Állami főreáliskola, Versec, 1913
később az ezredévi kiállítás adott alkalmat növendékeinknek arra, hogy Magyarország fővárosát is megismerhessék. Ezután jó pár évet az intézeti kirándulások foglalnak le, csak 1902-ben találkozunk újra egy harminc tagú csapattal, amint a Versecztől másfél órányira fekvő Báziáson hajójegyet vált, hogy négy napig ne lássa otthonát, hanem élvezze a természet egyik legnagyobb csodáját, az Alduna szépségeit. Ezen kirándulást, mely Herkulesfürdőt is útbaejtette leírta Waldherr József, a természetrajz tanára az az évi Értesítőben, s így igen nagy szolgálatot tett a kirándulás általunk is vallott céljának, hogy t. i. a látottak az ifjúság tanulmányainak tökéletesbítésére szolgáljanak. Mert akármilyen érdeklődéssel viseltetik is az ifjú a természet szépségei iránt, a látott és hallott újságok mégis csak rendezetlenül rakódnak le agyában, s a nyomban fel nem emészthető anyagot csak szakszerű magyarázat alapján tudja — ha egy pár nappal később is — magáévá tenni. Hogy ezen állításunk igazságát egy épen a verseczi főreáliskola tanulmányi kirándulásaiból vett példával igazoljuk, fölemlítjük, hogy mikor a legközelebbi kirándulást tették a magyar tengerpartra, a kirándulás vezetői Várhelyi Ferenc és Janell József, aki az előbb említett aldunai úton Waldherr József társa volt, hogy a tanulókat a látottak írásba foglalására buzdítsák, 20 koronás pályadíjat tűztek ki a legjobb leírásra. De nem adhatták ki a díjat, mert nem akadt a résztvevő 35 tanuló közül egy sem, aki e látszólag könnyű feladatnak megfelelt volna. Pedig hogy lett volna mit írni Fiuméról és környékéről, a nyolc óráig tartó halászatról, mely élvezetben a fiumei biológiai intézet igazgatója — Garády Viktor — részesítette a kirándulókat, azt az Értesítő száraz adataiból is lehet következtetni. Ezen kirándulást a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak 1905-ben megjelent azon rendeletén felbuzdulva tették tanulóink, mely rendelet arra irányítja a középiskolák figyelmét, hogy a kirándulások hazánk különböző vidékeinek megismerését is szolgálják eddigi céljaik mellett. Ugyanezen rendelet tette lehetővé a kirándulási alap megteremtését, s három év múlva már azt olvassuk egy kirándulás rövid referádájának a végén, hogy „8 jó tanulónak költségeit (112 K) a kirándulási alap fedezte“. 1908 június 27—29-én volt ez a kirándulás Resiczabányára, ahol megtekintették a kohókat, az acélgyártás módozatait, a vasöntést, vaspáncél- és síngyártást, s a híres Lándl-féle vízműveket, mely technikai csodákhoz még az út vadregényes szépségét számítva elképzelhetjük a hatást, melyet a fiatal, fogékony kedélyekre e háromnapos út tett. Ugyancsak ezen technikai és természeti szépségek honába rándult két év múlva az V. osztály 13 tanulója Gábor Áron és Szentirmay Ottó tanárok vezetésével 1910 pünkösd vasárnapján. Anina és Oravicza volt a kirándulás célja; útba ejtették Marilla-fürdőt, s útközben nem egy alkalommal szíves vendéglátókra találtak.