Katolikus gimnázium, Veszprém, 1870
I. Egy veszprém megyei Muzeum egylet tervrajza. Ivánfi Edétől. A régészeti tudományok mívelése a tudományosan haladó kor követelményeinek egyike, főkép oly nemzetnél, mely történelme iránt oly előszeretettel viseltetik, mint a magyar nemzet. A történelem segédtudományai nélkül egy nemzet sem tekinthet dicső múltjára vissza. Mi magyarok pedig büszkék vagyunk történelmi múltunkra, s erre akarjuk hazánk jövő boldogságát és dicsőség templomát építeni. Ámde az építéshez anyag kell. A múltnak anyagát ügyesen össze kell hordanunk és összekapcsolnunk a jövő kor kívánalmaival, vagyis fegyveres dicsőségünk mellett ipar- s művészeti múltúnkat is kell fürkésznünk, hogy jövő művelődésünk által az értelmes nemzetek mellett egyenlő lépéssel haladhassunk, illetőleg őket e tekintetben is utolérhessük, mi szinte lehetetlen, ha egyszersmind természeti kincseinket pontosan nem ismerjük — melyeknek értékét, fájdalom, a naponkint haladó ipar vívmányai szerint emelni nem vagyunk képesek, úgy, hogy nem ritkán saját nyers terményeinket 3—10- szeres áron vásároljuk vissza a külföldtől, míg ha fejlettebb iparunk volna, s azt, mit földünk rejt ismernek, saját vagyonunk emelkednék oly mérvben, a mint tudományos készültségünk terményeinket értékesíteni tudná. E kettős ezél elérésére mi sem volna alkalmasbb, mint e megyében egy múzeumi egyletet alakitni, melynek föladata volna megyénk területén található műemlékeket, s természeti ritkaságokat kifürkészni, s azokat a megye székhelyén egy múzeumba központosítani, hogy t. i. abban, mintegy hű tükörben, lássuk dicső múltúnkat, jelenünk képét, s mindnyájan ösztönt nyerjünk jövő mivelődésünkre. Minden ritkaságot Pestre a nemzeti múzeumba küldeni igen nemes és hazafias érzelem és törekvés ugyan, de ott mindent, és néha sokszorosan összehalmozni- ez nem szükséges, mert mi haszna van a nemzeti múzeumnak abból, ha ugyanazon tárgyat több s nem ritkán sok példányban bírja? Főkép midőn ott a helyiség is már szűknek bizonyul. Mor nem célszerű, mert sem mindenkinek alkalma nincs Pestre mehetni, s ott üzleti teendőin kívül drága pénzen napokat tölteni, hogy a nemzeti múzeum kincseit és ritkaságait megszemlélhesse, sem a nemzet nincs biztosítva, vajon tűzveszély, ellenséges ostrom, vagy földrengés okozta beomlás által minden ritkasága nem semmisül-e meg egyszerre ? 3or de nem is hasznos, mert a vidéki városokban igy semmi látni való nem leven, azokat vonzókká s érdekesekké nem tesszük s a vidéki közönségnek, főleg a nagyreményű tanuló ifjúságnak — melyre a haza boldogitása vár, nincs alkalma a múltnak kincseit láthatni, s szemlélet után a régiségeket megismerhetni, mi legfőbb oka azután, hogy azokat mint haszontalan lomokat becsülni nem, de megsemmisíteni összerombolni igen is jól tudja. Történelmünk hány ily lapja — mert hisz minden ily régiség egy egy ily lap — vön már a láng s rombolási düh martalékja? Csoda-e,hogy régi dicsőségünk oly halvány képét bírjuk csak eddigelé előállítani? Azért kérdjük ismét, minek minden dicsőségünket Pestre hordani? Veszprém megye területén is már sok római, török és egyéb régiség találtatott, mely magánosoknál véka alá rejtve lévén, nem állítja világosságba e földnek múltját, s mások számára tanulságossá épen nem válhatik; de ez hagyján, hanem hány régi érem és emlék vándorol a nyerészkedő üzérek által a külföldre a honi tudomány nem csekély kárára ? Azért tehát mint fennebb említők az értelmes é s tudnivágyó nép számára egy múzeum alapítása szükséges, melynek szerencsés végrehajtására egy múzeumi egylet alakulását indítványozzuk önkéntes tagdíjak segítségével. Ha minden polgára e megyének évenkint csak egy forintal járuland e szép czélhoz, idő folytán bámulni fogjuk az eredményt! Pedig e megye lelkeslejei s gazdagai bizonyosan több forintot is készek lesznek ugyan e czélra adakozni, mely Veszprém vármegyének, illetőleg Veszprém városának büszkesége leendene. Sok forrásból lesz a folyam — sok forintnak vajmi szép muzeumot köszönhetnénk egykor! Haszna mindnyájunknak okulása volna.— Azért tehát harmadszor is egy múzeumi egylet alakítására hívjuk föl a tudomány kedvelő megyei t. ez. közönséget, melynek föladata leendene: 1. Egy nyilvános régészeti s természeti muzeum alapitása Veszprémben. 2. Alapul megvenni nem csak e megye dicső emlékű fiának, boldogult Ányos Móricnak, nagy gonddal gyűjtött magyar érem- s egyéb régiség-gyűjteményeit, hanem 1. Borsos Miklós csesznek járásbeli szolgabiró urnák általános érdekű s ritkabecsü éremgyüjteményét is, miket e megyéből vagy épen külföldre kivándoroltatni sem nem helyeselhetünk sem meg nem engedhetünk. 3. A vasut-épitésnél előforduló leleteket Veszprémbe központositani, amit halasztani nem lehet a nélkül, hogy azokat el ne szalasszuk. 4. A lelkes honfiakat fölszólítani, miszerint a magánbirtokukban levő, s főleg Veszprém megye területén talált régi fegyvereket, sarkantyúkat, zászlókat, pecsétnyomókat, okmányokat (vagy azok másolatait) régi könyveket, földabroszokat)