Vendéglátóipari Dolgozó, 1952 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-15 / 1. szám

2 „Pályázati nap“ A belkereskedelmi minisztérium és szakszervezetünk termelés­­tálya szemléltető oktatás és bérész­formájában ismertette a pályázati nap jelentőségét és helyes, valamint helytelen lebonyo­lítását. Ezt az oktatási formát a Szovjetunió gazdag tapasztalataiból vettük át. Az első előadást »Pályázati nap« címen mutattuk be és egy rossz pályázati na­pot — természetesen sok hibát élesen ki­hozva — és egy olyan pályázati napot, amilyennek lennie kell, ha helyesen hajtjuk azt végre. Ezzel az előadással azt a célt kíván­tuk elérni, hogy a szakszervezeti ter­melési felelősök, valamint a vállalati munkaverseny-, újítói előadók szakmai tudását gyarapítsuk és ezen keresztül a verseny- és újítómozgalmat eredmé­nyesebbé tegyük. Ezt a kezdeményezést, amely olyan szép eredményt ért el, tovább kell vin­nünk területi bizottságaink felé, hogy a hozzájuk tartozó vállalatok termelési felelősei, verseny-előadói is megtanul­ják. A szemléltető oktatásoknál figyelnünk kell arra is, melyik mozgalmi feladatról tartsunk előadást. Így volt szükséges elsőnek a »pályázati nap« című oktató előadás. A műsor előadása, oktató jellege se­gítség lesz a vállalati verseny-előadók munkájában is, mert gyakran találko­zunk olyan esettel, hogy a vállalat ve­zetősége nem érzi fontosságát a mun­kaverseny-, újító-mozgalomnak és verseny-előadóra hárítja ennek a mun­­­kának elvégzését. Ennek példáját sok vállalatvezető­ megmutatta akkor is, amikor az előadást megtartották és az előre kiszabott helyek üresek maradtak éppen a gazdasági vezetők passzivitása miatt. A következő előadáson azonban, re­méljük, már okulva a hibából, meg fognak jelenni a vállalatvezetők is és nem becsülik le az újító­ mozgalom je­lentőségét. A »Pályázati map« ismertetése után filmen ismertettük a belkereskedelem területén megvalósított nagyobb jelen­tőségű Gazda-mozgalmi eredményeket A jó és lelkes munkáért­ meg kell dicsérnünk a Szálloda és Élelmezési Kereskedelmi Központ munkaverseny­­újítási előadóját, Gábris Tibornét, aki a kezdeményezője és szövegírója volt a »Pályázati nap«-nak. Köszönetet kell mondanunk Láng elvtársnak és Édel­­mann Éva elvtársnőnek fáradozásaikért, valamint annak a lelkes aktívahálózat­nak, akik sikerre vitték ezt a szép kez­deményezést. Egy jól dolgozó kultúrcsoport A VII. ker. Vendéglátó Vállalat kö­zel 70 tagú kultúrgárdája és zenekara igen nagy sikerrel szerepelt »Sztálin elvtárs születésnapjára« című színda­rabjával, saját vállalatuk és más vál­lalatok dolgozói előtt egyaránt. A kultúrgárda hónapok óta jó mun­kát végez és egyre több dolgozót von be a munkába. Lelkesen próbálnak és készülnek minden előadásukra, Apfel Erzsébet szaktársnő vezetésével. K Kár, hogy a mai napig sincs a vál­lalatnak kultúrterme. A legkülönbözőbb helyeken próbálnak és készülnek fel előadásokra, ami nem nagyon előnyös. A vállalat minden dolgozója támogatja és szereti a kultúrgárdát. Április 4-e tiszteletére a kultúrgárda versenyre hívja ki az V. kerületi Ven­déglátóipari Vállalat kultúrcsoportját. Ezzel a versenykihívással is segíteni akarják a kultúrforradalmat és előbbre vinni a vállalat tervének teljesítését VENDÉGLÁTÓ­IPARI DOLGOZÓ Mit gyűjt a MÉHES? A MÉHES-sel való tárgyalás alapján tisztáztuk, hogy tulajdonképpen mik azok a hulladékok, amelyeket a MÉHES gyűjt és melyek azok, amelyeket vendéglátóipari üzemek a MÉHES felé a beszolgáltathatnak. Vasat, fémeket, papírt, rongyot, szőrt, bőrt, gumit, para­fát minden mennyiségben (hulladék formájában) átvesz a MÉHES, vendég­látóipari üzemektől pedig főzésre fel nem használható zsiradékot, csontokat, öblös és cserép üvegedényeket, konzerves, cipőpasztás és egyéb csomagoló dobo­zokat, töredezett göngyöleg ládákat, lyukas zsákokat, elhasznált játékkár­tyát és blokkokat hulladékpapírnak, kávézaccot, továbbá kárpitos tömőanya­gokat és a gyümölcsmagok közül a ba­rack- és szilvamagon kívül cseresznye- és almamagot is. Nincs értelme viszont annak, h­ogy az üzemek továbbra is gyűjtsék a tojás- és burgonyahéjat, cigarettavégeket, főzelékhulladékokat és kifőző­tt teamaradékokat, mert ezeket a már kikísérletezett eredmények alap­ján a MÉHES véleménye szerint nem lehet felhasználni. Minthogy azonban valószínű, hogy a vendéglátóipar különböző típusú üzle­teiben még igen sok olyan hulladék van, amit az üzemek maguk felhasz­nálni nem tudnak, viszont a MÉHES sem gyűjtötte, mert nem tudott azok létezéséről, ezeket is jelentsék be ese­tenként a vállalatok. A DOLGOZÓn VENDÉGLÁTÓIPARI­­ DOLGOZÓ A nyugdíjrendeletről Aki 60 éves elmúlt és dolgozik, az kapja-e a fizetést is és a nyugdíjat is? Ha valalki kegydíjat és öregségi járadékot is kapott, a jövőben levon­ják-e a kegydíjból az öregségi jára­dékot? Hogyan kapnak a jövőben nyugdí­jat azok, akik már eddig is részesül­tek nyugdíjban­­ a Nyugdíjpénztártól? Jár-e a két százalék nyugdíjkiegé­szítés annak, aki 1946-ban érte el tízéves munkaviszonyt és azóta is to­­­vább dolgozik? Kérni kell-e a nyugdíjat, hát valaki a korhatárt elérte, vagy kiértesítik? Ha valaki külföldön volt emigrá­cióban és ezáltal nincs meg a tízéves munkaviszonya, kapható a nyugdíjat? Vitás esetekben hová kell fordul­nia?­­ Az új nyugdíjtörvény értelmében az illető a fizetést is és a nyugdíjat is kapja. Ha a két összeg nem haladja a 300 forintot, akkor nem vonják még le. Többféle járadék sem haladhatja meg a 300 forintot. Továbbra is érintetlenül azt az ös­­­szeget kapják, amit eddig kaptak. Abban az esetben, ha 1945. óta megszakítás nélkül dolgozott, és idő­közben betöltötte, vagy betölti 60. évét — minden 1945. utáni év után jár a két százalék nyugdíjkiegészítés. Minden esetben a dolgozónak kell a nyugdíjigényt beterjeszteni. A nyugdíjtörvény értelmében a pénzügyminiszter engedélyezheti a nyugdíjat rövidebb munkaviszonynál is, ha ez a munkásmozgalomban való tevékenységgel függött össze. Vitás esetekben a helyi tanácsokhoz kell fordulni

Next