Vendéglátóipari Dolgozó, 1952 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-15 / 1. szám
2 „Pályázati nap“ A belkereskedelmi minisztérium és szakszervezetünk termeléstálya szemléltető oktatás és bérészformájában ismertette a pályázati nap jelentőségét és helyes, valamint helytelen lebonyolítását. Ezt az oktatási formát a Szovjetunió gazdag tapasztalataiból vettük át. Az első előadást »Pályázati nap« címen mutattuk be és egy rossz pályázati napot — természetesen sok hibát élesen kihozva — és egy olyan pályázati napot, amilyennek lennie kell, ha helyesen hajtjuk azt végre. Ezzel az előadással azt a célt kívántuk elérni, hogy a szakszervezeti termelési felelősök, valamint a vállalati munkaverseny-, újítói előadók szakmai tudását gyarapítsuk és ezen keresztül a verseny- és újítómozgalmat eredményesebbé tegyük. Ezt a kezdeményezést, amely olyan szép eredményt ért el, tovább kell vinnünk területi bizottságaink felé, hogy a hozzájuk tartozó vállalatok termelési felelősei, verseny-előadói is megtanulják. A szemléltető oktatásoknál figyelnünk kell arra is, melyik mozgalmi feladatról tartsunk előadást. Így volt szükséges elsőnek a »pályázati nap« című oktató előadás. A műsor előadása, oktató jellege segítség lesz a vállalati verseny-előadók munkájában is, mert gyakran találkozunk olyan esettel, hogy a vállalat vezetősége nem érzi fontosságát a munkaverseny-, újító-mozgalomnak és verseny-előadóra hárítja ennek a munkának elvégzését. Ennek példáját sok vállalatvezető megmutatta akkor is, amikor az előadást megtartották és az előre kiszabott helyek üresek maradtak éppen a gazdasági vezetők passzivitása miatt. A következő előadáson azonban, reméljük, már okulva a hibából, meg fognak jelenni a vállalatvezetők is és nem becsülik le az újító mozgalom jelentőségét. A »Pályázati map« ismertetése után filmen ismertettük a belkereskedelem területén megvalósított nagyobb jelentőségű Gazda-mozgalmi eredményeket A jó és lelkes munkáért meg kell dicsérnünk a Szálloda és Élelmezési Kereskedelmi Központ munkaversenyújítási előadóját, Gábris Tibornét, aki a kezdeményezője és szövegírója volt a »Pályázati nap«-nak. Köszönetet kell mondanunk Láng elvtársnak és Édelmann Éva elvtársnőnek fáradozásaikért, valamint annak a lelkes aktívahálózatnak, akik sikerre vitték ezt a szép kezdeményezést. Egy jól dolgozó kultúrcsoport A VII. ker. Vendéglátó Vállalat közel 70 tagú kultúrgárdája és zenekara igen nagy sikerrel szerepelt »Sztálin elvtárs születésnapjára« című színdarabjával, saját vállalatuk és más vállalatok dolgozói előtt egyaránt. A kultúrgárda hónapok óta jó munkát végez és egyre több dolgozót von be a munkába. Lelkesen próbálnak és készülnek minden előadásukra, Apfel Erzsébet szaktársnő vezetésével. K Kár, hogy a mai napig sincs a vállalatnak kultúrterme. A legkülönbözőbb helyeken próbálnak és készülnek fel előadásokra, ami nem nagyon előnyös. A vállalat minden dolgozója támogatja és szereti a kultúrgárdát. Április 4-e tiszteletére a kultúrgárda versenyre hívja ki az V. kerületi Vendéglátóipari Vállalat kultúrcsoportját. Ezzel a versenykihívással is segíteni akarják a kultúrforradalmat és előbbre vinni a vállalat tervének teljesítését VENDÉGLÁTÓIPARI DOLGOZÓ Mit gyűjt a MÉHES? A MÉHES-sel való tárgyalás alapján tisztáztuk, hogy tulajdonképpen mik azok a hulladékok, amelyeket a MÉHES gyűjt és melyek azok, amelyeket vendéglátóipari üzemek a MÉHES felé a beszolgáltathatnak. Vasat, fémeket, papírt, rongyot, szőrt, bőrt, gumit, parafát minden mennyiségben (hulladék formájában) átvesz a MÉHES, vendéglátóipari üzemektől pedig főzésre fel nem használható zsiradékot, csontokat, öblös és cserép üvegedényeket, konzerves, cipőpasztás és egyéb csomagoló dobozokat, töredezett göngyöleg ládákat, lyukas zsákokat, elhasznált játékkártyát és blokkokat hulladékpapírnak, kávézaccot, továbbá kárpitos tömőanyagokat és a gyümölcsmagok közül a barack- és szilvamagon kívül cseresznye- és almamagot is. Nincs értelme viszont annak, hogy az üzemek továbbra is gyűjtsék a tojás- és burgonyahéjat, cigarettavégeket, főzelékhulladékokat és kifőzőtt teamaradékokat, mert ezeket a már kikísérletezett eredmények alapján a MÉHES véleménye szerint nem lehet felhasználni. Minthogy azonban valószínű, hogy a vendéglátóipar különböző típusú üzleteiben még igen sok olyan hulladék van, amit az üzemek maguk felhasználni nem tudnak, viszont a MÉHES sem gyűjtötte, mert nem tudott azok létezéséről, ezeket is jelentsék be esetenként a vállalatok. A DOLGOZÓn VENDÉGLÁTÓIPARI DOLGOZÓ A nyugdíjrendeletről Aki 60 éves elmúlt és dolgozik, az kapja-e a fizetést is és a nyugdíjat is? Ha valalki kegydíjat és öregségi járadékot is kapott, a jövőben levonják-e a kegydíjból az öregségi járadékot? Hogyan kapnak a jövőben nyugdíjat azok, akik már eddig is részesültek nyugdíjban a Nyugdíjpénztártól? Jár-e a két százalék nyugdíjkiegészítés annak, aki 1946-ban érte el tízéves munkaviszonyt és azóta is tovább dolgozik? Kérni kell-e a nyugdíjat, hát valaki a korhatárt elérte, vagy kiértesítik? Ha valaki külföldön volt emigrációban és ezáltal nincs meg a tízéves munkaviszonya, kapható a nyugdíjat? Vitás esetekben hová kell fordulnia? Az új nyugdíjtörvény értelmében az illető a fizetést is és a nyugdíjat is kapja. Ha a két összeg nem haladja a 300 forintot, akkor nem vonják még le. Többféle járadék sem haladhatja meg a 300 forintot. Továbbra is érintetlenül azt az összeget kapják, amit eddig kaptak. Abban az esetben, ha 1945. óta megszakítás nélkül dolgozott, és időközben betöltötte, vagy betölti 60. évét — minden 1945. utáni év után jár a két százalék nyugdíjkiegészítés. Minden esetben a dolgozónak kell a nyugdíjigényt beterjeszteni. A nyugdíjtörvény értelmében a pénzügyminiszter engedélyezheti a nyugdíjat rövidebb munkaviszonynál is, ha ez a munkásmozgalomban való tevékenységgel függött össze. Vitás esetekben a helyi tanácsokhoz kell fordulni