Vendéglátóipari Dolgozó, 1951 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-15 / 1. szám
írta: UMAR Kérim fia, kaukázusi népköltő Szeretet-tengerbe hadd mártom a tollam, Hogy amit kivívtunk, üdvünket, daloljam. Nem varázslók keze áldotta meg népünk, Ember volt, aki a jót elhozta közébünk. Lenin esze kelt föl, hogy fénybe fürössze Moszkvát és a Kaukázus áuljait messze. Szava, mint amikor megfujják a kürtöt, Sötét hegyeinkbe üdvözletet küldött. Sok apró csillaggal szikrázik az éjjel, De a hold ha fölkel, mind elfutnak széjjel, De a nap ha fölkel, sápad a hold képe, Lenin az égő nap , fényt áraszt a népre. S Gazdagok kezéből a zászlót kitépte, népünknek másikat adott a helyébe, Lenin zászlajával elnyomónk elűztük, Lenin zászlaját a sziklacsúcsra tűztük. Nem aludt éjjel se, egy volt gondolat ja : Hogy tenger gyöngyét is a szegénynek adja, Tenger gyöngyét, mindet : Lenin oktatását, Szavának pirosló rubin-csillogását. Mikor elment tőlünk, örökbe ránkhagyta. Hogy az új életet kezünk hogyan rakja. S most tudjuk, hogy jövőnk ragyogó és drága. Mert szocializmus a nép boldogsága.