése mellett az is, hogy a vegyitermékek iránti igény a világ több régiójában erőteljesen növe­kedett. 1997. év végén a rendelésállomány jónak mondható és a készletek szint­jében sem következett be jelentős vál­tozás. Csurgai Lajos VEGYIPARI DOLGOZÓ

Next